2011. március 28., hétfő

Lokálpatrióták

Axel Cosladában lakik tavaly július óta, azaz, gyorsan számoljunk, lassan 9 hónapja. Én meg 2 és fél hónapja. Eddig nem nagyon vettünk részt (én biztos nem) helyi eseményeken, mert vagy Madridba mentünk (pl. karnevál), vagy mondjuk máshová kirándulni. Most itt volt az alkalom, hogy helyi programon vegyünk részt. Hétköznap fedeztem fel, hogy március 27-én félmaraton és tavaszköszöntő programok lesznek Cosladában, a parque del Humedalban, ami a Barrio del Puerto városrésznél van. Axel sajnos nem volt (szerinte) félmaraton futó formában, de gondoltuk, hogy elnézünk a helyszínre, mert kutyás bemutató is szerepelt a programban, ami engem igencsak érdekelt. Szóval vasárnap délelőtt felkerekedtünk, és elkocsikáztunk a parque de Humedalhoz. Az idő lehetett volna barátságosabb is, hideg szél fújt és felhős volt az ég, de legalább nem esett. Szóval a park oldalán álltunk meg- ha akartunk volna sem tudtunk volna továbbmenni mert az út le volt zárva v félmaraton útvonala miatt. Szerintem pont akkor volt a befutó amikor odaértünk. Bementünk a parkba és elgyalogoltunk a természettudományi házig: ez egy kisebb üvegépület, ahol természeti kiállítások vannak- most egy sereg gyerek volt mert kézműves foglalkozás is helyett kapott a programok között-úgyhogy innenkimenekültünk. Az épület mellett regneteg ember gyülekezett meg szuperhúsöknek beöltözött emberek (valaki tényleg vállal ilyen melót, hogy hétvégén beöltözzön Vasembernek vagy Farkasnak vagy Amerika Kapitánynak és Spongya Bob dalt énekeljen a gyerekekkel? Jujj!) A kutyás bemutató negyed órával később kezdődött addigra szépen átfáztam a hideg széllben állva, továbbá a mellettem állólány Picasso nevű kutyájának a folyamatos nyüszítését is meguntam. De mit lehet azon csodaálkozni, ha szerencéstlen kutya látva a játszóteret játszani akar? Akkor meg pláne, mikor végre megjelentek a rendőrkutyák (1 német juhász és 3 malinois-belga juhász). Ráadásul mögöttem egy "technikusi" autóból valaki próbálta beüzemelni a mikorfont aminek folyamatos és hangos sípolás lett az eredménye. Szóval ekkor lett elegem és elindultunk Axellal egy másik kijárathoz- így tudtunk menni egy kört a parkban és a Barrio del Puerto házait is megnéztük. Semmi extra: ez egy lakótelep, de valahogy nagyon kultúrált és nagyon jó az infrastruktúrája. Találtunk egy kutyás boltot is: itthon meg is néztem a boltra kirakott webcímet de a honlap nem élt. Hmmm...nem professzinális, ahogy mondani szoktam ilyenkor:-)
Mivel már éhesek voltunk, és balga módon nem raktuk ki a húst olvadni reggel, ezért újfent a Burger Kingben ettünk a Ramblanal- de nem bántuk, ez van. Aztán mentünk haza. Otthon pihenés, skype Janival és passziénsz csata várt. Jani egy zseni- nagyon jópofa szórólap mintákat készített, nekem nagyon tetszettek és csak annyi dolgom volt, hogy 1-2 termék nevét lefprdítsam spanyolra. Nagyon izgulok az üzlet miatt, izgalmas ez a tervezési szakasz! Közben én is utánanéztem az itteni adminisztratív és ügyintéző cégeknek, szóval részemről is ment az infogyűjtés:-)
Este 8 körül éheztünk meg újfent és kínait rendeltünk. Itt a csípős -savanyú leves sem elég csípős és elég halovány színű is, érdekes, hogy mennyire a helyi viszonyokhoz alakítják az ételeket. A spanyoloknál a maggi leveskockából főzött leves is halovány, míg mondjuk magyarországon mély aranysérga- de itt ez a sápadtszínű leves az elterjedt, ezért a gyártók ezt az igényt szolgálják ki, és a kínaiak is:-) Viszont a bambuszrügyes-gombás csirke tényleg tele van bambuszrüggyel és shitake gombával, amit Magyarországon szeretnek sima csiperkével helyettesíteni.
Estére eléggé megfájdult a fejem, úgyhogy viszonylag korán elmentem aludni- az óra szerint fél éjfél, de mivel most állítottuk át az órákat, ezért tulajdonképpen csak fél 11 volt. De úgy elaludtam, hogy csak na!

2011. március 26., szombat

Paella

Paellát főztem szombaton, és ezzel kapcsolatban felmerült bennem néhány gondolat. A spanyolok egyik nemzeti eledele ez tulajdonképpen. a vicc az, hogy a Paella azt a két fogantyús közepesen mély serpenyőt jelöli, amiben az ételt készítjük. A paellának nincs receptje, vannak bizonyos támpontok, ami mentén elkészíthető, de ténylegesen szóról szóra leírt paella recept nincs, ai mégis találkozott vele, azt csúyán átverték. A paella összetétele tájegységenként változik. Kezdjük ott, hogy ami nem paella edényben készül az lehet "Arroz a la marinera" (vagyis rizs tengerész módra, ilyenkor a rizst mindenféle tenger gyümölcsével főzik össze), lehet arroz cubana, vagy bármilyen egyéb néven is előforduló étel. Tehát, monduk, van egy paella edényünk. Ha paellát akarunk készíteni, akkor a rizs mellé bármit adhatunk, az paella lesz. A hegyekben lakó népek chorizóval, hússal és paprikával készítik, a tengerparton élők tenger gyümölcseivel. Talán mégis a valenciai paella a leghíresebb, illetve itt, ha paelláról beszélnek mindenkinek apaella valenciana jut eszébe. Ez egy vegyes paella, van benne borsó, paprika, tengeri herkentyűk és nyúlhús (!). De ezen kívül lehet paellát készíteni zöldségekből hús nélkül, vagy mondjuk csirkehúsból. Ha paella edényben készíted el a rizst, nincs jelentősége, mit teszel bele. Még csak az sem mondható el minden paelláról, hogy sáfránnyal készül. Ugyanis Galiciában nem tesznek bele sáfrányt, én Murosban pl. olyan paellát ettem, amiben a tengeri herkentyűkön és a rizsen kívül max egy kis alaplé volt, amiben a zöldségeket kifőzték. Az is igaz viszont, hogy amint délebbre megyünk a paellában megjelenik a sáfrány, és én is így szeretem, A mai napig érzem annak a paellának az ízét a számban, amit Sevillában ettem 2003-ban, egy menü első fogásaként- hihetetlenül ízletes és fűszeres volt. Arrafelé a paella inkább hasonlít egy tabulet-re, csak a kuszkuszt risszel helyettesítik. Legyünk őszinték, a spanyolok a paellát (és sokminden mást is), a móroknak köszönhetik. (megjegyzem egyebekben is érezhető a konyhájukon a mór-arab hatás, de ebbe nem mennék bele, mert se nem történész nem vagyok, se nem gasztronómus).
Mi a különbség a paella, a rizotto és a mi rizses húsunk között? Hát nem sok. A paellába sosem raknának fehérbort, tejszínt vagy parmezánt, mint ahogy vajat sem. (ellenben extra szűz oliva olajat, esetleg egy kis vino tintot simán adagolnak bele). A rizotto ugye nem egy meghatározott edényben készül, ott a rizst folyamatosan kevergetve és borral-alaplável felengedve főzik, amíg meg nem puhul- majd mikor már majdnem puha hozzáadják a gombát, sonkát, ki, mivel szereti, és közvetlenül tálalás előtt belekevernek parmezánt és egy kis darab vajat és esetleg egy korty tejszínt. A mi rizseshúsunkat sem kel keveretni- egy jóféle pörköltalapra megy rá a rizs, majd felengedve egy kis vízzel vagy alaplével puhára főzzük. (a rizs akkor kerül bele, ha már a hús félig puha). A paellát szintén nem kevergetik sokszor: lepirítják a hagymát, fokhagymát, rá a rizs, ( ha húsos akkor először a húst kell megpirítani) majd mehet a zöldség és szépen lehet hagyni rotyogni, időnként kell csak felengedni egy kis alaplével/vino tintoval. Majd mikor már majdnem megpuhult a rizs, ráküldjük a tengeri herkentyűket, ha azt is szeretnénk bele rakni. Serpenyőstül tálaljuk. Ennyi. Ezért nem is értem, mire a sértődés, hogy a paella az nem rizotto és hogy a mi rizses húsunknak nincs egyikhez sem semmi köze...hát én azért ezt vitatnám. Mindhárom étel egy rizses egytálétel, amit a helyi szokásokhoz/ízlésez/beszerezhető alapanyagokhoz igazítottak. De egyik étel sem arra való ezek közül, hogy kérkedjünk vele, vagy, hogy megjátszuk a sznobot, hogy haj, én ma rizottót ettem- egy kezdő háziasszony bármelyik ételt könnyen el tudja készíteni.
Szóval ennek jegyében én ma egy borsós-rákos-kagylós paellát készítettem, sáfránnyal. Nagyon finom lett Ja és a serpenyőnek csak egy füle volt...úgyogy kitaláltam egy nevet is az új ételnek: rizs, Roxi módra :-)

2011. március 25., péntek

R R Go home

Hát ez a nap is eljött! Mivel tegnap bejelentették, hogy a repülőtéri dolgozók visszavonták a sztrájkot, ezért végre le tudtam foglalni a repölőjegyemet! Ezúton is köszönöm a reptéri dolgozóknak, hogy a sztrájkfenyegetéseik miatt 3 hetes csúszással tudtam megejteni a repjegy foglalést, ami így 150 EURómba fájt. De a lényeg, hogy Április 20-án este 23:45-kor landolok Ferihegy 1-en. Poggyászom nem lesz, csak 1 db kézitáskám. (tényleg kézitáska- semmit nem tervezek vinni, mivel nemsokára jövünk is vissza).
Naptáram húsvét szombatra és vasárnapra tele van, egyéb időpontokban szíves-örömest állok rendelkezésre, illetve várok mindenkit egy kis Veresegyházi rámolásra, mivel a költözés miatt lesz/van egy csomó pakolnivaló. Minden kezet örömmel fogadunk, cserébe főzök finomat:-)
Számításaim szerint kb 10 napot leszek Magyarországon, aztán indulunk vissza haza.:-)

2011. március 24., csütörtök

Amatőrizmus

Kezdem azt hinni, hogy velem van a baj. Hogy én nem értek valamit. Vagy én értem félre az ügyfélszolgálat szóban az "ügyfél" és a "szolgálat" szavakat, vagy magát a szolgáltató szektort, vagy pedig itt tényleg ennyire amatőrök dolgoznak. Vagy csak spanyolosan nem különösebben izgatják magukat ezen sem.
Konkrétan a fejvadászokról lesz szó, ismertebb nevükön munkaerő-közvetítő irodákról. Magyarországon nagyon pozitív tapasztalataim voltak velük, mert mindig komolyan vettek, foglalkoztak velem, a lehető legjobb állásokat találták meg, gyorsak és naprakészek voltak, mindemellett persze diszkrétek is. Valahogy azt éreztem, hogy jó kezekben vagyok. Szoktam is mondogatni, hogy ha valaki Magyarországon állást keres, az kezdje a fejvadászoknál, mert sok támpontot és segítséget kap. Otthon is vannak szép számmal munkaerő közvetítő cégek, és szerencsére a konkurencia arra sarkalja őket, hogy minél jobbak legyenek. Szóval fejvadászok Magyarországon: LIKE!
Ellenben mi van itt? Nos, itt is van nagy konkurencia az ügynökségek között. Viszont nyilván mivel sok a munkanélküli, ezért valahogy az emberekkel való bánásmódot nem sikerült a megfelelő, professzionális szintre emelni. Amit a legjobban hiányolok az az empátia. Mikor az ember munka nélkül van, nagyon fontos, hogy a fejvadász megértse és átérezze a helyzetét. Ezen kívlül vegye a fáradságot és ismerje meg az ügyfelét (a munkakereső a fejvadász egyik ügyfele- az után kapja a jutalékát, hogy minél több embernek talál munkát), mérje fel az igényeit, tájékoztassa a realitásokról, igazítsa az ügyfél elvárását a valósághoz, és ami a legfontosabb: mindezt tegye határozottan, diszkréten és empátiával.
Spanyolországban most nagyon sok a munkanélküli. Sok azért, mert a válság miatt rengeteg gyárat bezártak és sok ember került az utcára. Sok helyen a cég költözött el keletebbre, mert ott a termelés/a cég fenntartása olcsóbb. És persze jött sok bevándolró is, bár megjegyzem a bevándolrók azokat a munkákat végzik, amit egy spanyol sosem csinálna, pl. pincérkedés, takarítás, építkezés...stb.
Mivel sok a munkanálküli, azért nehezebb állást találni. Az nem igaz, hogy nincsenek lehetőségek: a legnagyobb spanyol állásportálon tegnap 87000 álláslehetőség volt fent. És persze ezen kívül lehet közvetlenül is jelentkezni a cégekhez, mert akadhat olyan állás, amit nem hirdetnek állásportálokon. Így van ez a fejvadászoknál is- lehet olyan állás náluk, amit valamilyen okból nem hirdetnek meg, mert mondjuk az ügynökség saját adatbázisában van megfelelőnek tűnő jelölt, és őt ajánlják az ügyfélnek. Tehét munkaerő közvetítő céget felkeresni mindig jó dolog...de! Nekem a spanyol munkaerő közvetítőkkel csak negatív tapasztalataim vannak. Mindjárt az első héten, amikor ide kerültem, voltam egynél, az a nevük, hogy HAYS, amúgy nemzetközi munkaerő tanácsadó cég, nagyon jó nevűek, és Magyarországon is jelen vannak, ott nagyon jó tapasztalataim voltak velük. Itt is professzinálisnak tűntek: felhívott a fejvadász, megbeszéltük az interjút. Az intejú napján ugyan felhívott, hogy csúszunk fél órát valami megbeszélés miatt (itt már gyanakodnom kellett volna), de ez előfordul, közbejöhet egy fontos partner, vagy bármi. Az interjú is profi volt, olyan, amilyennek lennie kell: kíváncsi volt rám a fejvadász, tesztelte a nyelvtudásomat, a szakmai múltamat és még egy lehetőséget is tudott ajánlani. Szóval ekkor még nagyon nagy reményekkel jöttem el tőlük, aztán jött a pofára esés- a fejvadász azóta sem hívott, ha én hívtam, elérhetetlen volt- egyszer még annyira hülyének is nézett, hogy felvette a telefont majd azt mondta, hogy XZ úr most nincs itt. Ha valamelyik kollega vette fel, hagytam üzenetet: vagy nem adták át, vagy átadták, de cseszett visszahívni. Én úgy gondolom, hogy egy fejvadász kell, hogy annyira professzinális legyen, hogy ha a jelölt nem felelt meg valahova, vagy nem kapott a cégtől visszajelzést, akkor legalább azt elmondja a jelöltnek- vagy csak annyit mondjon a jelöltnek, hogy ez a lehetőség már nem él, ha lesz másik, akkor szól.
A következő kalandom fejvadásszal akkor volt, amikor nyakamba vettem a várost az önéletrajzommal. Elhatároztam, hogy bemegyek több irodába, hátha a személyes jelenlét meggyőzőbb. Tévedtem. Először a Manpowernél próbálkoztam, szintén ismertem őket Magyarországról, mivel ott is jelen vannak. Az irodában szinte sorban álltak a munkára jelentkezők, becsületükre legyen mondva, hogy mindenkivel szemlélyesen foglalkoztak. Mikor sorra kerültem, egy kedves lány interjúztatott- interjúnak kár nevezni az 5 perces beszélgetést, de legalább átnézte az önéletrajzomat, felírta az erősségeimet, felírta, hogy miylen munkák érdekelnének- majd adott egy névjegykártyát- amin a Mnapower központi száma volt megadva és a weboldal- és azt tanácsolta, nézelődjek a weben és jelentkezzek weben keresztül, ha érdekesnek találok valamit.
A követnekző cég, rögtön ezután a Randstad volt. Az iroda nagy és tágas, az alkalmazottak lézengenek és látványosan unatkoznak. Mikor nagy nehezen az egyikük foglalkozni kezdett velem kb. eljutott a köszönésig, elvette az önéletrajzomat majd közölte, hogy most nem tud semmit mondani, nézelődjek a weben- mindezt olyan stílusban, hogy jó, hogy azt nem tette hozzá, hogy az önéletrajzomat engedelmemmel meg kidobja a kukába. (gyanítom, mire kiértem az utcára a CV-m már ott is volt- a kukában).
Ezek után az Adecco került sorra, és ez minden eddiginél durvább volt. Van egy irodájuk itt Cosladában- a kirakatban ki vannak rakva az állások- és még találtam is volna egy majdnem nekem valót- könyvelőt keresnek jó angol tudással. Oda is bementem. A kép ugyanaz: lézengő alkalmazottak, akik láthatóan nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Itt még odáig sem jutottam el, hogy az önéletrajzomat leadjam- a nő elég bunkón közölte, hogy amíg nincs spanyol adószámom, addig ne is próbálkozzak náluk. Ez azért felháborító, mert spanyol azonosító nélkül is dolgozhatok 3 hónapig, mivel Eu állampolgár vagyok. Ezzel a stílussal gyakorlatilag a "senki" kategóriába minősített le. Ez nagyon rosszul esett.
És ez még nem minden! A héten voltam életem legfurcsább állásinterjúján: felhívott a fejvadász (ez valami helyi erő New Tandem a nevük, Magyaroszágon szerintem nincsenek jelen, de legalábbis nem találkoztam velük), megbeszéltük az interjú időontját. A megfelelő időben megjelentem, a recepciós lány kedvesen egy terembe vezetett, kezembe adott egy kérdőívet, hogy töltsem ki. A teremben már ült egy srác, ő is kérdőívet töltött. Szóba elegyedtünk, kérdezte kihez jöttem: mondom Angelhez. Ő Alvaróhoz. Aham, akkor az lesz, hogy kitöltjük a kérdőívet, és majd jönnek értünk és megyünk interjúzni ki-ki a maga emberével. Hát nem így történt. 15 perc múlva, mikor már arról cseverésztünk, hogy ki, mennyi ideje és miért van munka nélkül, bejött Angel. Angel egy magas, szikár, őszes hajú figura volt, amúgy kb. velem egyidős, talán nálam egy kicsit idősebb fazon. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy azért vagyunk itt, mert van egy lehetőség amiről később majd beszélni fog. Elkérte a kérdőívünket és az önéletrajzunkat. Mindegyikünktől 1 mondatot kért, hogy a pályázott állással kapcsolatosan mik a szakami tapasztalataink. Majd megkérdezte hogy miért keresünk munkát. Ezután elmondott az állással kapcsolatban szóról-szóra azt, ami a neten is olvasható volt, majd adott egy-egy angol tesztet. Az álláshoz nagyon jó angolosnak kell lenni, itt egy szót sem kellett angolul beszélni (gyanítom Angelnak fingja sem volt az angolról). Madj közölte, hogy mindkettőnket pályáztatni fog az állásra, és ha majd lesz valami, jelentkezik. Addig meg töltsük ki a tesztet, ha végeztünk, mehetünk is, ennyi volt. Én ilyen szintű amatörizmussal még soha életemben nem találkoztam! A munkaerő közvetítés egy diszkrét üzletág. A jelöltet a fejvadásznak nagyon ismernie kell, hiszen merülhetnek fel kérdések, amiket meg kell a megbízónak válaszolni, mielőtt behívják a jelöltet. A jelöltet "el kell tudni adni"!
Ezzel szemben, ekkora bunkóságot, hogy egyszerre hívjuk be a jelölteket, még sosem tapasztaltam. Mit szűrtem le én mindebből, mint ügyfél?
1. Szarnak az egészre- az egy dolog, hogy én, mint munkakereső nem érdeklem őket, van szép számmal kínálat, DE! Szerintem a megbízó sem érdekli őket, mert nem vették a fáradságot, hogy akár csak egy kicsit is megismerjék a jelöltet, akit oda ajánlanak. Pedig úgy gondolom ők sem bővelkednek a megbízásokban, hiszen több a munkakereső, mint az állásajánlat. Azzal, hogy mondjuk nem mérte fel, hogy tényleg tudok-e angolul (azt nem egy teszt fogja megmondani) a saját üzleti jóhírét kockáztatja azzal, hogy lehet, hogy alkalmatlan jelöltet küld.
2 Empátia és diszkréció teljes hiánya- ha valaha is igénybe venném újra bármely fejvadász szolgáltatásait, tuti nem ők lennének azok- egy vadidegen ember előtt elmondani, hogy miért vagy munka nélkül, nemcsak nekem, de a másik jelenlévőnek is kínos. Kinek, mi köze hozzá?
3. Ezt az embert, sem én nem érdekeltem, mint ügyfél, sem a megbízója, aki pedig fizet azért, hogy megfelelő embert köldjenek a munkára.
4. A legrosszabb mégis az volt, hogy nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy ez az ember egy kérörvendő balfék- ahogy beszélt, ahogy gesztikulált azt éreztette velem, "hogy figyu, mit törjem én itt magam, nekem van melóm, és havonta hazaviszem a fizumat- a többit meg lesz@rom", szimplán lenézett engem (és a másik srácot, aki velem együtt interjúzott), szimplán azért, mert nincs munkánk.
5.Arra már nem is vette a fáradságot, hoyg megadja az elérhetőségét- nehogy már bármelyikünk is zaklassa kérdésekkel!
Elég sok tapasztalatom van fejvadászokkal kapcsolatban Magyarországról- elég kiválasztásban vettem részt, akár magamról volt szó, akár én kerestem a csapatomba embereket, és azt kell modjam, Magyaroszágon ezzel a hozzáállással egy deka ügyfelük sem lenne- sem cég, sem jelölt. Szánalmas.
Mik akkor a tapasztalataim?
1. Nem érdemes arra időt és pénzt pazarolni, hogy irodákban leadjuk az önéletrajzot, valószínűleg a kukában landol, de nem kerül kompetens kezekbe, ez biztos.
2. Csak az internetet édemes használni, és azon keresztül pályázni.
3. Elmondások alapján az állsábörzékre sem érdemes menni- itt is azt fogják mondani, hogy nézelődj a neten.
4. Ne várj visszajelzéseket- ha a cégnél már voltál, ott a HR-est lehet keresni, de a fejvadászt nem érdemes- egyrészt rutinosan nem is fog elérhetősget megadni, másrészt nem fog megkeresésekre reagálni, visszajelezni meg pláne nem fog.
5. Nem ismerik azt a szót, hogy empátia, vagy diszkréció. Az ő szemükben a jelöltek birkák, vagy marhák- csordaszellem. Egyik olyan, mint a másik. Nem kell semmilyen különleges bánásmódot várni, örülj neki, ha emberszámba vesznek.
6. Az itteni fejvadászok 99%-a nincs azzal tisztában, hogy én, mint munkakereső, ugyanolyan ügyfél vagyok, tehát ügyfélként kell bánni velem.
7. Az ittnei fejvadászok amatőrök, nem beszélnek angolul és valószínűleg képzetlenek is- otthon a fejvadászok többsége bölcsész, pszichológus vagy közgazdász, illetve HR szakos. Itt örülnek, hogy van munkájuk, és ennek megfeelően nem törik össze magukat.
Következmények:
1. Nem érdekelnek az itteni fejvadászok
2. Semmilyen elvárásom nincsen velük kapcsolatban
3 Igyekszem közvetlenül cégekhez pályázni, mert esélyes, hogy ott valami hozzértő kezébe kerül a CV-m
4. Úgyis nemsokára beindítom az üzletet és ha ezen fejvadászok bármelyike is megjelenik nálam a kutyájával, akkor azt befestem hupililára! Bár szegény kutya nem érdemelné meg, elvégre nem tehet róla, hogy hülye a gazdája.
5. Lehet írnom kéne spanyolul egy fejvadász kézikönyvet "hogyan vegyük komolyan a munkánkat és az ügyfeleinket?" címmel?
Még megfontolom.

2011. március 23., szerda

Titkok (és egy titkos recept)

Vasárnap este Axellal elhatároztuk, hogy megnézzük a "szuperholdat". A hétvégén a Hold és a Föld közötti távolság 20 éve nem volt ilyen "kicsi", ezért a Hold elvileg 14%-al nagyobbnak és sokkal fényesebbnek látszott. Hogy megbizonyosodjuk a helyi hiradó állításáról, felmentünk a Parque del Cierroba (itt van Cosladaban), megfigyelni a holdat, és persze Ax vitte a kameráját is, hogy készítsen néhány felvételt.
Este 8 körül jött fel a Hold, először egy narancssárga pontot lehetett látni a horizont alján, aztán, számomra meglepően gyorsan tűnt fel fokozatosan az éjszakai égen a Hold: először narancssárga, aztán meg fehér színben. A narancssárga szín azért volt (Axel szerint) mert a "felkelő" Hold sok légrétegen át látszódik, ezért tűnik narancssárgának.(persze lehet nem ezt mondta teljesen de az az igazság, hogy nem értek hozzá). Azt nem tudom, hogy nagyobb volt-e valóban 14%-al, de az biztos, hogy ennyire szép és fényes teliholdat én még nem láttam, és valóban közelinek tűnt. A Hold nekem mindig is nagyon titokzatos valami volt: egy nagy tányér, olyan távoli, olyan misztikus..persze a cseh2-őn az esti mesében a kis lémpaoltogató emberke a mese főcím végén a holdat is "eloltja", hogy ne világítson- a tudásszintem kb. idáig terjed. Meg odáig, hogy a Hold fázis változásai hatással vannak az ár-apályra, hogy hatással vannak a női ciklusokra és még az állatok idegrendszerére és viselkedésére is. Vajon miért? Na, ez a titok... A dombtetőről ezen kívül remekül lehetett látni a repülőforgalmat: mindig elámulok, hogy a Barajas reptér hogy képes ellátni ekkora forgalmat: minden fél percben leszáll egy gép, általában 4-5 repülő várakozik és szépen sorban indulnak el a leszállópálya felé. Hihetetlen látvány, pláne sötétben!
Nem mi votunk az egyetlenek, akik megnéztük a Holdat: 3-4 fiatal lányzó is megérkezett, felmásztak a kilátóra és onnan bámulták a Holdat. Közben orvul letámadott egy boxer is: valószínűleg a lejebb haladó gazdája engedte el, ő meg felfutott körbenézni és ugrándozni egyet. Aztán eltűnt. A parkban rendődök is járőröznek: laza Toyota Raw4-el, ami az ilyen terepen is megállja a helyét (monduk jó minőségű murvás út van). Mikor másodjára ment el melettünk a terepjáró, meg is álltak a rendőrök mögöttünk. Két járőr szállt ki az autóból, majd az egyikük odajött hozzánk, és azt mondta:-Tudják, hogy itt nem lehet használni a kamerát?- értetlenül rábámultunk- Tényleg?- erre elnevette magát, és azt modnta:- Dehogyis, nyugalom, mi is a Hold miatt vagyunk itt. És szépen elkezdtek a telefonjukkal fényképezni. Majd két perc után elköszöntek, beültek a kocsiba és továbbmentek. Vicces fiúk ezek a spanyol rendőrök! (csendben megjegyzem, hogy az egyetlen hely, ahol valóban magas, tekintélyt parancsoló embert látni az a rendőrség. Viszont végtelenül udvariasak és segítőkészek, és a lovasrendőrökkel még fényképezkedni is lehet).
Amúgy vasárnap csilis babot is főztem, íme egy újabb titokra derül most fény: a Roxi-féle csilisbab receptje itt található:
Kb. 400 gr. darált hús (legjobb a marha, de bármilyen darált húsból meg lehet csinálni, ami nem zsíros. A hús mennyisége lehet persze több is, ki, hogy szereti)
Kb. 400-500 gr. bab (vörösbabbal az igazi, de megteszi bármilyen bab is, pl. fehérbab. A nagyszemű tarkababot nem ajánlanám hozzá)
2 fej hagyma (vagy 1 nagyon nagy fej- minél hagymásabb, annál jobb)
2-3 duci gerezd fokhagyma
1 paradicsomkonzerv (főzőparadicsom, ha sűrített paradicsomot használunk, akkor két kis konzerv, de én inkább a normál hámozott paradicsomot vagy a fél literes paradicsom alapot ajánlom)
1 kukorica konzerv, vagy 25 dkg. morzsolt kukorica (ízlés szerint ez is lehet több)
Pár evőkanál olaj
Jalapeno paprika (ízlés szerint, ez el is hagyható- én, mivel Ax nem szereti a csípőset nem szoktam tenni bele, de ha van benne, az jó kis kraftot ad neki)
Fűszerek:
-só
-bors (módjával, ne ez adja meg az erejét)
-római kömény
-csili (ízlés szerint. ki mennyire szereti csípősen, de mindenképpen legyen benne)
Ha nem akarunk a sok fűszerrel bíbelődni, akkor használhatunk chili con carne alapot is, ebben az esetben viszont a paradicsom konzerv felét tegyük csak bele)
Elkészítés:
Főzzük meg előre a babot sós, vízben egy kis fej apróra vágott hagymával. Ha konzerv babot használunk, akkor természetesen nem kell főzni a babot.
A hagymát vágjuk apróra, kis olajon pirítsuk üvegesre egy jó nagy lábosban vagy nagy és mély serpenyőben, de lehet wokban is.
Ha a hagyma megpirult, tegyük hozzá a darált húst és pirítsuk le azt is. Ha már a hús lepirult, adjuk hozzá a fokhagymát is apróra vágva. Öntsük rá a paradicsom konzervet is. Rottyanjon egyet, majd mehet bele a bab. (ha sok vízben fúztük a babot előzőleg, nem kell az összes vizet hozzáadni- egy kb. főzelék sűrűségű étel kell legyen a végeredmény). Adjuk hozzá a fűszereket. Ha chili con carne alapot használunk, akkor, mivel az alap besűríti az ételt, szükség lesz még egy kis vízpótlásra.Ha jalapenot is rakunk bele, azt is most kell, hogy kioldódjon az íze, de ne főjjön szét. Végül adjuk hozzá a kukoricát is. Keverjük jól el, hagyjuk rottyani újfent és kész is van!
Mivel tálaljuk: tortillachipssel, sült krumplival vagy kenyérrel egyaránt finom, de én leginkább egymagában szeretem enni. István pedig plusz egy tényér chilis babbal szereti :-)
Lehet mellé jalapenot és chilit kínálni ha valaki erősebben szeretné.
Jó étvágyat hozzá!
Most már egy titokkal kevesebb :-)

2011. március 20., vasárnap

Española

Española, azaz spanyol nő. Lassan kezdem magam helyinek érezni. És ez jó. Annak idején, 2003-ban, mikor itt éltem több, mint 3 hónapig, a második hónap után kezdtem azt érezni, ide tartozom. Kinyíltam, és persze beleszerettem ebbe az országba. Azóta, amikor csak megérkezem, úgy érzem, hazajöttem, és mikor innen visszamegyek Magyarországra, általában potyognak a könnyeim a repülőn, hogy itt kell hagynom ezt a csodálatos helyet. Nem csoda, hogy 8 éve az a célom, hogy egyszer tényleg itt éljek, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez most valóra vált. Azért meg még szerencsésebbnek érzem magam, hogy van egy nagyszerű párom és egy hasonlóan nagyszerű testvérem is, akik velem vannak/lesznek és hisznek abban, hogy ez egy jó lesz.:-)
Szóval, azt hiszem lassan spanyol leszek. Még nem hivatalosan (az majd csak április 15-ével), de életérzésben igen. Kellett 2 hónap, hogy felfogjam, nem turista vagyok itt, hanem célom van, új életet építek, és ITT MARADOK. Itt fogok élni. Ez nem jelenti azt, hogy bárhol járva nem csodálkozom rá újabb és újabb dolgokra, vagy az itteni mentalitásra, vagy valamilyen helyi látványosságra, inkább azt jelenti, hogy mostanra kezdem magam itteninek érezni.
Ez az érzés most már nem csak lelki szinten, de a gyakorlatban is megnyilvánul, a lehető legbanálisabb formában. Például: tegnap délelőtt vettem magamnak tusfürdőt és testápolót 300 ml kiszerelésben. Ugye mmilyen banális és vicces? Eddig csak ilyen kicsi 50 ml kiszereléseket vettem, mert...nem is tudom miért...Talán mert féltem, hogy ha vissza kell mennem Magyarorszára túlsúlyos lesz a bőröndöm. Vagy mert úgy éreztem, hogy ha majd el kell költöznöm a saját bérelt házunkba, akkor nem fog egy nagyobb flakon tusfürdő elférni a bőröndömben. (az nem jutott el az agyamig, hogy itt lesz Axel meg az én autóm is, abba meg ha nem fér bele egy 300 ml-es tusfürdő, akkor megeszem a kalapomat.) Néha tisztára hülye vagyok, nem?
Tegnap vettem ey nadrágot is. 9 eurót fizettem érte, és előtte napokig agyaltam, hogy merjek-e vásárolni bármit is. Mert hogy Magyarországon van még egy halom ruhám. Igen ám, de két ruhaméretet fogytam, és ha a kifogyott darabokat veszem fel, meglehetősen mókásan festek bennük. Valóban még 5 hétig, míg ki nem hozzuk Janival a cuccainkat ezekben akarok járni? Ráadásul ezek 99%-ban téli darabok, itt meg 20 fok van. Aztán eszembe jutott az, hogy itt fogok élni, ez az új otthonom, és igenis, ha már itt vagyok, akkor áldozzak 9 eurót arra, hogy jól érezzem magam. mert megérdemlem.
Lelki síkon is asszimilálódtam egy kicsit. A múlt héten képes voltam elengedni a munkanélküliségen való görcsölést. Azért jöttem ide, hogy felépítsük életem párjával az üzletünket. Nem azért hagytam/hagyjuk Magyarorszgáon az eddig munkahelyeinket, hogy ugyanúgy folytassuk itt is. Persze, jó lenne, ha akár csak ideiglenes jelleggel lenne valami munkám, mert egy biztos jövedelmet hozna a bzonytalan vállalkozásból majdan befolyó jövedelmek mellett. De ha nem hiszek abban, hogy meg tudjuk csinálni amit elterveztünk, akkor ennyi erővel, pakolhatok, és mehetek vissza Magyarországra, ahol kb. 5 perc alatt találok egy ugyanolyan állást, mint amit otthon hagytam. Honnan tudom ezt? Onnan, hogy heti szinten keresnek meg Magyarországról ezzel kapcsolatban. Hogy lenne egy ilyen vagy egy olyan állás. Nem érdekel. 15 éve más cégeknek spóroltam, dolgoztam ki hatékony munkamódszereket, hajtottam a nyereségét, most már itt az ideje, hogy ezt a mi cégünk érdekében tegyem. És meg tudom csinálni, mert egyszerűen képes vagyok rá. Mikor ez tudatosult bennem, úgy csütörtök tájékán, valami hihetetlen nyugalom és magabiztosság lett úrrá rajtam. Továbbra is nézegetem az álláshirdetéseket, és jelentkezem ahová úgy gondolom, hogy megfelelek, de nem fogok ezen görcsölni. Inkább az üzleti ügyeket bújom, kutatom a lehetőségeket, gyűjtöm az nfot. Mert végülis az új életünk miatt vagyok itt. és ettől sokkal jobban érzem magam. Valóban nincs bejövő pénzem (leszámítva még azt a bonuszt, amit a Nokia utal majd nekem), de ez most nem baj. Minden rendben lesz, és minden meg fog oldódni. Hiszek abban, hogy ha májusban elindítjuk az üzletet, az hoz majd annyit, hogy ne keljen rettegnünk, hogy miből fizetjük az itteni albérletünket. És ha közben beesik valami munkalehetősg, hát akkor legyen. Ha nem, úgyis jó.
Ez az érzés azt is elindította benem, hogy helyinek érezzem magam. Anno, 2003-ban, az utolsó hónapban, egyszerűen kinyíltam, az árusokkal a környéken lakókkal beszélgettem, és úgy éreztem, oda tartozom. Most is ez a folyamat zajlik.
Az, hogy kedélyesen elbeszélgetek péntek este Cristiannal a konditeremben, vagy hogy ha Pedro van "ügyeletben" a teremben szintén vált velem néhény szót, de még Toni is, aki amúgy nem egy bőbeszédű alkat, azt jelzni, hogy kezdek beépülni a közösségbe. És, bár Axel, a maga introveltált személyisgével ezt nyilván nem tartja fontosnak, pláne nem, hogy kidobólegények legyenek a haverjai (a konditerembe járó srácok egy része kidobó), nekem jól esik, ha néha cseveghetek valakivel. Egyikük sem lesz országos cimborám, és nem is ell, hogy az legyen, de nekem, mint extroveltált szeméyiségnek, szükségem van a közösségi érzésre. De mondok egy másik példát: ma reggel lementem a pékségbe reggeliért és nagyon jó volt elbeszélgetni az eladóval, aki mellesleg a tulaj is. Persze, nem volt nehéz dolgom, hiszen ahogy beléptem a pékségbe leesett az állam: a friss croissant, napolitana és tonhalas piték mellet volt egy csomó cukrászsütemény, olyan krémes, mint amit Jani nagyon szeret, sajttorták, mindenféle aprósütemény- nem volt nehéz megdícsérni a választékot. Persze eszembe jutott, hogy majd ha Janival itt lakunk, akkor ha lesz egy hasonló pékség a közelünkben, akkor tuti, hogy törzsvendégek leszünk.
Azt hiszem az elmúlt héten újra megtanultam azt, amit már egy kicsit elfelejtettem: ha merünk nyitottak lenni a világra, a világ is kinyílik nekünk.

2011. március 18., péntek

Szent Patrik napja

Szent Patrik napja, március 17-e. Az írek egyik vallásos ünnepe, tulajdonképpen azt ünneplik, hogy Szt. Patrik elhozta a kereszténységet Írországba. Ezen a napon, szerte a világon az írek, vagy magukat ínrek érzők ünnepelnek. Amerikában, Angliában és Írországban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon, a nap parádéval, felvonulással indul (igen, az ír farkasok is vonulnak, amúgy Angliában és Írországban a gárdisták mellett is ír farkasok szolgálnak), majd a népek este az egész napos buli után betérnek egy pub-ba, hogy megfelelő mennyiségű Guiness vagy Tullamore Dew elfogyasztása mellett kipihenjék fáradalmaikat. Természetesen ezen a napon minden zöld: zöldbe kell öltözni, kitűzni a négylevelű lóheréket, koboldsapkát viselni, stb. (ugyan nem tudom, hogy a koboldok és a négylevelű lóhere hogyan kapcsolódik a kereszténységhez...).
Madridban nincs jelentékeny ír közösség, de jelentékeny ír kocsmák vannak. Napközben Axellal elhatároztuk, hogy mi is megünnepeljük Szent Patrik napját, mondjuk egy kellemes ír kocsmában, mondjuk egy jó steak-el és egy kis kikapcoslódással. 2003-ban már voltunk madridban ír kocsmában: akkor a Plaza MAyorhoz közeli Moors-ba mentünk és sikerült egy Newcastle-Liverpool meccs közvetítésére beesni egy csapatnyi angol szurkoló társaságában. Máig emlegetjük:-)
Mielőtt Axel hazaért volna, jómagam, bízva a négylevelű lóhere mágikus erejében megvásároltam életem első spanyol lottóit. Vettem egy darab napi lottót (péntekre-para viernes) ezzel 9 millió eurót vagy ha az extra díjat csípem el, akkor 150 ezer eurót nyerhetek. Ezen kívül vettem két szelvényt az especial día del padre (apák napi különlegesség) lottóból is. Ezzel 15 millió EURt nyerhetek és 25 éven át havi 6000 Eurót. A lotto itt egy kicsit másmilyen, mint a magyar. Itt igazából ezek tombola szelvények, inkább a Joker-hez hasonlítanak: tehát nem számokat kell eltalálnod, hanem a szelvényed sorszáma számít. Mindél több szám stimmel a szelvényed sorszámával, annál nagyobb a nyeremény. Van itt is Toto, csak itt 15 meccset kell megtippelni és itt is van amolyan 5-ös lottó féleség, azt itt primitivo-nak hívják. Ezen kívül még sokféle lottószerűség létezik, van pl. Gordo (ami nagyobb nyereménnyel kecsegtet) vagy mondjuk a lotería de navidad, ez a karácsonyi lotto, minél többen veszik, annál nagyobb a nyeremény:-) Amúgy itt a szerencsejáték lotto-toto része 100% állami kézben van, a gazdasági minisztérium működteti.
A szelvények drágábbak, mint Magyarországon: a sima napi lotto 3 euróba kerül (itteni viszonylatban ez két kv, vagy egy szendvics ára), a día del padre lottóm pedig 5 euróba került.
De azt gondoltam, hogy kipróbálom, elvégre mindig jobb valamit megtenni, mint nem megtenni. Ha valamit megteszek, azt csak egyszer bánhatom meg, de ha valamit nem tetszek meg, akkor azt lehet, hogy életem végéig bánni fogom. Szóval, ha másért nem is, de a poén kedvéért ezt is kipróbáltam.
Axel időközben az O'Neils pub-ban foglalt asztalt, mert bár a Moorsba akartunk menni, azt gondoltuk, hogy oda úgysem fogunk beférni, legyen inkább az O'Neils.
Mivel Ax este 9-re fglalta az asztalt, ezért mikor hazaért, ő még elugrott kondizni. Addigra már túl voltam a fürdésen, sminken, stb-és nem akartam még egyszer átesni ezen a kondizás után, így én kihagytam az edzést. Kb. 8 felé indultunk el, ezúttal metroval. Az O'Neils a Soltól közelíthető meg leignkább, de nem a Plaza Mayor irányában, hanem az ellenkező irányba kell menni a Retiro felé, és közvetlenül nyílik a calle Pricipe, itt van az O'Neils. Annak ellenére, hogy elvileg asztalunk volt, hatalmas tömeg várakozott a pub előtt. A Soltól már feltűnt, hogy nagyon sok ember hatalmas Guiness kalapokkal mászkál: St Patricks day 2011 felirattal. Nos, a ma esti akció annyiból állt, hogy ha veszel egy Guinesst kapsz egy ilyen kalapot. És emiatt is iszonyatosan sokan voltak. Beverekedtük magunkat az étterembe, de nemhogy szabad asztal nem volt, de gyakorlatilag asztalt is alig láttunk, és meg mertem volna esküdni, hogy a konyha nem üzemel, ugyanis senki sem evett, mindenki csak sörrel a kezében álldogált, beszélgetett, kiabált, tülekedett. Alig vártam, hogy kiérjünk a helyről. Kint egy pápa jelemezes vörös szakállú fickó álldogált, mellette egy koboltnak öltözött lány. Axel szóba elegyedett a sráccal kiderült, hogy nem ír, hanem amerikai, itt él Madridban, a felesége Madridban dolgozik, ő meg elvan. Gondolom ilyen alkalmi melókból, mint az ír pápának öltözés (valójában persze st. Patrick akart lenni). A lányt is megkérdeztük, hogy mi van a foglalással, ő bement, megkérdezte és kiderült, hogy mára nem is lehet asztalt foglalni, értsd: nem is lehetett volna. Ez is egy tipikusan spanyolos dolog, tulajdonképpen nem értem, hogy délután miért nem mondták ezt Axelnak?
Mindegy, a magam részéről még örültem is neki, hogy nem kellett abban a tömött kocsmában vacsorázni. Viszont nagyon éhesek voltunk. Próbaképpen elgyalogoltunk a Moorsig, ez a Calle Mayorról nyílik, egy pár száz méterre. Itt be sem mentünk, mert esélytelen volt. Az a sok Guiness sapkás idióta! Ilyenkor az dühít, hogy ezek ilyen tizenéves kisköcsögök, akiknek ez az élete bulija, hogy megiszik egy Guinesst, és foglamuk sincs a pubokról és az angol vagy az ír kultúráról. És biztos nem olvasták Pete McCarthy egyetlen könyvét sem!
Mivel egyértelmű volt hogy az este folyamán nem jutunk be egyetlen puba sem, ellenben farkaséhesek voltunk, maradt a jól bevált recept, és kikötöttünk a Burger Kingben. Megettünk 1-1 dupla whooper menüt meg egy snackboxot (sznákboksz). Hát nem steak, az biztos:-( Viszont jóllakottan nem akartunk metrora szállni, így tettünk egy kiadós sétát az éjszakai Madridban. A Gran Víáig visszamenve felmentünk a Bilbaoig a calle Fuencarralon. Innen tovább a Chaberin át a Rubén Darióig. Itt megnéztük egy térképen, hogy nem messze van a Gregorrio Maranon tér és metro állomás, így akkor nem kellene átszállnunk a metrón, úgyhogy elgyalaogoltunk idáig. Ez egy nagyon jó kis séta, mert Madrid régi és patináns negyedein keresztül megy, nem annyira túrista útvonal, inkább irodák, bankok és lakóházak vannak itt, de a Chamberi mindenképp megér egy sétát, és szerintem a Gregorio Maranon is, mert ilyenkor este az egész város gyönyörűen ki van világítva.
Itt szálltunk fel a metrora, és értünk haza éjfélre- nem kellet altatni, gyakorlatilag eldőltem és azonnal elaludtam. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült Guiness sapkát szereznem!

2011. március 14., hétfő

Macskák és nyulak

Mivel sajnos az állataim Magyarországon vannak (még húsvétig) itt nagyon megszenvedem, hogy nincsenek körülöttem. Egyszerűen hiányoznak. Hiányzik, hogy ha belépek a lakásba nem jön elém egy macska, és morog, hogy hol a vacsorája, vagy nem ugrik fel az asztalra, hogy megnézze mit nézek a monitoron, vagy mit gépelek itt, mint az őrült. És hiányzik, hogy reggelente mindig felugrott a hasamra dagasztani. Ez volt a reggeli procedúra: macska felugrott a hasamra, dagasztott egy negyed órát, felkeltett engem is, meg Janit is, és így kezdődött a nap.
A kutyák is hiányoznak. Jó volt kimenni hozzájuk megvakargatni a fülüket, vagy amikor kiengedtem őket, vagy elmentünk velük valahová jó volt hozzájuk bújni, jól esett, hogy ott vannak mellettünk. Persze a vasárnapi fagyi séták is hiányoznak, mikor Janival és a kutyákkal elmentünk fagyizni, a csodájukra jártak az emberek és a cukrászdában már törzsvendégként köszöntöttek minket.
A legjobb az volt, amikor valamilyen alkalomból (pl. szilveszter, vagy nagy meleg, vagy aug 20) bent voltak az előszobában: azt hallgatni ahogy szuszognak, vagy megsimogatni őket valahényszor elmész mellettük, és a puszta gondolat, hogy ott vannak a közelemben, egy hihetetlenül megnyugtató érzés.
Most nincsenek álltaok a lakásban, egyrészt mert Ax még nem vette meg a Westijét, másrészt, mert ide nem is lehet állatokat hozni, ebbe a lakásba.
A napjaim viszont nem telnek állatok nélkül. A szemközti ház tetején szoktak a macskák bandázni, őket órákig tudom bámulni. Eddig 6 macskát figyeltem meg: 4 feketét és 2 cirmosat. A feketék közül 1 kandúr, de lehet 2, és egy biztos, hogy nőstéy, mert kisebb, törékenyebb. A cirmosok közül az egyik még fiatal, és valószínűleg ő is nőstény, a másikuk pedig egy "öregúr", aki biztos sokat látott már az életben. Neki amúgy rövidebb a farka, vagy baleset, vagy törés miatt valószínűleg elvesztette. Reggel 9 után kezdenek gyülekezni, előtte biztos, hogy a háziak adnak nekik enni, mert lustán, kényelmesen nyújtózkodnak és napoznak a tetőn, láthatólag teli hassal. A déli órákban aztán eltűnnek, mivel a 15-18 fokban a betontető akkor már túl meleg nekik. Aztán délután ismét visszajönnek- ekkor a nap már nem süt annyira, de a tető még jó meleg egy délutáni szunyókáláshoz. Persze játszani is szoktak, különösen a fekete kandúr és a két nőstény szokott sokat bolondozni, jó őket nézni, ahogy kergetőznek, és képzeletbeli egereket pöckölgetnek ide-oda.
Tegnap a macskák mellett nyulakat is láttam. Axellal voltunk a San Fernando melletti parkokban, a Los Prados de la Guindalera-ban. A prado legelőt, rétet jelent. Ez a rész San Fernando határában van. Ahol elkezdődik, egy szép lekövezett út vezet, ennek mentén van szabadtéri játszótér és kondigépek (ezeket Magyarországon kb. 2 perc alatt lopnák el), majd az út tanyák, földek mellett vezet, ezek magánkézben vannak. Amolyan "telkes " rész, kb., mint Erdőertes 15-20 éve. Aztán elhaladunk a szennyvíztisztító mellet (ki van táblázva, hogyan tisztítják a vizet), itt is van egy újabb játszótér+ kondigépek. Ezután átmegyünk egy gyaloghídon a folyó felett, majd a felettünk futó autópálya (M45 2*2 sáv) alatt is. Ezután érkezünk meg a Pradoba. Itt láthatólag fatelepítés zajlik, valószínűleg az autópálya építésekor kivágott fákat ültetik vissza. Kis zöld vagy fekete hengereket lehet látni felállítva a réten, ezekben vannak a facsemeték. Amúgy meg rét az egész. Most, hogy itt is beköszöntött a tavasz a fű már zöldebb. és ez kevredeik az út mentén növő sással(a folyópart miatt van sok sás). Először sétálva folyamatosan a sásból jövő neszezés köt le. Már-már vártam, mikor repül fel mellettem egy fácán, hogy halálra ijesszen, de nincsenek fácánok. Nyulak vannak. Előszür egy fehár-vöröset látok, még az is megfordult a fejemben, hogy valami kitelepített házinyúl. Aztán megpillantjuk a többieket is: mezei nyulak, rőtszínűek, tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe. Csak az szökdécselés közben a farkuk végén lévó fel-alá ugráló fehér bojtról lehet észrevenni őket. Hihetetlen élmény, ahogy tőlünk alig pár méterre jönnek. mennek, szaladgálnak, esznek és fülelnek. Ahogy megyünk az út mentén látjuk nem csak az ürgék és a rókák, de a nyulak várait is. Nyúl Úr biztos itt lakik. Keresem is, háhta látok egy Tilos az Á vagy egy John Smith táblát, de nem akadok a nyomukra. De a nyulakat élvezet nézni. Eszembe is jut, de jó, hogy nincsenek itt a kutyák, azt hiszem Uther és Bogyó megőrülnének. De egyszer elhozom majd őket ide, de akkor a nyulaknak előre szólok, hogy ne mutatkozzanak.
A rét a folyóig húzódik, ahol őznyomokat is felfedezünk, majd egy cédruserdőn keresztül vezet egy régi hídhoz, ami már nem használt és nem is lenne használható, mivel csak a pillérei állnak, azok közül sem mindegyik. Ezután az út visszakerül egy kukoricafüld mentén a réthez, és vissza a hídhoz. Csodálatos túra, remek sétaterep. Nem csak gyalog, de kerékpárral is érdemes megtenni, gyalog ez kb. 3-4 óra gyaloglás jelent, viszont szépen kiépített földúton, kényelmes tempóban. A vádlink így is fáj, mire visszaérünk, de nem baj, mert megérte minden percét. Gyerünk Nyulak, izé Urak! Ide még visszajövök!

2011. március 13., vasárnap

Böjt

Merő véletlen, hogy a nagy zabálás után ez a post címe, csak az elmúlt hetem erről szólt. Gyakorlatilag nem mentem sehová, leszámítva egy-egy közértes látogatást.
Helyesbbítek: ahová 4x is elmentem a héten, az a konditerem volt.
Ezen a héten Axellal együtt véggicsináltunk egy képosztaleves-kúrát. A vicc az, hogy káposztából nem volt sok a levesben, amit főztem. Az eredeti recept szerint kell bele hagyma, képoszta, répa, paradicsom, leveskocka, zellerszár és zeller, curry, só, bors, oregano. Az én változatomban mindezek benne voltak, zeller kivételével (a szára benne volt, csak a gumó nem). Ugyanis rájöttem, hogy ha a Dia%-ban levescsomagot veszek (előre megpucolt leveszöldségek) abban nincsen zellergumó. Van bene egy fehér gumó, ami vásárlásnál akár zellernek is tűnhet, azonban nem az. Először azt hittem karórépa vagy ne adj ég karalábé(pucolva az is lehet fehér), de aztán erőt vettem magamon és nyersen megkóstoltam, és kiderült, hogy jégcsapretek. Mindenesetre finom volt a levesbe főzve is.
A leves is egész ehteőre sikeredett: az a trükk, hogy amikor kész, le kell pürésíteni az egészet, így egy krémlevest kapunk, ami melegen nagyon laktató, hidegen meg egy zöldséglé. A hátránya az, hogy mindent megfog a sok béta karotin, ami a sárgarépában van. Így a fekete merőkanál kekizöld lett, a fehér botmixer keverője pedig narancssárga.
A kúra nálam nem a fogyásról szólt: régen megtanultam, hogy ezekkel a kúrákkal fogyni nem lehet, max. vizet vesztessz. Viszont kétségtelen, hogy a bőrömet szépen kitisztította és a közérzetem is jobb lett, valahogy jól éreztem magam tőle. A legrosszabbak a vacsoraidők voltak: ugyanis ahhoz már hozzászoktam, hogy nem eszek semmit napközben, csak olyan 5 körül, akkor sem sokat. De most az 5 körüli evés is kimerült e levesevésben, vagy mikor, mit engedett meg a kúra. De mindegy, kibírtam és szerintem frissebb, fittebb lettem.

2011. március 7., hétfő

A nagy zabálás

Nem tagadom, vannak ilyen napok. Mióta itt vagyok, talán egyszer fordult ez elő, és tegnap megint.
Vasárnap viszonlyag korán keltem, mert a szombat esti karnevál után (amiről Ax részletesen ír a blogjában) viszonlyag hamar kerültem ágyba, így jól kialudtam magam.
Vasárnapra azt terveztük, hogy elmegyünk a Plenilunioba, mert Ax botmixert akart venni a hétfőn főzendő képosztaleveshes. (a káposztaleves kúra kibírható, ha az ember pépesíti a levest, így egyfajta zöldség rkémlevesként fogyasztva, még finom is).
Szóval botmixer, és mivel hónap első vasárnapja volt, gondoltuk, hogy a botmixert megvesszük a SAturnba (vagy Media Markt- mindkettő van a Planiben) és mivel ott van Mercadona is, ezlért a zöldségeket is meg tudjuk venni. Hát hogyne!
Na, el is indultunk olyan 11 felé, mivel előtte még skypoltam egy kcisit meg megcsodáltam Bogyesz gyönyörű képeit, amit Zoli készített szombaton. Bogyesz ugyanis fiatal évgyőztes lett, és a távollétemben Jani és Zoli mentek el az agárvacsorára.
Na, szóval 11 felé elindultunk, és mivel még nem ittam kávét, és Ax el akarta kerülni, hogy a maja naptárnál jelzett időpontnál hamarabb eljöjjön a világvége, ezért gyorsan a Starbuckshoz kísért, ahol kárpótlásul kapott egy white chocolate cookiet, míg én a kávémat és a cineman roll-omat (fahéjas csiga) fogyasztottam. Ezután nézelődtünk sokat, voltam Punto Romában, Blancoban, de nem vettem semmit. A Primarkban Axel viszont vett egy türkiz pulcsit, ami azért érdekes, mert Primarkban nem nagyon vásárolunk (illetve Ax tuti nem), de hát ugya a kivétel erősíti a szabályt. Megvettük a Saturnban a otmixert, meg Ax vett wireless (vezeték nélküli) egeret és billentyűzetet a gépéhez és szűrőt a kamerájához. Közben megállapítottuk, hogy a Mercadona zárva van (ez érdekes), úgyhogy zöldségvásárlási terveink kútba estek. Viszont ha már ott voltunk, bementünk a SushiTokyoba enni. Ez egy japán-kínai étterem, egyszer már voltunk itt, akkor hármasban Beával. Most is jó volt itt enni! Ugyan nem vagyok oda a sushiért, de szerencsére itt nem csak ez van. Persze néhány makit letoltam, majd jött egy finom leves bambuszrüggyel és shitake gombával (érdekes itt nincs csípős leves, sőt általában a kínai kaják abszolút nem csípősek, inkább édesek). A leves mellé tettem 3 tavaszi tekercset is. Másodiknak szedtem a pikáns csirkeszárnyakból, az édes-savanyú csirkéből, egy kis tésztával, meg sült zöldséggel. Ja, és hogy jól záruljon az ebéd desszertre sült fagyit, (a fagyit keményre fagyott állapotban belemártják lisztből, keményítőből és vízből készült tésztába, majd nagyon forró olajban hirtelen kisütik, és azonnal lehűtik, így nem olvad el) és pudingot ettem. Alig bírtunk felállni az asztaltól!
Hazafele megállapítottuk, hogy a Dia% sincs nyitva, úgy látszik, annak ellenére, hogy hónap első vasárnapja van, mégsem nyitott ki minden. Sebaj, akkor kedden kezdjük a levesezést.
Hazaérve kipihegtük magunkat, Axel beüzemelte a szerzeményeit, és csendben emésztve én a laptopon neteztem, Axel meg a számítógépnél szüttyögött. 6 fele elhatároztuk, hoyg megnézzük a Rango-t a moziban. Igen ám, de sajnos a 6-os előadást lekéstük, és it tnem ismerik a 7 órás másorkezdést, a következő meg 8-kor volt esedékes. Nem baj, majd arra elmegyünk.
Fél 8 fele összekészülődtünk, de valahogy mégsem volt kedvünk moziba menni. Viszont én nagyon mentem volna sétálni egyet, így elindultunk..és a rambláig le is sétáltunk. (kb 500 m). Itt bementünk a burger Kingbe és ettünk egy snack boxot meg 1-1 fagyit. Nehogy korogjon a gyomrunk. Majd ezután még mindig nem volt kedvünk hazamenni és lesétáltunk a Barrio del Purtóig. Meglepő módon sokan voltak az utcán, a spanyolok szeretnek kimoszdulni, pláne, ha jó az idő. Annyira nem votl hideg, (persze spanyol szemmel nézve az volt), és sokan gondolták azt, hogy vacsi előtt (spanyolok általában 10-kor vacsoráznak) még sétálnak eggyet. Mi a Dominos pizzáig sétáltunk le, majd elhatároztuk, hogy elvégzünk egy tudományos kísérletet. Egyrészt leteszteljük, hogy a Domino's pizza is olcsóbb, ha nem telefonon vagy neten rendeljük, hanem odasétálunk, majd összehasonlító értékelést végzünk a Telepizzával, amit pénteken teszteltünk.
Úgyhoyg vettünk egy pizzát. A teszthez otthoni környezetre van szükség, ezért apizzát hazavittük, majd leültünk a Tv elé, megnéztük a Belső embert (Clive Owen, Denzel Washington) és elfogyasztottuk a pizzát. Nem volt rossz.
Megint degeszre ettük magunkat! De nem baj, így legalább hamarabb el lehet aludni, mint ha a korgó gyomrodat hallgatnád órákig...

Chueca

Vannak Madridban kedvenc helyeim. Ezek azok a helyek, ahol ha sétálok, akkor azt mosolyogva teszem, rácsodálkozok a szépségre, a bájra, és ilyenkor szoktam rettenetesen örülni annak, hogy Madridban élek. (de furcsa ezt leírni). Ilyenkor boldog vagyok.
Az egyik ilyan kedvenc helyem a Chueca. Ez egy madridi negyed, a Gran Vía és a Recoletos által határolt területen, a város központjában, és valahogy mégsem annyira ott.
A Chueca Madrid egyik régi negyede, tele tündéri régi házakkal, csodás, virágos erkélyekkel, szűk, macskaköves utcákkal, csodálatos, pici terekkel és parkokkal. Nagyon különleges üzletek is vannak erre: galériák, designer boltok (itt ne nagy márkákra gondoljunk, hanem helyi művészek, alkotóközösségek boltjaira), ahol meglepően jó áron egyedi darabokat lehet megvásárolni.
A környéken (mint Madriban általában) nagyon sok a kávézó, a bár, az étterem, az élet itt egy percre sem áll meg! Ez a negyed valahogy mindig nyüzsög, de ez egy cseppet sem zavaró, hanem inkább lenyűgöző! Tetszenek a színek, az illatok, az emberek, a forgalom, a piac, a virágosok (jé, itt vannak), a különleges üzletek (pl. cirkuszi kellékek boltja), és az egész hely hangulata. A magas házak és a szűk utcák miatt (5-7 emelet), itt a nap is máshogy süt- amikor süt a nap, akkor a házak között átszűrődve különleges fényt ad, és szerintem ez a napfény az, amiért szeretem ezt a negyedet. Ahogy mindent olyan különlegesnek világít meg.
Ráadásul innen egy laza séta (és lejtmenet) a Gran Vía, ami Madrid együk ütőere, és ugye már 100 éves!
A Chuecaba sokan azért "félnek" bemenni, mert ez Madrid melegnegyede. Mondjuk aki ide fél bejönni, az meg is érdemli!!! És akkor mi van, ha ez Madrid melegnegyede? Semmi! Nem tudom, kinek, milyen képzelgései vannak ezzel kapcsolatban, de egyrészt azért, mert errefelé sok meleg pár bérel lakást, még nem rossz a közbiztonság, mág nem néznek ki senkit, mert esetleg nem meleg, és amúgy is... nem mindegy?? Ide ugyanúgy lehet jönni sétálni, vásárolgatni, nézelődni, vagy bulizni. Köztudott, hogy a melegek nagyon nyitottak, és befogadóak és nagyon toleránsak is. És itt senkit sem fognak sem melegek, sem mások zaklazni, mert ez egyszerűen nem így megy. Amúgy meg, mivel itt a házak régiek, sok idős ember is él, kedves nénikék, akik csoszogva sétáltatják a dagi tacskójukat. De ha csak és kizárólag melegek élnének itt, akkor is ez lenne az egyik kedvenc negyedem, mert ez egyszerűen egy jó hely.
Úgyhogy aki esetleg eddig ezt kihagyta a madridi városnézésből, az gyorsan pótolja be, mert nem tudja, mit veszít!
Mi is itt sétáltunk Axellal szombat kora délután.

2011. március 4., péntek

Meglepetések

Ez a hét több meglepetést is tartogatott számomra.
Például túl vagyok életem legrövidebb állásinterjúján (7 perc) , mivel kiderült, hogy ügynököket keresnek, és én nem akarok az lenni. Meg aztán, ha már az ember vállalkozóként dolgozik, akkor a saját üzletét egyengesse, ne másét:-)
Aztán nagy meglepetés volt, amikor az ominózus interjú napján Axel elvitt az Estadio Olimpicóig. Ez igazából Coslada mellett van, és ha itt szállok fel a metróra, akkor nem kell Combinadot használni, megteszi a Metrobus is. Ugyanis itt van a közigazgatási határ, ha innnen indulsz, vagy idáig jössz nem kell extra jegyet venned (ez a Combinado, ami közig. határon kívül is jó), hanem alég a "sima" Metrobus is (ez a hagyományos metro+buszjegy). A meglepetés először akkor ért, amikor az Estadio Olimpicónál (Olimpiai Stadion) nem láttam semmilyen stadiont, csak egy iszonyatosan nagy területet, néhány betontömböt, majd a metrómegálló oldalán egy szép, takaros téglaházakból épült lakótelep kezdődött. Szóval, nincs még kész az olimpiai stadion, de már itt a metro! Ez hihetetlen! A következő meglepetés az volt, amikor nem tudtam a kártyámmal metrójegyet venni, mert az automata nem fogadta el, így kp-ben kellett fizetnem. Bosszantó. Aztán mikor odaértem a későbbi meglepően rövid interjú helyszínére (mivel még korán volt), gondoltam megérdemlem, hogy beüljek egy kávézóba reggelizni. Egy tündérien kedves, francia hangulatú kávézót találtam, legmerészebb álmaimban szoktam arra gondolni, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyenem (szinte minden részlet megegyezett az általam elképzelttel , csak ez a kávézó nem egy tengerparti városkában, hanem Madridban a Rubén Dario metrómegálló közelében található). Lehet valaki ellopta az álmomat? (vagy nem kellett volna megnéznem az Eredetet?) hmm...mindenesetre a kávé és a mellé tálalt napolitana de crema (pudingos krémmel töltött papucs) isteni finom volt! Ja, és meglepően olcsó is, 2,40-et fizettem érte, ami szinte ingyen van! Az interjút nem részletezem, merőben mókás volt, szóval nagyon jókedvűen és felszabadultan indultam neki a városnak....és felfedeztem Madrid egyik rejtett szépéségét: a plaza de Chamberit. Itt nem jár metro (de járt régen!), és a sétautaktól kicsit kívül esik, de mindenkinek ajánlom (sőt kötelezővé tenném), hogy jöjjön el ide! Maga a tér is egy gyöngyszem, egy szépséges, korabeli épületekkel körbevett, macskakövekkel lerakott szökőkutas ékszerdoboz, és ha ez még nem lenne elég, itt van egy metro múzeum is! A Chamberi volt az első metromegállója a madridi metronak, aztán, ki tudja miért , később bezárták, és az onnan egy sarokra lévő Bilbaon áll meg a metro. Sajnos a múzeum, mikor odaértem nem volt nyitva (11-től nyit), de elhatároztam, hogy visszajövök ide. Már csak azért is, mert anno Axel is írt róla.
Arról nem is beszélve, hogy találtam itt egy indiai éttermet is, ami ugyan szintén zárva volt, de sebaj, mert jövök még erre és akkor eszek egy jóféle tikka masalát vajas naammal és desszertnek egy mango kulfival.
Ezután elmentem Beához, mivel megbeszéltük, hogy rendbe szedi a frizurámat (értsd: fest). Beánál éppen ketten sürögtek-forogtak egy vendég körül, de mire Tanya (Bea üzlettársa és kolleganője) végzett a vendéggel (és Bea vette kezelésbe a hölgy kezeit) pont még volt annyi idő, hogy befedtette és egy picit levágta a hajamat: nagyon jó lett! Viszont nem volt képem hozzá, hogy mindezt ne fizessem ki: lehet Bea nem kért volna pénzt, de mivel Tanyanál kötöttem ki, úgy éreztem neki ki kell fizetnem a kezelést. Potom 35 eurómba került, ami nem kicsit volt meglepő. Mondjuk tudtam, hogy drága a szépség a spanyoloknál, de igazából egy festés és egy kis igazítás miatt nem terveztem ennyit kiadni. De íg legalább ezt is tudom, és megmondom őszintén nem bánom! Egyrészt mert szuper lett, másrészt mert this is the life- erről nem fogok lemondani a jövőben sem. Furcsa lenne lenőtt, torzonborz frizurával állásinterjúkra járni, nem? Meg aztán, ennyit megérdemlek! (itt jegyzem meg, hoyg Magyarországon Vácra jártam fodrászhoz, néhány otthoni ismerősöm megjegyezte, hogy ez az összeg nem drága, pesten is elkérnek ugyanennyit). Amúgy meg Bea szalonja szuper, és ha valakinek az itt tartózkodása alatt lenen szüksége fodrászra vagy kozmetikusra, az ne menjen máshová, csak Beáékhoz!
Miután itt végeztem, elindultam...hova is? Hazafelé nem akrtam menni, nem volt valami jó idő, így nagyon városban csavargáshoz sem volt kedvem, viszont Axel adta a nagy ötletet, hoyg nézzem mega Campo de las Nacionest. ez Madrid északi részén van (Észak-Kelet pontosabban), és anno bea is emlegette, hoyg itt jó ötlet lenne nekem majd boltot nyitni. Ráadásul Axel mondta, hoyg itt van egy óriási Corte Inglés Hipercorral (a Corte Inglés Auchan-ja), ahol nemzetek hetei vannak, sé midnenféle ország tipikus termékeiből lehet válogatni. Titkon abban reménykedett, sikerül téliszalámit szereznem. Szerencsére jár ide a metro. Nos, amikor kiszálltam a metróból nagyon, de nagyon meglepődtem. Egyrészt, mert egy deka lakóházat nem láttam, másrészt, mert a madridi vásárközpontnál szálltam ki (ide jövök kiállítani májusban Uthert és Bogyeszt), és a megálló egy üzleti- és iroda negyed közepén van. Hihetetlenül modern épületek, hotelek és konferenciaközpontok váltják egymást, ahogy sétál az ember! Ez egy kb. olyan negyed, mint Londonban a Canary Warf, vagy mint Pesten az Infopark. Egyből eszembe jutott Anikó (Robitz Anikó, az unokatesóm, aki fotóművész) és Szandra (Kovács Szandra), akik egyszerűen imádnák ezt a helyet ls kimeríthetetlen ihletforrást talűlnának itt! Komolyan teljesen leesett az állam!
És megtaláltam a Corte Inglést is, ahol meglepő módon a magyar termékeket néhány üveg Tokaji képviselte, ami elég szánalmas képet festett rólunk, és nem tudom, hogy a Corte Inglés marketingesei ennyire korlátoltak, vagy esetleg a magyar nagykövetség adott ennyire silány tájékoztatást. remlem csak a amrketingesek szúrták el. Persze, az is lehet, hogy a spanyolok is rájöttek, hogy a téliszalámi jobb bármilyen itt kapható felvágottnál, és elkapkodták a készletet...Viszont vettem Axelnak L'Oreál man expert szemránc golyós szérumot (GeraldButtler reklámozza a tv-ben, hát Gerlad Buttler nálam Jani után a 2. helyet foglalja el), és magamnak vettem fruta y lechét is. A frtua y Leche egy spanyol sajátosság, egy ital gyümölcsléből és tejből, rettentően finom! Szerencsére most már cukormentes változatban is árulják: eddig csak a Pascualnak volt cukormenes verziója, de most már van a Don Simonnak és a Tinanak is. Hurrá! ez is egy kellemes meglepetés volt. Kiérve az áruházbl már iszonyatosan éhes voltam, de nem volt kedvem szatyrokkal megrakodva kajálni- így hazaindultam. Axel azt mondta rendelünk pizzát. A nap meglepetés pedig az, hogy itt bizony a pizzarendelés drága mulatság! A Dominospizzánál 17,8-ért lehetett volna pizzát rendelni, a telepizzánál 15 euróért. (egy db közepes pizza ára) Nem értem. A Ginosban (ami egy étterem) már 8-9 eurótól van pizza, és körbeugrálnak a pincérek..akkor mi kerül egy nyamvadt telepizzán 15 euróba, amiért én megyek le az étterembe átvenni? Hmmm..érdekes.
Mindensetre megértem miért olyan népszerűek a mirelitpizzák, azt már 1,90-től lehet kapni.
Mivel Axel még mindig nem hiszi el, hogy ennyibe kerülne egy pizza, ezért most lassan összeszedelődzködöm és lefutok a sarokra (a Dia mellet van egy Telepizza) és ellenőrzöm, hogy valóban ilyen drága dolog-e ez a mutauvány. Ha nem, akkor veszek pizzát. Ha igen, akkor Axellal kitaláljuk mi legyen a mai kaja. Majd megírom!
Update: két pizzáért és egy snackboxért (itt combónak hívták) fizettem 21 Eurót. Tehát vagy az van, hogy ha neten rendeled, akkor két pizza rárért egyet kapsz, vagy ax valamit benézett. Mindenesetre ha elhozod (és nem előre rendeled) akkor egy pizza 7 euró, de van kis pizza menü 5,95-ért, hamburger és tészta menü 6,95-ért, kebab menü 5,95-ért. Szóval jó ez a Telepizza!

2011. március 3., csütörtök

Környezetvédelem

Bizony, ha a környezetvédelemről van szó, a spanyolok nem viccelnek! Az egy dolog, hogy még a legapróbb faluban is látrehoznak közparkokat, hogy tisztább legyen a levegő, de ezen felül is meglepően fejlett "zöld" kultúrával rendelkeznek.
Kezdjük mindjárt ott, hogy itt nincs a hagyományos értelemben vett szemétszállítás. Tehát nem dobod be a kukatárolóba a szemetedet, vagy nem dobod a kukába és teszed ki a kukát a hét egy meghatározott napján az utcára, hogy elvigyék. Itt a "csináld magad" mozgalom dívik. Először is, szelektív hulladékgyűjtés van. Mindig és mindenhol! Nem úgy, mint Pesten a lakótelepeknél, dísznek a kukák mellé kirakják a műanyag konténereket, aztán aki akar, az oda dobálhat...nem, nem! itt MINDENKI szelektíven KELL, hogy gyűjtse a szemetet. Először is a papírokat külön tárolóba kell rakni. Külön megy az üveg is. A műanyagok. zacskók, tetra dobozok, fóliák és a konzervek is egy külön tárolóba mennek. Külön tárolója van az ú.n "orgánico" szemeteknek is (mondjuk alacsutka, krumplihéj, és minden, ami a többibe nem kategorizálható). Végül külön-külön tárolójuk van az akkuknak és elemeknek, illetve a ruháknak.
Használt mobiltelefonodat MEGVESZIK tőled. Rámész egy linkre, és ott a regisztráció után elküldöd nekik a már fölöslegessé vált mobilodat és voilá, máris begyűjtötték. Persze, ez utóbbi üzlet is, de mégis működik.
A héten nagy felháborodást váltott ki, hogy március 7-étől az országúton/autópályákon a sebességhatárt levitték 110 km/órára. Ez ellen még maga a "nagy" Fernando Alonso is felemelte a szavát, mondván, hogy, na álljunk meg egy szóra, ez már tényleg röhelyes, akkor inkább toljuk az autóinkat. Ha mérsékelni szeretnék a környezet szennyezést, akkor inkább vezessenek be a görögökhöz hasonló rendszám- szabályozást (Athénben egyik nap a páros, másik nap a páratlan rendszámtáblájú autók közlekedhetnek), vagy esetleg adjanak adókedvezményt a hibrid autókra. Szóval számtalan megoldás közül nem ez volt a legszerencsésebb. Ezzel Spanyolország utolérte Dániát, már ami a sebességhatárt illeti, mert ha jól emlékszem a tavaly nyári dán túrámra, ott is 110 a megengedett sebességhatár. (nehogy elüssünk egy rénszarvast, vagy egy legelésző tehenet)
A cél ezzel bevallottan a károsanyag kibocsátás csökkentése. Az tény, hogy 110 km/óránál a fogyasztás jelentősen lecsökken, valóban csökken a károsanyag kibocsátás is. Az állam még ezt is bevállalta a tisztább környezetért. Pedig ez az államnak azt fogja jelenteni, hogy ha csökken a fogyasztás, csökken az üzemanyag felhasználás, ergo csökken az ebből származó adóbevétele. Egyes szakértők azt mondják, hogy mindemellett a csökkentett sebességhatár ráadásul növelni fogja a dugók kialakulásának kockázatát (az itteni vezetési stílust látva ezen sem csodálkoznék), ami nem hogy csökkentené, de még növeli is a légszennyezést
.
Úgyhogy meglátjuk hogyan válik be a ...én azt jóslolom, hogy a spanyol állam látva, hogy mennyivel csökkentek a bevételei gyorsan módosítja majd ezt a törvényt:-)
Persze az is lehet, hogy minden jól fog elsülni, hiszen a spanyol mentalitás alappillére a "despacito" (lassacskán), "tranquilito" (nyugisan), és ez ezzel az elvvel 100%-os harmóniában van.
Szintén a környezetvédelemhez kapcsolódik, hogy itt ez is az egyik érv a metro mellett. A metro 2-4 percenként jár, gyakorlatilag városon belül bárhová eljutsz vele. Teljesen fölösleges autóba ülni és araszolni befele az M30-as vagy az M40-es körgyűrűn. Amit még a madridiak nem találtak fel azok a fizetős parkolóövezetek. Itt is vannak mélygarázsok, ahol fizetned kell az ott parkolásért: megfizeted, hogy őrzött és, hogy nem kell órákig bolyonganod, hogy találj helyet és még a kocsid sem fog megázni vagy tönkremenni az erős UV fényben. Ugyanakkor a város szinte egész területén ingyenes a parkolás, szóval akár még esélyed is lehet arra, hogy a Plaza Mayor mellett ingyen parkolj. (ez kb. olyan, mintha Pesten a Várban parkolnál ingyen). Azt hiszem már csak ez hiányozna a madridiaknak, hogy valóban csökkenjen a város szennyezetssége (megjegyzem én nem érzem olyan súlyosnak a helyzetet, de itt nagyon pörögnek ezen). De nem akarok nekik tippeket adni, remélem a madridi önkormányzaton nem olvassák a blogomat:-)