2011. február 23., szerda

Business és az álmok

Egy hónappal ezelőtt azért vágtam bele a nagy kalandba, és jöttem ki Madridba, hogy megvalósítsam az álmaimat. Az, hogy munkát keresek, ennek csak egy része, egy biztosnági tartalék, egy védőháló. Valahol el kell kezdeni. Meg kell teremtenem az üzletem feltételeit, és ehhez munkát kell találnom, hogy legyen egy hátterem.
Emellett azonban nem hanyagolom el az álmomat sem, vagyis folyamatosan pörgök. Tulajdonképpen az ötlet kb. másfél évvel ezelőtt született meg. Akkor még azt hittem Magyarországon szeretném megvalósítani, de elég sok embert láttam belebukni ebbe, és látom, hogy otthon ez mennyire körülményes és nehéz. A másik oldal, hogyMagyarországon kicsi és telített a piac, és hát sem az üzleti morál, sem pedig az adózási és adminisztatív politika nem kedvez semiféle vállalkozás elindításához. Persze, Spanyolországban sem könnyű, itt sincs kolbászból a kerítés!
Miután megvolt az ötlet, és 2010 Februárjában kijöttünk Janival egy hétre, már elkezdtünk nézelődni. A tavalyi évben minden kiállításra, utazásra úgy mentünk el, hogy vittük a telefont/jegyzetfüzetet és adatokat gyűjtöttünk. Gyártókat, árúkat, forgalmazókat, üzlethelységeket, üzletnyitási folyamatokat, igényeket...mindent megpróbáltunk feltérképezni.
Az ötlet megvan: szeretnék egy olyan üzletet nyitni, ahol kutya és cica eledelt, felszerelést, kiegészítőket árulok és emellett van kozmetika is. Két vonalat képzelek el minden területen (eledel, kiegészítők, kozmetika): egy mindennapos, "gazdaságosabb" vonalat és egy igényesebb, ha úgy tetszik luxusvonalat. Azért nem többet, mert egyelőre szeretném ezeket bejáratni, aztán jöhet minden más. Azért kell két vonal, mert az olcsóbbat, a megfizethetőbbet biztos sokan választják, hiszen itt is válság van, bármennyire nem is tűnik fel a mindennapokban, viszont a luxusvonal azért kell, mert a spanyolok sznobok. Nem nagyon, de egy kicsit szeretnek, hogy is fogalmazzam...szóval szeretik, ha márkás cucokkal vannak körülvéve.
Az üzelt azonban nem minden. Mivel elég sok mindent otthonról szeretnék beszerezni, mert az olcsóbb, kivitelezhetőbb, ezért Janival arra gondoltunk, hogy a kettős vonal az eladásnál is meg fog mutatkozni. A tápot ugyan nem (bár éppen tegnap tárgyaltam egy céggel a franchise partnerségről, de ezen még agyalok) de a kiegészítőket, kozmetikai vonalat szeretnénk üzletekbe is eljuttatni, egyfajta viszonteladói szerepkörben. Nagy lépés volt nekem az itteni kutyakiállítás, mert rengeteg infot szereztem be, szintén fontos volt a könyvelővel beszélni, utánanéztem a témogatásoknak és az adminisztratív folyamatoknak, és még fontosabb, hogy a mindennapokban nem csak az üzeltek kínálatát, hanem az emberek kutyákhoz/macskákhoz fűződő viszonyait látom. Ha úgy tetszik asszimilálódom. Ja, és persze a táp forglamazás kérdést is körbejártam. Jani mindeközben megtalálta a kiegészítők (ruha, fekhely, pórázak, nyakörvek) készítőit, megtalálta azt az embert is, aki a legtöbbet tud majd segíteni nekünk és reményeink szerint hosszú távon nem csak barátilag, de üzletileg is együtt tudunk működni.
A további terveinnkel várnunk kell, hiszen az április 15-i NIE kiváltásomiig (a spanyol személyi igazolvány külföldieknek) nemi igazán tudok komolyabban lépni, csak azután tudunk igazán belendülni, de nem baj. Addig sem tétlenkedünk.
Amit mindenképpen szeretnék, az (hogy ne csak a viszonteladói vonalat erősítsük) az egy webshop. Itt bárki tud vásárolni, és a spanyolok szeretik a webet. Láttam már nagyon sok jó webshopot, szerintem ez az egyik legjobb, és ez nem spanyol:
www.galpetshop.hu
Nem csak azért, mert színvonalas a választék, hanem mert maga a koncepció telitalálat (nem beszélve az áraikról, amik igen barátiak) és az is oldal nagyon professzionális.
Szóval mi is valami ilyet szeretnénk, külön katalógussal a cégeknek és magánembereknek.
Ha már az ember nagyot álmodik, akkor mi is, és mi nem egy üzletben gondolkodunk. Szépen, fokozatosan hálózatot építenénk, ahol aki bemegy, tudja mire számíthat. Ebben a mai napig a Hard rock Cafe a példaképem, ahol csak azért tudnak 30 EUR-ért adni egy pólót, mert az van ráírva, hogy Hard Rock Café. Kevés cégnek van ilyen jó brandingje, mint nekik.
Szóval ezek az álmok. A realitás egyelőre kimerül a szervezésben, utánajárásban, tárgyalásokban..és persze, ahogy már annyian mondták: lankadatlan éberség! Nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük a lehetőségeket. Mert azzal, aki tátott szájjal várja a sültgalambot, soha nem fog semmi történni. Életem végéig bántam volna, hogy nem próbálom meg, még akkor is, ha néha nem egyszerű az élet. Mert ugye ahogy
Mickey Rourke a Harley Davidson és a Marlboro man-ben is mondja (ez egy kicsit erős lesz, de amúgy az egyik kedvenc filmem): "Jobb szarban égni, mint a húgyban ázni"

1 megjegyzés: