2011. február 28., hétfő

Hétvége

Megfigyeltem, hogy mindig hétvége után írok a legtöbbet. ez valószínűeg azért van, mert hétköznap a munkakeresés/ ügyintézés/ sorozatnézés annyira elveszi az időmet, és annyira nem történik semmi ezen kívül, hogy a programok hétvégére tolódnak. Meg ugyebár, itt Axel és Bea a társoságom, és hát ők ugye csak hétvégén érnek igazán rá.
Pénteken Axellal elmentünk az Ikeába (La Gavia), és nem csak svéd húsgombócokat enni (IKEA family klubtagoknak mint Axel akciósan 2EUR üdítővel), hanem vett Axel egy 3 fiókos komódot, amibe végre normálisan be tudtuk pakolni az evőeszközöket, a teákat meg úgy egyáltalán kicsit racionalizálva lettek a dolgai. Ezen kívül vett magának a Cortefielben egy világos barna ballonkabátot (americana spanyolul, mókás, nem?).
Másnap reggel pedig a szokásos bevásárlásunkra mentünk a Carrefurba. Itt is nagyon sokan vannak péntek este-szombat délelőtt (ugyanúgy, mint Magyarországon bármelyik Tescoban vagy Auchanban), viszont a spanyoloknál, ha el akarjuk kerülni a tumultust az a trükk, hogy korán kell érkezni. Az áruház reggel 9-től nyitva van, de melyik az az őrült spanyol, aki odamegy nyitásra? Nyilván egyik sem, csak mi, mint magyarok érkezünk negyed 10-kor. És Eddie végre megihatja a capuccinóját (na, ez melyik filmből van?), illetve Roxi megihatta a café con leche-jét és megehette mellé a croissantját is. Ja, de amúgy a reggeli menü ofertában (akciósan) 3 EUR egy narancslével együtt, ezért ezt sem hagytam ki. Maga a Carrefuros vásárlás egy rém érdektelen dolog, elvégre semmiben sem különbözik attól, mint amikor az ember elmegy a Tescoba vásárolni. Talán annyiban, hogy itt a helyi ételekből/italokból nagyobb a választék és a tengeri herkentyűs részleg is figyelemreméltóbb.
Hazaérve egy gyors mirelitpizzás ebéd után én már szedelődzködtem is, mert elvileg Bea 4 körülre ígérte magát. ez annyit jelentett, hogy 5 óra után 10 perccel meg is érkezett- szerintem nem lehet hozzászokni ehhez a spanyol órajáráshoz..illetve, ahhoz, ahogy az itt élők értelmezik a pontosságot. A mozink 18:10-kor kezdődött és hihetetlen módon még volt időnk a jegyvásárlás és a mozi között egy gyors vizitre az Oysho-ba. Ez Bea boltja, sokat vásárol itt. Én pedig sohasem, mivel az itteni méretezést nem nekem találták ki- és mégis, most sikerült egy csodaszép fagylaltzöld kardigánt vennem 4 EURóért leértékelve. Ez az első alkalom, hogy egy Oysho üzletben bármit is vásárolok, eddig itt csak gyerekméreteket láttam. Lehet ez véletlenül került az árukészletbe...
A mozi: A király beszéde, Coli Firth-el, Geoffrey Rush-al, Helene Bonham Carterrel és Jehnnyfer Ehle-el. Szerintem a szereposztás óriási, a színészek isteniek. Nekem Colin Firth mindig is Mr. Darcy marad, no nem a Bridget Jones-ból (ott is Mr. Darcy volt), hanem a Büszkeség és Balítélet BBC féle 4 részes sorozatából, ahol, minő véletlen az a Jehnnyfer Ehle volt Elisabeth Benett, aki most a király beszédtanárának a feleségét játszotta. Kicsi a világ:-)
De mindent egybevetve, aki még nem tette, az nézze meg A király beszédét, mert tényleg nagyon jó! Még spanyolul is élvezhető volt, bár gondolom ez is eredeti nyelven az igazi!
A film után, mivel még csak este 8 volt, nem akrtunk azonnal hazamenni- így Axel estéjét rontottuk volna el, aki nagyon szereti ezeket a szombat délután-estéket, mert ilyenkor egyedül lehet, és tudom, hogy mennyire szeret egyedül lenni.
Szóval még nézelődtünk egy keveset és beültünk vacsorázni a Kebaboshoz. Furi, de itt nem ismerik a csípős szószt a kebabhoz. A szósz, amit csípősként tálalnak egy inkább édes-savanyú, kicsit pikáns szósz (a római kömény miatt), de semmiképpen nem nevezhető csípősnek. Amúgy nagyon jó volt a vacsi, ezt eszámítva. Este 1/4 11-kor indultunk haza Beával, Axel már aggódott is, hogy merre vagyunk.
A vasárnap az utóbbi időben kirándulós nap lett. És ez nekem nagyon tetszik (lájkolom? BRRRR!) Na, szóval a reggeli összeszedelődzködés után ma az uticél Manzanares El Real, és a La Pedriza. Manzanaresben már voltam 2003-ban, akkor a csapattal a Don Quijote korára emlékeztető várat csodáltuk meg és felmésztunk a tornyokba is. Örök élmény marad, hihetetlen, mennyire megőrizték az épület eredeti állapotát. Most a várat csak futólag látjuk, ahogy elhaladunk mellette. Ma a La Pedriza az uticél, ez egy nemzeti park Manzanares mellett. Egészen pontosan a Manzanares folyó forrása és annak környéke. Mivel természetvédelmi terület, aki a hegyen lévő parkolóban akar megállni, annak reggel sietnie kell, mert korlátozott számú járművet engednek fel. Mivel mi 11 körül értünk oda, esélyünk sem volt a felső paorkolóban megállni, de ez nem baj. Lent álltunk meg, mivel onnan is indult felfelé gyalogút. Ezek a spanyolok kirándulós népek! Persze, hiszen vasárnap a boltok zárva vannak (van kivétel, de erről később), így van az embereknek egy napjuk az aktív vagy passzív pihenésre. Itt baráti társoságok, családok és sok kutyás érezte úgy, hogy a tiszta természetbe vágyik. (megjegyzem itt midnegyik kutya félős volt- vagy én voltam rémísztő? Uther bezzeg mindenkit agynszeretgetett volna) A gyalogút elképesztően szép. Az út mentén, ahogy haladtunk fölfelé többször is átléptünk a Manzanaers folyó felett, ami itt és most még csak egy ér formájában létezik, de lejebb már jelentősebb szélességet és mélységet növeszt. A folyó mentén zöld tisztások, cédrusok és fenyők, és az elmaradhatatlan rozmaringbokrok sorakoztak. Sok volt a moha is, és mivel mégiscsak La pedriza a hely neve, elszórva folyamatosan kövek, sziklák keresztezték az utunkat. A terep aztán, ahoyg haladtunk felfelé, egyre durvolt, egyre inkább a kövek vették át a főszerepet. Én csak a felős parkolóig jutottam, ott van egy kisebb kilátó. ez kb 5 km-re van az indulási helytől, és biztos egész magasan is mert bármilyen hihetetlen, de légszomjam támadt. Vettem a levegőt és nem kaptam oxigént. Axel és Bea még tovább mentek felfele, én már nem mentem velük, helyette élveztem a csendet és hallgattam a madarak csicsergését. Amúgy a kilátás is döbbenetes volt: hófödte hegycsúcsok és zöld lombú erdők váltották egymást néhol egy egy sziklaszirttel megszakítva. Nem csoda, hogy természetvédelmi terület ez a hely, mert lélegzetellálító.
Axelék leértek és elindultunk lefele. Az út egy részét a betonúton tettem meg, mert úgy éreztem, lefele nagyon kockázatos lett volna a sziklákon mennem. Azt figyeltem meg, hogy bár aterület száraz volt, az út menti szkláűkból szivárgott a víz, tehát biztos voltam benne, hogy a mészkövek alatt egy barlang húzódik, vagy ha nem is barlangi patak, de valamilyen víz biztos fut völgyek felé.
Aztán ahogy könyebb lett a terep visszamentem az erdei útra és Axelékkal összetalálkozva együtt értünk vissza a kocsihoz. Megettünk 1-1 szendvicset és elindultunk hazafelé.
A terv szerint (mivel útba esett) hazafelé megálltunk a Las Rosas Village-ben. Las Rozas de MAdrid Madrid melletti város, de igazából azért akartunk megállni itt, mert van egy hasonló designer outlet-je, mint Pandorf. És ami alegjobb, vasárnap is nyitva vannak! Nem volt egyzserű datalálni, de csak sikerült. Nem sorolom fel a márkákat, de az árak elképesztőek. A pandorfinál egy leheletnyit olcsóbbank éreztem, de igazából az a döbbenetes, hogy ezt itt megengedhetik maguknak az emberek. Legalábbis otthon ha mondjuk 40 EUR-ért veszel egy pulóvert (kb 10000 forint), azt azért megérzed (illetve nagy eséllyel nem veszed meg, még akkor sem, ha tudod, hogy jó minőségű), itt azonban a kereset az otthoni kétszerese, tehát nem érzed akkora összegnek a 40 EUR-t. Meg a másik. Madridban a bevásárlóközpontokban a Blanco-ban, Bershkában is 40 EUR-ért kapsz cuccokat, és azok kínai tucatdarabok, itt ugyanezért a pénzért nagyon jó minőségű designer darabokat kapsz: ne legyenek illúzióink, ezek nagy része is Kínában, Indiában, Bangladehsben készül (megjegyzem, hogy az indiai pamut az egyik legjobb a világon), csak a minőségellenőrzés sokkal szigorúbb és persze nem tömegszériban gyártják a ruhákat, ezért azt is megfizeted, hogy nem mindennap fog az adott darab szembejönni veled az utcán. Axel először Calvin Klein-nál vett egy mellényt, aztán a Nauticában két hosszúujjú pólót és egy pulóvert. És nagyon jól állnak neki! Nagyon jó vétel volt mindegyik, az biztos. Én csak nézelődtem- most nem akarok költeni, más dolgok a fntosabbak. De az biztos, hogy nem utoljára voltam itt. Beaval kávéztunk és sütiztünk is egyet, ami nagyon jól esett. Mondjuk legközelebb Beat otthon hagyjuk, ha ide jövünk, mert ő láthatóan gyűlölte az egészet, de szerintem inkább fáradt volt. De nem baj, legközelebb majd Axellal ketten jövünk, vagy mondjuk Zolival, mert őt is elhozom ide, ha majd meglátogat. Janinak is tortúra lenne- pedig itt voltak a méretében igényes darabok, és pandorfot is szereti, mert kap a méretében cipőt. Szerintem itt is kapna, úgyhogy neki is megmutatom Las Rozast.
Hazaérve megállapítottam, hogy a spanyol TV nem közvetíti az Oscar átadót, felháborító! Magyarországon az Oscar estén mindig a TV előtt alszom, illetve nézem a gálát, egy kis chipssel és kólával. Estére mézes-mustáros húst sütöttem, Ax zöldséget párolt, desszertnek meg palacsintát készítettem (nyami). Ma estére filmnek a Gettómiliomos jutott, ami egy aranyos film, egyszer mindenképp érdemes megnézni- de azért a gálát szívesebben néztem volna. Mindegy, majd az interneten hétfő reggel...

2011. február 25., péntek

Az egészséges táplálkozás spanyol módra + 1 recept

Nem, ez itt nem egy fittneszguru oldal, sőt nem is gasztroblog, csak eszembe jutott néhány gondolat, illetve szeretnék felháborodásomnak hangot adni, hogy ennyire hülyének lehet nézni az embereket.
Ugye mivel húsvétra formába szeretném lendíteni magam, ezért nagyon ügyelek arra, hogy amit eszek, az egészséges legyen. Az étrendem a következőképpen néz ki:
Délelőtt egy csésze kv. tejjel, mellé cukormentes joghurt diabetikus keksszel. Ebédre egy pohár gazpacho (egy későbbi postomban leírom a receptet is, amúgy meg készen is lehet nagyon jókat venni- és véleményem szerint ez a legjobb vitaminbomba és meleg napokon első osztályú hűsítő is) és egy kis marék (kb egy evőkanálnyi) mogyoró, vagy egy pici darab sajt. Vacsora, az olyan délután 5 -1/2 6 körül van, ez a főétezés: vagy mirelit pizza fele ( mirelit pizza 28cm átmérőjű, nagyon vékony tésztájú), vagy grill csirkemell salival, vagy rákocskák egy pici rizzsel, netán durumtésztával. Majd este 1/2 8 körül elmegyünk a konditerembe, ledolgozni a vacsit. Amúgy persze inni csak vizet, light colát vagy Pascual zumo con leche italt iszom, szigorúan cukormentes változatban. Úgy számolom, hogy naponta kb. 800 kalóriát eszem. Ha rizs vagy tészta nap van, akkor talán elérni az 1000 kalóriát. (megjegyzem, hogy szakemberek szerint egy átlagos napi kalóriabevitel egy nő számára kb. 1900 kalória). Hétvégén azért kicsit többet megengedek magamnak, mert akkor azért igyekszem "normálisan" enni, bár pont a múlt hétvégén is észrevettem, hogy reggeli és +1 normális étkezés volt csak, közte semmi.
Nem biztos, sőt, biztos nem ez az egészséges életmód, de nem engedhetem meg magamnak, hogy úgymond "normálisan " egyek, és gyanítom, többet nem is nagyon fogom, max kivételes napokon. De nem is baj. Valamit valamiért. Mégiscsak két kutyát kell felvezetnem húsvétkor, meg aztán májusban Madridban, nem lehet, hogy kidőljek mellőlük. De az egészben az érdekes, hogy nem érzem, hogy éheznék, és ez jó.
Na, de most visszatérve a bejegyzés címére, igazából arról szeretnék mesélni, hogy zajlik itt az emberek megtévesztése. Itt arra törekszenek (és azt hiszem nem csak itt), hogy minden ételről/áruról meggyőzzék a leendő vásárlókat, hogy az mennyire egészséges! PL: ráírják a gyümölcslevekre, hogy0% (óriási betűvel) majd mellé apróbetűvel, hogy "materia grasa", vagyis zsír). Ez tök jó! eddig Azt hittem a gyümölcslevekbe is tesznek zsiradékot! (amúgy megjegyzem, hogy ha elolvassa az ember ezeknek a leveknek a tápértékét gyorsan rá fog jönni, hogy kb. annyi kalória van bennük, mint egy pohár cukrozott colában! De nézzük a következőt: tegnap egy reklámban meg akarták magyarázni, hogy az egészséges reggeli egy pohár narancslé, egy pohár tej és két szelet (!) Nutellás kenyér! Jézus Mária! Persze, gyors fejszámolás: ez a mutatvány egy laza 500 kalóriás reggeli! Igen, ha valaki naponta 2 órát intenzíven sportol, és nincs túlsúlya, és mondjuk a nap hátralévő részében salátalevelet rágcsál, lehet, hogy ez az egészséges reggeli, de hogy ezzel a napi cukoradagom kétszeresét viszem be a szervezetembe, az is tuti. És ez még csak a reggeli!
De lépjünk túl ezen, íme néhány dolog, amire figyelni kell, ha Spanyolországban élelmiszert vásárolunk:
1. Nem tudnak felvágottat készíteni. Ne is próbálkozzunk az olyan feliratú dolgokkal, mint "jamón york"- ez otthon a löncshúst jelenti, úgyhogy hacsak nem ez a kedvenc étel, akkor ne vegyük meg. Amúgy meg egy ízetlen vizes pép. Fúj.
Ha felvágottat veszünk, akkro adjunk a minőségre: a jamón serrano, a jamón ibérico, vagy a chorizo tuti választás, igaz drága is. De legalább természetes és valóban húst kapunk.
2 Vigyáni kell a sajtokkal is: nagyon sok ömlesztett sajtot árulnak, viszont szerencsére ami nem ilyen abból is van választék. Azt viszont tudni kell, hogy itt a sajt egy kicsit drágább, mint Magyarországon, de mégis érdemes a minőségre költeni, mint az ömlesztett vackokra.
3Joghurt: na, itt aztán oda kell figyelni! A natúr joghurtról ugyanis könnyen kiderülhet, hogy cukrozott! Szóval mindenképp názzük meg hogy "natural" legyen, és hogy nem "Dulceado" (édesített) , biztos, ami biztos, nézzük meg az összetételét is, hogy nincs benne cukor (azúcar). Axel mesélte, hogy elsőnek ő ezt benézte, és szerencse, hogy megkóstolta a joghurtot, mielőtt a salira öntötte volna.
4. Tej: leche entera. Teljes tej, ami itt azt jelenti, hogy 3,5% zsírtartalmú. Igen, ez sok, de legalább van íze. Én otthon is a 2,8%-osat vettem (minimum). Mivel most ugye nem kellene ilyen zsíros italokat (sem ) innom, ezért azt szoktam csinálni, hogy a kv-mat fele vízzel-fele tejjel higítom fel (szégyen, de hétöznaponként Nescafét iszom).
5. müzliszelet: ez volt a legutolsó, amit benéztem. A reklámban annyira jó volt, hogy ez milyen egészséges, és hurrá, és "te ayuda adelgazar"- segít lefogyni, hogy elcsábultam, és vettem egy csokis müzliszeletet. Nos, a 20 grammos müzliszeletben van 80 kalória. ezek szerint 100 grammja 400 kalória. ugyanannyi, mint a chipsé. Amúgy meg agyon van cukrozva, ragacsos és még el sem telít. Úgyhogy vigyázat!
6. Kenyerek: szintén egy reklámban láttam, ami arról szólt hogy xy kenyében csak liszt, élesztő, olivaolaj és egy csipet só van. Nos a szóban forgó kenyér kb. olyan volt, mint a CBA-s toastkenyér, ami még 2 hét múlva is puha...aha, biztos csak ezek voltak benne..meg még néhány adalékanyag. Úgyhogy ha már kenyér, akkor vagy a chinosnál a baguett, vagy lehet kapni Pan multicerealt, ezek is toastok, de jóval finmabbak és ráadásul egészségesebbek is.
7. Kekszek, nasik: mindenre, de tényleg MINDENRE rá van írva, hogy ez aztán mennyire egészséges! Aha, persze..egy halom cukor és szénhidrát..itt is a gyerekek a célcsoport: vedd meg, és nagyra nőssz majd! Gondolom itt a "nagy"-on van a hangsúly, valószínűleg a spanyolokat, különösen a férfiakat iszonyatosan zavarja, hogy olyan töpszlik. Hát, ettől biztosan nőni fognak, de nem hosszában, hanem széltében!
Jó trükk még az is, hogy ráírják, hogy 1 porción (egy adag) 15 kalória. (mondjuk a lekváron van). Aztán kiderül, hogy az egy adag, az 5 gramm...no comment...
A joghurtokra szeretik ráírni hogy bifidus akármi, meg hogy ez mennyire jó Neked, meg persze, hogy zsírszegény...csak sajnos nem cukorszegény. Hiába nincs benne zsír, ha telenyomják cukorral. Itt is lehet 0%-os joghurtot kapni (szerencsére ez tényleg cukormentes), azonban pl. uyganennek a márkának van egy Vitalinea desszertje, amit szintén úgy reklámoznak, hogy ez aztán milyen jól eltelít, miközben nem hízlal, de nem fogtak ki rajtam. Ugyanis elolvastam az összetevőket, és felfedeztem, hogy cukrozott. Ugyanis a márkanév a Vitalinea 0%, és a 0% nem a cukormentességére utalt, hanem magának a desszertnek a neve.
Szóval nagy kihívás itt az egészséges étkezés, de odafigyeléssel megoldható. Ami mindenképpen a spanyolok javára írható, az a rengeteg tenger gyümölcse, ami itt tényleg friss, hiszen nem kell sokáig szállítani. Az biztos, hogy soha életemben nem ettem ilyen gakorisággal tengeri herkentyűket, mint most, és nagyon élvezem! Persze szintén nagy a választék zöldségből és gyümölcsből.
És végezetül álljon itt egy remek recept (Klárcsinak ajánlom!), ezt főztem tegnap:
Tejszínes-rákos ragu rizzsel
20 dkg tisztított rák (gambas). A rákot lehet helyettesíteni hallal is.
1,5 dl tejszín
csipet só
csipet bors
2 gerezd fokhagyma
csipet curry
10 dkg rizs
2 kiskanál olíva olaj
A rizst megmosom (addig amíg ki nem mosódik a keményítő) majd hagyom lecsöpögni. Eközben a rákocskákat egy meleg serpenyőbe dobom, mellé pár csepp olívaolajat. Miközben sistereg, a lecsepegtetett rizst is odarakom egy külön lábosban pirítani (szintén kell pár csepp olaj). Ha már elpárolgott a víz alóla, akkor felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, és egy csipet sót teszek hozzá. Fedő alatt kb. 15 perc alatt készre fő. Úgy tudjuk, hogy kész van, hogy a fedőt felemelve a rizsben pici lyukakat fedezünk fel, és elfőtte a vizet. Ilyenkor érdemes megkóstolni is. Lehet, hogy még "al dente", de nyugodtan vegyük le a tűzhelyről és fedjük le, mert még amíg hűl, addig meg fog puhulni. Ez a titka a jó főtt rizsnek.
A rákokra, ha már lepirultak, dobjuk rá a fokhagymát, majd ha megfonnyadt és kiengedte az aromáját, öntsük rá a tejszínt. (ne várjuk meg, míg a fokhagyma pirulni kezd, mert akkor megkeseredik). Ezután hintsük meg egy csipet sóval (óvatosan, mivel a tengeri herkentyűk, különösen a frissek, eleve egy picit sósak is), borssal és egy csipet curryvel. Nem az a cél, hogy indiai ízvilágot kapjunk, inkább csak egy kis színt és extra pikáns ízt adjunk az ételnek, amit a tejszín simasága remekül ellensúlyoz. (hű de sok Nigellát olvastam!). Hagyjuk, hogy rottyanjon egyet, ezzel be is fog kellően sűrűsödni. A rákszósz elkészítése nem tart tovább 10 percnél. Ha van kéznél friss petrezselyem, akkor tálalásor a rizsre és a mellé szedett szószra szórjuk rá apróra vágva.
Ezt az ételt tésztával is remekül el lehet készíteni, de ha tésztával készítjük, ne rontsuk el azzal hogy megszórjuk sajttal tálaláskor, mert pl. az erőteljes ízű pecorino, ementáli, vagy parmezán pont ezt a lágyságot és pikánságot üti el. Csak simán, sajt nélkül tálaljuk esetleg petrezselyemmel megszórva, és pár csepp olivaolajjal vagy citromléval (á la Jamie Oliver).
Jó étvágyat!

2011. február 23., szerda

Business és az álmok

Egy hónappal ezelőtt azért vágtam bele a nagy kalandba, és jöttem ki Madridba, hogy megvalósítsam az álmaimat. Az, hogy munkát keresek, ennek csak egy része, egy biztosnági tartalék, egy védőháló. Valahol el kell kezdeni. Meg kell teremtenem az üzletem feltételeit, és ehhez munkát kell találnom, hogy legyen egy hátterem.
Emellett azonban nem hanyagolom el az álmomat sem, vagyis folyamatosan pörgök. Tulajdonképpen az ötlet kb. másfél évvel ezelőtt született meg. Akkor még azt hittem Magyarországon szeretném megvalósítani, de elég sok embert láttam belebukni ebbe, és látom, hogy otthon ez mennyire körülményes és nehéz. A másik oldal, hogyMagyarországon kicsi és telített a piac, és hát sem az üzleti morál, sem pedig az adózási és adminisztatív politika nem kedvez semiféle vállalkozás elindításához. Persze, Spanyolországban sem könnyű, itt sincs kolbászból a kerítés!
Miután megvolt az ötlet, és 2010 Februárjában kijöttünk Janival egy hétre, már elkezdtünk nézelődni. A tavalyi évben minden kiállításra, utazásra úgy mentünk el, hogy vittük a telefont/jegyzetfüzetet és adatokat gyűjtöttünk. Gyártókat, árúkat, forgalmazókat, üzlethelységeket, üzletnyitási folyamatokat, igényeket...mindent megpróbáltunk feltérképezni.
Az ötlet megvan: szeretnék egy olyan üzletet nyitni, ahol kutya és cica eledelt, felszerelést, kiegészítőket árulok és emellett van kozmetika is. Két vonalat képzelek el minden területen (eledel, kiegészítők, kozmetika): egy mindennapos, "gazdaságosabb" vonalat és egy igényesebb, ha úgy tetszik luxusvonalat. Azért nem többet, mert egyelőre szeretném ezeket bejáratni, aztán jöhet minden más. Azért kell két vonal, mert az olcsóbbat, a megfizethetőbbet biztos sokan választják, hiszen itt is válság van, bármennyire nem is tűnik fel a mindennapokban, viszont a luxusvonal azért kell, mert a spanyolok sznobok. Nem nagyon, de egy kicsit szeretnek, hogy is fogalmazzam...szóval szeretik, ha márkás cucokkal vannak körülvéve.
Az üzelt azonban nem minden. Mivel elég sok mindent otthonról szeretnék beszerezni, mert az olcsóbb, kivitelezhetőbb, ezért Janival arra gondoltunk, hogy a kettős vonal az eladásnál is meg fog mutatkozni. A tápot ugyan nem (bár éppen tegnap tárgyaltam egy céggel a franchise partnerségről, de ezen még agyalok) de a kiegészítőket, kozmetikai vonalat szeretnénk üzletekbe is eljuttatni, egyfajta viszonteladói szerepkörben. Nagy lépés volt nekem az itteni kutyakiállítás, mert rengeteg infot szereztem be, szintén fontos volt a könyvelővel beszélni, utánanéztem a témogatásoknak és az adminisztratív folyamatoknak, és még fontosabb, hogy a mindennapokban nem csak az üzeltek kínálatát, hanem az emberek kutyákhoz/macskákhoz fűződő viszonyait látom. Ha úgy tetszik asszimilálódom. Ja, és persze a táp forglamazás kérdést is körbejártam. Jani mindeközben megtalálta a kiegészítők (ruha, fekhely, pórázak, nyakörvek) készítőit, megtalálta azt az embert is, aki a legtöbbet tud majd segíteni nekünk és reményeink szerint hosszú távon nem csak barátilag, de üzletileg is együtt tudunk működni.
A további terveinnkel várnunk kell, hiszen az április 15-i NIE kiváltásomiig (a spanyol személyi igazolvány külföldieknek) nemi igazán tudok komolyabban lépni, csak azután tudunk igazán belendülni, de nem baj. Addig sem tétlenkedünk.
Amit mindenképpen szeretnék, az (hogy ne csak a viszonteladói vonalat erősítsük) az egy webshop. Itt bárki tud vásárolni, és a spanyolok szeretik a webet. Láttam már nagyon sok jó webshopot, szerintem ez az egyik legjobb, és ez nem spanyol:
www.galpetshop.hu
Nem csak azért, mert színvonalas a választék, hanem mert maga a koncepció telitalálat (nem beszélve az áraikról, amik igen barátiak) és az is oldal nagyon professzionális.
Szóval mi is valami ilyet szeretnénk, külön katalógussal a cégeknek és magánembereknek.
Ha már az ember nagyot álmodik, akkor mi is, és mi nem egy üzletben gondolkodunk. Szépen, fokozatosan hálózatot építenénk, ahol aki bemegy, tudja mire számíthat. Ebben a mai napig a Hard rock Cafe a példaképem, ahol csak azért tudnak 30 EUR-ért adni egy pólót, mert az van ráírva, hogy Hard Rock Café. Kevés cégnek van ilyen jó brandingje, mint nekik.
Szóval ezek az álmok. A realitás egyelőre kimerül a szervezésben, utánajárásban, tárgyalásokban..és persze, ahogy már annyian mondták: lankadatlan éberség! Nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük a lehetőségeket. Mert azzal, aki tátott szájjal várja a sültgalambot, soha nem fog semmi történni. Életem végéig bántam volna, hogy nem próbálom meg, még akkor is, ha néha nem egyszerű az élet. Mert ugye ahogy
Mickey Rourke a Harley Davidson és a Marlboro man-ben is mondja (ez egy kicsit erős lesz, de amúgy az egyik kedvenc filmem): "Jobb szarban égni, mint a húgyban ázni"

2011. február 21., hétfő

Fashion Week Madrid

Tök mókás, hogy egy magyar stylist blogjából kell megtudnom, hogy most van a madridi fashion week. És tényleg! Ma reggel, (miután azt hiszem a 3. napjához érkezett a rendezvénysorozat) már a tv-ben is mutattak, egy 10 másodperces anyagot a divathétről.
A dvathéten már az őszi-téli irányzatokat mutatják be (tweed! okker , curry és mélykék színek, 50-es évek), viszont az üzletekbe megérkezett a tavaszi kollekció! A fashion adict posztomba már írtam az előfutárokról, de most, akit érdekel, alább elolvashatja miket láttam.
Mivel Anikó kérte, hogy írjak még divatról, íme, a barangolásaim során ezekre bukkantam.
A színek: fehér, fekete, sötétkék (tengerészkék), drapp, erős fűzöld, piros, ciklámen, narancs, púderrózsaszín, pasztellzöld, terrakotta-téglavörös, khaki.
Irányzatok:
Korábban is írtam, a tengerész! Színekben, szabásban, mindenhogyan. Ha otthon esetleg maradt volna valami tengerészmintás a leárazáson, érdemes megvenni mert még idén kitart. Minden áruház tavaszi kollekciójában ott van a marine irányzat, csíkok, egyszínű sötétkék-fehér összeállítások.
Camel: drapp-khaki, fehér, barna színek. egyszerű, letisztult vonalak. Némi okker, és világosbarna is bejátszik, de alapjában véve elég visszafogott, természetes, és nekem ezért nagyon is tetszik!
Military: még mindig nem megy ki a divatból! A szabás, a gombok kicsit szigorúak, azonban ha egy elöl gombos vászon ruhát military szabásban, de modjuk piros színben képzelünk el, már nem is olyan borzasztó, hanem kifejezetten nőies és elegáns. Újdonság, hogy a military szabás a blúzoknál is megjelent. Nagy, hangsúlyos gombok középen, vagy két sorban, derékövvel.
Színes: ez most nagyon menő itt kint, gondolom a tinik körében nagyon népszerű lesz tavasszal. Harsány színek, de nem neon árnyalatok. Egy erős, ciklámen nadrág, vagy egy erős fűzöld (Fradi.-zöld) egy fehér blúzzal mondjuk szelidít az összeállításon, akár munkahelyre is viselhető, de ugyanez a zöld egy miniruhán, egy fekete blézerrel vagy boleroval, fekete cipővel már party viselet. Tetszik. Szintén ugyanezen az elven, narancssárga felső egy sötétkék nadrággal-telitalálat. Amúgy az ilyen erős színekkel nem árt óvatosan bánni: egymással csak a nagyon merészek vegyék fel, mert nagyon könnyen összekeverhetik egy bohócjelmezzel!
Púderrózsaszín: ismét a visszafogott elegancia hegyében. A H&M-ben és a Mangoban láttam, nagyon egyszerű, kötött felsőket és blúzokat. remekül kombinálható a feketével, mert nagyon elegáns hatást kelt, szépen mutat a kékkel, sőt a rózsaszín a terrakottával is: mondjuk egy fekete nadrág-rózsaszín blúz-terrakotta blézer meglepően jól néz ki. Figyelem! A rózsaszín most kifejezetten púder (pasztell) rózsaszín, nem pink! Hasonlóan szép összahtást érhetünk el pasztellzölddel, de ahhoz inkább a fehéret vagy a kéket ajánlom, feketével nem szép, de ki lehet próbálni barnával. Ja, és még egy valami: a púderrózsaszín erősen sápaszt, tehát nagyon világos bőrű/hajú hölgyeken(urakon) nem mutat jól egy rózsaszín-fehér összeállítás. De pl. egy mediterrán típusú férfin egy rózsaszín ing egy világoskék mellénnyel, hát arra érdemes odafigyelni:-)
Natur/nude: természetes színek, természetes anyagok! Nagyon szép a terrakotta-téglavörös szín, és most ismét divat lesz! nagyon jól lehet különféle kékekkel kombinálni, visszafogott, mondjuk munkahelyi összeállítás lehet. Szépen megy a zölddel és a barnával is. És minden divatos ami bézs, világosbarna és fehér. Bőrövekkel, barna táskákkal lehet "sötétíteni".
Fekete-fehér: az örök kombináció, sosem megy ki a divatból. akármi is kapható ebben a színben, érdemes áldozni rá, főleg ha az valamilvel variálható darab.
Szabások, anyagok: viszlát szatén és neylon! Hello len, pamut, vászon! Organikus anyagok, kötött felsőrészek, horgolt, vagy horgolt hatású tunikák, pulóverek, most ezek lesznek a trendek. Semmi neylon, semmi szatén. Az alkalmi ruhák is inkább viszkózból vannak, nem láttam sehol fényes anyagokat. Lágy esésű, bő szabású felsőket láttam, a testre simuló fazon már a múlté. A derék hangsúlyos: övek, csattok. A nadrágok vagy leggings, vagy répa fazonúak. Ha esetleg trapézfarmerunk van, tegyük el későbbre. A szoknyák nagyon kényelmesek, most az A-vonal hódít, tiszta retro! Az anyagok szellősek, kényelmesek a hosszuk térd vagy egy picivel térd feletti. Viszont a miniruhák is nagyon divatosak, a kedvencem egy Pedro Del Hierro darab, horgolt hatású miniruha, egyenes szabásvonnallal és könyékig érő ujjhosszal. Egyszerű, mégis gyönyörű és hiperelegáns. Amúgy fekete színben is láttam, de szerintem fehérben jobb. Persze, nekem egyik sem lesz, mert ahhoz a ruhához olyan lábak kellenek, minr Heidi Klumé. Szintén az egyberuháknál divat még az elöl végig gombos, rövid újjú ingruha, viszont térdig érő hosszban, és szűk szabásban. Amolyan military-50-es évek keveréke, de nagyon jól néz ki!
Cipők: KLUMPA!!! Ha még sikerül téli leárazáson elcsípni valamelyik cipőboltban, akkor azt meg kell venni! Klumpa, klumpa hatású szandál, fatalp! A fatalp a tavasz slágere. A szandálok, papucsok is ebből készülnek, bőr felsőrésszel. A sarkak vastagabbak, nem is igazán tűsarkak, viszont nagy előny, hoyg sokkal magabiztosabban lehet járni bennük. A platform cipők még mindig divatosak. Ami még az elegánsabb vonalon divatos azok az 50-es, 60-as évek cipői, kerek orral, masnival a cipő felsőrészén. Szntén jellező a vastagabb sarok. És a színek: barna, okker, bézs, kék és pasztell rózsaszín.
Táskák: klasszikus csőfazonú kézitáskák, és kisebb méretű vállon átvehető táskákat és bőrtarisznyákat láttam, itt is a tengerész színek és a barnák a dominánsak.
Ennyit sikerült egyelőre találnom: remélem tudtam segíteni. Természetesen, ha itt a nyári kollekció, azt is megírom:-) Jó böngészést és vásárolgatást!

A fogyasztói társadalom

Előre is elnézést kérek azoktól, akik már unják, hogy állandóan az itteni bevásárlóközpontolról írok, de nem tudok szó nélkül elmenni a téma mellett.

Másfél évvel ezelőtt Axel egyik kollegája (akkor még csak leendő kollega volt, de ezt akkor még nem tudtuk) azt mondta, hogy Madridban azért szűnt meg a siesta (a délutáni szünet, áltlaában 2-5 között), mert a város szélén épült bevásárlő központok olyan konkurenciát teremtettek az üzleteknek, hogy muszáj lépést tartani velük. Márpedig a bevásárlóközpontokban nincsen siesta.

Amikor 2003-ban itt éltem, akkor pl. a La Moralejanal, Alcobendasban volt egy Carrefur, és egy Moraleja Green nevezetű pláza, aminek a fele tök üres volt, nem is volt bérlője az üzleteknek. Ma ugyanitt a Carrefur mellett van egy Dacathlon, egy Norauto, egy Toysrus..és persze a Moraleja Green bevásárlóközpont.

És ez nem minden. Az M40, M50, körgyűrűk és az összes autópálya mentén, madrid 50 km-es vonzáskörzetében szinte minden kijáratnál van 1-1 óriási bevásárlópark. Szerencsétlenebb települések közelében "csak" 1-2 nagy élelmiszer áruház, Carrefur vagy Auchan (amit itt Alcampónak hívnak, spanyolul az Auchan-t áucsán-nak ejtenék, ami mókás lenne). Jobb esetben van mellettük 1-1 másik áruház: Decathlon, Norauto. És rengeteg olyan hely van, ahol mindezeken felül ott egy óriási (de tényleg óriási) bevásárló központ, Ikea, Media Markt, Saturn, PC City, Leroy Merlin, stb.

Tegnap egy ilyenben voltunk Axellal, Rivas város mellett. Maga a város egy gyönyörű kertváros, rengeteg zöld területtel, este a parkban kivilágítják a sportpályákat (olyan kosárlabdapálya, amit még otthon nem láttam, és a focipáylát bármelyik othtoni NB1-es csapat megirigyelhetné), tiszta, rendezett környezet: szóval látszik, ez egy gazdagabb réteg városa. Nagyon tetszettek a házak: szinte mindegyik sorház volt (chalet adosado) vagy különálló ház (chalet v. casa independiente). A medence és a dupla garázs itt alaptartozék, elvégre itt Apu bejár dolgozni Madridba, Anyu pedig a gyerekekről gondoskodik. Az egész helynek mégis volt valami kisvárosi hangulata, valami igazi bája, ami nagyon megragadott. És persze itt volt egy óriási bevásárló park is, a városon kívül.

Volt itt Carrefur, Norauto, Meki, Leroy Merlin, Media Markt, és egy akkora Decathlon, amekkorát még itt sem láttam, de még Franciaországban sem. Ide bemetünk Axellal, mert polárt szerettünk volna nézni (én vettem is egyet leárazva 11 EUR volt). Az áruházon belül volt itt elkerített focipálya, 2 golfpálya (egy mini ls egy nagyobb) elkerített gördeszka és rollerpálya, és mounten bike pálya. természetesen ping-pong asztal hegyek és a mászófal is vásárlásra és játéjra csábított. (és az áruházon kívül is volt sportpálya). csak a búvárfelszerelések egy komplett soron sorakoztak, emellett ugyanilyen mennyiségben szörfcuccokat is lehetett kapni. (Jani majd biztos ellesz a búvárrészlegen)

A fogyasztásra és vásárlásra csábítás elképesztő méreteket öltött Spanyolországban. És az emberek szeretik. Az üzletek gondöokodnak róla, hogy itt jól érezd magad, és minél gyakrabban gyere vissza. Egyrészt meleg van, ami az itteni embereknek a hidegérzetér megszünteti (otthoni szemmel nincs ám olyan hideg), és az üzleteken , éttermeken kívül van itt bowlingpálya, játékterem, a gyerekeknek vidámpark (az áruházon belül!), éttermek, kávézók, mozik, fodrász és kozmetikai szalonok és persze üzletek, bankok és üzletek, és üzletek, és üzletek....

A gyerekek külön célközönség: nem árt őket már jó korán ideszoktatni.. A játékboltok 90%-a a földszinten van, ne kelljen a babakocsival bíbelődni. Az éttermek környékén van a mini vidámpark, ahol animátorok gondoskodnak a gyerekek szórakoztatásáról.

Természetesen a Burger Kingben, KFC-ben, és az összes egyéb gyorsétteremben van gyermekmenü (az ajándék kötelező), és tarthatod ott a szülinapi zsúrt is. Persze elmaradhatatlan kellék a játszótér, játékvár, kreatív foglalkozás, stb. nem bíznak semmit a véleltrenre. A parkolás ingyenes, az üzletek reggel 10-től este 10-ig vannak nyitva, az éttermek hajnal 1-ig. A cél az, hogy az egész napodat itt töltsd.

Egyébként is minden a fogyasztás maximalizálásáról szól. Nem csak a gyerekeknél, hanem a felnőtteknél is. itt minél nagyobb kiszerelésben veszel meg valamit, az annál olcsóbb. PL. ha valami 1 EUR-ba kerül, akkro odaírják, hogy a második csomag mondjuk csak 0,45 EUR. Itt arra ösztönöznek, hoyg minél többet vegyél. Óvatosan kell ám ehhez közelíteni, mert nem biztos, hogy pont szükséged van 6 kiló kakaóra, vagy 2*5 liter mosóporra. Minden boltnak van törzsvásárlói kártyája. Nekem az első az Yves Rochernél lett, és pl. amúlt héten kaptam tőlük levelet, hoyg ha bemegyek az zületbe, már akkor is a szórólap bemutatásával kapok egy szempillaspirált. Amúgy meg 40% kedvezményt a 2. (!) megvásárolt termékre. Na, ehhez képest rögtön 15 EUR-t hagytam a boltban.

A rebajas is egyfajta fogyasztás ösztönző. Itt a rebajas végére, amikor már mindenki belefáradt az előző szezon ruháinak túrásába, ott van először csak diszrkéten, maj egyre hangsúlyosabban az új kollekció. 1-1 darabját azonnal kedvező ráon kirakják, hoyg menj oda, nézd meg, szeress bele, vedd meg. És aztán szépen lassan elkezded várni az új kollekciót, hogy vajon milyen is lesz és szép lassan elkezded megvenni a darabjait.

Nem csak a ruha, vagy az élelmiszerboltokban vannak ilyen trükkök, hanem mondjuk az IKEA-ban is. Klubkártyával rengeteg mindent 20%-al olcsóbban kapsz meg (természetesen a kedvezmény úgy máködik, hogy a 20%-át a vásárolt dolgoknak utalványban kapod vissza, amit levásárolhatsz a következő alkalommal). vagy modnjuk 2 EUR-ért (ami itt mondjuk 2 kv ára) ehetsz egy adag húsgombócot (10db +szósz+köret) és egy üdítőt. Igenis menj be, nézegetsd végig a plcokat, egyél az étteremben és vegyél valamit.

Vagy az ékszerboltban: szombaton Beaval bementünk a Pandorába. van innen egy karkötője, és a karkötőn lévő Buddhája leesett és elveszett. Megvette a Buddhát, de az eladó aznnal rábeszélte még két biztonsági csattra, mert az így ellensúlyozza a Buddha súlyát, így biztos, hogy nem hagyja el legközelebb a Buddháját. Így az előre tervezett kétszeresét költötte, közben meg nagyon örült, hogy az eladó felhívta a figyelmét, hogy a két kapocs nélkül a Buddháját el fogja hagyni. (holott szerintem szimplán az előző Buddhának lehetett gyengébb a rögzítőkapcsa)

Sajnos az amerikai fogyasztási kultúrával nincsen összehasonlítási alapom, de azt tudom, hogy a mértékek és a méretek sokkal nagyobbak, mint Európában. Igazából el sem tudom képzelni milyen lehet ez ott, de engem már ez is sokkol, amit néha itt látok.

Mindezek ellenére, hogy tudom, hogy működik, tudom , mi a cél, akkror is szeretem, ha elcásbítanak az üzeltek, szeretem, hogy itt a vevőt ügyfélnek kezelek, hoyg a vevőszolgálat valóban a vevőt szolgálja. Töredelmesen be kell valljam, minden trükkje ellenére megadom magam , hiszen én is aktív része vagyok ennek a fogyasztói társadalomnak.

2011. február 20., vasárnap

Kínai séta

Már-már azt hittem, ez is egy olyan unalmas, semmittevős vasárnap lesz. Szerencsére nem így alakult, pedig nagyon úgy indult a nap. A tegnapi mozi után (ahol a Király beszéde helyett másorváltozás miatt végül a Félszeműt néztük meg Beaval Jeff Bridges főszereplésével, és ez is nagyon jó volt) elég későn keltem. Hamar rájöttem, hogy Axelnak antiszoc napja van. Ez abban nyilvánul meg, hogy a "ma mit cisnálunk?" kérdésre nem válaszol, vagy "amit akarsz" válasszal elintézi a kérdést. Arra a kérdésre, hogy mit regglizünk, "nekem mindegy" volt a felelet, és mivel a teljes passzivitst választotta, jobbnak láttam Beaval lemenni a chinos-hoz kenyérért. Spanyolországban vasárnaponként (hacsak nem a hónap első vasárnapja) minden üzlet zárva van (kivéve turisztikai pontokat szezonban), kizárólag a kínai önkiszolgáló üzletek vannak nyitva (Alimentación Autoservicio). Nekik biztos megéri, mert ha másért nem, a frissen sült baguette-ért mindenki bemegy a "chinos"-hoz. Mi is hoztuk a kenyeret, úgyhogy nyugodtan megreggeliztünk. Aztán Ax megint magába borult, én Janival trécseltem skypeon meg megbámultam őnagysága Micorkát is. Viszont gyönyörű idő lett! Már délben 12 fokot mutatott a hőmérő, és bármennyire is passzív volt körülöttem mindenki, nekem mehetnékem támadt. Összekészülődtem, és már épp indulni akartam, amikor Axel és Bea is úgy döntöttek, hogy menjünk el egy nagy sétára. De ha már sétálunk, akkor majd együnk is valamit. A kínai mellett dntöttünk. Megnéztük a hűtőszerkényen (Ax ide rakja ki a szórólapokat), hogí milyen kínai éttermek dobtak be szórólapot és a legszimpatikusabbnak egy a Barrio del Puerto részen lévő éterem tűnt, 5km sétára. Ez egyáltalán nem zavart minket, hiszen az idő gyönyörű, napos, tiszta, a levegő finom, tavaszillatú volt. Úgyhogy összekaptuk magunkat és elindultunk. Nagyon szeretek a városban sétálni. eyrészt vannak cosladának kifejezetten szép részei, másrészt nem bírom megállni, hogy ne nézzek szét: hol vannak parkok, hol lehet sok kutya, és hol vannak az őket kiszolgló üzletek. Nos, nem sok van. A Barrio del Puertohoz vezető úton elhaladtunk egy kertvárosi rész mellett, majd egy lakótelep mellett is, és semmi. A Barrio del Puerto Axel szerint lepukkant egy rész, hiszen egész Cosladara nem jellemző, hogy itt annyira gazdag emberek laknának, sok a román bevándorló is (a chinosnál pl. kifejezette ki van írva, hogy román termékeket is árusítanak). Mindenesetre a Barrio del Puerto-t (kikötői negyedet jelent spanyolul) nem találtam lepukkantnak, itt is fehér tégla és vörös tégla építésű házak váltják egymást, igaz, itt 7-10 emeletes kivitelben. Ez egy lakótelep. Ráadásul van egy újabb építésű része is. Az étterem is itt volt. Mókás, pont anak a háznak a sarkán találtam egy Clinica veterinaria-t (állatorvosi rendelő), ahol az étterem volt. Megjegyzem, az állatorvos melletti üzlethelség meg kiadó volt...hmmm..jó lenne kivenni, megnyitni a kozmetikát meg a boltot. A rendelő elég kicsinek tűnt, benéztem (persze zárva volt) és egy elég kicsi várót láttam meg egy ajtót, ami nyilván a vizsgálóhelységbe nyílt. Ezek szerint egy kozmetika nem ártana a rendelő mellé...
A kínai étteremek itt sem sokban különböznek az otthonitól. Az ízviláguk egy kicsit eltérő az otthonitól, meg nyilván nem akkora kaland tengeri herkenytyűkből készült ételeket kapni. Érdekes, hogy itt pl. a rizstésztába is tesznek garnélát a zöldségek mellé (és az milyen finom!). A rákszirmot ajéndékba kapjuk az üdítők mellé, és redelünk. Axel bambuszrügyes-gombás csirkét kér, Bea ananászos csirkét, én pedig édes-savanyú csirkét. Axellal tésztát eszünk mellé, Bea rizst. Az adagok itt is nagyok, akár otton. Egy adaggal iszonyatosan jól lakunk, nem is kérünk desszertet, Bea meg én még egy kv-t legurítunk. Fizetéskotr még kapunk ajándékba egy üveg fahéjas rizsbort. Én biztos nem fogok belőle inni, de ha valaki meglátogat, szívesen megkínálom:-)
A visszafelé utat másfelé tesszük meg. Keresztülmegyünk egy parkon, aztán a "neighbourhood"-on is. Ez tulajdonképpen egy klasszikus kertvárosi rész sorházakkal, minden hézhoz duplakocsis garázs és kutya tartozik (rottweiler, német juhász). Megfiyeltem, hogy itt a házak óriásiak. Ugye albéretet is keresek, és a neten is amiket hirdetnek az óriási. Itt ha 100m2-es lakásod, házad van, az kicsi. Itt az átlag 200m2, 2-3 fürdőszobával, 4-5 szobával. ez teljesen normális. A kertek viszont kicsik, ha már 100m2, akor őrült nagy udvarod van. Szóval itt érdekes, hogy a házakat úgy tervezik óriásira, hogy az a kertek rovására megy. Valószínűleg az embereknek sincsen rá igénye, hiszen akinek itt kutyája van, az bizony benti kutya, mert családtag, és van idejük naponta kivinni az utcára a kutyát, akár többször is. És itt aztán van elég zöld terület! A kertvárosi részen találok még egy álltaorvosi rendelőt. itt már (benézve) komolyabb áruválasztékot látok, és meg merem kockáztatni, talán kozmetika is van, de ezt nem látom teljesen, csak amennyire benézek, 2 ajtó is feltűnik, lehet az egyik akár kozmetika is. Na, de ez csak a szakmai szemem. A kertváros után, minő meglepetés újabb park jön, ez a Parque del Cierro, amiről már írtam korábban. Itt már jártunk, akkor is tetszett, most is nagyon tetszik. Találkozunk kutyásokkal is: látok egy szép angol agarat, egy mopszot (jól megdögönyözzük) és egy kölyök sima szúrű foxit is (őt is megdögönyözöm).
A séta nagyon jól esett: lesétáltam a kaját, de ami még fontosabb: kezdem nagyon is megszeretni ezt a várost. Madrid az Madrid marad, imádom, de Coslada is egy nagyon kedves, élhető kisváros.
Visszaérve már sötétedni kezd. És ilyenkor mi mást csinálhatnék, mint leülök a gép elé, és blogot írok:-)

2011. február 16., szerda

Rizotto

Gasztronómiai fejlődésem újabb állomásához érkeztem. Ezt onnan tudom, hogy eddig, aki nekem a rizottóval jött, azt elküldtem a fenébe, hogy egy szimpla főtt rizsen mi a fenét lehet szeretni? Étteremben sosem kértem, mert csak egy főtt rizs (másrészt, bár a világ egyik legegyszerűbb étele, de a legkönyebben el is lehet rontani), otthon meg sosem főztem, mert nálam a rizs, az köret. Nagyon sok mindent tudok elkészíteni, sőt azt hiszem egész jól főzök, de rizottóra még nem vállalkoztam. Egészen mostanáig. A múlt héten valamelyik nap, köretből megmaradt rizsből készítettem: beledobtam egy marék zöldborsót, egy pár rákocskát, egy ksi vizet, fokhagymát, fűszereket és mikor már szépen besűrűsödött, de még leves volt, akkor egy kis darab vajat. Olyan finom lett, hogy csak na!
Ma megint rizottóztam. Tegnap Axel kapott egy kis műanyag dobozban (100gr) basmati rizs termékmintát (tudom, nem ebből kell rizottót főzni), és ma úgy döntöttem, elkészítem rizottónak. Ez a következő képpen nézett ki: egy szelet sonkát serpenyőben megpirítottam, hozzázuttyantottam a csészényi rizst. Mikor elkezdett sisteregni hozzáadtam egy korty tejszínt, sót, borsot, fokhagymát, majd ahogy főtte el a levét, úgy adagoltam a vizet (kb. egy ugyanakkora csésze ment ele mint amiben a rizs volt). Mikor már majdnem készen volt (rizs puha, de még van leve). Belereszeltem egy nagyon kis darab ementáli sajtot. Vártam míg ellvad, majd amikor láttam, hoyg már sűrű szósz állagú a rizs körül a lé, lehúztam az egészet a tűzről, hozzáadtam két kiskanálnyi parmezánt és egy kis darab vajat (kb. 1 kiskanálnyi).
nem akarom ecsetelni mennyire finom lett, de megveregettem a vállamat, hogy ilyen ügyes szakács vagyok:-)
Így lettem rizottó rajongó. Megjegyzem, aki Spanyolországba jön, az ne keressen rizottót, azt itt nem ismerik. (illetve ismerik, de ne rizottózza le senki a paellát, mert azért fővesztés jár, amúgy sem teljesen ugyanaz). Amúgy meg köszönöm az ihletet Jamie Olivernek és Gordon Ramsenynek:-)
Ja! És a legfontosabb: ma egy hónapja, hogy itt vagyok:-)

2011. február 14., hétfő

Kutyakiállítás

Végre! Lassan egy hónapja vagyok itt, és már annyira hiányzott! Komolyan olyan érzés, mintha újjászülettem volna! Szóval, szombaton kutyakiállításon voltam Zaragozaban. Szerencsére, Axelék a városnézést választották, így volt időm egyedül bebarangolni mindent, körbenézni, beszélgetni ismerősökkel (igen, itt is találkoztam ismerősökkel!). Szóval fantasztikus napom volt!
Kb fél 12-re értünk oda, Axel ekkor rakott ki a Feria de Zaragozánál (vásárközpont, olyan, mint a Hungexpo Pesten).
Érdekes, hogy egy CAC-ra februárvban (CAC- nemzeti kutyakiállítás, CACIB- nemzetközi kutyakiállítás) 800 kutya nevez. Magyarországon egy átlag CAC-on kb. 400 kutya van, egy CACIB-on mondjuk 1200 jó esetben.Itt egy CACIB-on van kb 3000 kutya. Azt is hozzá kell tenni az objektivitás kedvéért, hogy itt ugye eleve több a kutya, meg aztán lehet, ez most egy CAC kiállítás volt, de a vasárnapi (amin sajnos nem voltam ott) már CACIB címet is adott, szóval ez a 800 sok is, meg nem is. Ahhoz képest, hogy másnap CACIB volt, a nevezett kutyák létszáma ott sem volt több. Na, de vissza a kiállításra. Csarnokban volt, ez jó. Normális helyeken eleve csak csarnokban rendeznek kiállítást, kivétel ezalól az, amikor annyira biztos, hogy jó idő lesz, hogy lehet kint tartani a rendezvényt. (pl. Padenghe sur Garda az olasz klubkiállítás ilyen. Bár a jó időt sem lehet mindig garantálni, áztam én meg augusztus elején Donaueschingenben.). A ringek viszonlag nagyok, tágasak, viszont érdekes, hogy nem voltak leszőnyegezve- csak a BIS (Best in Show) körben volt szőnyeg (illetve linóleum, amin csak úgy csúszkáltak a kutyák) a többi körben átlósan 1 csík volt egy szőnyeggel beborítva.
Az első, ami szemet szúrt, az a hatalmas különbség a profik és az amatőrök között. Magyarországon is vannak olyan profik, akik full extrásan felszerelkezve állítanak ki, elhozzák a fél házat és a komplett kozmetikai stúdiójukat. Handlereik vannak (hivatásos felvezetők), 10 kutyával érkeznek, stb. És van az ellentétje, akik tréningruhában, vontatókötélen vezetik fel a kutyájukat. De a kettő között van egy réteg, aki már valamennyire tapasztalt kiállító, csak mondjuk nem mindig nyer, mert vagy olyan fajtája van, ahol más a favorit, vagy mert még nem mozog annyira otthonosan a kiállításokon és/vagy nem ismer annyi mindenkit, vagy szimplán tényleg nem olyan jó minőségű a kutyája.
Na, a spayoloknál a középréteg hiányzik. A különbség nem is a felvezetésnél látszik, mert itt a legamatőrebb felvezető is legalább rendesen felöltözik az eseméynre (értsd: öltöny vagy egy zakó minimum, persze itt is van 1-2 igénytelen kivétel, de nem sok), a különbség inkább a kutyák felkészítésében és minőségében szembetűnő. Spanyolországban évente 30 ezer kutyát törzskönyveznek (Magyarországon ez a szám kb. 2000), ebből látszik, hogy a sok kutyából nem sok a kiemelkedő (vagy nem jutottak el a kiállításra), és az is igaz, hogy itt aztán rengeteg a szaporító, ami a minőségen meg is látszik. És meglátszik a kutyák felkészítésén is: van aki tipp-topp kondiban, szépen befésülve, kozmetikázva viszi be a kutyáját, aztán van, aki olyan állapotban, hogy nem is találok rá szavakat. Egyszerűen nem értem, hogy piszkosan, ápolatlanul minek visznek be egy kutyát a ringbe. Amúgy pl. életemben nem láttam ilyen csúnya angol szettereket, mint itt, pedig nem értek a fajtához. A spanyoloknál nagyon jó az állomány mondjuk boxerekből, de az itt felvezetett helyi kutyák többségének a színvonala nagyon elmarad az otthonitól. A legtöbb kutya max. egy helyezett kitűnőig vihetné Magyarországon. Ez a megállapítás nem vonatkozik a külföldi kutyákra és az volt itt bőven: franciák (afgán agárral), olaszok (afgánnal, basset hounddal, sloughival, ausztrál pásztorral) szép számmal voltak, és persze egy magyar sráccal is összefutottam, ő tacskót és spanyol agarat hozott és mindkét kutyájával fajtagyőztes lett. (szerintem óriási, hogy Spanyolországban, egy magyar srác spanyol agárral fajtagyőztes! )
Furcsa volt (inkább szokatlan), hogy szét voltak dobva a fajtacsoportok. Ezt úgy értem, hogy Magyarországon 1-1 bíró bírál 1-1 fajtacsoporton belül, tehát mondjuk a nagyobb csoportok, mint a terrierek, általában 2-3 bíróhoz tartoznak (rövidlábú, hosszúlábú és bull típusú felosztás szerint, mondjuk), vagy az agarakat (X-es csoport) 1, maximum két bíró bírálja (ha nagy a nevezési látszám). Itt ez úgy nézett ki, hogy mondjuk az egyik bíró kezdett a bullmasztifokkal, folytatta a huskykkal, majd lebírálta a basset houndokat és végül az ír farkaskutyákat. Aztán a másik először wippetet majd retrivereket végül máltai selyemkutyát bírált. Egyszerűen komplett káosznak tűnt az egész. Ráadásul szerintem ez így nem is volt nagyon szerencsés, mert mondjuk akinek agara van, az a többi agár bírálata is érdekli, de pl. mire én odaértem az agarak fele (barzoj, wippet, galgo) már lement, a másik felére meg két kör között kellett szaladgálnom és közben drukkolni, nehogy egyszerre kezdődjenek a bírálatok.
És akkor nézzük az ír farkasokat. 2, azaz kettő volt nevezve. egy két éves kan és egy 16 hónapos szuka. Mindkét kutya a v.d. Oelmühle kennelből, Németországból származott. A kan, bár méretre és csontozatra nem volt rossz, de idegrendszerre a kezelhetetlen kategóriában volt, és ami a legérdekesebb (és legfurcsább) egyáltalán nem volt felkészítve a kiállításra. A gazdája nem vesződött a trimmeléssel, egyszerűen leollózta a kutyája szőrét, ami így formátlan lett és ápolatlannak hatott. Az ír farkas nem az a fajta, ami nehezen kezelhető lenne, sem szőrileg, sem máshogy, így nem értettem, hogy miért akkora kaland megtrimmelni a kutyát. Mint később kiderült, ráadásul a kutya gazdája schnauzer tenyésztő, így még inkább érthetetlen számomra miért nem volt rendvbe szedve a kutya. Ha valaki, egy schnauzer tenyésztő pontosan tudja, (vagy tudnia kéne) hogy kell megtrimmelni egy ír farkast. A bíró sem volt elragadtatva a kutyától, ráadásul valószínűleg a kutyának fogproblémái is lehettek, mert diszkvalifikálta: kiküldte bírálat nélkül (megjegyzem rendes volt, mert megtehette volna, hogy ad a kutyának egy megfelelőt, vagy egy hasonlóan "jó" minősítést. Így legalább ez olyan, mintha ott se lett volna a kutya.) A 16 hónapos kis szuka egy nyúlánk, éppen a "szétesős" korszakban lévő, szép fejű kutya volt. Szőr nélkül, mert az írek ebben a korban váltják a szőrüket: a kölyök szőr már nem- a felnőttkori bunda még nincs rajtuk, de persze a valóságban nem kopaszok, csak nincs rajtuk akkora bunda. Monjuk ilyenkor lehet igazán látni milyen a kutya. Nem volt ő sem tökéletes (a mellkasa lehetett volna erőteljesebb és mélyebb), de alapjában véve nem volt nagy gond a kutyával. A gazdája (egy tizenéves kislány) is elég sokat gyakorolhatott vele, mert szépen felvezette, és meg is kapta a fajtagyőztes címet. Szerintem megérdemelte.
Az árusok: azt hittem, hogy , mint Magyarországon, itt is komoly akciók vannak a kiállításon, de tévedtem. Mint az üzetekben, itt is minden aranyárban van. Mondok egy példát: a kínai áruházban egy egyszerű kutyafekhely, ami hát finoman szólva sem a legjobb minőség, 10 EUR-óba kerül (otthon 800 ft-ért láttam). Itt a kiállításon ugyanez a fekhely akciósan volt 24,5. A kínainál ezt senki nem veszi meg (vagy nem sokan), de ha kutyakiállításon látod, akkor még több pénzt is kiadsz érte, mert azt gondolod ott profi minden. Hát ebből is látszik, hogy nem mindegy, hogy mit, milyen környezetben tálalsz. Lehetett matricákat, pólókat, párnákat kapni kutyás vasalással (póló 10 EUR- a 3 EUR-ós kínai pólóra rávasalt kutyafej máris 10 EUR-t ér), meg persze kutyakeféket (itt a legolcsóbb 8 EUR volt- ez az a kefe amit otthon a 100 ft-os boltban veszel Egy trimmelő itt 23 EUR, otthon kb 2000 ft ugyanez). szóval utánanéztem az áraknak is, mert , mint írtam, gyűjtöm az infot.
Este fél 7-ig maradtam ott, akkor csörgött Ax, hogy várnak a csarnok előtt.
Nagyon jól éreztem magam, minden egyes ott töltött percet élveztem. Alig várom, hogy ismét menjek: a cél a május 21-22-i madridi dupla kiállítás, és már Utherral és Bogyóval! Nagyon, de nagyon hiányoznak. De nagyon jó lesz, ha már itt lesznek, és mehetünk kiállításra! Uthert imádni fogják, ő egyszerűen egy nagy szeretetbomba, mindamellett gyönyörű! Bogyó, a kis drága agyatlanom, meg olyan, de olyan szép és különleges, hogy mindenkit levesz majd a lábáról!

2011. február 11., péntek

Gym

Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy erről külön fogok egy spotot írni. Lassan már ott tartok, hogy ez a nap fénypontja! Azért ez elég erős túlzás, de tény, hogy itt ez az egyetlen rendszeres programom (a sorozatnézés, internetezés és chatelés mellett), amit a hét 3-4 napján űzök.
Valószínűleg kondoterem/tornaterem közelébe sem mentem volna egyedül, de Ax formába akrja hozni magát (he? de hiszen ő tökéletes!), és engedtem a csábításnak, ráadásul nekem is vett bérletet, így nem lett volna képem hozzá, hogy ne használjam ki.
Viszont ez nekem is jót tesz!
A gym egy kisebb tornaterem (mondjuk akkora, mint otthon a nappali-étkező-konyha részünk), ellenben meglepően jól felszerelt. Tetszik, hogy nincsenek szabályok. Bemész, beakasztod a kabátod, és nekiállsz gyúrni. Nem viccelek: nincs öltöző, nem kell cipőt cserélni. Aki ide jár, már eleve abban a cuccban jön, amiben izzasztja magát, és abban is távozik. Max egy törölköző meg egy üveg víz (vgy koksz, ki, mit pótol) van csak az embereknél. Nyilván, csak a közvetlen környékről járnak ide, vagy ha nem, akkor kocsival, bár itt helyet találni este 8 körül, mikor mi is érkezünk, az mission impossible. szóval lehetetlen.
Na, de visszatérve a konditeremre: bejutni nem egyszerű, mert az épületben van a helyi judo, vagy milyen küzdősport edzés is, így a bejáratnál általában a gyermekükre váró szülők sorfalán kell átverekednünk magunkat.Miután ezen túlestünk (már itt le szoktam izzadni), és hozzászoktunk az erős tesztoszteron szaghoz, jöhet a bemelegítés. Mindig viszem magammal az MP3 lejátszómat, mert ugyan van a teremben zene (erről később), de az vagy nem olyan, amit én szeretek, vagy nem annyira tempós. Először a futópadra szoktam menni, de mivel nem vagyok egy futóművész egy laza 6-os tempójú (6 km/h) power walking-al kezdek. Ez kb 15-20 perc. Legutóbb 15 volt, plusz 7 perc az elipszisen. Ha bemelegedtem, akkor jön egy kis combizom, egy kis fenék, ezek ilyen lazulósak, arra jók, hogy egy kicsit megdolgozzák az amúgy is bemelegedett lábizmokat. ezután jön a variálható rész: attól függ, hol van hely, oda megyek. Hátizom, tricepsz, bicepsz (ez utóbbi súlyzóval:2-2kg), hasizom.
Általában 4*10-es sorozatokat nyomok, de van amiből 5*10-et csinálok. Mikor mindennel megvagyok, akkor irány vissza a futópad és még egy 5-10 percet power walkingolok. A Power walking tulajdonképpen egy erőteljes séta, de aki azt hiszi, hogy ez valami kis tingli-tangli dolog, az téved. Egyrészt az én edzettségi fokomnak tökéletesen megfelel (lévén az a 0-ához konvergál), másrészt a puzzleból összerakott bokámmal nem szaladgálhatok, szóval futás kizárva.
Nagyjából ez az edzésprogramom.
Ide elég vegyes társaság jár. A teremben Pedro a vezető (vagy mi), egy kb. velem egymagas srác, nyilván látszik rajta, hogy konditermet vezet. Vagy izotómiás italt vagy proteimturmixot kortyolgat, mindig vigyorog, segítőkész, és néha kicsit fontoskodó, de ez a dolga. Aztán van itt 1-2 idősebb fazon, ötvenen túlra saccolom őket, nagyon lelkesen tartják karban magukat, és tisztelem is őket ezért. Aztán van 1-2 szúnyog: ők a kezdők, suhancok, kb 18-20 évesek, és nyilván kicsit idősebbnek, fejlettebbnek akarnak tűnni a koruknál. Persze, itt van a kemény mag: 4-5 figura, akik valszeg konditeremben nőttek fel. egytől-egyig kigyúrtak, és nyilván meg vannak győződve róla, hogy ők a h.m.cs.-ék (helyi menő csávók), de az az igazság, hogy egyik sem az esetem. Egyrészt, mint már említettem, a spanyol pasik alacsonyak, ergo 160 centi az átlag magasság (azt hiszem itt 2 srác van, aki ennél magasabb), másrészt az ilyen protein malacok nem jönnek be nekem. Amúgy rendesek, meg szerencsére nem sok vizet zavarnak, mert magukkal vannak elfoglalva, max. egynás között beszélgetnek.
Rajtuk kívül 3 lány jár le a konditerembe. Egyikük elég komolyan is veszi a dolgot. Tegnap volt először, hogy nem láttam, amúgy mindig ott van. Legalább fél órát elipszisezik, aztán végignyomja a súlyzós edzését. Nem egy izompacsirta, hanem szép, tónusos izmai vannak, csinos lány. Néha váltunk 1-2 szót. Aztán van két másik lány: ők együtt jönnek-mennek, jófejeskednek mindenkivel, szerintem mindenkit ismernek. Viszont nem hiszem, hogy az edzés végett vannak lenn, egyszerűen jól érzik magukat, nem is veszik komolyan, de nekik nem is ez a lényeg. És ez szerintem így is jó. (megjegyzem mindkét lány elég vékony, szóval nagyon edzésre nincs is szükségük). Mindig jókedvűek, hangosan nevetnek, szóval jó, hogy ott vannak.
Általában a rádió szól, és megy közben a tv. Ez azért fontos, mert szerdánként pl. amikor copa del rey van, akkor tudjuk nézni a meccset, miközben szól a zene. Egyszer a rádiós közvetítést is hagyták, ez elég zavaró volt, mert ha szól a zene, minden könnyebben megy. És vannak olyan gyakorlatok (az összes súlyzós), amikor nem tudok zenét hallgatni a fülesemen. Szerencsére többnyire valamelyik rádió zenei kínálata szól, jobb esetben változatos, jó kis számok váltják egymást, vegyesen spanyol-angol nyelven. Tegnap valamelyik helyi erő egy USB-n hozott zenét, és mondjuk amíg Enrique Iglesias vagy Shakira szólt még elvoltam, de elég érdekes volt egy konditeremben az It's raining man-t vagy a Macho man-t hallgatni (utóbbi a Village People, előbbi a The Weather Girls száma). A magam részéről ezeket is szeretem, de egy izompacsirta srác zenei kínálatában furcsának hatnak. De ha neki ez az ízlése, örülök neki.
3 hét alatt elértem, hogy már öröm a mozgás. Komolyan, eddig utáltam mozogni, most sem rajongok magáért a mozgásért, de annak örülök, hogy jól érzem magam a konditeremben. Egyre könnyebben megy minden, kellemes az edzés utáni fáradság, szóval jó! Másrészt persze meg is látszik az eredmény: 3 hét alatt -6 kiló és -1 ruhaméret a hiúságomnak is jót tesz.
Úgyhogy tetszik, nem tetszik, de tovább csinálom. Már csak azért is, mert májusban nem esek össze, ha 2 kört kell futnom Bogyóval és Utherrel egy-egy kiállításon, és jó lesz majd áprilisban látni a férfim (copyright by Babu) arcát, amikor egy csinosabb kiadásban lát viszont:-)

2011. február 9., szerda

Fashion adict

Úgy döntöttem, hogy néha én is megérdemlek egy olyan napot, amikor semmit nem csinálok. Oké, mostanában elvileg szinte csak ilyen van, mivel nem dolgozom, de azért az, hogy otthon ülök, nem mindig egy leányálom. Babu megállapította a múlt héten, hogy enyhe légiós betegségem lehet a bezártságtól, szóval szedjem össze magamat. Azn kívül a szememnek sem árt egy kis pihenés, mivel állandóan a számítógép előtt ülök, böngészem az álláskereső oldalakat, jelentkezgetek mindenhova, vagy blogot írok ugyebár...:-) Ja és profi vagyok Spider Solitare-ben is:-)
Na, de félre a tréfát, ez a nap a csavargásé- az idő erre tökéletesen alkalmas. Ragyogó napsütés, 15 fok..király!
Beánál kezdtem: kb fél 11-re értem be hozzá, mivel az Avenida de La Paz metrómegállónál véletlenül rossz irányba indultam el. (ahhoz képest, hogy a múltkor egyből odaértem, most valszeg megzavart, hogy egyrészt szép idő volt, másrészt zenét hallgattam). A lényeg, hogy odaértem. Azt gondolom, hogy azért mert nincs munkám, ez nem kell feltétlenül azt jelentenie, hogy megengethetem magamnak, hogy olyan szőrös legyek, mint Chewbacca a rosszabb napjain. Így Bea kezelésbe vett. Amúgy aki azt hiszi, hogy a gyantázás fáj, az téved! Az fáj, amikor a gyantával már leszedett bőrfelületen megmarad 1-2 icipici szőrszál, és azt szemöldökcsipesszel kell kitépni. Na, az fáj. Amúgy azt hiszem, én vagyok az egyetlen ember a világon, aki végigröhögi a gyantázást, mivel csiklandós vagyok. Ergo már ahogy jön a gyanta, elkezdek nevetni, Először csak diszkréten, aztán egyre jobban. Volt olyan kozmetikus, aki azt hitte sírok, pedig dehogyis! Pont ellenkezőleg. dehát ugye sírva mulat a magyar :-)
Miután selymesen-sima lettem, Beával még elmentünk kávézni a közelben nyílt új kávézóba (ahol a múlt héten is voltunk) és a kávé mellé egy-egy sütit is megettünk (csak öregasszonyosan, ahogy Pesten a nénik a Gerbaud-ba járnak), majd útnak indultam.
Felültem az 53-as buszra és leszálltam a Goyánál. Itt kezdtem a sétámat. Imádom ezt a környéket, igazi metropliszi hangulat- üzetek, széles sugárút, sok járókelő.
Az a jó, hogy az üzelekbe lassan, de biztosan megérkezik a tavaszi kollekció. Namost aki nem divatőrült, az itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást.
Tehát: 3 vonulat van.
Az egyik a matrózminta, matrőzszabás és nekem ez tetszik, eltekintve a keresztbe csíkos mintáktól, amit ugye csak olyan nők/férfiak hordanak, akik 1-2 méretet szeretnének optikailag növelni magukon.
A másik vonulat élénk színekkel játszik: lila, kék, sárga, zöld- elég feltűnő és fehérrel kombinálva jól is mutat, sajnso azonban néhány helyen egymással kombinálva láttam kirakva, hát szerintem elég kiábrándító. Meg túl rikitó is. Szóval ez egyáltalán nem tetszik.
A harmadik meg amolyan "camel" kollekció: drappok, barnák, fehérek és kékek kominációja, egy visszafogotabb, konszolidáltabb vonulat. Nekem ez tetszett a legjobban. Amúgy eddig a Sfera új kollekcióját találtam a legérdekesebbbnek, meg volt 1-2 darab a Mangoban, ami szintén tetszett. a H&M idén nem annyira jött be.
De persze ez még csak a szezon eleje, a legtöbb helyen még csak most teszik ki az új darabokat.
szóval szépen lesétáltam a Goyától majdnem egészen a Colónig, amikor úgy döntöttem, hogy a calle velazquezen megyek inkább. Tudom, hoyg ezen a környéken vannak a designer boltok, de nem emlékeztem pontosan az utca nevére.Mindenesetre a Velazquezen gyalogolni nem volt rossz ötlet, mert sorban tűntek fel a Wolford, CK, Armani Jeans üzletek, aztán egyszercsak a Calle José Ortega y gasset sarkán meg nem láttama Louis Viutton üzletet jobb oldalon, az utca túloldalán, bal oldalon meg Jimmy Choo üzletet láttam. Hát azt hsizem jó helyen kötöttem ki.
Aki ismer, az tudja, hoyg táskamániás vagyok. Mit másnia! Otthon van, vagy 30 táskám, az utóbbi években már csak jobb darabokba ruházok be, igaz, van, hoyg ez a beruházás közel egyhavi fizetésemet jelenti. Szóval itt, ahoyg az zületek kirakatait néztem úgy éreztem magam, mint a menyországban. Csak abból tudtam, hogy nem ott vagyok, mert ha a menyországban lennék, akkor be is tudnák sétálni bármelyik üzletbe és le tudnám venni a polcról a nekem tetsző táskákat análkül, hoyg fizetnem kellene érte. Ja, és a menyországban valószínűleg 32-es méretet hordanék, és 170 centi lennék, akkor talán a ruhák is rámjönnének.
Az árak persze itt is borsosak: Axelnak találtam egy Hermés öltönyt potom 2400 euróért.
A Kenzoban rebajas volt, a kirakat szerint 60%-al olcsóbb minden. Vagyis mondjuk a 2000 eurós cuccokat 800 euróért meg lehet venni. Bagatell...
A Furla boltban megláttam álmaim csodaszép zöld táskáját, gyönyörűséges volt! de komolyan! Azt hszem, egy napon megveszem.
Mivel Trúdinak adtam a fehér Guess táskámat, fehér táska nélkül maradtam. A Louis Vuitton boltban viszont ott díszelgett a kirakatban egy csodálatos, gyönyörű, fehér Alma táska. Sajnos a táska ára 1200 EUR körül mozog ( a táska annyira új, hogy a LV honlapon nincs is rajta, pedig be akartam linkelni). A LV és Jimmy Choo bolton kívül van it Hermés, Chanel, Cartier, Chopard, Salvatorre Ferragamo, (ez már a Colónál) Loewe, Furla, Bottega Veneta, Tous, és még sok mindenki más. Csak az a kérdés, hogy mennyi pénz van nálad.
Hát nálam volt 15 EUR, meg persze a bankkártyám, de úgy döntöttem, hogy nem engedek a csábításnak, és az eszemre hallgatok. Továbbsétáltam a Colón felé, majd onnan a Plaza de Cibelés felé. Szerintem ez Madrid legszebb része. A Colón felé a Cibelésig egy szép parkos sétányon vezet az út, világos, napos, padokkal, kutyasétáltatókkal meg egy méregdrága kávézóval. A Cibeléstől a Gran Víán indultam el és örömmel konstatáltam, hogy nyitva vannak a fagyizók! Hurrá! Viszont én éhes voltam, úgyhogy inkább a Pan's ba mentem. Ez egy olyasmi szendvicsező, mint a Subway. 2,99-ért már van menü, én 5 eurót fizettem egy saliért, egy üdítőért és egy szendvicsért, amiben bacon, pirított hagyma, paprika és majonéz volt. A saliban meg 3 féle sali (jég, endívia, galambbegy), paradicsom, kukorica volt és kaptam hozzá olivaolajat és balzsamecetet, így remek öntetet keverhettem hozzá.
Evés után még elsétáltam a Plaza de Espanaig, és megcsodáltam a járdán a csillagokat. A csillagok egy-egy színész vagy rendező nevét viselik, és abból az alkalomból ragasztották ki a betonra őket, hogy ők a jelöltek idén a Goya díjra, ami a spanyol Oscar.
Közben visszaértem a Gran vía metromegállóhoz, és mivel már fél 4 volt, úgy döntöttem, hogy hazaindulok, hogy otthon legyek, mire Axel hazaér.
Olyan szép volt ez a nap, nem is értem, miért keseredtem el annyira nap végére. Megint nem hívott senki, sokszor nincs kihez szólnom, és ez nagyon lehangoló tud lenni. Valahogy este urrá lett rajtam a negatív hangulatom, és az a tény, hogy már 4. hete vagyok itt, és semmi visszajelzés sehonnan, hogy most akkor megfelele-e a munkára, vagy sem.
Viszont az is igaz, ho
gy elhatároztam, hogyha nem lesz munkám sem keseredek el, mert akkor számomra ez azt jelenti, hogy azonnal az üzlet megnyitásába kell fogjak, ahogy meglesz a spanyol ID-m. (NIE). Szóval így, vagy úgy, de sikerül:-)

Csajos szombat és kirándulós vasárnap

Örülök, hogy Bea-val kitaláltuk ezeket a csajos szombatokat. Ez tulajdonképpen annyi, hogy délután találkozunk valahol, megiszunk egy kávét (szertartásosan ez minimum fél órás időtöltés, de van, hogy több), esetleg vásárolgatunk, aztán elemgyünk egy moziba, egy olyan filmre, amire pasi biztos nem kíváncsi (mondjuk nem értem, hogy akkor a jegypénztáraknál mégis miért áll sorba ennyi férfi? Továbbá, megvan a véleményem az olyan nőről is, aki kiteszi a párját 1-1 ilyen filmnek, ezek nem fiúknak valók. Az is egy másik téma, hogy egy ilyen shopping túrára a nők miért nem egyedül mennek, vagy barátnővel? Szegény párjukat teszik ki a tortúrának, aztán meg majd jön a csodálkozás, amikor a pasi pánikszerűen kereket old...na mindegy, ez egy másik téma, külön litániákat lehetne írni róla).
Szóval Csajos szombat. A délelőttöt még Axellal töltöttem, elmentünk a Mercados Plazába vásárolni. (ez itt egy helyi központ Cosladában, szerintem eléggé lepukkant és a közért része is az) Hihetetlen, nem tartanak gazpachot! Viszont vettünk egyéb fontos dolgokat, mint pl. enerigaital, kóla, víz..stb.
Miután ezen túlestünk, otthon még összekészültem, és Ax bevitt a Plenilunioba (sikerült elsőre leírnom! Azelőtt még kimondani sem tudtam, most meg már első nekifutásra le is írom. Meg kell állapítsam, hogy határozottan fejlődőképes vagyok). Ez az egyk óriási bevásárló központ, amiről korábban már írtam. Ami a lényeg, hogy vettem sampont, tusfürdőt és testápolót. Ezek a világon valóban szükségtelennek látszó dolgok nekem nagyon fontosak, lévén nem az őskorban élünk és a maximális komfortérzet ezek nélkül számomra elképzelhetetlen. Ami érdekes: itt van Body shop. Aki ismer, tudja mekkora rajongója vagyok a márkának, bárhol járok külföldön az első utam (rögtön a Starbucks után) oda vezet. Viszont mióta itt vagyok nem vásároltam Body shop-ban. Persze, jártam az üzletükben, csak nem vettem semmit. Viszont az Yves Rocherben annál inkább. Ennek egyik oka az, hogy rebajas van (kiárusítás) és 3 euróért vettem sampont és 3 euróért a tusfürdő-testápoló szettet. Ja, és itt van már törzskártyám is! A Body Shopban a rebajas azt jelenti, hogy egyes haszontalan termékeket kiraknak 10 EUR helyett 8 ért...hát no, gracias. És ami még nagyon fontos, bementünk egy Butlers nevű helyre: ez egy lakberendezési áruház, és vettem Babunak mini szappanformákat! Ezek szilikon formák, amik delfin, pingvin, virág, szív, bon-bon, stb. alakúak, igazából nem feltétlen szappan formázásra valók, hanem jégkocka vagy csoki készítésre. De ha arra jók, akkor szappan formának si megfelelnek. Amúgy ez a bolt is fantasztikus! Egy csomó olyan jó kis dolgot láttam, amit majd meg fogok venni, ha végre lesz munkám és el tudok költözni saját bérleménybe!
Miután már eléggé megéheztünk, felmentünk a 2. szintre ahol szinte csak éttermek vannak (meg a mozi). Itt a Puchera de la Abuela-ban ettünk ( A Nagymama lábosa). Ez egy házias étterem hivatott lenni, és mivel mióta itt vagyok nem ettünk "menu del diat" , ezért arra godnoltunk, hogy gyorsétterem helyett most ezt választjuk. Kétségtelen, hogy voltak jó dolgok is az ebédben (pl. a hurka és a kolbász- itt is olyan finom, mint otthon, úgyhogy ez mindenképpen megnyugtató), viszont a húsok ízetlenek voltak, ráadásul véresek is, én meg jól átsütve szeretem. Mindegy. Az viszont biztos, hogy a flan, amit desszertre ettem házi volt és az egész ételkínálat házilag készül ételekből állt. A felszolgálók viszont szigorúan dél-ameriakaiak voltak, egytől-egyikg. Itt amúgy szinte az összes étteremben latinók a felszolgálók. (Latino- az itteni szlengben dél-amerikait jelent). Mindenesetre ha legközelebb is kis költségvetésű ebédben gondolkodunk, inkább választunk egy gyorséttermet vagy egy wok-ot.
Ax ebéd után elköszönt, közben megérkezett Bea, és noná, hogy beültünk egy kávéra. Beával remekül lehet trécselni, mert okos, jó fej, és nagyon nyitott személyiség. Ja, és ami még jobb. nem spanyol, hanem francia, így a spanyolokat is jól ki lehet vele tárgyalni.-)
Ezek után még egy kört mentünk a bevásárló központban: Bea az Oysho-ban vásárolt be (ez a kedvenc márkája), meg a H&M-ben. Én csak bambultam, mert nem akarok most ruhára költeni. Meg, hogy őszinte legyek konkrétan az Oyshoban nem igazán nekem valók a méretek.
Ezt már annak idején sem értettem: ha lehet valahol kapni 85C méretet fehérneműben, akkor miért nem lehet kapni hozzá mondjuk pólót is? Nyilván, aki 85C méretű melltartót hord, az nem az XS méret kategória! Ja! és azt elfelejtettem megemlíteni, hogy ami itt az M-es méret, az otthon az S-nek felel meg! Szóval elképesztő. Na, mindegy ez csak egy mellék megállapítás volt. Az Oysho sem az én boltom:-)
Na, de a nagy körút után beálltunk a jegypénztárba. Elsőre reménytelennek tűnt, hogy 40 perc alatt sorra kerüljünk (ennyi volt hátra a film kezdésig), mert ugye itt a pénztárosok sem az eladott jegyek száma után kapják a bérüket, és nem mellesleg a sok hülye ember is elmegy a fenébe, aki úgy áll be a sorba, hogy fogalma sincs mit akar megnézni, esetleg az komplett family sorban áll és még variálnak össze-vissza...szóval borzasztó. Arról nem is beszélve, hogy érthetetlen, hogy a 8 pénztár ablakból miért csak 3 üzemel szombat este???? Ezt a problémát valószínűleg orvosolták, mert hirtelen megindult a sor, és csodák-csodája lett jegyünk! A film címe: Como sabes si..spanyolul, magyarul Honnan tudod, ha..Angolul azt histem How you know if...egy vígjáték Reese Witherspoon-al, Paul Rudd-al, Owen Wilson-al és Jack Nicholsonnal. Aranyos kis film, nekem egy kicsit vontatott volt, meg sok üres fecsegés, de aranyos volt. Modnjuk ha ajánlanom kell valamelyik mostanában látott filmet, akkor inkább a Morning Glory- az tényleg nagyon szórakoztató, vicces és végig lehet rajta nevetni.
A mozi után persze irányhaza és alvás- elvégre másnap kirándulás lesz!
Kirándulás, bizony! Már vártam! Mindezek ellenére a vasárnap nem az én napom volt. Kezdődött azzal, hogy megőrültem a körülményeskedéstől. Persze, nem sietünk sehova, de basszus, reggel fél 10-kor keltek (én már 9-kor vígan olvasgattam a Mc Carthyval a világ körül c. könyvet, ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti az angol humort, ez valami hihetetlenül vicces, akárcsak a szerző előző műve a Mc Carthy's Pub), aztá még reggeli, meg szüttyögés, meg vakarózás, és sikerült fél 12-kor elindulni! Hurrá!
Burgos felé az autópályán van egy lehajtó, Torrelaguna nevű kisváros, illetve innen lehet tovább menni Patones-be. Bea egyszer volt már itt kirándulni, mi azonban semmi extrát nem láttunk a helyben. Viszont, ha továbbmegyünk ezen az utón Azatar felé, akkor egy hatalmas gátat találunk, eszméletlen kilátással! A hely neve Eztanque del Atazar a gáté Presa de Atazar. A kilátónál állva magyar szó ütötte meg a fülemet: mint kiderült, nem magyarok, hanem románok voltak, illetve egy vegyes társoság, abból 2-en magyarul beszéltek. Érdekes, vajon mennyi az esélye, hogy itt a semmi közepén magyar szót hall az ember? Amúgy rengeteg motoros volt: hiszen az idó tiszta, az utak szárazak, a hegyi szerpentinek és a gyönyörű természet őket is kicsalogatta. Kicsit odébb újra leparkoltunk és tettünk egy jó nagy sétát a tó mentén, hegynek le majd visszafelé hegynek fel- nem volt nagy az emelkedő, szerintem én voltam fáradt. Hallgattuk a csendet. Hihetetlen, tényleg csend volt! A hely természetvédelmi terület, és a kijelölt út valami álomszép. Ahogy mész a cédrus illata keveredik az itt vadon élő rozmaringgal , és néha még egy-egy vad szagát is érezni lehet. Szóval nagy élmény! A séta végeztével már érezzük a gyomrunkat és egyéb szükségleteinket. Visszafelé érdekes, hogy a Carrefurban állunk meg, (a hónap első vasárnapja van, ergo minden nyitva), veszünk mirelit pizzát meg ilyesmi) Axel valamilyen okból elengedi a füle mellett a megjegyzéseinket hogy jó lenne megállni enni- Bea nncs hozzászokva az egész napos nem evéshez és már én is igen éhes vagyok. Közli, hogy csinál palacsintát, majd hazaérve nem csinál semmit, hanem a fényképezőgépét bütyköli. Ezen megint jól felhúzom magam, persze igyekszem nem kimutatni. Mondjuk én vagyok a hülye. annyit kellett volna mondanom Beanak, hogy üljünk kocsiba és irány a Burger King. Mindenesetre kínomban bedobok egy mirelit pizzát, mert az ígért palacsinta az nem készül el, és mi már szó szerint az éhségtől vagyunk rosszul. Axelról tudni kell, hogy csak egy felé tud figyelni, mint a fériak általában, és az annyira leköti, hogy nyilván nincs tudatában annak, hogy lehet, ő is éhes. Mindegy, mirelit pizza tálalva (csak akkor nem értemi mi a fenének vettünk mogyorókrémet a palacsintához), Beával eszünk, és bár nem lakunk jól, egy ideig legalább életben maradunk. Aztán addig szurkáljuk Axelt, agy elkészül a palacsinta- este 10-re:-) 2 db.ot eszem, ennyi éppen elég (nem is lenne több, de nem is kell). Úgy éjfélig bambulunk a TV előtt ( útifilmet nézünk a világ legszebb helyeiről- azért az érdekes, hogy olaszországból sikerül 6 helyszínt beletenni a műsorba, de mondjuk Stocholm, Budapest, Prága, vagy a Taj Mahal nem fért bele, hogy csak néhányat említsek, szóval ezúttal is üdv. a szerkesztőnek

2011. február 4., péntek

Day of wrong moves

A címben szereplő kifejezés azokra a napokra utal, amikor akármit csinálsz, semmi sem jön össze, nincs életkedved és úgy egyáltalán semmi nem esik jól. Ezek az életben az abszolút fölösleges napok, amiket az ember legszívesebben átugrana. Persze, ha másra nem , arra biztosan jók, hogy megtanuljuk értékelni az ennél jobb napokat.

A "day of wrong moves", azaz a rossz mozdulatok napja súlyosabb esetben azzal jár, hogy Georg Samsa arra ébred, hogy csótánnyá változott és azon aggodalmaskodik, hogy megy be a munkahelyére és mit szól majd a főnöke.

Kevésbbé súlyos esetben nem változunk csótánnyá, csak egyszerűen átélünk egy olyan napot, ami megtanít az élethez való alázatra, és megmutatja, hogy nem csak jó dolgok vannak a világon.

Na, ilyen volt az én napom is.

Felkelésnél még minden OK volt, sőt az összes horoszkópom csupa bíztatót jósolt, és ezért nem is kezdtem el gyanakodni olyan banális apróságokon, mint hogy kifogyott a Nescafé (nem elég, hogy nem rendes kávé, hanem Nescafé!), vagy, hogy majdnem kifutott a tej. Mindezeken még túltettem magam. Még akkor sem esett le, hogy ez nem az én napom, amikor az állásportálokon egy darab nekem való állást sem találtam, sőt a korábban leadottakra sem volt semmi reakció.

Délután még töretlen optimizmussal álltam neki levest főzni (egy leveskocka, egy kis zöldborsó, egy répa és egy marék rák-meglepően finom), de ezt is sikerült a tűzhelyre öntenem (legalábbis egy részét) és pucolhattam ki majdnem az egész konyhát.

Annyira eluralkodott rajtam az optimizmus, hogy nem átallottam két helyre is küldeni e-mailt (ahonnan korábban már érdeklődtek utánam), hogy mi a helyzet.

Na, ekkor jött a pofon: az egyik helyről meg is írták, hogy nem érdeklem őket, mert volt pofám annyit kérni, amennyit otthon kerestem. És megírták, hogy ők mennyit gondoltak a pozícióra: nos , ennyiért max egy román takarítónőt találnak, vagy egy indiait, aki elvállal bagóért bármit, de én úgy gondolom, hogy egy vezető beosztásnál nem egy gyakornok fizetését képzelem el. Mindegy, amúgy is barcelonában lett volna, és én amúgy sem kedvelem túlzottan a katalánokat, kicsit el vannak szálva maguktól, meg aztán agyon dolgozzák magukat, ezeknél nincsen pénteki vagy nyári munkarend. Szóval nem megyek egyelőre Barcelonába. A másik helyről még nem szóltak vissza.

Mindez persze nagyon nem esett jól, és egy kicsit el is kenődtem, de legfőképpen azért, mert ha nem írok rájuk csesztek volna válaszolni, ráadásul a srác stílusa is elég bunkó volt, úgyhogy a válaszomban udvariasan elküldtem melegebb éghejlatra. Köcsög.

De egy-egy ilyen idióta alaposan tönkre tudja tenni a napomat.

A borzalmak itt még nem értek véget. Habár egász nap egy nagy tál finom, forró igazi bolognai spagettire vágytam sok hússal és sajttal végül egy grill csikemell salátával adatott meg. Hát ez nem sok. Ezen kívül ugye a szokásos konditerem. Ami most tömve volt, az összes gépre várnom kellett, az egészhez nem volt semmi kedvem, a kétkilós súlyzót is 50 kilónak éreztem és alig vártam, hogy vége legyen. És még a gym után, is folytatódott a vesszőfutás. Áltlaában este szoktam skype-olni, és különösen jól esett volna valakinek kiöntenem a lelkemet, egy kis megértésre vágytam, de sajnos senki nem volt online. Jani korán lefeküdt, mert fáradt volt és előző este uszodázott, Szandra majd ma lesz skype-on, Zoli meg alig van fent. És még Babu sem volt online.

Szóval alig vártam, hogy ágyba kerüljek, és végre elaludjak, de hajnal 1-ig csak forgolódtam, 3 -kor megint felriadtam, és persze fél 8-kor is, amikor a szomszéd csaj menetrend szerint elkezdett magas sarkúban rohangálni a lakásban. Ezt még tetézte, hogy a fiúja meg fütyörészett..

Már várom a hét végét, remélem sikerül kipihennem magam és remélem sikerül egy kicsit kikecmeregni ebből a mélabúból.

Mert elvégre a holnap az már egy másik nap.

2011. február 2., szerda

Egy nagyszerű nap Beaval

Reggel, amikor felébredtem, még nem tudtam igazán, hogy mit is akarok csinálni. Viszont szép idő volt! Axellal még reggel összefutottam, meg is kérdezte: "Ma bemész Madridba?" -"nem tudom"-feleltem- "nem tudom, van-e hozzá kedvem, bár igazából jó lenne csavarogni, elmenni a Decathlonba a Nuevos Ministerioshoz, mengázni, hogy van.e leárazott tréningnadrágjuk. De nem tudom, hogy most menjek-e" Erre ő ezt mdonat: "Mindig jobb valamit megtenni, mint nem megtenni" természetesen, igaza volt!
Úgyhogy szépen nyugisan összeszedtem magam, és elindultam. Mielőtt útnak indultam, felhívtam Beeangeret. Megkérdeztem van-e kedve kávézni velem, ha éppen nem nagyon elfoglalt. Azt mdonta, hogy természetesen! Szóval bementem Madridba, elmentem Beahoz. Bea kozmetikája (peluquería y estética- azaz fodrászat és kozmetika, de röviden spanyolul csak pelu-nak mondjuk) "Les dammes de Piquet" (pikk dámák. amúgy persze, hogy francia neve van), az Avenida de La Paz metromegálló közelében van, egy csendes lakótelepen, ahol viszont elég sokan élnek ahhoz (és még ráadásul tehetősek is, ez Madrid egyik jobb negyede), hogy jól menjen a szalon.
Bea-val most nem a kolleganőjének, Taniának a pasijához mentünk kávézni (az ominózus 70 eurós étterembe, amiről már meséltem), hanem egy új helyre. Egyik vendége, egy román hölgy a fiával nyitotta meg nemrég, és a helynek olyan hangulata van, mint Franciaországban vagy Portugáliában a reggelizőheyleknek. Van kávé, tea, egy nagy pultban pedig édes és sós frissen készül aprósütemények, igazi francia croissant, torták, bonbonok, kenyérfélék...van ehyl arra is, hogy leüljön és helyben fogyasszon, aki akar, de persze mindent el is lehet vinni.
Szóval itt kávéztunk és mellé megettünk 1-1 sütit. Nagyon jót tett végre, mert mér kezdtem szédelegni az éhségtől:-)
Ezután visszamentünk a pelu-ba, és én elindultam volna a Nuevos Minsiterios-hoz a Decathlonba, de Bea azt javasolta, inkább menjünk együtt. És nem is a Nuevos Minsiterioshoz mentünk, hanem Alcobendasba (Madrid melleti kisváros) a bevásárlóparkba. Hát, előjöttek rendesen az emlékeim, ugyanis én ide nem messze dolgoztam anno, amikor először itt voltam és az itteni nagy Carrefurban vásároltam be mindig. Akkor még nem volt itt a Decathlon, jóformán semmi, csak a hipermarket. Azóta teljesen körbeépült, van itt minden, ami pénzköltésre csábít.
Hamar rájöttünk, hogy ha vásárlásról van szó, akkor Bea és én elég veszélyes páros vagyunk :-) Szóval nem szabad nagyon együtt mennünk sehova vásárolgatni:-)
A Decathlonban elköltöttem 40 eurót, igaz, ezen az áron 6 nadrágot sikerült venne, ebből egy túranadrág, a többi pedig otthonra, edzésre, kutyázásra, szabdidőre tökéletes lesz. szóval nagyvonalú voltam magamal szemben, de az az igazság, hogy 2 db. tréningruhát hoztam ki, abóll az egyik már kilyukadt, és nem biztos, hoyg ugyanabban a nadrágban szeretnék minden nap edzésre járni. Lyukas badrágban meg aztán végképp nem...
A Decatjlonból visszaérve megint átugrottunk a kávézóba a délutáni kávéért és egy szelet tonhalas pitéért. Ez is ízletes volt!
Bea szédületesen jó fel. Árad belőle az életigenlés, az optimizmus, a derű- szeretem, ha ilyen emberek annak körülöttem, mert magával ragad a hangulatuk, az optimizmusuk, és erre most nekem nagyobb szükségem van, mint valaha! Nem beszlve arról, hoyg beának 4 macskája van, úgyhoyg ők is adnak elég beszédtémát. Közös az is bennünk, hogy mindketten külföldiként élünk Madridban, tehát a spanyolokat külső szemmel nézzük.
De persze nem csak móka és kacagás az élet, hanem, hoyg hasznosítsam is magam, sikerült beszélnem Bea könyvelőjével. ez is nagyon tanulságos volt: mindenek előtt rengeteg pozitív megerősítést kaptam, hoyg jó az elképzelésem. Átbeszéltük az üzlet elindításának a menetét, hogyan, mikor, mire figyeljek, mit gondoljak át. Szerencsére a spanyol szabályok sokkal rugalmasabbak, mint a magyarok, és bár az elején az adminisztráció nem kevesebb, mint otthon, de legalább ha már van egy üzleted nem gebedsz bele az adminisztrációba, nem akarnak tönkretenni mindenféle adókkal és járulékokkal, hanem a spanyol államnak is az az érdeke, hogy Te is, ő is jól járjon. És persze a működő vállalkozások könyvelése sincsen agyonbonyolítva. és mindig van lehetőséged változtatni, aszerint, hogy alakul az üzlet. Szintén pozitív, hogy az induláshoz nem kell 5 féle hivataltól engedélyt kérned, nem kell 6 féle végzettséget igazolnod, hanem egy egyszerű önkormányzati engedély kell (Licenciado de Inicio de Actividad). Egy szó, mint száz, nagyon örültem, hogy beszélhettem Bea könyvelőjével!
Közben Axellal is beszéltünk, és megbeszéltünk egy találkozót a Plenilunio-ba. Ez egy óriási bevásárlóközpont, ahol va egy nagy Saturn, meg media Markt, meg minden más természetesen. Axel fényképezőgép tisztító szettet akart venni, én meg csak bambulázni szerettem volna. Beát is érdekelte a program, már csak azért is, mertt ide tervezünk jönni szombaton moziba, és gondoltuk, ha már ott vagyunk, akkor megnézzük a moziműsort is.
Axel már megvette a készletet, mire mi odaártünk, de sebaj, azért körbenéztünk mi is. A rebajas még tart, és milyen jó, hoyg vártam a csizmavétellel! Mert most, ami még a múlt héten 32 EUR volt, 19-be került. És álomszép! Fűzős, magas sarkú bokacsizma, zöld színben! Hurrrá!
Mivel mindannyian éhesek voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ma sushi nap lesz. Szintén itt van egy kínai és japán étterem, ahol all you can eat rendszerben lehet enni. Ide mentünk.
Nagyon hiányzik Jani, és vacsora közben is eszembe jutott: ugyanis szerintem neki találták ki az all you can eat-et. Én nem rajongos a sushiért (fogalmazzunk úgy, hogy ha más is van az étlepon akkor nem a sushit választom), és szerencsémre itt volt minde. Először is, azért megettem 1-2 roll sushit, de aztán ettem fafüle gomba levest bambusszal, rizstésztát pikáns oldalassal és gőzgombócot édes-savanyú csirkével. Mindezek mellé grilleztettem egy kis rákot is magamnak. Szóval elég rendesen jól láaktam, bár azt azért hozzáteszem, hoyg midnenből csak egy kicsit szedtem, az íze kedvéért- de a korábbi napokhoz képest ez egyenesen habzsi-dőzsi volt.
Este fél 11-re értünk haza, jóllakottan és nagyon fáradtan- és ez volt az első éjszaka, hogy nem fáztam! És már alig várom, hogy elmenjek a konditerembe és ledolgozzam amit megettem:-)