2011. május 29., vasárnap

Az élet árnyoldalai

Elismerem, hogy nincs okom panaszra, és, hogy mindenkinek úgy tűnhet megcsíptem a lottóötöst azzal, hogy kijöttem Spanyolországba, sikerült munkát találnom és van egy pöpec (bérelt) házam, ahol boldogságban éljük mindennapjainkat a párommal, a kutyáimmal és a macskámmal.
Az élet azonban nem habostorta, és mielőtt megszaporodna az irigyeim száma, azért ejtek arról is néhány szót, hogy nem minden sunshine és happyness, bár, mint mondtam, panaszkodni nem akarok, mert egyrészt nem kenyerem a panaszkodás, másrészt az életünket mi befolyásoljuk, a döntések a sajátjaink, ergo a felelősség és a következmények viselése is az. Az árnyoldalak egy részét tudjuk befolyásolni, más részét nem. De hát akkor melyek is ezek az árnyoldalak:
Jelenleg az a helyzet, hogy lemerültem/kimerültem anyagilag. Nagyon jó, hogy amíg nem volt munkám, nem kellett, hogy eltartson senki, és mindemellett még haza is tudtam küldeni pénzt Janinak rezsire, meg ugye mikor meglett az albérlet le kellett raknom egy komolyabb összeget kaució gyanánt, most kb annyi pénzem van, hogy a következő 5-én esedékes albérletet ki fogom fizetni, majd 10-éig a küszöböt rágjuk, mert akkor érkezik meg a fizum, ami, mivel 16-án lezdtem dolgozni, fél havi lesz, amiből megint csak félre kell tenni a juli 5-re esedékes albérletpénzt. Szerencse, hogy nagyjából bevásároltunk, éhezni nem fogunk, a kutyák sem, mert Jani hozott ki elég tápot. De mit szépítsem: nem állunk fényesen. Mondom, ez nem panasz, hanem ténymegállapítás, és nem a siránkozás, vagy sajnálatkeltés címen írtam le, inkább azért, hogy ha valaki úgy dönt, hogy kiköltözik egy másik országba, azt csakis akkor tegye, ha megvannak a tartalékai. Szerencse, nekünk megvoltak, és ez az 1-2 hónap egy átmeneti időszak, amíg be nem áll a dolgok rendje. Arról nem is beszélve, hogy ha elkezdünk szórólapozni, akkor az üzlet is beindul és onnan is jön majd bevétel, remélhetőleg minél hamarabb.
Az élet másik árnyoldala, hogy hajnalban kell kelnem, hogy bejussak a munkahelyemre, és este 7- 1/4 8 előtt nem vagyok otthon. Ez így nem jó, és nem is tartható fenn hosszú távon. (nem is tervezem) Ezért tegnap pl. már tudatosan elkezdtem szűrni az állásajánlatokat, és jelentkeztem egyre, ami megegyezik azzal, amit most csinálok, csak 20 percre van a hely tőlünk és még többet is fizet...nem tudom sikerül-e, de ha végre bekötik a rendes netet akkor minden este az álláskeresés lesz a programom, szigorúan a közelben.
A házról: fantasztikus házunk van! Tágas, új, szép, és mint minden ilyennek, azért vannak árnyoldalai:
1. A meleg: ez most még nem gond az anyutól elsajátított szellőztetési technika segítségével remekül úrrá tudunk lenni ezen. Viszont itt nyáron átlagosan 40 fok van, ami azt j elenti, hogy éjjel megáll a levegő, aludni nem lehet, meg általánosságban, 11-18 óra között csak az van az utcán, akinek feltétlenül ott kell lennie. Nem viccelek, tényleg durva melegek jönnek. A kutyák pl. bent lesznek a nappaliban, mert a kő hűti őket. Mi meg fentre veszünk egy mobilklímát, hogy tudjunk aludni.
2. Melegvíz. ez most a legnagyobb probléma: nincs melegvizünk. Ugyanis a ház fűtése és a vízmelegítés is gázolajjal megy, mivel itt a fűtés kb. 2-3 hónapig tart, meg elég kicsi a falu, nincs vezetékes gáz. Igen, ám, de a tulaj volt olyan kedves, hogy az olajtartályt csont üresen hagyta itt nekünk, és fel kéne tölteni. Ez a feltöltés viszont minimum 380 euro, ami mondjuk sokáig elég lenne, de erre most nincs pénz. Szerencse, hogy meleg van, így a hideg vizes zuhanyzás jól is esik, meg reggel fel is frissít- de valljuk be a mosogatás hideg vízzel nem az igazi...szerencsére ez is átmeneti állapot, ha majd lesz rá keret, akkor hívok egy tartálykocsit, hogy töltsék fel.
3. Villanytűzhely: szeretem a kerámialapos tűzhelyeket, mert tényleg jók. A mienk azonban nem az, mert bár mostanra kiismertem, azért elmondom, hogy a fokozatkapcsolók fordítva működnek, és ha úgy gondolja, akkor kikapcsolja a melegítést. Szóval nem egyszerű, de mint mondtam, mostanra megoldottam, megszoktam.
4.Zajok: mondjuk az Axelnál tapasztalt zajokhoz fütyürészéshez, kopácsolásokhoz képest ez semmi, de itt is áthallatszik a szomszédok zajongása, mondjuk szerencse, hogy csak 1 fal közös, de eléggé bosszantó tud lenni. De hát ezt is meg kell szokni...
5. Cucarachák: a klasszikus, amin nem tudsz változtatni. Mediterrán országban élünk, itt őők vannak. A cucaracha, az valami olyasmi, mint a csótány, csak itt nagyobbak, húsosabbak és rondábbak. Nem panaszkodom, mert nincs sok, de este bejönnek és reggelente Jani mindig talál 1-2-őt. Én undorodom tőlük, szabályos pánikrohamom van, Jani szerencsére tudja ezt kezelni. Mikor Madridban laktam, a belvárosban, a 4 csillagos apartmanban is voltak, sajnos ez vele jár a mediterrán térséggel. Madridi létem alatt 2-3* futottam össze velük, itt egy kicsit gyakrabban. Csótányírtót már vettem...ja, a macska ignorálja őket..:S
6. Nincs TV, Jani klaviátúrűja nem egészen 100%-os, és egy csomó bútor hiányzik: hát ezen majd fokozatosan változtatunk. Ez az, amit az odő megold, illetve az idő előrehaladtával mi fogunk megoldani.

Szóval: ez is egy oldal, hogy teljes legyen a kép, de ettől függetlenül egy pillanatra nem bánom, hogy a nagy kalandért otthagytam a kis kényelmes életemet!

2011. május 26., csütörtök

Kimerültség

Jani szerencsésen megérkezett a kutyákkal és Micorral. Azt nem tudom hogyan tudott 2500 km-ert levezetni ilyen rövid idő alatt...csütörtökön délután indult, és péntek este már Barcelonaból hívott, ha nem beszélem rá, hogy aludjon ott, akkor képes lett volna hajnal 2-re . megérkezni. De mivel akkor még nem voltak meg a bútorok, és kvázi a ház kulcsain kívül nemigen tudtam volna neki prezentálni bármit is, ezért javasoltam neki, hogy aludjon egyet.

Szombat reggel Axellal lerohantuk az IKEA-t, vettem egy ágyat (olyan, amilyen- olcsóbb kategória, de most erre tellett, egyébként meg szuper kényelmes), íróasztalt (a számítógépnek), amúgy meg 38 euró volt, illetve vettem ebédlőasztalt 4 székkel, hogy legyen hová leülni.

A nappaliba a polcok érkeznek Magyarországról, gardróbszekrényekben tobzódunk, szóval ami még kéne az egy ülőgarnitúra a nappaliba és egy kerti bútor a teraszra, de mindent a maga idejében, most erre nem akartam költeni, nem ez az elsődleges.

Az Ikeában vásárolt cuccokat ledobtuk az albiban, majd mivel még elvileg volt 2 óránk Jani érezéséig, Axxal elmentünk vásárolni . Amit szerettem volna venni, azok ilyen banális dolgok, mint tisztítószerek, szappan, WC papír, kéztörlő.

A dolgok nem bizonyult ennyire egyszerűnek, mivel hogy ne kelljen Alcaláig visszamenni (8 km kb 10 perc kocsival) ezért kitaláltuk, hogy átnézünk aszomszéd faluba. Ott megláttunk egy Mercadona táblát, gondoltunk ez jó lez nekünk- igen ám, de ez átverésnek bizonyult mert a faluban nem volt Mercadona, cska akövetkezőbe...meg a következőbe...ott kóvályogtunk gyakorlatilag Guadalajaráig mentünk el a rohadék Mercadona miatt, és jól el is tévedtünk. Nagy nehezen megtaláltuk az áruházat, gyorsan vettem, ami eszembe jutott majd kénytelen voltam belátni, hogy janival is el kell mennünk este vásárolni a Carrefurba.

Visszafelé is sikerült eltévedni, mivel szegény Axel még a jó múltkor Cullerából hazajövet elhagyta a GPS-t és itt anélkül lehetetlen közlekedni. Szóval Jani hamarabb ért a házhoz, mint mi, de sikerült odatalálnunk.

Janinak nagyon tetszett a ház, gyorsan bepakoltunk, amit tudtunk, és a délután azzal telt, hogyösszeraktuk az ágyat, az ebédlőasztalt és valamennyire legalább annyira elrendezgettük a dolgainkat, hoyg enni, aludni, fürödni tudjunk.

Délután elugrottunk a Carrefruba, vettünk ruhaszárítót, mosószert, öblítőt, seprűt, felmosóvödröt, felmosófát, mosogatószivacsot...hihetetlen milyen apróságok szükségesek a mindennapi élethez. A Carrefurral szemben volt egy telepizza, leteszteltük azt is, bár mire hazaértünk a pizzával annyira fáradtak és elcsigázottak voltunk, hogy a felét meg sem ettük- hullaként zuhantunk az ágyba.

Persze vaásrnap reggel jó korán kellett kelni, mert a kutyák be voltak nevezve Madridba a nemzetközi kiállításra, illetve ez az év legnagyobb kiállítása itt Spanyolországban, mert a spanyol kennel klub idén ünnepli a 100 éves fennállását.

A Feria de Madridot sikerült gyorsan és hamar megtalálni, mert egyrészt túlünk kb. 20 perc kocsival, másrészt meg elég jól ki van táblázva, harmadrészt mert tudtam merre van.

16 ír farkas volt nevezve, csupa ismeretlen ember, és mégis csodálatos nap volt! Juan, akivel tavaly Dániában találkoztam először a világkiállításon és az egyetlen spanyol kutyás/ír farkasos ismerősöm, csak miattam jött fel Teneriféről. Mivel nálunk nem volt kamera (azt sem tudtuk hol van) ő csinált képeket, videot, amit remélem hamarosan el is küld.

Utherbaba ügyesen nyerte meg a champion osztályt lévén egyedül volt, de neki ez már rutin- ha egyedül van, ha nincs, nyer. Igaz, hogy szerintem többet nem állítom ki, csak ott lesz velünk, mert a kiállításokat imádja, szerepelni is szeret, de futni már nem. Szóval nem erőltetem.

Bogyesz pedig elemében volt, mert az hogy megnyerte az osztályát, csak a kezdet volt. Utána megnyerte e CACIB-ot végül a fajtagyőztes címet is. Nem hittem el! Komolyan, ilyet az elmúlt 15 évben nem éltem át- hogy egy kutya a tulajdon kezemben érjen el CACIB-ot. Persze, voltak már korábban kutyáim ilyen címekkel, csak akkor nem én vezettem fel őket, hanem Zoli. Fajtagyőztest, Best in Showt is nyertek már +gy, hogy én vezettem fel, akár Aisha, Bogyesz vagy Uther is, de CACIB-ot még sosem kaptam. Most, én vezettem fel, senki sem ismert, nem tudták ki vagyok, és a SPANYOL bíró megnyerette BogyeszbabátJ

Nincs mese, maradnunk kellett a Best in Show programra. Ami nem baj, mert jól körülnéztünk, meg ismeretségeket kötöttünk szóval jó volt. Arról nem is beszélve, hogy nyilván nem baj, ha a bírók jól megjegyzik maguknak Bogyeszt, hogy legközelebb is tudják majd, kit kell nyeretni, hihihihi :o))

A Best is Show minden kutyakiállítás fénypontja. Egy jól megszervezett program nagyon látványos és a közönségnek felejthetetlen élmény. Nagyon nagy megtiszteltetés a BIS körben felvezetni a kutyádat. Hát még egy ilyenben! Utoljára Dániában a világkiállításon láttam ilyet- végig kék szőnyeg , a kör két oldalán lelátók, tömve emberekkel, akik állva tapsolnak a kutyáknak. Egy ilyen helyre bevinni a kutyádat az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ami egy kiállítót érhet, életre szóló élmény. Még sosem vezettem fel ilyen körülmények között, de Bogyesz annyira megkönnyítette a dolgomat, hogy nem is foglalkoztam a környezettel. A bíró nem helyezte csoportban Bogyeszt, de nem bántam, mert a közönség tapsa mindenért kárpótolt, másrészt mikor kimentümk zúdultak a gratulációk. Szóval nagyon-nagyon-nagyon jó volt!

Persze ismét fáradtan estünk haza és csak aludni volt erőnk, pláne, hogy még eőtte Axelhez beugrottunk a bőröndjeimért. Még este pakolásztunk, amit tudtam kirámoltam de vállfabeli hiányosságok miatt nem sikerült teljesen kicsomagolnom. Vacsira most Burger Kinges cuccot ettünk, lévén nem tudok főzni, mert nincs egy evőeszközünk, egy fakanalunk se.

Hétfőn felkelni maga volt a pokol. Iszonyatosan fáradt voltam, egy picit el is aludtunk, így Jani vitt be melózni- viszont tőlünk 35 perc kocsival a munkahelyem, ami nagyon jó! De ki fogom próbálni az összes lehetséges útvonalat: metro, vonat, stb. , hogy meggyőződjek róla, melyik a legésszerűbb megoldás.

A munkahelyemen a percek óráknak tántek, mivel nincsenek még saját hozzáféréseim, és a munkával eljutottam egy olyan stádiumba, ahol kell az e-mail. Hát most az nincsen.

Délután megérkezett a cuccunk Magyarországról- Axelhoz ment el érte Jani és hordta haza a polcokat, dobozokat. Axelnál találkoztunk munka után és mentünk haza.

Már a Napsütötte Toscana c. Filmen is benne volt, hogy a ház akkor mutatkozik igazán be neked, amikor fokozatosan, szobáról- szobára takarítasz és alkalmazkodsz hozzá. Én is így tettem: konyhatakarítás, fertőtlenítés és szekrénypakolászás volt az esti program- vacsorára meg egy jégkrém.

Annyira ki vagyok merülve, hogy azt el sem tudom mondani. Fél 6-kor kell kelnem reggel és este éjfél előtt nem tudunk elaludni. Nagyon várom már a szombatot, remélem akkor lesz egy szusszanásnyi időm. Nem panaszkodom, eszemben sincs, csak a fáradság...

2011. május 20., péntek

Háztűznéző

Megint írhatnék az álmok megvalósulásáról meg ilyenek, de most nem teszem. Ijesztő. Ijesztő, hogy amit elképzeltél az úgy is lesz, úgyhogy jól gondold meg mit kívánsz magadnak! És ezt most pozitív értelemben mondom. Elképzeltem magunknak egy házat, ahol tágasak a terek, ahol nyugodtan tudjuk élni majd a kis életünket, ahol nem zavar senki, és mégis, ha kell, hamar bent tudunk lenni a nyüzsgés közepében. Elképzeltem a vörös téglaházat, a medencét (bár akkor nem tudtam, hogy is oldjuk meg a kutyák elkerítését), elképzeltem a hálószobából nyíló fürdőszobát, elképzeltem, hogy ha kilépek a házból akkor egy tágas teraszon találom majd magam, ahol hétvégente nyugodtan reggelizhetünk és ahol az esti vacsora után jókat lehet majd beszélgetni a barátokkal, vendégekkel, vagy csak kettecskén üldögélve a kutyák fülét vakargatva nézni a naplementét.
És lőn...
Az úgy volt, hogy a két legnagyobb spanyol hirdetőpoltál oldalait (idealista.com és segundamano.es) hónapok óta bújtam. Elvárásom az volt, hogy a bérleti díj ne kerüljön többe 700 eurónál, hogy a ház ne legyen messze Madridtól, és, hogy legyen kertje, ahol a kutyuk azért el tudnak lenni, bár töredelmesen bevallom, azt is elképzeltem, hogy a ház kialakítása lehetővé teszi, hogy bizonyos mértékig bent is lehessenek, mert nekik a nyári 45 fok elviselhetetlen lesz. Szóval ezek voltak az elvérásaim. A nagyságát tekintve szerettem volna, ha legalább 80 nm, és mondjuk a kert is legalább 200nm.
Szerettem volna ha a ház a Corredor de henaresen van (ez Madrid észak-keleti része), mert innen Madrid jól megközelíthető. Az már csak a véletelen (vagy a tudatos vonzás) műve, hogy a munkahelyem is innen a leggyorsabban elérhető.
Mikor konkrétizálódott a munkahelyem, sürgőssé vált az albérlet dolog. Azt tudni kell, hogy Spanyolországban a legnagyobb érték az ingatlan. Ha valakinek ingatlana van és úgy dönt, hogy kiadja, akkor ő szabja a feltételeket. Nem úgy van, mint Magyarországon, hogy a bérlőket lasszóval sem lehet befogni, mert szinte alig lehet kiadni egy olyan lakást/házat ami nincs metro mellett. itt a bérlő diktálja a feltételeket, a bérlő dönt arról, hogy kinek, milyen feltételekkel ad ki bármit is. gyakorlatilag szinte ez is ugyanolyan, mint egy állásinterjú. A házat vagy "particular", azaz magánszemély, vagy "agencia", azaz ügynökség adja ki. Ha a tulajtól közvetlenül béreljük, akkor a kaupción kívül (ami lehet 1-hónaptól akár 6 hónap is, tulaja válogatja)csak az aktuális hónapot kell kifizetni, ha viszont ügynökségtől bérlünk, akkor a kapución kívül (ami ebben az esetben viszont áltlaában csak egy hónap) egy havi bérleti díjat ki kell fizetni az ügynökségnek közvetítési díjért és ezen felül a tárgyhónapot is kifizetjük. A trükk az, hogy míg a bérleti szerződés felmondásakor a kaupció visszajár, az ügynökségi díj nem, tehát ügynökségen keresztül kapásból bukunk 1havi albérleti díjat. Az is tény, hogy az ügynökségek viszont nem annyira körülményesek és szélesebb a kínálatuk.
A múlt héten elkezdtem komolyabban is házat nézni. Szerencsére Axel volt olyan segítőkész, hogy elfuvarozott és véleményt is mondott a házakról, ami azért nagy segítség, mert ha ő nincs velem, bizony lett volna 1-2 dolog amit nem veszek észre.
Először egy Valdeavero nevű falucskában néztünk házat, ez a falu 45 km-re van Madridtól, 10 km-re Alcalá de Henarestúl. Alcala e Henares kb. egy Gödöllő Budapest mellett, vagyis Alcalá Madrid Gödöllője:-) 20 perc kocsival Madridból. A ház közvetlenül a falu bejáratánál van, a buszmegálló mögött. Ha azt modnom elsőre beleszerettem akkor cseppet sem túlzok. A vidék gyönyörű és a ház is. Tágas terek, beépített szekrésny, minden vadonat új. Medence is van- nem közvetlenül a kertben, hanem 4ház közösen használ 1 medencét, amit a 4 ház vesz körül és mindenkinek van külön bejárása hozzá. Májustól októberig hasznlható a medence karbantartási költségei pedig benen vannak a bélreti díjban. A tulaj apja vezetett körbe minket, nagyon aranyos volt. A ház tulajdonostól bérelhető, ráadásul csak 1 havi díjat kér kapucióba. Több, mint tökéletes! Az izgalom tárgya itt az, hogy a tulaj bekér tőlem mindent: spanyol adószámot, tajkártyát, bakszámlát, munkaszerződést. Nyilván meg akar bizonyosodni róla, hogy megfelelő embernek adja ki a házat. Amíg ő bozonyosodik, mi Axellal megnézünk még két házat, illetve 3 lesz előle. Ezek közül 2 egy Ügynökségen keresztül menne, ami Vilalbillaban van, (mármint az ügynökség, illetve az egyik ház is) Ez a városka is 10 km-re van Alcalától, csak a másik irányban. Az első ház, amit mutat az ügynöknő (de nem jó szó ez ide, egy nagyon aranyos fiatal csaj, szerény, csendes és nagyon kedves) az egy Corpa nevű faluban van, lélegzetelállítóan gyönyörű helyen, hegyek között (Axelnak ideális bringaterep). A baj csak annyi vele, hogy az emeleten két szoba is "vizes lett a viharban-beázott" de természetesen azt kijavítják. Igen ám, de Axel a teraszon kiszúr egy bővárszivattyút is, ráadásul a kert nem füves, mint ahogy az a képen van, hanem köves, az meg a akutyáknak nyáron- ugye nem kell ecsetelnem...a második ház az Villalbillaban van, egy csodaszép külterületen (urbanización spanyolul), annyira szép a hely, hogy az állunk is leesik. A házban egykoron szerintem Jancsi és Juliska lakott annyira meseszerűen aranyos, most egy idősebb hölgyé, aki mentem szimpatizál Axellal és örömmel vezet minket körbe- a ház kicsi, de otthonos, és megmodnom őszintén egészen beleszeretek. A bökkenő az, hogy egyrészt ez 700 EUR. ami azt jelenti hogy a kapució+1 hónap ügynökségi+ folyó hónap összesen 2100 euró lenne...az azért egy kcisit sok.
A 3 ház amit még megnztünk gyakorlatilag ugyanebben az utcában, csak a hegytetőn van, emelkedik az út rendesen. Sajnos pont ez a baj. A kert nagy része maga a hegyoldal, a garázs nem tudom milyen megfontolásból, de üvegből készült- sok szerencsét hozzá nyáron! Ráadásul a házhoz lefele kell eljutni lépcsőkön- el tudom képzelni a kutyák hogy örülnének ha ezen kellene közlekedni. A hülgy itt is iszonyat jó arc, de ez a ház nem teljesen nekem való. Ráadásul nagyon alacsony a mennyezete is, és az Janinak nem lenne célszerű.
A háznézegetés után jött a drukkolós időszak. Nyilvánvaló, hogy az ügynökséges házak a B-terv, és Valdeavero az A-terv. Úgyhogy nagyon, de nagyon boldog voltam, mikor a tulaj kiadta nekem a házat! Ma voltam aláírni a szerződést, kfizettem a kapuciót és megkaptam a kulcsokat.
Közben Jani is elindult, most épp Barcelonaban próbál szállást keresni, mert mivel a ház üres jelenleg nem tudnánk ott hol aludni. Tegnap voltunk IKEA-ban Axellal, megvettem egy csomó mindent, de a bútorokat cska holnap reggel tudjuk megvenni. Mire Jani odaér a házhoz már mi is ott leszünk és végre, szombaton este a párommal alszunk majd a házunkban.
Axel is fellélegezhet, és mi meg elkezdhetjük élni az új életünket.
Az elmúlt 5 hónapban nagyon, de nagyon sokat idegeskedtem, ugyanakkor magamban, a páromban, az álmainkban egy pillanatig sem kételkedtem. Szerencsés vagyok, hogy ilyen párom van, aki ennyire odaadó, megértő és segítőkész, szerencsém van, hogy olyan családom van, akik végig mellettem állnak és szerencsém van, hogy van egy tesóm, aki néha olyan, amilyen, de akivel nagyon hasonlítunk egymásra, és aki szállást adott nekem ez alatt az idő alatt. Ráadásul olyan ízlésformáló bandákkal ismertetett meg, mint az Avanged Sevenfold vagy Billy Talent :o)
És örülök neki, hogy úgy alakult, hogy nem kellett eltartasam magam senkivel.
Most jön az "igazi" élet Spanyolországban. Most jön az, hogy elkezdjük építeni a jövőt. Elkezdjük megvalósítani azt, amiért jöttünk.
Úgyhogy folyt. köv. Most nem tudom mikor fogok legközelebb blogbejegyzést írni az új házban egyelőre nincs net- de majd intézkedem ezügyben is:-)

2011. május 10., kedd

Közel a cél

Furcsa érzés, amikor az ember álmai kezdenek valóra válni.
Azt gondolom, minden valamilyen okkal történik, és minden, amit kapunk az élettől az azért van, mert azt érdemeljük. 4 hónap. Napra 4 hónappal a Madridba érkezésemtől számítva el fogok kezdeni dolgozni, ugyanis találtam munkát. Sikerült! Nyilván a sok rágódás, önmarcangolás, valamilyen okkal történt, meg kellett tanulnom apróbb dolgokat is értékelni, meg kellett tanulnom az A-terv mellé B, C, D, E terveket is készíteni.
Nagyon nagy szerencsém van, hogy olyan barátaim olyan családom és egy olyan szerelmem van, akik mindvégig hittek abban, hoyg a terv jó, hogy sikerülni fog és hittek bennem. Talán ez a hit bennem, ami vitt idáig, mert bevallom, volt úgy, hogy már én magam kezdtem kételkedni magamban. Annyi kudarc, keserűség ért ez alatt a majd 4 hónap alatt, és olyan kevés pozitív megerősítés...nagyon feladta a leckét az önbecsülésemnek. És én mégis valahol a lelkem mélyén mindvégig hittem, hogy sikerülni fog. A legrosszabb az volt, amikor húsvét után visszaérkeztem. Nehéz feldolgozni, amikor az ember legszűkebb környezetéből jönnek a negatív hangok, a kételyek, (még akkor is, ha ezeket a féltés szüli) és nehéz akkor emelt fővel azt mondani: TUDOM, hogy sikerül. Már éreztem a kedvező széljárást mikor húsvétkor Magyarországon voltam, és éreztem, hogy ennek sikerülnie kell, ennyi "áldozat" nem lehet hiába! (és itt most nem az anyagi nélkülözést értem, szerencsémre abban nem volt most részem).
Tehát találtam munkát. Pontosabban: felvettek:-)
Hogy ennek miért örülök? Azért, mert ahhoz, hogy valóban nagy lendülettel merjünk belevágni egy üzletbe kell egy biztos háttér. Kell egy rendszeres bevétel, bármekkora is legyen az, ami akkor is van, amíg felfut az üzlet. Az üzletet szeretném minél stresszmentesebben csinálni, és nekem az nem férne bele, hogy napi szinten olyasmin aggódjak, hogy muszáj napi 5-6 kutyát lenyírnom, hogy fizetni tudjuk az albérletet. Szóval most meglesz ez a biztos háttér, és bátran, nyugodtan tudunk koncentrálni az üzlet részére. Remélem, hamarosan már CSAK az üzlet részére kell koncentrálni, ez azt jelentené, hogy az üzlet annyi munkát adna nekünk, hogy nem kellene emelett még mással is foglalkozni.
Egyelőre azonban ráléptünk egy útra, ahol már látszik a cél. Nem homályosan, hanem tisztán.
Mielőtt hazautaztam, ez volt az utolsó állásinterjúm, mondták, hogy sürgősen kell az ember, de megtanultam, hogy a sürgősen itt a következőt jelenti: Behívnak sürgősen egy interjúra, ha nem tudsz menni az általuk megadott időpontban, akkor buktad is az állást. (tudom miről beszélek: magyarországi tartózkodásom alatt két állást buktam el emiatt, hogy azt mondtam, nem tudok bemenni csak 5-én interjúra). Azonban az interjú után közlik Veled, hogy néhány hét (!!!) múlva majd válaszolnak. Amikor egy nappal a Magyarországra utazás előtt voltam az interjún, és ott azt modnták, hamarosan jelentkeznek, nem vettem őket komolyan. Aztán csak felhívtak. Igaz, akkor még Magyarországon voltam, és amikor mondtam, hogy 5-én tudok menni interjőra, azt modta a lány: nyugi, nem baj megoldjuk. Amint megérkeztem Barceolába felhívtam, de kiderült két napos tanfolyamon van. A barcelonai interjú után visszaérve Madridba már el tudtam érni, és hétfőre le is szervezett egy interjút. Itt jegyzem meg, hogy a volt kolleganőmet (Katát) a hálám örökké üldözni fogja, mert kellett egy kis francia "refreshment" az interjúra, mivel egy része franciául volt. Ennyire még nem izgultam egy állásinterjún: egyszerűen úgy éreztem, hogy "most vagy soha". Nem lett volna időm/energiám újabbakra, elegem volt már a fejvadászokból és az unalomig ismételt bullshitekből ami egy ilyen interjún elhangzik, hogy aztán a "köszönjük, majd értesítjükkel" legyek boldog. Az interjú alatt meglepetésekben volt részem: a legfeltűnőbb az volt, hogy először éreztem azt, hoyg ezek tisztelnek. Komolyan olyan érzésem volt, hoyg lesik minden szavam, tényleg érdekli őket az, amit mondok. Nyilván ez szólt a tapasztalatomnak, illetve, hogy a cég az most fog azon keresztülmenni, amit én már többször átéltem: az év végével elviszik a munkájukat. De addig van ez a pozi. És ez nekem nagyon is jó. A francia résznél, nagyon magabiztosan vártam a kérdést, hogy mondjuk hogy kell számlát könyvelni, mivel egész nap ezt tanultam. Olyan profin tudom elmondnai franciául a számlakönyvelést, hogy csak na! Ehhez képest azt kérdezte a srác, hogy érzem magam madridban....öööö....hát össze kellett szednem magam, és rendesen elbizonytalanodtam az interjú után emiatt. Persze a szokásos "majd értesítjük"-el búcsúztak, de legalább azt hozzátették, hogy a héten szólnak majd. Nem pár hét, hanem ezen a héten. Kiérve jól éreztem magam, azt gondoltam, ha nem vesznek fel, akkor az csak a francia hiányosságaim miatt lesz. Hazafelé felkaptam vacsorára egy Snackbokszot, illetve Burger menüket, éljen a zsírégetés jelszóval:-)
A Szackboxal megint megjártam: már rutinosan sznákbokszot mondtam az eladónak, de nem sikerült megértenie...na, ettől jobban elbizonytalanodtam, mint az interjún...most akkor mi van? Hogy mondjam még el neki? Sem angolul, sem spanyol akcentussal nem érti? És akkor kimondta a varászszót: "ESZNÁKBOKSZ" Aha! Akkor a jövőben már az E-betűt is elé kell tennem...
Alighogy hazaértem és lepakoltam a cuccomat csörgött a telefon: a fejvadász csajszi volt az. Először nem értettem mit mond, illetve úgy értettem rossz hírei vannak, de aztán lassan, nagyon lassan eljutott az agyamhoz a hír: SZERZŐDTETNI AKARNAK! Méghozzá 16-i kezdéssel! A fizu sem rossz, persze mindennél van jobb, de én ezzel is elégedett lehetek: annyit fogok keresni itt könyvelőként-koordinátorként, mint Magyarországon kersetem 22 ember vezetésésrt, mindemellett 107 ország könyveléséért feleltem. Azért ez nem rossz! itt csak egy országért felelek + a projectet kell támogatnom.
De persze ez most rengeteg ügyintézést is von maga után.
Ma reggel elrohantam az Oficina de Seguridad Socialba (Társadalombiztosítás), és csináltattam TBszámot. Maga a művelet kb.15 percet vett igénybe. Nyomtatványkitöltés, sorszámhúzás, profizmus a köbön, még akkor is, ha spanyol tempóval dolgoznak. Ha belegondolok, hogy spanyol tempó mellett volt 15 perc alatt a kezemben a TAJ szám, akkor nem mindennapi infrastruktúrájuk lehet a háttérben: valószínűleg arról van szó, hogy olyan informatikai rendszerük van, amibe elég 1 adatot berögzíteni, és azonnal kidob minden infot, és csak rá kell kattintani a TB regisztrációra és kész is van. Nem anyja neve 3 példányban, meg napokig sorban állni mindenféle papírral meg egyik helyről a másikra szaladgálni....
Miután megvolt a TB számom is, elmentem számlát nyitni. A bankokat már tavaly júliusban is nézegettem, amikor Axelnak készítettem egy összehasonlító mátrixot a szolgáltatásokról és az árakról Akkor Ax a BBVA-t választotta (és jól döntött) mert amelett, hoyg inygenes a szolgáltatásuk, még egy kis LCD tv-t is kapott túlük ajándékba, amiért odautaltatja a fizuját.
Sajnos az ingyenes szolgáltatású bankoknál most nem volt ilyen akció, én meg úgy döntöttem, inkább lemondok az ajándékokról, de nem szeretnék banki szolgáltatásért fizetni. Spanyolországban ugyanis számos olyna bank van, aki azt modnja: utald ide a fizudat és MINDENT ingyen kapsz tőlünk. Értsd: szálavezetés, kártya, utalások, beszedések, pénztári műveletek, devizaműveletek (utalás is!), csekkek, pénzküldés, pénzfelvétel automatákból...
Szóval én is választottam bankot: a Santandernél nyitottam számlát. A bankfiókban több életnagyságú Fernando Alonso is volt, mivel a Santander a Ferrari egyik főszponzora, de aztán nem nála nyitottam meg a számlát, hanem Rafánál. Rafa a csinognyik mintapéldánya: 30-as agglegény tövig rágott körmökkel, aki akkurátusan és precízen nyomtatja ki a papírokat, majd szépen le is pecsételgeti mindet. A számlanyitás tovább tartott, mint a TB, de legalább elinétzem a netbankot a kártyát és gyakorlatilag mindent.
Most már minden adott ahhoz, hogy elkezdhessem a valódi új életemet: csak Jani és az állatok hiányoznak, de ők is megérkeznek a jövő héten. Akkor teljes lesz minden. Jani nélkül csak félember vagyok, tehát ő kell, hogy teljes életem lehessen. Addig meg keresek egy albérletet, mert elvégre kell nekünk majd a hely, hiszen két kutya, egy macska lesz mellettünk :-)

2011. május 7., szombat

Barcelona Guide kezdő és haladó turistáknak

Barcelona az egyik legjobb uticél azoknak, aki szeretnek várost járni, szeretnek vásárolgatni, olcsón akarnak kijönni az utazásból és jól akarják érezni magukat egy szuper helyen. Barcelonába az össze fapados indít járatokat, otthon csak a lila fapadossal érető el, és ami nagyon jó ebben, hogy ki lehet fogni olcsó repjegyet és a repülő nem a világ végén, Gironában száll le, hanem a Prat de Llobregat-i reptéren, ahonnan busszal fél óra alatt be lehet jutni a városba.
Barcelonaban garantáltan nem fogunk sokat aludni, ezért én azt javaslom, hogy ne hotelt, hanem hostel szobát foglaljunk. ha többen ,megyünk, akkor olcsóbb. Persze ki-ki konfort igénye szerint választhat szállást.
Barcelona igazi "hosszú hétvégés" uticél, én mégis azt ajánlom, hogy ne hétvégén jöjjünk ide: vasárnap egyrészt az üzletek nagy része zárva van, tehát azt a napot vásárlásra már nem tudjuk szánni, szombat pedig halálos, ha vásárolni akarunk: olyan tömeg van, ami egész egyszerűen elviselhetetlen. Szegény Janinak ez volt az egyik ok, amiért nem szereti Barcelonát, hogy tömeg volt. Persze, ne szombat délelőtt akarjuk a Ramblán sétálni:-)
Barceona elég zöld város: sok fa, kisebb parkok és nagy területek vannak, ahol lehet pihenni, görkorizni, bámészkodni.
Az emberek kedvesek, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a hostalok és a szuvenírboltok nagy része indiai kézben van, az éttermek nagy része pedig britteké. Szóval ez a különféle kultúrák igazi olvasztótégelye.
Ha mondjuk tényleg 3 napra jövünk (többre önmagában szerintem nem érdemes, ezalatt a látványosságokat is meg lehet nézni és belefér a vásárlás is), akkor szánjunk egy napot a nevezetességekre. Ezek nagy része megközelíthető gyalogszerrel, de a Sagrada Familiahoz vagy a Plaza Espanahoz jobb metroval menni. A Plaza de Espana a vásárközpont, ami különleges, teraszos kialakításával lenyágöző látvány. közvetlenül vele szemben van a most felújított Arena de Barcelona, a bikaviadalok színhelye. Az arénának az az érdekessége, hogy a felújítással egybekötve kapott egy külső liftet, amin keresztül fel lehet meni az aréna tetjére, és ekkor a város a lábad előtt hever. A mésik metroval megközelíthető nevezetesség a Sagrada Familia, ami Gaudi befejezetlen katedrálisa- szerintem már csak a turistacsalogatás végett sem fogják soha befejezni. A trükk it az, hogy nem érdemes belépőjegyet venni. Belépőjegy nélkül is elég sok hely bejárható a katedrális körül, és annak meg nem sok értelme van, hogy belülről bámuljunk boltíveket 12 Euróért. Hacsak valakinek nem ez a szándéka. Én biztos nem vennék belépőjegyet.
Gaudi park Güeljét én kihagynám a városnézésből. Ha van idő rá, meg lehet nézni, de az az igazság, hogy rettentő távol esik mindentől, hegyet kell mászni, hogy odaérj, és bár a park maga nagyon érdekes és látványos, nem tudom, hogy ha egy 3 (2 és fél) napos tartózkodást veszünk, akkor megéri-e erre fecsérelni egy fél napot. Akkor inkább sétáljunk a következő útvonalon, kizárólag haladó gyaolgónak, kényemes, szellős cipőben, napvédő krémmel bekenve, és egy sapka sem árt: Kiindulásként a Plaza Catalunyáról a Rambla de Catalunyán át érjük el az Avenida Diagonalt. ez Barcelona üzleti negyede, sok bank és sok high street üzlet van itt.A vásárlásról majd külön, de azt most megkjegyzem, hogy itt érdemes kezdeni a vásárlást is. Ha a Rambla de catalunyáról balra indulunk el, akkor ízelítőt kaphatunk a mindennapi Barcelonaból, az épületek, hivatalok, bankok életéből. Én a Plaza de Calvo Soteloig gyalogoltam el, és ott átmentem a túloldalra és jöttem visszefele az Avenida Diagonalon. itt van egy kis utcában a Louis Vuitton és Hermés üzlet is, ha valakit érdekel:-) A Diagonalon a Paseo de Graciaig jöttem vissza A peseo de Gracia Barcelona bevásárló utcája: itt van mindne olyan helyi és nem helyi márka, ahol érdemes és/vagy lehet vásárolni. Idén nyáron a nyomott minták, lenge tunikák és kimonók a menők, erős színekben. Ajánlom a Blanco és a Zara kollekciót, szerintem ezek a legjobbak ár-érték arányban. ha valaki többet is megengedhet magának, akkor a Custo barcelona vagy a Desigual az ideális választás. Ha pedig egyedi darabokat leresünk, akkor még ne itt vásároljunk. A Paseo de Gracian a Diagonal közelében vannak egyedi show roomok, kis butikok, helyi tervezők darabjaival, szóval itt is érdemes körülnézni. A paseo de Gracian menve meg tudjuk nézni Gaudi két másik házát. a La Pedrerat és a Casa Batllót. Mindekttőre áll, hogy nem érdemes bemenni, az utcáról is remek képeket lehet készíteni. A kezdőknek: Antoni Gaudi katalán építész a szecesszió egyik legnagyobb alakja és számos gyönyörű és meghökkentő épületet hagyott maga után. Barcelona (többek között) erről is híres. Továbbmenve a Gracian a Plaza Catalunyaig jutunk, itt a Portal de Angelen jutunk Barcelona igazi óvárosába. Érdemes itt megnáézni a csodaszép régi épületeket, és persze a kis bárokat, meg az üzleteket. Álljunk ellen a kísértésnek, és ne a Ramblára menjünk ki, hanem balra az avenida de Laietanára, és menjünk le egészen a kikötőig. Csodás a látvány! Itt megint menjünk el balra, az olimiai part felé, és merjünk bemenni a barrio del puertóba, a kikötői negyedbe- ez az arab-indiai negyed, ahol bár néha félelmetesnek tűnik a környék, mégsem fog senki bántani. Gyalogoljunk ki a tengerpartig.
Itt aztán a város fiataljait és nem fiataljait názhetjük, ahogy fürdenek, napoznak, jól érzik magukat. Ez a mediterrán életérzés! Én itt pihentem is egy kicsit. Innen amúgy indul egy libegő is, fel a Plaza de espana mögötti dombra megy fel, ott van egy erőd is- ha több időnk van, érdemes megnézni. mint ahogy a Tibidabót is, ahová egy ősrégi villamos megy fel, meg a sikló, és ott van a vidámpark is. De ezt csak akkor, ha tényleg több időnk van, mint egy hosszú hétvége. A tengerpart mentén gyalogoljunk vissza a mólóig, itt megcsodáhatjuk a sokféle hajót és vitorlást. A mólón az IMAX mozi s az Aquarium mentén menjünk át a Mare Nostrum bevásárlóközponton keresztül a Rambláig. A Ramblán végigmenve meg a kiindulási pontunkra a Plaza Catalunyára jutunk vissza. Én ezt a túrát ajánlom Barcelonara, de mint említettem, vannak olyan dolgok, amik ki fognak maradni- ha nem érdekel minket a vásárlás, akkor még a Tibidabo, az erőd, az olimpiai falu, a parc Güell, fociőrülteknek a Camp Nou a Barca stadonja, és a Barcelona melletti Monserrat kolostora is beleférhet. Azonban legyünk őszinték, miért ne férne bele egy kis vásárlás?
Az olyan üzletek, mint a Tucan, la Bohéma, Skunkfunk, Ayamara, egyedi,olcsó és jó minőségű vintage darabokat és itthon nem nagyon beszerezhető ruhadarabokat kínálnak. Szintén érdemes a Blancoba, Lefties-be, Shanaba, Toreroba, Friday's Project-be,a Custóba, Sferaba betérni. A Desigual már itthon is beszerezhető, igaz nem a teljes kollekció. De a többi Magyarországon kapató márka is itt van, Zara, H&M, Stradivarius, Oysho, stb.
Ha ez nekünk gyalog soknak tűnik, akkor itt megvan a lehetőség, hogy egy Rikshát bérelünk 7 euróért, vagy kerékpárt bérelünk. A kerékpár, bicing pontokban kapható fel és szintén ilyen pontokon tehető le, a város tele van velük, tehát biztos találunk olyan helyet, ahol felkaphatunk vagy letehetünk egy biciklit. (bicing.com).
Evés-ivás: ne dőljünk be a tapas bároknak és a Sangrianak. A tapas, mint már említettem nem más, mint ami a pincér kezébe akad amikor felszolgája az italt. Tapa lehet egy marék mogyoró, egy marék olivabogyó, egy pár szem sült krumpli, egy katona Jamon Serranos kenyér, egy szem húsgombóc, vagy 3 kirántott tintahal karika. Szintén kerülendő a Sangira. Minden híreszteléssel ellentétben a Sangira nem spanyol ital. Azért találták ki, hogy az amúgy savanyú és savas vino tintójukat vagy tempranillojukat ihatóvá tegyék, illetve, hogy itassa magát a bor. Mindkét említett bor korai szüretelésű savas bor, és a turisták nem mindig szeretik az ilyet (pedig amúgy magukban alegfinomabbak). De ha beleküldök egy pár citrusfélét meg egy jó nagy adag cukrot, máris eladhatóbbá válik! Hát ez a Sangira. A ramblán véletlenül se jusson eszünkbe leülni, enni csak bent együnk, mert ha teraszra ülönk akkor borsos pluszköltséget számolnak fel. Továbbra is ajánlom az olyan helyeket, mint a Bottaca, a Pans, ahol ugyan csak gyorséttermi frissen készített szendvicseket ehetünk, de legalább jóllakunk észszerű árakon. A fagyikat viszont érdemes megkóstolni, és ha a mólón járunk, ne hagyjuk ki a gofrit. Egy gofrinál nincs jobb dolog uzsonnára. én epres-tejszínhabosat kértem (van vagy 10 féle), 3.50-be került és tökéletesen jóllaksz vele.
Röviden összefoglalva egy Tedd-ne Tedd Barcelona:
TEDD:
-ha vásárolni akarsz, gyere üres bőrönddel
-sétálj sokat
-nézzd meg a strandot, a kikötőt és a főbb nevezetességet
-egyél egy gofrit a mólón
- ha nem szeretsz gyalogolni, bérelj biciglit
-fényképezz és mosolyogj sokat
-olcsóbb szállást foglalj, hacsak nincsenek luxus igényeid
NE TEDD:
-ne ülj le a Ramblán egy teraszra se
-ne vegyél semmit a hozzád lépő emberektől
-ne a ramblán vásárolj a szuvenírboltokban vannak a városban ennél jobb helyek is, ahol ötletesebb szuvenírokat is leet kapni.
-Ne szombatra gyere- annyian vannak, hogy nagyon kiábrándító lesz!
-Ne sértsd meg a katalánokat. Ők egy külön nép, ezt tiszteletben kell tartani.
Szóval ez Barcelona- ahoz képest, hogy 2004-ben megszerettem, tavaly viszont kiszerettem belőle, most újra a szebbik arcát mutatta. Azt hiszem megint megszerettem:-)

Barcelona Day 1

Úgy alakult, hogy egy állásinterjú miatt nem Madridba, hanem Barcelonaba jöttem vissza Spanyolországba, és hajnalok-hajnalán kellett kelnem, hogy elérjem a reggel 6-kor induló gépet Ferihegyről (nem érdekel, most éppen hogy hívják, nekem Ferihegy). Jani 160-at nyomott a kocsijának, Rosinante egész jól bírta:-) előre kellett furakodnom a security checknél, és ahogy átmentem a checken már szálltam is be a gépbe.
2004-ben éltem Barcelonában egy hónapot egy munka kapcsán (project). Azóta évente-kétévente eljutok ide, és kicsit ambivales érzéseim vannak a várossal kapcoslatban. 2004-ben imádtam itt lenni, de az utolsó két alakalommal valahogy nem igazán fogott meg a város, és később majd meg is írom, hogy mi volt a gond, készítek egy postot csak utazási tippekkel.
Szóval megérkeztem a Prat-i reptérre (és nem Gironába!) és egy Aerobus-al 5 Eur-óért már bent is voltam a Plaza Catalunyan. Biztos van egyéb járat is, amivel olcsóbban lehet közlekedni a város és a reptér között, de ez volt a legegyszerűbb választás, ráadásul a szállásom a Ramblán volt, így ez volt a legésszerűbb is. Jó volt látni, hogy felébred a város: ahogy ment a busz befele, láttam a munkába, kávézóba igyekvő embereket még nem volt akkora forgalom, nagyon érdekes volt! Mikor leszálltam a Plaza Catalunyan, a Rambla szinte üres volt, és így nagyon tetszett. Nem szeretem, amikor tömve van, mert lépni sem lehet, tele van mindenféle léhűtővel, árusokkal, meg koldusokkal. Most jó volt. A szállásom a calle Ferrelnél volt, egy kis hostel, ami tiszta, egyszerű és fiatalos volt. A szobában rajtam kívül 2 lány és egy srác lakott de őket gyakorlatilag nem is láttam. A táskámat egy zárható szerkénybe raktam, és már indultam is: szükségem volt egy kávéra és reggelire. Beültem egy kávézóba, megittam egy narancslevet, egy kávét és ettem egy croissant, aztán mentem is az állásinterjúra. Az interjú a Rambla de Catalunyan volt, ami a Plaza Catalunya-ról nyílik, tulajdonképpen a La Ramla folytatása. Az interjú jól ment, másfél óra alatt végeztem is. Furi, de elhatároztam, hogy töb állást Barcelonaban nem pályázok meg- egész egyszerűen nem hiszem, hogy megérné nekem most ezt az ide-oda utazgatós mutatványt megjátszani még egyszer. Ugyanis másnap este már Madridba mentem tovább. És ez ugye nem két fillér + nem vagyok meggyőződve, hogy van értelme. De meglátjuk. Ha megkapom ezt az állást, lehet másként gondolom majd.
Az interjú után egy Pastafioreban ebédeltem, bolognai spagetti, üdítő és 2 fokagymás bruschetta került 6 euróba, ami nem sok, de persze a bolognai spagetti alatt senki se a híres Roxi féle bolognai spagettire gondoljon :-)De legalább ehető volt. Ezek után természetesen járt egy kv is, mert már nagyon álmos voltam. Tegnap volt a Barca-Real BL visszavágó, így a város még mindig ennek hatása alatt állt- meglepően sok Leo Messit láttam, mindenféle nációban, méretben és színben, szintén számos Puyol és Villa flangált a városban.
A katalánok igen érdekes nép: egyrészről nagyon nyitott és befogadó népség- ha nem ilyenek lennének, Barcelona ma nem lenne az a kozmopolita város, ami. Másrészt nagyon szorgalmasak: náluk nincsen szieszta, nincsen nyáron félnapos munkarend és még pénteken sem mennek haza korábban. Ugyanakkor ők katalánok, tehát nem spanyolok, bár Spanyolország részei. Ha azt modnod tudsz spanyolul értetlenkedve néznek rád, hiszen akkor ezek szerint beszélsz baszkul, katalánul és gallegóul is? Szóval a spanyol az castellano.
sétáltam egyet: elmentem végig a Ramblán, tovább a mólón, bementem a Mare Magnumba, ez egy bevásárlóközpont. e mögött van a barcelonai IMAX mozi és az aquarium is, ahol Jnainak szereztem egy ismertető füzetet az itt található halakról és cetekről, remélem értékelni fogja.Visszementem a Plaza Catalunyára és onna a Portal de Angelen át vissza a szállásra. Már nagyon kezdtem álmosodni, el is határoztam, hogy korán ágyba kerülök. A hostelben láttam hirdetni 4 EURóért vacsit egy közeli bárban, ami azonban csak este 8-tól volt: addig kimentem a Ramblára vettem egy újságot, mert úgy gondoltam, hogy olvasok majd vacsi után. A pub, ahová vacsorázni mentem két utcányira volt a Hosteltől, és a komplett személyzet, értsd: a tulaj s a barátnője vagy feleésge, angolok voltak, végre nem kellett még a spanyol beszéddel is fárasztanom magam, valahogy most angolul jobban esett beszélni. Vacsorára csicseriborsó curryt ettem egy kis szelet tökkel, friss korianderrel megszórva. Látszik, hogy angol volt a személyzet, és a szakács is, mert a currynek nem nagyon volt ütős az íze, de a friss koriander adott neki egy karakteres ízt. A vacsi után visszamentem a hostelbe és lezuhanyoztam. Beesett két lány szobatársam, de szerencsére hamar odébálltak. Én meg az újsággal együtt elnyúltam a cseppett sem kényelmes ágyacskámon, de annyira fáradt voltam, hogy azonnal elaludtam. Az volt a legrosszabb ebben a napban, hogy hiába vagy a világ egyik legjobb városában, Barcelonaban, nagyon, de nagyon hiányzott Jani. Most, hogy otthon voltam pár napot, annyira jó volt újra vele lenni, és annyira magától értetődő volt, hogy a közelemben van, meg persze a macsesz , a kutyák...és most nagyon rossz volt nélkülük, rettenetes űrt éreztem. Remélem hamarosan ők is jönnek, és úra együtt leszünk.

2011. május 2., hétfő

Magyarországon

Nem írom, hogy itthon, mert itt egyre kevésbé érzem magam "otthon". Nem rongyrázás, de egyszerűen úgy érzem magam Magyarországon, mintha egy idegen országban lennék. Valahogy óhatatlanul eszembe jut mi, hogy működik kint, és azt hiszem, ez csak abban erősít, hogy minél előbb Janistul, állatostul kijussunk végleg.
Hiányozni fog a család, mert bár Ax legtöbbször a családi programokat nyűgnek tartja, én nagyon-nagyon szeretem a családot, Babuékat, Hencsiéket, Anikóékat. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban a legtöbb segítséget, önzetlen támogatást tőlük kaptam.
A pörgés nem állt meg a hazajövetelemmel: folyamatos szervezés, rohangálás, telefonálgatás az élet, belefért egy kiállítás is a kutyákkal. Viszont utam nagyrészt leszervezve, autóm indulásra kész, cuccok 90%-a átnézve, szóval nem mondhatom, hogy tétlenkedtem mióta visszajöttem. Barátokkal is igyekeztem összefutni, bár nem mindenkire jutott idő, és nem is úgy, vagy annyi idő amennyi elegendő lett volna, de most ez van, ennyire futja.
Az itt tartózkdásomat nagyban nehezíti egy gyulladás a derekamban, ami az egész jobb lábamra kihat, úgyhogy folyamatos fájdalmaim vannak annak ellenére, hogy Babu többször megropogtatott és szedek fájdalomcsillapítókat és magnéziumot is. Remélem visszaroppan a derekam a helyére hamarosan...
Munkafronton is zajlik az élet: van már leszervezve interjúm Barcelonaban, illetve ahol utoljáraa voltam Madridban interjún onnan is hívtak, meg még 2 másik helyről, úgyhogy lesz programon munkafronton is bőven. Remélem ez a kérdés eldől 2-3 héten belül.
Most több időm nincs is írni, de ígérem, amint lehet pótolok mindent.