2011. január 31., hétfő

TV és mozi

Most, hogy időmilliomos vagyok (legalább valamiben annak mondhatom magam, hihi), van időm TV-t nézni. Ha valaki azt hiszi, ogy Magyarországon a kereskedelmi TV-k színvonala a legrosszabb a világon, az téved. Spanyolországban sem jobb a helyzet.
Jelenleg 8 csatornát tudok nézni itt Madridban, nincs bekötve kábel TV, ez a szimpla 8 spanyol adó. A TVE (televisión espanola) a közszolgálati adó, ahol reggel folyamatos hírműsorok vannak (értsd: 10 percenként ugyanazokat a híreket ismétlik), majd jön a Desayuno (reggeli) c. műsor, ami inkább a régi Nap-keltéhez hasonlít: politika, közlet, napi szintű hírkommentárok, lapszemlék. A meghívott vendégek általában újságírók, illetve egy-egy politikus is előfordul. Ma konkrétan a Spanyol elnök, Jose Luis Zapatero volt a vendég, aki megmagyarázta a nyugdíjreformokat. Aztán délelőtt kezdődik a La manana (a délelőtt- fordítsuk így, bár ez is reggelt jelent), ami egy magazinműsor, vendégekkel, főzőcskével, stb. , olyan, mint otthon a Mokka vagy aReggeli. Aztán délután meg jönnek minden csatornán az amolyan délutáni talk-showk. Itt az a különbség, hogy amolyan "szakértőként" celebeket hívnak be és aktuális pletykákról beszélgetnek, kommentálják őket (legutóbb az volt a téma, hogy David Bisbal feleségének feltöltötték-e a száját), tehát nem olyan, mint az otthoni, ahol mindenféle lúzert hívnak be, hogy valami aktuális témáról csevegjen velük a másorvezető- itt minden meghívott vezeti a műsort, max egy moderátor van. Szóval nagyon mélyreszántó a műsor, na. Aztán persze itt is vannak sorozatok: 2-től a 8-as csatornán megy a McLoad lányai (Las hermanas Mc Load spanyolul), illetve a 6-oson hamarabb véget érnek a talk showk, és először a Numbers megy (Gyilkos számok), majd a Cold Cases (otthon Döglött Akták), utána meg az NCIS. (a CSI Miami a 4-esen). Aztán 8 óra körül kezdődnek a hírműsorok, először lightosabban, aztán pedig 9-től a hiradók. 10-től meg Bones (azt hiszem Csontok volt a magyar címe). Hetente egyszer van Copa del Rey fociközvetítés, illetve vasárnap is közvetítenek egy bajnokit és van, amikor teniszt is. Az 1-esen pedig kézilabdát közvetítettek a héten. A vasárnap esti "moziverzum, itt a Hét filmjének (La pelicula de la semana)hívják 10 után kezdődik, hiába, itt hozzá kell szokni, hogy reggeli 9-10 körül, ebéd 1-2 körül, vacsi meg szigorúan 9 után. Szóval ez a TV kínálat.
Szombaton moziban voltam Berangere-el (Ax barátnője). Mivel vannak amolyan csajos filmek, amiket nem néz meg pasival az ember jó ötletnek tűnt, hogy elmenjünk. A Palacio del Hielo-ban voltunk, ez van legközelebb Beahoz. (amúgy ez egy jégcsarnok, a földszinten üzletekkel, az emeleten éttermekkel és a 2. szinten pedig a mozi és a jégpáya van). Igazából a film maga nagyon jó volt (Morning Glory: Harrison Ford, Diane Keaton és Rachel Mc.Adams, tényleg nagyon szórakoztató, még spanyolul is!), de a tömeget elég nehezen viseltem. Ugyanis, a földszinti üzletekben tömeg volt. Mit tömeg! Igen, ugye leárazások vannak, és ilyenkor megőrülnek az emberek. Ráadásul nem az én korosztályom, hanem az ilyen tizenéves csitrik töltik meg a plázákat ilyenkor: hangosak, büdösek, bunkók, és udvariatlanok. Tudom, "ezek a mai fiatalok"-ez az öregség első jele, de akkor is! Borzalom. Sajnos az ilyen tucatboltok, mint a Blanco meg a Bershka, pont nekik vannak kitalálva. (megjegyzem a Blancoban láttam egy nagyon jó cipőt, lehet majd megveszem). Csak az a baj, hogy nem lehet nyugodtan vásárolni, sem nézelődni. Sorok vannak a próbafülkékél és a pénztáraknál is. Úgyhogy hopeless...

Még egy dolgot megállapítottam a hétvégén: itt mindent cukroznak. A pizza, amit péntek este ettünk édes volt, a sajtos nachos, amit a moziban ettem, édes volt...nem tudom minek mindent megcukrozni??? Borzalom! Ezek az emberek nem ismerik az ízeket! Hallló! El is határoztam, hogy főzök nemsokára egy jó gulyáslevest, pedig nem vagyok oda a magyaros ételekért.
És visszatérve a mozira: itt mindent leszinkronizálnak. Alig lehet feliratos filmet látni, azok is inkább 1-1 vetítésre koncentrálódnak, hogy a külföldiek is mehessenek moziba. engem mondjuk nem zavar, csak az, amit már korábban leírtam, hogy minden angol kifejezést és nevet spanyolosítanak. Vasárbap este A sziget volt a hét filmje a tv-ben, aminek a főszereplője: "IvánMekgregor és Eszkarlett johanszon" voltak. Mókás.
Még mielőtt megkapnám, hogy egész nap a TV előtt növesztem a fenekemet, elmondom, hogy vasárnap egy óriási sétát tettünk a Parque del Cierroban, nagyon szép, nagy park, meg Cosladaban is sétáltunk. Axel meg végre kipróbálhatta a fényképezőgépét, amit Anikó küldött. Hétköznaponként meg lejárok a gym-be mozogni egy kcisit. Szóval nem punnyasztom el magam!

2011. január 27., csütörtök

Egy átlagos nap és a bölcsességek

Először is, a nap bölcsességét és jótanácsát kaptam Anikótól, az unokatestvéremtől, aki nem mellesleg hihetetlenül tehetséges, sé szerencsére lassan, de biztosan egyre elismertebb fotóművész (www.anikorobitz.com). A nap jótanácsa pedig így szólt:
"Végülis muszáj nagyvonalúnak lennünk magunkkal szemben, mert akkor az élet is nagyvonalú lesz." ennek szellemében tegnap reggel beültem egy kávézóba és kortyolgattam a kávémat, és fehércsokis kekszet majszolgattam mellé, miközben néztem az utcai forgatagot. A kávézó a Bilbao-nál volt, Madridban, a Calle Fuencarralon. Tegnap 11-re behívtak egy állásinterjúra, és gondoltam, előtte adózom az élvezeteknek, és persze, a kávé segít abban, hogy jobb legyek az interjún. Szeretem nézni az embereket. Amikor ilyen helyen üldögélek, akkor az arra járó embereknek próbálom feltérképzeni az életét: mit csinálhat, milyen ember lehet, mi a története?
Tegnap hideg volt (már madridi hideg, olyan 5 fok körül), ezért szinte mindenki pufidzsekiben, vagy télikabátban, csizmában, sálban, sapkában szaladgált, így elég kevés arcot láttam, de még így is jó volt szemlélődni. Egyedül a kávézóval szemben lévő cipőbolt eladója nem volt kabátban. "Vive la resistance!" címen egy farmerban és fekete pulcsiban pakolta ki az árut. (amúgy aki itt nincs nyakig beöltözve, az valószínűleg északabbról jött turista, aki nem érzi fagyosnak az itteni időjárást, ezért volt furcsa ez a fickó kabátlanul).
A kávézda után elmentem az interjúra, ami szerintem jól sikerült. A fejvadász akivel találkoztam, azzal kezdte, hogy "Bienvenido en Madrid!", mivel gyakorlatilag a múlt héten érkeztem. Nem tudom elmondani ezt az érzést, de majdem elkezdtem hangosan nevetni magamon. Milyen ostoba is vagyok! 10 napja érkeztem, ezalatt ez már a 3. interjúm (igaz, ez az első olyan, ahol konkrét pozíciót is ajánlottak), és én még el vagyok keseredve? De hiszen nincs is rá okom!
Úgyhogy innentől kezdve teljesen felszabadultam tudtam magamat adni, és azt gondolom, innentől kezdve bármi is lesz a végkifejlet, nem rajtam múlik. Én megtettem, amit lehetett ebben az ügyben.
Meg, ahogy Babu írta nekem: a munkahelyem már van, létezik. Úgyhogy csak írjam le milyennek szeretném, képzeljem el pontosan, hogy milyen lehet, annyira, hogy pontosan lássam, mondjuk hova néz majd az irdoa ablaka, érezzem az ottani illatokat, és részletesen gondoljam végig, milyen is legyen. Aztán engedjem el, és ne görcsöljek rajta. Hiszen már az enyém.
Úgyhogy most némileg kevesebb görccsel vagyok.
További nagyvonalúságom volt magammal szemben, hoyg vettem egy spanyol Glamour újságot, ami valljuk be, nem az agytornásztatós színvonal, de adtak hozzá ajándékba egy rúzst, amire interjú előtt is nagy szükségem volt, lévén a kávézóban elfogyasztottak a rúzsomat is elfogyasztották. De interjúra már remek rúzsban mentem.
Interjú után először azt gondoltam, hogy csavargok egyet, de a lábam nem bírta a magas sarok megpróbáltatlásait (teljesen elszoktam az efféle viselettől), úgyhogy hazamentem.
Este pedig Axellal megint voltunk gym-be. Nem vagyok az a konditermezős valaki, unalmasnak találom és kikészít a tesztoszteron szag ami a teremből árad. Rajtam kívül egy lány jár az egész terembe, úgyhogy el lehet képzelni. Tegnap ráadásul foci meccs is volt, a Real és a Barca is játszott, emiatt ugyan kevesebben voltak a teremben, viszont a rádióban a meccseket közvetítették. Most örültem igazán, hogy vittem MP3 lejátszót. Nem tudom, ki hogy van vele, de mondjuk amikor egy elipszis tréneren vagy egy futópadon power-walkingolva izzasztom magam, nekem ahhoz tempós zene kell a focimeccs hallgatás pedig rendkívül demotiváló lett volna a teljesítményemre. Úgyhogy inkább felraktam a fülest. Igazából nem a mozgást élvezem, hanem a jótékony hatását. Érzem, hogy jön vissza az életkedvem. Modnjuk ehhez az is kell, hogy ennyi szeretet vegyen körül, mint amennyit mostanában kapok. Már csak a tavasz hiányzik, és hogy utánam jöjjön a párom, a kutyáim és a macskám- akkor azt hiszem én leszek a legboldogabb a világon, bár azt hiszem most sincs okom semmi panaszra, mert jó itt lenni, jó így lenni a MOST-ban, ahogy most vagyok.

2011. január 25., kedd

Tömegközlekedés

Ez a téma is megér egy külön postot a blogomban.
Budapesten ugye van 3 metróvonal, a 4. talán elkészül 5 év múlva, amikorra végre megállapodnak a franciákkal vagy pedig keresnek új metrókocsikat. Budapesten ezen kívül ugye anno Kápmegyer és még egy sor lakótelep azzal az ígérettel épült, hogy kiviszik oda a metrót. Ez persze nem történt meg, sőt úgy néz ki, hogy a Keletitől egy köpésre lévő Bosnyák térig sem fog eljutni a metró, mert végülis minek tehermentesíteni a 7-es buszt és a Thököly utat, plusz minek építsenek aluljárókat a Thököly-Hungária kereszteződésében, ami szerintem Budapest egyik legveszélyesebb kereszteződése. De mindegy, ez a T. Városvezetés dolga. A relaitás kedvéért jegyezzük meg, hogy Budapesten a 4-6-os villamos s az 1-es villamos amolyan felszíni metróként üzemel (azt azért megjegyzem, hogy pont ma olvastam, hogy az 1-es villamost is ott hagyják a semmi közepén a Lágymányosi pesti hídfőjénél, végülis minek összekötni a budai villamosvonalakkal). Az aglomerációban lakóknak szerencsésebb esetben ott a HÉV, akik nem ilyen szerencsések, azoknak jut a Volánbusz vagy a vonatok, amelyek óránként, esetleg csúcsidőben fél óránként járnak.
Na, ezt eddig ugye mindenki tudja. Ellenben, mi van Madridban?
Van 13 metróvonal. Nem viccelek, 13! Ezek keresztül-kasul szelik a várost, többször és több csomópontban összefutnak, gyakorlatilag nincs olyan hely a városban, ahová ne tudnál eljutni metróval. ha ez még nem lenne elég, van 3 "metro ligero" vonaluk, ezek rövidebb vonalak a központi zónán kívül, mondjuk olyasmi, mint a HÉV. Ezen kívül van a Renfe, ami ugye a vasút (Cercanias Renfe) ami gyakorlatilag szintén behálózza nemcsak a várost, hanem az egész országot is. (A város alatt építik pl azt a vasútvonalat, ami idén az Atocha pályaudvarról megy majd a Barajas reptérre, így az utasoknak nem kell majd kiszállniuk az Atochánál és elmetrózniuk a reptérig, mert a vasút direktbe odaviszi őket.) Ezen kívül, itt az a szokás, hogy bárhol is épül Madridban vagy a külterületén egy lakópark, vagy egy új lakótelep, akkor oda már az építkezés alatt kiviszik a metrót!
Coslada, ahol most lakok Axelnál, Madridtól kb. Budaörs távolságra van, és itt a Metro. De pl. ahol a Gavia van, (a bevásárlóközpont, amiről korábban írtam) ott is most épül a lakótelep és néhány irodaépület, és már ott van a metró!
A renfe pedig az elővárosokban is pontos és csúcsidőben 5-7 (!) percenként jár. Csúcsidőn kívül ez 10 perc, éjjel 11 után hajnalig pedig 30 perc. Szombatonként és vasárnaponként sem jár ritkábban, mint 20 perc.
Madridban 2 féle jegy van: Metrobus, amivel buszra és metróra szállhatsz és van a Metro jegy, ami csak a metrora érvényes. Ennek van egy Combinado változata, ha mondjuk a központi zónán kívülre utazol, akkor ezt kell venni (nekem si ilyenen van, Cosladaig ezzel jövök, mert a Stadio Olimpiconál van a közigazgatási határ). Minden egyes metromegállóban ingyen lehet metrotérképet kapni, így kizárt, hogy bárki is eltévedjen. Minden megállóban őrök vannak, hogy biztonságban érezd magad.
És a legjobb: 1 metrójegy 1 EuR-óba kerül. Az kb. 275 forint. Mennyi is otthon a BKV jegy?
No comment.

Snack-box

Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy itt mennyire nem beszélnek angolul.
Magyaroszágon is fáj a fülem, amikor a Peter keresztnevet pítörnek ejtik, de legalább az valamennyire közelebb van a valóághoz. Pénteken, miután bevásároltunk már nem volt kedvünk vacsorát készíteni, és mivel nagyon éhesek voltunk, beugrottunk egy Burger Kingbe (megjegyzem nem volt nagyon okos döntés, tele volt kisgyerekekkel, akik nagyon nagy zajt csaptak. Meg egészségtelen is. De legalább ehető.). Mondjuk a pultosnak, hogy mit kérünk, (Hamburgesa a hamburger spanyolul), majd rágcsálni való gyanánt egy snack-boxot is kértünk. (ejtsd: sznekboksz). A fickó meg csak bámul, majd visszakérdez: Perdón? Ax megint mondja: sznekboksz....továbbra is meredt tekintet...ilyen nem szerepel a menün, vajon mit akarhatnak ezek? Na, ekkro kapcsoltam: mondtam neki, un sznákboksz por favor! Na, egyből leesett neki, mit is szeretnénk. Szóval a spanyolok az angolt úgy beszélik, hogy a leírt szavakat ejtik ki spanyolosan. Így az IBM (ejsd ájbíem) náluk ibeeme, a UPS (júpíesz) upeese, Jack Sparrow pedig (ejtsd: Dzsek Szerróuv) pedig csakeszparro. ( A Karib-tenger kalózai3 volt vasárnap a tévében). Szóval ez egyszerre meglepő és mulatságos. egy ideig csak mulat rajta az ember, de amikor bele gondolok, hogy minden szinten ilyen "angolsággal" beszélő emberek dolgoznak, én meg a "perfect" angolommal nem, hát az nem jó érzés. Meg aztán: amikor elkezdek dolgozni, és egy ilyen angolságú ember elkezd hozzám beszélni, azt vajon hogy értem meg?
És vajon én is elkezdek majd "spanglish"-ül beszélni, hogy megértessem magam, ha angolul megy a társalgás?

2011. január 24., hétfő

La Gavia

Errőlmuszáj külön írnom. A LA Gavia egy bevásárlóközpont. De nem olyasmi, amit otthon láttunk, leginkább talán a budaörsi Ikea-Korzó-Auchanra tudnám hasonlítani, de mégsem.
ha valaki tényleg el szeretne tölteni egy napot vásálással, akkor jó helyen jár. (1-es metro La suerte megállónál kell leszállni, onnan kb.300 méter).
Először is van itt egy IKEA. ebben uyge semmi különleges nincs, otthon is láttuk már. Az IKEÁ-ból zárt folyósón lehet eljutni a Gavia-ba, magába a bevásárlóközpontba. Már többször jártam ott, mégis felfedezek minden alkalommal új üzleteket, mert akkora területen fekszik, széles folyósói vannak, és nagyon könnyen el lehet tévedni. Az üzletekről: van itt minden. Legalább 10 féle cipőbolt (Marypaz, Bata,Geox, Z, stb.), megszámlálhatatlan ruházati üzlet (Zara, H&M, C&A, Primark, Pimkie, Massimo Dutti, Pedro del Hierro, New Yorker, stb.), fehérneműbolt (Triumph, Intimissimi, stb), ékszerészek (Tous, Nomination, stb.), lakberendezési üzlet (Zara Home, Loja do Gato Preto-erről még külön mesélek), egy teljes emeleten éttermek, kávézók, szóval minden. Aki innen üres kézzel távozik, az vagy nem akart vásárolni, vagy nem volt egy fillére sem. Itt egyszerűen minden van. Ha a bevásárlóközpontban kivásárolgattuk magunkat, akkro jön a plusz: ugyanis a központ másik oldalán egy óriási Carrefour van, ami mondjuk itthon a Tesco-k.
Szóval van itt minden! Itt voltunk szombaton Axellal és itt voltam ma is, mert Ax megkért, hogy vegyek egy mérleget az IKEA-ban. Hétköznap nincsenek sokan, úgyhogy szerintem ha éppen Madridban jársz és eleged van a belvárosból, akkor érdemes ide kijönni. Ez persze csak az én véleményem, de köztudottan vásárlás mániás vagyok!

Éttermek

Előre szólok: nem a spanyol ételekről lesz szó. Sem tapas, semmi ilyesmi!
Na, szóval...igazából arról van szó, hogy valahogy nem tudom megérteni az ittenieket.
Vannak ugye a standard gyorséttermek: Burger King, Meki, KFC. Ide azok járnak, aki vagy nem tudják mit egyenek, de itt legalább biztosra mennek. Vagy anyukák/apukák, akik nem tudják hova rakni a gyerekeket, és itt legalább magukban elvannak a játszósarkokban (és természetesen iszonyat hagosak, kiabálnak, sikítoznak, stb.), illetve a bevándorlók, akik viszont valami miatt nem akarnak otthon főzni, és mégis olcsón szeretnének jóllakni.
Ezeken a heyleken egy menü ára 7 EUR körül mozog, de lehet már 4,50-ért is menüt kapni.
Emellett vannak a "Menu del día" az éttermekben. Ezeken a heyleken egy első fogást és egy másodikat lehet választani, általában 4-4 féle első és második van, szóval valahogy csak össze lehet rakni egy menüt. Ehhez jön az üdítő vagy bor vagy sör, illetve a desszert és/vagy a kávé. Ezek a menük általában 8-12 EUR körül mozognak, ahol ennél többe kerül, az lenyúlás. Igen ám, de azért mondjuk minden hétköznap ennyi pénzt kiadni menüre kicsit durva, mondjuk egy 10 EUR átlaggal számolva minden munkanapra, az egy hónapra vetítve 200 EUR. Ami mondjuk sok.
Aztán vannak a Premium gyorséttermek. Éb hívom így őket, igazából amerikai jellegű éttermek, normális asztal, á la carte, de amerikai láncok: Foster's Hollywood, Friday's és a nagy kedvencem a Hard Rock Café. Itt sokat és jókat lehet enni, mondjuk átlag 20-25 EUR/fő áron, de ebben 3 fogás és minimum 2 ital benne van. Eddig ritkán jártam ilyen helykre, legutoljára a szülinapomon voltunk a Fosterrsben.
Most szombaton, az egész napos csavargást akartuk levezetni egy laza vacsorával. Még poénkodtunk is, hogy a Hard Rockba kéne menni, de nem akrtunk 70 EUR-t otthagyni a vacsoráért. Viszont Berangere (Ax barátnője) lakhelyének közelében van egy étterem, amit a kolleganőjének az embere vezet, ő országos hírű chef is. Mivel ez nem egy sűrűn látogatott része Madridnak, és mivel útba esett, kézenfekvő volt, hogy ide megyünk. Előételnek kroketteket kértünk, ezt salátával hozták, főételnek Ax és Bea halat, jómagam kalamárit ettem, hármunknak kértünk 1 adag sültkrumplit. Szintén 1 desszertet kértünk, 3 -an osztoztunk rajta. Megittunk 2 kör üdítőt. Nagyon finom volt az étel, szó se róla, de nem értettem, hogy mindezért miért hagytunk ott 77 eurót???? Mégiscsak egy egyszerű étterem, semmi extra, ráadásul itt Spanyolországban a hal és a tengeri herkentyűk beszerzési ára sokkal olcsóbb, mint a húsé! (amiből mindjuk egy jó steaket eszel). Ráadásul, például, amikor tavaly februárban Janival voltam Madridban, akkor a központban vacsoráztunk, kb. ugyanezt, és fizettem érte 20 eurót, kettőnkre. Szóval értetlenül állok a dolog előtt, de ez a szombati kaland megerősít abban, hogy Spanyolországban étteremben enni nagy luxus, illetve nagyon meg kell nézni hová ül be az ember. Ha a jövőben ilyen házon kívüli vacsira támad kedvem, akkor irány a Hard Rock Café, bármennyire nem autentikus spanyol!

2011. január 21., péntek

Foci és papucs

Atletico vagy Real?
ez az első kérdések egyik lesz, amit feltesznek Neked, ha Madridban vagy. ideális esetben nem vagy Barcelona, se más drukker.
Nem szereted a focit? nem ismered? Itt ez meg fog változni, ezt garantálom.
Ha valamilyen érthetetlen okból nem szereted a focit, vagy nem tudod eldönteni, melyiküknek szurkolsz, akkor itt el kell dönteni. Nincs mese.
Ha máshogy nem megy, akkor végig kell gondolni, ki a jobb pasi, Cristiano Ronaldo, Iker Casillas, esetleg Diego Forlán?
Itt muszáj valakinek szurkolni. Ideális esetben Madridban egy madridi csapatnak szurkolsz, ellenkező esetben elsózzák az ételedet, vagy későn szolgálnak ki, vagy vizezik az italodat.
2003-ban, mikor először jöttem Madridba, és töltöttem el huzamosabb időt, az első munkanapomon a vállalat egyik főkönyvelője megkérdezte a fenti kérdést, Én akkro nem is ismertem az Atléticót, úgyhogy rávágtam, hogy real. Szerencsémre, az úriember unokatesója nem volt más, mint Iker Casillas (a real Madrid kapusa), így megmenekültem, attól, hogy már az első nap kirúgjanak.
A foci itt egészen más dimenziót képvisel, mint Magyarországon. Adva van egy Santiago Bernabéu (a Real madrid stadionja), ahol 80ezer ember fér el. Ennek a 80 ezer férőhelynek a 70%.át a bérletesek teszik ki, vagyis azok az emberek, akik minden bajnoki és BL (Bajnokok Ligája) meccsen kint vannak. És itt nem a Fradi B-középre kell gondolni! Itt nagymama -nagypapa megy a kis párnájukkal a meccsre, visznek be 2 éves gyerekeket is. A futball itt a legnemesebb szórakozás. Nincsenek balhék, a két ellentábor szurkolói a meccs után elsörözgetnek és jól kibeszélik ki, mi volt jó és rossz a meccsen. Itt a legnagyobb rangadót (Barcelona.Real) El classicónak hívják, és nem azon megy hetekkel előbb az esélylatolgatás, hogy mekkora balhé lesz a stadionon belül és kívük, hanem szakmai érveket feszítenek egymásnak és miliméterről-miliméterre elemzik a két csapat játékát és játékosaik formáját. A futball a spanyol kultúra része. És persze óriási vonzerő a tursitáknak is. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy voltam már Real Madrid meccsen. Ha valaki nem jut el egy mérkőzésre, az sem baj. Minden csapatnak megvan a maga " tienda"-ja, ahol a csapathoz kapcsolódó szuveníreket meg lehet venni. A Realé és a Barcelonáé pl. 3 emeletes. Nincs olyan kütyü, ruha, tárgy, amit ne lehetne megkapni a csaptok logójával ellátva.
De továbbmegyek: mivel Spanyolország az aktuális Európa- és Világbajnok, ezért válogatott szinten is komoly a foci. És a szuvenírek is. A VB kupa mását minden elképzelhető méretben és formában meg lehet kapni. Elképesztő! Aki nem volt focidrukker, az itt biztos megfertőződik. Amíg nem éltem itt (2003 előtt) csak szerettem a focit, néztem a VB-ketés az EB-ket. 2003 óta focidrukker vagyok, és egy izgalmas, érdekes, merőben más világ nyílt meg előttem. A foci itt az élet és a kultúra része, és nemzeti ügy. Jó ezt látni, jó érezni, jó a része lenni.
És hogymiért írtam mindezt le?
Tegnap este Axel vett nekem egy Real Madridos papucsot, így végre nem fázik a lábam.
HalaMadrid!

Munkakeresés

Iagzából most erről szólnak a napjaim.
megtehetném, hogy egész nap csavargok a városban, reggelizek egy kávézóban, ebédelek egy vendéglőben, közben várost járok, nézelődök, vásárolgatok...és ez mind nagyon szép és jó lenne, de a valóság teljesen más.
A hétfői napot valóban ennek szenteltem: turistáskodtam, újra felfedeztem azokat a helyeket Madridban, ahol már jártam, és valóban kávézóban reggeliztem és egy vendéglőben ebédeltem. Nézelődtem, és vásárolgattam is (Tous pénztárca! Nagyon aranyos!)
Bármennyire is kedvemre való lenne ez az életvitel, miszerint csavargok, vagy egy kávézó teraszán ülve figyelem az embereket, és próbálom kitalálni milyen életük lehet, miközben kortyolgatom a kávémat és falatozok a corissant-omból, nos ez bámrilyen jó lenne, ezt nem engedhetem meg magamnak.
Munkát keresek, és az a legfőbb célom, hogy ne éljem fel a tartalékaimat.
Márpedig amíg nincs munkám, addig csak moderáltan lehet lazítani.
Na, de hogy is néz ki a munkakeresés?
Először is kell hozzá egy friss, profi önéletrajz. Ez kezdődik egy összefoglalóval az eddigi tapasztalataimról, a kézségeimről és a nyelvtudásomról. Utána jönnek a személyes adatok, majd az iskolai végzettség, az egyéb tanfolyamok és a nyelvtudás részletezése. Majd a következő szakasz az eddigi szakmai tapasztalatokat részletezi. Ideális esetben ez az önéletrajz két nyelven: spanyolul és angolul is rendelkezésre áll. (jelentem, az én esetemben ez így van)
Tehát ha már van önéletrajz, akkor jön a keresés. Napjainkban a legjobb az interneten keresni. Többféle kíváló állásportál van, itt be lehet állítani olyan szűrőket, hogy csak a nekünk releváns állásokat hozza ki. Tehát ezt naponta nézem, és naponta jelentkezek egy csomó helyre.
A neten nem csak állásportálok vannak, de vannak nagyobb fejvadász cégek, akik lehet, most éppen nem hirdetnek nekem való pozíciót, de ide is mindenképpen fel kell regisztrálni, és fel kell tölteni az önéletrajzot, mert ha majd a fejvadászok keresnek az ügyfeleik igényehez igazodó profilú jelöltet, jó, ha az én önéletrajzom is ott van. Ha már kilőttük a fejvadászokat és az állásportálokat, akkot jön az a fázis, amikor az általunk prefelált vállalatokhoz direktbe elküldjük az önéletrajzunkat. Én ma pl. ezt tettem. Elküldtem azokra a helyekre, ahol szívesen dolgoznék.
A másik út, amikor a net mellett személyesen is bemegyünk a tanácsadó/fejvadász cégekhez. Én Szerdán két helyen is voltam, mindkét helyen egy rövid interjún vettem részt. Mindkét helyen kedvesen, udvariasan és profin viselkedtek, de természetesen egyik helyen sem ajánlottak azonnal semmit.
A harmadik helyen pedig közölták, hogy menjek vissza ha megvan a NIE-m (külföldiek azonosító száma). Még szerencse, hogy a cég portáljára regisztrálva vagyok, és ott nem kellett NIE.
Tehát ezeket a lépcsőket járom/jártam végig. Az eredmény? Meglátjuk.
Spanyolországban sokkal több az álláslehetőség. Naponta, csak az én profilomba vágó állások száma megközelíti a 70-80-at, van, hogy több is. Igaz ugyanakkor, hogy a jelentkezők száma is több, és nagyobb a konkurencia. Kérdés, hogy az adott munkát hirdető számára mi a fontos? Valóban kvalifikált, jó munkaerőt felvenni, aki TÉNYLEG beszél nyelveket, vagy megelészik "Pepitóval" ( a helyi erő, nálunk Gipsz Jakab), aki David Beckham nevét is Dávíd Békam-nak ejti?
A kérdés nemsokára eldől.
Amúgy a fent leírtak nem csak a madridi álláskeresésre alkalmasak, hanem úgy álláskeresésre általában. és így letudtam a napi jótanácsot is :-)

2011. január 20., csütörtök

Invierno (tél)

Tudomásul kell vennünk hogy az északi fékltekén az ősz szeptemberben kezdődik, a tél decemberben, a tavasz márciusban (úgy nagy vonalakban).
tehát, mivel Spanyolország is az északi féltekén helyezkedik el, ilyenkor bizony itt is tél van.
Ami azt jelenti, hogy itt is van fűtés, itt is lehet kapni téli kabátot, stb. nem mondom, a magyar viszonyokhoz képest nem olyan kemény reggel 4-5 fokra ébredni, napközben pedig 10 fokban sétálni, mégis a hőérzet, az közelít az otthonihoz, vagyiks, hideg van. Persze, ha Málagában élnék, akkor ez talán nem tűnne fel annyira, ott most is 16 fok van. (fúj- nagyon irigylem őket).
Mindezek ellenére, meg kell, hogy mondjam, nagyon sokat fázom Madridban.
Hogy miért?
1. Nem hoztam papucsot és még nem vettem. (sajnos, de már Ax felhívta a figyelmemet egy Real Madridos papucsra itt a közelben egy cipőboltban)
2. Valahogy itt minden hideg- szerintem nem olyan a szigetelés, mint otthon, illetve valószínűleg az anyagok mások, mint otthon. De tényéeg hideg van a lakásban.
3. Hozzászoktam, hoyg nem egyedül alszom- most egyedül kell aludnom, húsvétig biztosan
4. Nem hoztam el az ágymelegítőmet
5. A macskám nem ugrik rám reggelente, hoyg doromboljon
6. Nincs mikro a konyhában, így a kávémat nem tudom megmelegíteni, ha az blogírás közben kihűl.
Tehát aki azt hiszi, hogy itt mindig meleg van, az alaposan téved. Mondjuk, még mindig jobb, mint otthon tocsogni a latyakban. meg itt nicnsenek mínuszok sem. Csak hideg. Száraz, tiszta hideg.

2011. január 18., kedd

Sztereotípák

Itt az ideje, hogy megdőljön néhány sztereotípia a spanyolokkal kapcsolatban!
1. Tapas
A tapas nem egy étel, hanem egy ital mellé felszolgált rágcsálnivaló, ami lehet akármi: a sósmogyorótól kezdve az olivabogyón át a sonkáig. Bármi, ami a bár felszolgálójának eszébe jut. Aki tapssal akar jóllakni, annak nagyon durva összegeket kell a bárban hagyni.
Ha éhesek vagyunk, akkor inkább szánjunk 8-12 eurót egy napi menüre. A napi menü egy első és egy második fogásból áll (áltlaában 3-3 féle ételből válogathatunk), ezután egy desszert vagy kávé, és a menü mellé jár 1 pohár üdítő, sör vagy bor. Spanyolországban teljesen normális dolog, hogy az emberek a menü mellé sört vagy bort isznak, utána visszamennek dolgozni...az alkohol szint tolerancia 0,04%, ebbe ez még belefér. Amúgy ezidáig ez az egyetlen ország, ahol már jártam, és ahol a Mekiben vagy a Burgerben is lehet sört kérni a menü mellé.
2.Siesta
Nagyon téved az, aki azt hiszi Madridban van siesta: ugyanis nincs.
Mióta a város széli bevásárló központok megnyíltak, gyakorlatilag a siesta intézménye megszűnt: a kis boltok is kénytelenek nyitva tartani egész nap, hogy megtartsák a vevőket. szezonon kívül előfordulhat, hogy egy-egy üzlet bezár délutánra, de nem ez a jellemző. Persze kisebb városokban, vagy a tengerparton, üdülőövezetekben van még siesta, de Madridban nincs.
Arra azonban nem árt odafigyelni, hogy vasárnap a spanyolok nem dolgoznak, így legfeljebb a souvenir boltokat találhatjuk nyitva. (kivétel minden hónap első vasárnapja, amikor minden nyitva van)
3.Machók
Háááát..el kell keserítenem minden olyan nőt, aki spanyol machóról álmodozik, mert a valóság az teljesen más. A spanyol férfiak (ellentétben az olaszokkal) alacsonyak, köpcösek (vagy nyüzügék) és ápolatlanok. egy kezemen meg tudom számolni hány olyan férfit láttam, akire érdemes volt másodjára is visszanéznem. Úgyhogy aki igazi machókra vágyik az inkább Olaszországban vagy Franciaországban keresse az ideálját. (hacsak nem a fent leírt típusra bukik)
remélem, ezzel nagyjából tisztába tettem az előítéleteket.
Midnezt azért írtam le, mert ezeket a kérdéseket szokták a leggyakrabban feltenni, így amikor majd tényleg az itteni életemről írok, ezek a témák már fel sem merülnek majd. (na, talán egy kicsit).

Rebajas

Ez az egyik itteni varázsszó.
A "rebajas" szó leértékelést jelent. Magyarul a szezonvégi kiárusítást.
Spanyolországban a rebajas-t igen komolyan veszik. Az év eleji vásár január 7-ével indul és eltart általában február végéig. Először csak 30-40%-ot engednek, aztán jön a "segundas rebajas", vagyis a második vásár, amikor még többet engednek, itt lehet akár 70% -al olcsóbban is beszerezni vágyaink ruháját/cipőjét/táskáját/bármijét.

Az utolsó hullám pedig az, amikor szinte az ember után dobják a leértékelt árut: ilyenkor van, hogy 1,99 vagy 3,99 Euróért el lehet vinni az utolsó darabokat is.
ha van időszak, amikor érdemes Spanyolországba jönni egy kis shoppingra, akkor az biztos, hogy a leértékelések ideje. egyrészt, mert az otthoninál tényleg olcsóbban szerezhetők be a cuccok, (sic! de rossz ez a szó ide), illetve, mert az itteni kollekciók Magyarországon még 2 év múlva is "trendik" lesznek. (sic!2- utálom azt a szót, hogy, "trendi"- legyen inkább divatos)

És hogy hol vásároljunk?
Ha nem merünk kilépni a konfort-zónánkból, akkor mehetünk a már jól ismert: Zara-Mango-H&M-C&A- Bershka vonalon, itt ezen üzletek mindegyike megtalálható. De adhatunk esélyt a pénztárcánkhoz mérten más márkáknak is.
Ha a megfizethetőbb (értsd olcsó, de jó minőségű) üzleteket keressük, akkor a Sfera, Blanco, Lefties üzletekbe térjünk be. Olcsón, abszolút szezonális darabokat találhatunk itt, de ne várjunk világmegváltó dolgokat: pont arra jók az itt kapható ruhák/cipők/kiegészítők, hogy mondjuk egy szezon erejéig hordjuk őket.
Ha egy picit ínyencebbek vagyunk, akkor legyünk bátrabbak, és ha mondjuk ki is kell egy kicsit jobban nyitni a pénztárcánkat, akkor is érdemes megfontolni, hogy vajon megéri-e egy kicsit többet befektetni álmaink ruhájába (stb-ébe), de az a darab egyrészt Budapesten egyedi lesz, másrészt esetleg tartósabbnak bizonyul.
Ha ez utóbbi megoldás mellett döntünk, akkor a következő márkákban érdemes gondolkodni: Adolfo Domingez (outlet a Fuencarral és a Gran Vía sarkán!), Pedro del Hierro (Colón-nál van az üzlet, ahol tegnap majdnem megvettem egy gyönyörű táskát), Tous (nem értem miért szűnt meg a budapesti bolt- én tegnap potom 30 Euróért vásároltam egy pénztárcát és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne vegyek meg egy álomszép zöld táskát), Pilar Burgos (cipők és táskák), Cortefiel, Massimo Dutti. A két utóbbi üzletből sok van, úgyhogy esélyes, hoyg a várost járva több üzletbe benézhetünk.

Általában véve az olcsóbb árfekvésű üzelteket elsősorban a tinik látogatják, lévén az árak és a méretek nekik kedvznek. Aki 75B-nél nagyobb mellbőséggel rendelkezik, az a Blancoban, Lefties-ben elég nehezen fog méretet találni, de a többi üzletben valószínűleg nagyobb sikerrel jár. (itt jegyzem meg, Sapnyolországban a H&M-nek is van XL kollekciója a nagyobb méretű vásárlóknak)
Hol vásároljunk?
Madridban (és általában minden nagyobb városban) is elterjedt, hogy a város szélére óriási (de tényleg óriási) bevásárló központokat építenek, így az emberek egy része itt vásárol. A turisták, vagy akik a belvárosban dolgoznak, nos, ők vásárolnak a városban. Ha nincs idő/lehetőség/kedv kimenni egy ilen külvárosi shopping centerben (megjegyzem, csak ezért nem is érdemes menni, hacsak valaki nem a környéken lakik), akkor Madridban a Goya, Gran Vía, Sol, vonalon érdemes mozogni, esetleg az Argüellesnél.
mindenképpen térjünk be egy Corte Inglés áruházba. Nekünk, magyaroknak kicsit Skála utánérzésünk lehet, de itt valahogy ez az áruház modell működik: emeletenként változó osztályok, márkák széles tárháza (designer darabok is!), az árfekvés még rebajas idején is kicsit magas, és mégis működik!
Ha designer outletre vágyunk, akkor Las Rozas de Madrid. ide is tervezek elmenni, ha megtettem, akkor beszámolok.

Második élet?

Nem ma született meg bennem az elhatározás, hogy Spanyolországban szeretnék élni. Igazából 2003 óta, mióta előszört töltöttem el Madridban néhány hónapot, akkor határoztam el, hogy itt szeretnék élni. Azóta amikor csak tehettem, elutaztam Spanyolországba, csak, hogy egy kis levegőt szívjak.
Amikor idén, miután Axel kiköltözött, azt mondtam, hogy én is megyek, sokan egyszerűen azt hitték megbolondultam.
Feladni egy sikeres állást/karriert/ egzisztenciát/életet azért, hogy itt újrakezdjem az egészet??? Normális ez? Sokan meg azt hitték, ez szimpla kapuzárási pánik...de hát nem az, sőt! A kapuk talán most nyílnak meg igazán.
Ahogy a volt főnököm mondta (és milnyen igaza volt) mindenkinek eljön az életében az idő, amikor a saját álmait szeretné megvalósítani.
Az én időm most jött el. Igen, biztos nem lesz egyszerű, és igen, hiányzik pár dolog Magyarországról, dehát aki fontos, az elér itt is, sőt az egyik Legfontosabb jön is utánam, és a többi meg kialakul. Ráadásul, most őszintén: 3 óra a repülőút Madridba, az nem a világ vége! (mert az Finisterre, és Galíciában van, voltam már egyszer ott, és tervezem, hogy ismét elmegyek egyszer)
Az új élethez dukál egy új blog is. Ez most csak az itteni életemről fog szólni, ezúttal magyarul.
Ha érdekel valakit, olvasgassa nyugodtan:-)