2011. január 27., csütörtök

Egy átlagos nap és a bölcsességek

Először is, a nap bölcsességét és jótanácsát kaptam Anikótól, az unokatestvéremtől, aki nem mellesleg hihetetlenül tehetséges, sé szerencsére lassan, de biztosan egyre elismertebb fotóművész (www.anikorobitz.com). A nap jótanácsa pedig így szólt:
"Végülis muszáj nagyvonalúnak lennünk magunkkal szemben, mert akkor az élet is nagyvonalú lesz." ennek szellemében tegnap reggel beültem egy kávézóba és kortyolgattam a kávémat, és fehércsokis kekszet majszolgattam mellé, miközben néztem az utcai forgatagot. A kávézó a Bilbao-nál volt, Madridban, a Calle Fuencarralon. Tegnap 11-re behívtak egy állásinterjúra, és gondoltam, előtte adózom az élvezeteknek, és persze, a kávé segít abban, hogy jobb legyek az interjún. Szeretem nézni az embereket. Amikor ilyen helyen üldögélek, akkor az arra járó embereknek próbálom feltérképzeni az életét: mit csinálhat, milyen ember lehet, mi a története?
Tegnap hideg volt (már madridi hideg, olyan 5 fok körül), ezért szinte mindenki pufidzsekiben, vagy télikabátban, csizmában, sálban, sapkában szaladgált, így elég kevés arcot láttam, de még így is jó volt szemlélődni. Egyedül a kávézóval szemben lévő cipőbolt eladója nem volt kabátban. "Vive la resistance!" címen egy farmerban és fekete pulcsiban pakolta ki az árut. (amúgy aki itt nincs nyakig beöltözve, az valószínűleg északabbról jött turista, aki nem érzi fagyosnak az itteni időjárást, ezért volt furcsa ez a fickó kabátlanul).
A kávézda után elmentem az interjúra, ami szerintem jól sikerült. A fejvadász akivel találkoztam, azzal kezdte, hogy "Bienvenido en Madrid!", mivel gyakorlatilag a múlt héten érkeztem. Nem tudom elmondani ezt az érzést, de majdem elkezdtem hangosan nevetni magamon. Milyen ostoba is vagyok! 10 napja érkeztem, ezalatt ez már a 3. interjúm (igaz, ez az első olyan, ahol konkrét pozíciót is ajánlottak), és én még el vagyok keseredve? De hiszen nincs is rá okom!
Úgyhogy innentől kezdve teljesen felszabadultam tudtam magamat adni, és azt gondolom, innentől kezdve bármi is lesz a végkifejlet, nem rajtam múlik. Én megtettem, amit lehetett ebben az ügyben.
Meg, ahogy Babu írta nekem: a munkahelyem már van, létezik. Úgyhogy csak írjam le milyennek szeretném, képzeljem el pontosan, hogy milyen lehet, annyira, hogy pontosan lássam, mondjuk hova néz majd az irdoa ablaka, érezzem az ottani illatokat, és részletesen gondoljam végig, milyen is legyen. Aztán engedjem el, és ne görcsöljek rajta. Hiszen már az enyém.
Úgyhogy most némileg kevesebb görccsel vagyok.
További nagyvonalúságom volt magammal szemben, hoyg vettem egy spanyol Glamour újságot, ami valljuk be, nem az agytornásztatós színvonal, de adtak hozzá ajándékba egy rúzst, amire interjú előtt is nagy szükségem volt, lévén a kávézóban elfogyasztottak a rúzsomat is elfogyasztották. De interjúra már remek rúzsban mentem.
Interjú után először azt gondoltam, hogy csavargok egyet, de a lábam nem bírta a magas sarok megpróbáltatlásait (teljesen elszoktam az efféle viselettől), úgyhogy hazamentem.
Este pedig Axellal megint voltunk gym-be. Nem vagyok az a konditermezős valaki, unalmasnak találom és kikészít a tesztoszteron szag ami a teremből árad. Rajtam kívül egy lány jár az egész terembe, úgyhogy el lehet képzelni. Tegnap ráadásul foci meccs is volt, a Real és a Barca is játszott, emiatt ugyan kevesebben voltak a teremben, viszont a rádióban a meccseket közvetítették. Most örültem igazán, hogy vittem MP3 lejátszót. Nem tudom, ki hogy van vele, de mondjuk amikor egy elipszis tréneren vagy egy futópadon power-walkingolva izzasztom magam, nekem ahhoz tempós zene kell a focimeccs hallgatás pedig rendkívül demotiváló lett volna a teljesítményemre. Úgyhogy inkább felraktam a fülest. Igazából nem a mozgást élvezem, hanem a jótékony hatását. Érzem, hogy jön vissza az életkedvem. Modnjuk ehhez az is kell, hogy ennyi szeretet vegyen körül, mint amennyit mostanában kapok. Már csak a tavasz hiányzik, és hogy utánam jöjjön a párom, a kutyáim és a macskám- akkor azt hiszem én leszek a legboldogabb a világon, bár azt hiszem most sincs okom semmi panaszra, mert jó itt lenni, jó így lenni a MOST-ban, ahogy most vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése