2011. április 11., hétfő

Cullera, a szuper hétvége

Egész héten dög meleg volt. Itt a spanyolok ezt tavasznak (primavera) hívják, ez normális esetben 20-25 fok körüli szép időt jelent, néha egy-egy záporral vagy felhősebb nappal. De a héten minden volt, csak nem tavasz! Minden nap 25-28 fok volt, sőt, volt, hogy több is. Az időjárás jelentésben pedig mindig kiemelték a "mediterráneo" térséget (a tengerpartokat jelenti igazából az ország keleti felén), hogy ott aztán milyen meleg van. Péntekre már annyira kíváncsiak lettünk, hogy vajon tényleg olyan meleg van-e a tengerparton, mint ahogyan azt a tv-ben mutatták (a sok napozót és fürdőzőt) hogy egy rövid másfél órás szervezés után elhatároztuk, hogy hétvégén leteszteljük a tengert.

Cullerát szemeltük ki magunknak, illetve egészen pontosan Axel szemeplte ki magának. Ez egy tengerparti üdülőhely kb 30 km-re délre Valenciától.

Tök vicces, nekem nem esett le, csak szombat reggel, hyog én már jártam Cullerán, 2003-ban, amikor itt éltem egy rövid ideig, az első spanoyl hétvégén a komplett csapat lement a tegnerpartra, először Valeciűba, majd másnap Culllerába, Itt égtem meg a 60-as faktorú Vichy naptej ellenére is...na, de az akkor volt.

A csomagolással nem sokat vesződtünk- mivel nekem igencsak korlátozottak a nyári cuccaim, ezért tulajdonkléppen az egyszem nyári nadrágomat és két pólómat csomagoltam be, egy törölközőt, egy fürdőruhát (pedig még anno el sem akartam hozni, mondván minek), papucsot (amit potom 3 euróért vettem a Carrefurban). Axelnak itt van sátra, meg két hálózsák is, elvégre magam cosmagoltam neki, mikor kiköltözött ide.

Biztos, ami sicher, a poláromat is elraktam, mint utóbb kiderült nem lett rá szükség, de enni nem kér alapon elfért a kocsiban.

Amim nem volt, az a polifoam, de úgy döntöttünk, hogy majd Valenciánál megállunk a Decathlonban és ott fogok tudni venni magamnak. Minden esetre, elraktam egy pokrócot is, ha nicns polifoam az is megteszi címen.

Pénteken este még elszaladtunk a Carrefurba, mert zöldségeket is akartunk venni a követnező heti dzsuvaleveshez (káposztaleves), és akkor már az útra is vettünk ezt-azt: mogyorót, energiaitalt, ilyesmiket:-)

Szombaton nem siettük el az indulást- 8 körül keltem, lezuhanyoztam, Axel addigra már megitta a kakaóját is. Összecuccoltunk, berakodtunk a kocsiba, megnéztük még az útvonalat, GPS be és olyan fél 10 fele el is indultunk. 4 órás útra készültünk, amiből egy tankolás, egy kv-zás és a Decathlon megálló miatt 5 lett, dehát nem siettünk sehova. A Decathlonban nemcsak pilfoamot de egy lenből készült strandruhát is vettem, ami nagyon jó ötletnek bizonyult.

A kempinget Cullerában nagyon könnyen megtaláltuk, a várost magát nehezebben- ugyanis megint spanyol módra volt kitáblázva, és mivel egy építés alatt álló autópályán haladtunk, a GPS sem tudta merre van arccal- beirányított minket mindenféle földutakra, de valahogy csak odakeveredtünk. Mikro már beértünk a váarosba könnyen eltaláltunk a campinghez, hiszen végig ki votl táblázva.

Cullera egy nagyon "menő" üdülőváros votl egészen a válság kirobbanásáig: a helyiek arra voltak nagyon büszkék, hogy oda inkább csak spanyolok járnak, a turisták délebbre mennek, Puig.ba, vayg Alicante környékére. Így Cullera megmaradt a tehetős spanyol középosztály üdülőjének. Szerintem pont ez is volt a baj- a válság miatt itt is láthatóan sok üzlet tönkrement, és rengeteg apartmanra van kirakva a "Se vende" (eladó) felirat.

És elkezdtek a külföldiek is ide járni: angolok, németek, franciák is megfordulnak ma már errefelé, és gondolom már a helyieket sem érdekli, hogy ki, honnan jött, csak sokan legyenek.

Cullera fekvése is nagyon érdekes: a Casco antiguo (óváros) a Júcar folyó partján fekszik a város ott épült ahol a folyó a tengerbe ömlik. A szállodák, apartmanházak, éttermek mind-mind a tengerpartra épültek, vagy a tenger fölé magasodó hegyre. Ezen a hegyen van egy csodálatos vár, amire a camino blanco (fehér út) vezet fel,de mi most nem másztuk meg. De a látvány lenyűgöző. A Camping is a hegy lábánál fekszik, nagyon igényes és nagyon kedvező áron- kettőnknek egy storhely, 2 személy + a kocsi 15 euróba került 1 éjszakára. Bungalow 40 eurótól van, ami szontén nem drága, de mi úgy döntöttünk 1 éjszakát kibírunk sátorban.

Az adminisztráció is nagyon gyors volt és a sátrat is kb. 15 perc alatt vertük fel.

Miután mindennel megvoltunk úgy döntöttünk, hyog kipihenjük az út fáradalmait a parton + leteszteljük, valóban alkalmas-e a tenger a fürdésre.

A hőmérő 34 fokot mutatott, szóval a hőmérséklettel nem volt baj.

A tenger ezen a részen homokos partú (nem kavicsos) és nagyon forró volt a homok. A part mentén közvetlenül egy vékony fehér csíkban viszont apró kagylókat hord ki a tenger, így mókásan néz ki, meg vigyázni is kell, amikro az ember erre lép, mert ezek a kis kagylók nagyon élesek tudnak lenni.

A tenger viszont nekem egy picit hideg volt- térdig persze bemerészkedtem, de tovább nem. De persze napozni, napoztunk.

Axel nem hagyhatta ki, és megjegyezte, hogy nyugodjak meg, mindjért jön a Greenpeace és visszavontatnak a tengerbe...addig is, ha akarom, locsolgat tengervízzel, nehogy megfulladjak a parton. :o/

A Greenpeace nem jött, mi viszont miután meguntuk a parton henyélés felkerekedtünk egy kis sétára a víz mentén. Szállodák, bárok, röplabdapálya váltogatják egymást és felfedeztünk egy Burger Kinget is. Megállapítottuk, hogy éhesek vagyunk, mert már délután 4 lehetett és mi még csak nem is ebédeltünk, azt hiszema reggeli is kimerült egy choco flautában valamikor 9 felé. Visszamentünk a cuccainkhoz és onnan vissza a Burgerbe. Most persze lehet fanyalogni, hogy fúj, Burger, ha az ember a tengerparton van, akkor egyen tengeri herkentyűket, meg adja meg a módját stb....de mi már annyiszor megkártuk a spanyol kajáldákkal, hogy egyszerűen nem merünk kockáztatni. A másik, meg hogy délután 5 körül egész egyszerűen vagy a gyorsétterem vagy a telepizza van nyitva, a bárokban kb. 3-if, esetleg 4-ig szolgálnak fel menüt, este 7 előtt meg ne is akarj vacsizni. Ergo, ebben az időpontban más választás nemigen volt. Ez abban is meglátszott, hogy vagy fél órát álltunk sorban, mire megkaptuk a hamburgerünket. Mert ugyan miért ne előttünk redneljenek 20 Happy Meal menüt? Na mindegy.

Jóllakottan mentünk vissz a aszálásra, lezuhanyoztunk és a casco antiguo (óváros) felé vettük az irányt. Itt még inkább szembe tűnő volt az, hoghy egyrészt ugye még nicns szezon (mondjuk, mintha a Balatonra mennél áprilisban), illetve, hogy mennyi eladó özlet van...egyrészt az óvárosban megbúvó pici, emeletes, egymás mellé (közös fallal) húzott házak látványa csodálatos, mert tényleg régi házak állnak, többségük szép állapotban van, másrészt valahogy a levegőben éreztem, hogy itt vagyon elkélne a mostani vendégek többszöröse. Keserédes volt...

Az óváros gyönöyrű házai mellett láttunk kis , szűk sikátorokat, apró tereket és a part felé menve még egy vidámparkba is beértünk (egyből eszünkbe utott a Gru-ban az eccarvúú, ami OLYAN CUUUUKIIIIII! :o))

A part felé az éttermek, bárok száma megháromszorozódik. Meglepő, hogy bár nem volt szezon , azért elég soka voltak. 10 felé én már nem voltam annyira éhes, hogy vacsoárzni lett volna kedvem, de persze egy jó fagyit az ember nem von meg magától.

Beültönk egy olyan Heladeriába (fagyizó), ahol nem jégkrémet árulnak és kértünk fagyikelyhet. Én 4 féle fagyit ettem kandírozott dióval és tejszínnel, Axel pedig egy pijama nevezetű költeményt, ami 3 gombóc fagyiból, flanból, tejszínből állt és elég gusztán nézett ki. Mindenesetre jól befagyiztunk, aztán olyan fél éjfél felé mentünk vissz a campingbe.

A campingben Axel még egy pizzát megevett a bárban a biztosnság kedvéért, meg még bambultunk egy kicsit a camping életét.

A sátorban alvás nagyon olcsó mulatság, és egy éjszakát még ki is lehet bírni, ha kellőképpen fáradtan fekszik le az ember. Mi is remekül aludtunk hajnal 3-ig, pedig a szemben lévő szomszédaink mindent elkövettek, hogy ne lehessen nyugodtan aludni: hangos beszéd, zene, kalapálás...hajnal 3-kor azonban már csend volt, én arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a hátam, mozdulni is alig tudok és sehogy sem kényelmes aludni.

Hajnal 5-ig forgolódtam, aztán valahogy sikerült úgy magam alá gyűrni a pokrócot, hogy legalább addig ne fájjon annyira, amíg elalszom. Ez reggel fél 8-ig máködött.

Reggel úgy keltem, mint akit agyonütöttek. De Axel sem hiszem hogy haj, de jól aludt, de legalább aludtunk valamenniyt.

Viszont elhatároztuk, hogy elmegyünk megnézzük a világítótornyot.

Most nem jobbra, az óváros felé, hanem balra, a világítótorony (Faro) felé indultunk el a part mentén. Itt kis öblök váltják egymást, a part sziklás, a víz kristálytiszta a türkiztől a sötétkékig terjed az árnyalata és kivehető hol vannak korallok vagy algatelepek, sziklák és mélyebb részek is. Láttunk bővárokat is, akik kagylókat gyűjtöttek, eszembeis jutott Jani, neki biztos tetszene. Meg aztán hónapfordulónk is van, 2 év 11 hónap, nem is tudom hogy visel el engem ennyi ideje!

Ahogy a sziklák váltották fel a sétány kövezetét mi is egy úttal kijjebb mentünk, itt is bárok, üzletek voltak, nagy részük zárva, mert vasárnap mindne zárva van, vagy mert nicns szezon. De azlrt találtunk bárt nyitva, és úgy döntöttem, hogy itt az ideje reggelizni.

Van valami hihetetlenül megnyugtató érzés abban, ha az ember a tengerparton reggelizik egy szép, napos reggelen és hallgatja a tenger morajlását, nézi a madarakat miközben narancslevet és kávét kortyolgat, mellé pedig oéksütit vagy lekvárospirítóst eszik. Szerintem Axel is ráérzett a hangulatára, mert ő is kikért egy reggelit, csak kávé helyett kakaóval:-) Közben a helyi kikötői macskákat is megnéztük: minden bárnak megvan a maga macskája, egy külön közösséget alkotnak.

Jóllakottan, felfrissülten folytattuk az utat, és újra egy sűrűbben lakott érszre értünk, ahol szó szerint vérlázítóan szép házakat láttunk, Itt iztos gazdagabb eberek laknak/laktak vagy ez a nyaralójuk. egyszerűen álomszép! Volt oylan ház, amelyik egy akváriumra emlékeztetett, a másik egy mediterrán udvarházra (mi másra a mediterrániumban?), a hamradiknak meg csak a kerítése többe kerülhetett mint a veresi házunk.

Lassan, de biztosan elértünk a világítótoronyhoz, ami kívülről nagyon szép volt, de legnagyobb csalódásomra nem lehetett bemenni, de még csak megközelíteni sem, mert valószínűleg laknak benne, nem látogatható. Hát ez szomorú.

Elindultunk visszafelé. Az út visszafelé szinte ugyanolyan volt, ékszerdoboz házak, apartmanházak és az eladó-táblák.

A campingbe érve lebontottuk a sátrat (10 perc) és bepakoltunk a kcosiba. Majd átöltöztünk strandcuccba. Rutinosan, mivel már délután 2 lett arra gondoltunk, hogyakkor előbb ebédelünk, és utána kipihenjük az ebédet a tengerparton. A telepizzában ettünk, egy jó kis barbacoa pizzát majd lemetnük a partra eldőlni:-)

Kb fél órét napozhattam, emrt 4 szám ment le az MP3 lejátszómün, talán még fél óra sem volt, de mondtam Axnak, hogy akkor én inkább bevonulok az árnyékba. Ő még időzött egy kicsit , aztán visszamentünk a campingbe.

Lezuhanyoztunk, megittunk 1-1 energiaitalt és elindultunk hazafelé. Az út most gyorsabb volt, mivel sem tankolni, sem egyéb okok miatt nem kellett megállnunk, leszámítva a Madrid előtti 4 kilóméteres dugót, de ezt is meglepően gyorsan átvészeltük. Nem volt még 10 óra mikor hazaértünk és gyakorlatilag a hiradó végét néztük meg (idpjárásjelentés) és már mentünk is aludni. Addigra a lábam igencsak el kezdett fájni, mert bár vittem napkrémet és be is kentem vele magam, mégis siekrült leégnem.

Tökéletes pihenés egy tökéletes hétvégén-csak Jani hiányzott innen.

És ha belegondolok, hogy ÁPRILIS 9-én már a tengerparton voltam, és tavaly október közepén szintén- azért azt hiszem, ehhez hozzá tudok majd szokni...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése