2011. június 28., kedd

Önimádat?

Valljuk be, a spanyolok nacionalisták.

Ez van. Aki ide jön, annak ezt tudomásul kell vennie. Lehet, hogy nem zavaróan, tehát nem azt mondják, hogy ” ami nem spanyol az már csak rossz lehet”, de igenis mindig, minden körülmények között a hazait helyezik előtérbe.

Kezdjük a sporttal, ez az a terület, ahol a legjobban megfigyelhető a tendencia.

2008-ban a spanyolok nyerték a foci EB-t, utána következő évben a Barcelona nyerte a BL-t, és a szuperkupát (a BL és az UEFA kupa győztes összecsapása), természetesen a Barcelona idén is BL-t nyert (most azt hagyjuk, hogy amúgy simán lekatalánozzák őket, de mikor nyernek akkor hirtelen hazaiak lesznek), spanyolok a foci világbajnokok tavaly óta, övñk a világ 1számú férfi teniszezője (Rafaell Nadal) van egy 2x-es világbajnok Forma-1-es pilótájuk (Fernando Alonso), a kézilabda csapatuk európa-bajnok, illetve ugye Contador nyerte tavaly a Tour de France-ot.

Szóval, tavaly ősszel, mielőtt Fernando Alonso elbukta volna a soros F1 VB címét már az a mondás járta, hogy „Hola! Soy Español, que quieres que te gane?” – vagyis: Szia, spanyol vagyok mit szeretnél, mit nyerjek meg neked? Szerencsére tavaly Alonso elbukta a vb címet így az arcok kisebbek lettek, de idén azért elég nagyok ahhoz, hogy mindig és minden körülmények között agyon-vissza ajnározzák a sportolóikat, úgy, hogy közben a többiek, mintha a pályán sem lennének. (amúgy idén a Barcelona nemcsak a foci de a kézilabda BL-t is megnyerte). Szóval, valljuk be, a spanyol sport valóban ott van a top-on és rengeteget áldoznak rá, hogy ez így is legyen, de néha ez az elfogultság kissé idegesítő. Még szerencse, hogy vízilabdában rendszeresen elgyapáljuk őket, úszóik meg nincsennek, legalábbis nem egy Cseh Laci szinten.

Azonban a nacionalizmus nem csak itt érhető tetten. Az ételek: ez a másik Nagy spanyol találmány. Azt már korábban is említettem, hogy igaz spanyol nem ül be gyorsétterembe, mert oda csak a bevándorlók, esetleg a suhancok járnak. Mert igaz spanyol csak “ir de copas”-ra ül be, egy igazi spanyol restaurantéba, ahol olyan nemzeti kajákat szolgálnak fel, mint:

* Paella (ez a rizottó spanyol változata, némi arabos beütéssel)

* Tortilla (ezt a franciáknál quiche-nek hívják, nálunk meg tojásrántottának)

* Croquetas (ez igazából egy sajtos-sonkás burgonyakrokett)

* Crema Catalana (alias Céme brullé, de persze itt ezt nem is ismerik)

És még sorolhatnám. Az a vicc, hogy mindezen ételek igazából nem is önálló fogások, nem hiszem el, hogy alaki egy croquetassal és egy torillaval jól lakik (OK a paellaval igen), illetve nem hsizem, hogy ezekért hajlandó lennék még egyszer majd 80 EURót fizetni, mikor azon a pénzen 4 ember tömi magát degeszre a Hard Rockban.

De egy spanyolnak a Hard Rock Café is a meki szintjén van.

Nyelvek- spanyol. És kész. 2003-ban, mikor először itt voltam az angolt nagyon kevesen beszélték. Most sem beszélik túl sokan, a világ talán annyit változott, hogy most már tudják, hogy szükséges megtanulni angolul, ahhoz, hogy boldogulni tudj- ebben azért a válság is nagy szerepet játszott. De angolul igazán jól még mindig kevesen beszélnek, mert nem érzik akkor a szükségét. Aki ide jön és munkát akar, élni akar, annak tudnia kell spanyolul, nincs mese. Míg Magyarországon egy külföldi egy multinál nagyon hamar el tud helyezkedni, addig itt nem annyira. Magyarországon a nyelvtudást sokkal jobban értékelik. Itt meg úgy vannak vele, hogy ezt a munkát Pepito is meg tudja csinálni, nem kell beszélnie hozzá angolul. (Pepito Gipsz Jakab spanyol megfelelője)

Ruhák- tény és való, hogy a spanyolok értenek a divathoz, mégha rajtuk ez kevésbbé látszik. Seregnyi ruhamárkájuk van: Zara, Mango, Blanco, Springfield, Cortefiel, Pedro del Hierro, stb. Ezek mind spanyol márkák. Alapjában véve spanyolok, azonban a Nagy nacionalizmusban azért érdemes megnézni a kis címkét a ruhákon, miszerint is “Made in China” vagy “Made in Singapoure”. Tehát mielőtt ezerrel lefikázzuk az egyéb,m nem spanyol márkákat, lehet, hogy jó lenne megnézni mit is veszünk fel. A legviccesebb pedig, mikor Carolina Herrerat akarják 100% spanyolnak beállítani, holott minden címkén ez szerepel: Carolina Herrera New York…

Kocsik: ugye már nem is kell részleteznem? SEAT Seat és Seat. Más kommentár nincs:o). Még szerencse, hogy van, aki a praktikumot helyezi előtérbe, vagy az ár-érték arányt.

Általánosságban elmondható, hogy itt az emberek akkor is a spanyolt preferálják, ha az drágább. És úgy gondolom, hogy ez egy racionális határon belül rendben is van, elvégre támogassa mindenki a saját gazdaságát. De azt hiszem, azért lefikázni valamit, mert nem spanyol az nem menő.

Viszont érdemes megjegyezni azt is, hogy idegengyűlölettel itt még nem találkoztam. Lehet, nem kedvelik annyira a románokat vagy az afrikai bevándorlókat, vagy a latinókat, de olyan fokú idegengyűlölettel, vagy a mássággal szembeni totális intoleranciával itt még sosem találkoztam. Otthon szerintem sokkal jobban utálják úgy általánosságban az idegeneket, a romákat, a homoszexuálisokat, vagy szimplán a másságot, mint itt bármikor.

Itt kíváncsiak, érdeklődőek, ha más vagy, ha külföldi vagy. És lehet, hogy a spanyol dolgokat előtérbe helyezik, de nem szorítják ki azt, ami nem spanyol. Hanem igyekeznek megismerni és megérteni.

És azt hiszem, minden nacionalizmusuk ellenére, a spanyolok messzemenően toleránsabb és elfogadóbb népek, mint egynémelyek Magyarországon.

2011. június 22., szerda

A válság

Nagyon sokat olvastam mostanában arról, minden (nem spanyol) médiumban, hogy hűha a spanyoloknál micsoda válság van, meg Spanyolország lesz a következő Görögország, stb..mielőtt kijöttem, akkor is többen kérdezték, hogy biztos ki akarok-e menni olyan országba, ahol majd 20%-os a munkanélküliség, mert lehet, nem találok munkát, és különben is mekkora válság van ott.

Hát, még szerencse, hogy Axel előttem érkezett és, hogy szeptemberben kint voltunk Janival 3 hetet. Mert aki ide kijön, mindent lát, csak válságot nem.

Nem mondom, hogy nincsenek apró jelek, amikből arra lehet következtetni, hogy van válság, de korántsem akkora mértékű, hogy az a mindennapi életre rányomja a bélyegét. Legalábbis az esetek nagy többségében ez nincs így.

Mik a válság jelei?

* Rengeteg eladó ház, lakás- aki korábban befektetési céllal vásárolt ingatlant, és még hitelt is vett fel rá, az most szabadulni igyekszik ettől

* Napközben többen vannak a metrón, mert több a munkanélküli, aki napközben ráér

* A spanyolok rugalmasabban közelítenek a munkalehetőségekhez- emlékszem, 2003-ban nekem sok itteni mondta, hogy ő bezzeg nem megy el eladónak, takarítónak, vendéglátósnak, mert arra vannak a latinók és az egyéb bevándorlók. Nos, azóta azért ezeken a területeken is lehet spanyolokat találni, de valljuk be, még mindig nem túl sokat. (még egy mondás is volt erről: Gracias a los latinos, los esclavos tenemos criados- köszönet a latinóknak, a rabszolgáink már megvannak- szó szerint ki vannak tenyésztve) A latinó alatt itt a közép- és dél amerikai bevándorlókat kell érteni. De rengetegen vannak itt afrikai országokból, kínából és ne feledkezzünk meg arról a több százezer (!) románról sem, akik itt élnek.

* Sok bezárt üzem és üzlet, rengeteg kiadó/eladó csarnok, gyártelep, üzlethelyiség (ez utóbbiak esetén azért érdemes megjegyezni, hogy a városszéli bevásárlóparkok megjelenése sem tett jót a kis üzletek forgalmának)

* Aki hetente járt fodrászhoz, most 3 hetente teszi ugyanezt

* Egy friss cikk szerint, míg két éve átlagosan 110 EUR-t költött valaki a leárazásokon, most kb. 60 EUR-t költ erre.

* A kínai kereskedők boltjai (Hiper bazar) virágoznak- igaz, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy itt leginkább a bevándorlók vásárolnak. (én is vásároltam már itt!)

Honnan lehet tudni, hogy lassan, de biztosan kifele megyünk belőle?

* Az építkezsek, bár megtorpantak, de nem álltak le. Az elmlt fél évben pl. 2 metróvonalat is meghosszabbítottak, csak, hogy egy példát említsek. Nyilván az az építőipari Boom, ami a 2000-es évek elején volt, mára jelentősen lelassult, de még szerencse, hogy nem állt le.

* Növekedtek az újautó-eladások száma, különösen a hazai márkáké (Seat, mi más?)

* A Top 10 leggyakrabban ellopott autó között található a Nissan X-Trail, A BMW és a Lexus cross-overei (terepjárók), a Range Roover, de pl. Volkswagen vagy Ford nicns az első 10-ben.

* Az idei első negyedévben a GDP 0,2%-al, a 2.-ban 0,8%-al nőtt

* Az idegenforgalom első két havi forglama (igaz, köszönhetően az észak-afrikai helyzetnek is) 5%-al növekedett, a turizmusban az idei évre vetítve ezidáig 15%-al csökkent a munkanélküliek száma. (nyilván ez a nyárra tovább csökken, majd ősszel kis mértékben növekszik a munkák szezonais jellege miatt)

* A spanyoloknál a legőjabb divat a hétköznapi „ir de copas”- azaz beülni valahová. Ez eddig is divat volt, d emost aztán még inkább az- ha az embereknek heti többször is van erre 30-40 EUR-ójuk, akkor olyan rossz nem lehet.

Milyen intézkedéseket hoztak a korményok, ill a tartományok?

Nagyon részleteiben nem szretnék belemenni, a lényeg, hogy átalakították a bankrendszert és megszavazták a nyugdíj reformot is: Spanyolországban is 67 évre emelték a nyugdíj korhatárt. Ezen kívül, a munkanélküli járadék már nem 6, hanem 12 hónap munkaviszony után igényelhető, és itt is voltak szigorítások. Továbbá megfelezték az önkorményzatok apparátusát és elvették a cégautókat, illetve olcsóbb típusokra cserélték, valamint maximalizálták a képviselői juttatásokat. Mindezeken kívül rengeteg pénzt költöttek válallkozás élénkításre, kifejezetten arra bíztatják a fiatalokat, és mindenkit, hogy vágjon bele saját vállakozásba, ehhez rendkívül kedvező támogatásokat biztosítanak. (magam is tervezek ilyen igénybe venni)

Milyen az ellátó rendszer?

* Erről sem sokat tudok mondani, de azért van néhány dolog:

* A végkielégítsek itt nem 5 év után 1 hónap. A kolleganőm 2,5 év után kapott 20.000 EUR végkielégítést, ami egy évi fizetés.

* A munkanélküli járadék a fizetésed 80%-a, és a ledoglozott évek arányában jár, de, hogy hogy számolják ki nem tudom: a kolleganőm 2,5 év után 1 évet volt munkanálkülin, és havi 1400 EURót kapott erre az időre. Hozzávetjük, hyog én most lb havi 1600 eurót kerensék, még jó, hogy eszébe sem jutott munkát keresni a munkanélküli lejárata előtt.

* A munkanélküli járadék elvész arra az időre amíg dolgozol, ezért a spanyolok, akik munkanélkülin vannak nem vállanak semmilyen időszakos munkát addig, amíg kapják a járadékot.

* Természetesen munkanélküliként választhatsz egy sereg ingyenes tanfolyam közül.

* Évi 22000 EUR jövedelem alatt nem kell benyújtanod adóbevallást, és minimális mértékű szja-t fizetsz.

* Betöltött 35 év alatt jár egy úgynevezett albérlet-támogatás, ez azt jelenti, hogy igazolod mennyi az albérleted majd év végén bizonyos részét visszaigényled. Ez MINDENKINEK jár, aki nem töltötte be a 35-évét. (tehát nincs rászorultsági alap)

* A TB gyakorlatilag minden ellátást fedez, kivétel a plasztikai és a fogászati beavatkozások- tehát egy fogtömésért is fizetsz, ezért van annyi fogászat Spanyolországban. A hálapénz ismeretlen fogalom.

A válság leginkább az építőipart és a gyárakat súlytotta, innen került ki a legtöbb munanélküli. A cégek folyamatosan arra vannak kényszerítve, hoyg hatékonyabban máködjenek, de valljuk be, ezen a téren is van hova fejlődni a spanyoloknak.

Mondok egy egyszerű példát:

Az olasz csapatban a könyvelésen 4 ember dolgozik, naponta kb. 300 számlát könyvelnek le.

A budapesti csapatomban, egy embernek MINIMUM 130 számlát le kellett könyvelnie, ergo Budapesten 300 számlára 2 embert vennének fel és egy 3. Ember napi 2-3 órában besegítene nekik. Igaz, budapesten nicnsen júniustól szeptemberig „jornada de verano”, vagyis olyna idpszak, amikor 8-tól 2-ig van a munkaidő.

Itt az emberek napi átlagban netto 2-3 órát töltenek tényleges munkával, míg ők ezt jóval többnek érzikJ

Axel is arról panaszkodik, hogy netto 2-3 óránál nem tölt többet aktív munkával, és én is ugyanígy vagyok ezzel. Én pl. Azt a 4 fős csapatot rugdostam volna, hyog csinálják meg ezt a munkát és akkor nem kellett volna felvenni erre plusz mebert. Persze nem panaszkodásnak mondom, mert ha erre rájöttke volna, akkor nem lennék itt.

Igazából összességében én úgy látom, hoyg az olyan családokban, ahol legalább egy valakinek van munkája, a válságot hírből sem ismerik, és akinek meg még jár a paro (munkanélküli) az sem töri össze magát aggodalmában.

„Tranquilito”- csak nyugisan, ahogy a spanyolok mondják.

2011. június 20., hétfő

A vasárnapok

Rá kellett jönnöm, hogy szeretem a vasárnapokat.

Eleinte nem tudtam azzal mit kezdeni, hogy itt komolyan veszik, hogy vasárnap minden zárva van (kivéve a hónap első vasárnapját és persze a karácsony körüli vasárnapokat). Magyarországon az embereket elkényeztetik a vasárnapi nyitvatartással,így egy percig sem kell azon aggódnod, hogy ha valamit elfelejtettél megvenni, akkor ne legyen hol pótolni ezt vasárnap. Illetve Magyarországn arra is rászoktatták a népeket hogy a plázázás a bevásárlás egy családi program, mondjuk kirándulás helyett remek dolog. (BTW ez NÉHA tényleg így van hihihi) Nos, itt vasárnap maximum pár pékség van nyitva, illetve a Chinos (Autoservicio , vagy Alimentación- a kínai kisboltok), ahol nagyon le van szűkítve a kínálat.

Itt úgy gondolják, hogy hétközben és szombaton nyugodtan kivásárolgathatod magadat, vasárnap foglalkozz valami mással. A mozik és az éttermek nyitva vannak, tehát otthon ülni nem kell, ha nem akarsz, persze a vidámpark, állatkert is nyitva van, szóval szórakozási lehetség van bőven. Most, hogy elkezdődött a strandszezon (a spanyolok fázósak, itt hivatalosan junius 11-én nyitnak a nyilvános strandok, mert előtte nekik tavasz van és nem nyár- khm...30 fok alatt itt még tavasz van). Még év elején írtam, hogy vasárnap amolyan kirándulós nappá vált, és sok spanyol család erre a napra ütemezi a családi grillezést, kirándulást, bármi olyan programot, amikor együtt lehet a család. A családi ebédek ellenben vasárnap általában nem otthon vannak- a spayolok vasárnap sem szeretnek dolgozni, így nagyon nagy számban mennek el étterembe (salir a comer, vagy comer a fuera) és költenek horribilis összegeket egy vasárnapi ebédre. (ha belegondolok, hogy anno januárban 77 euróból ettünk 3-man egy fél menüt Césarnál, akkor egy családi ebéd vasárnap simán benne van egy 100-asban, és talán még keveset is mondtam).

Szóval kezdek hozzászokni, hogy nem csak abból áll a világ, hogy hétköznap dolgozunk, hétvégén meg vagy kutyakiállítás, vagy vásárolgatás, esetleg barbecue. Mert Magyarországon ez volt. És nagyon jó volt. Itt nyáron nincs annyi kutyakiállítás. Most júni végén lesz egy- 360 km-re tőlünk. Júliusban is lesz egy- szintén nagyon messze. Ezért elhatároztam, hogy inkább kimegyünk majd Donaueschingenbe ami szintén nincs közel, de az év egyik legnagyobb bulija. Spanyolországban majd csak szeptemberben kezdek el úja kiállítani, mikor közelebb is lesz 1-2 megmozdulás.

A vásárolgatást meg kell ejteni szombaton, és mivel nincs grillezőnk, a barbecue-ről is le kell mondanunk, pláne, hogy még itteni barátaink sincsenek, akiket áthívhatnánk egy grillpartyra. Axel, Bea- kb ennyire redukálódik a társaság, és Beát sem láttam már vagy 2 hónapja.

De akkor mivel töltjük a vasárnapokat?

Hát az biztos, hogy ahogy használható lesz a medencénk (a tulaj szerint ezen a héten) akkor nagyon sokat fogunk úszni. Amúgy meg számomra is egészen megdöbbentő módon, aktív pihenéssel.

Kezdjük ott, hogy reggel lustálkodunk és fél 9 előtt nem igen kelünk fel, akkor is csak azért, mert meg kell etetni a kutyákat és Micor is reklamálja a reggelijét. Reggeli után a kutyuk pihenni vonulnak, mi meg reggelizni. Érdekes, most, hogy nincs tv-nk nem a tv előtt töltjük a reggelit, ráadásul különböző időpontokban, hanem együtt reggelizünk. Szépen megterítek, kv-t főzök, Jani szendvicset csinál, és még mivel nincs a teraszon bútorunk (ott sincs) ezért a konyhában, de nyitott ablaknál, kényelmesen megreggelizünk. Utána pedig, ha mondjuk nincs takarítanivaló (múlt héten kipucoltunk mindent) akkor eltöltjük a délelőttöt a kutyákkal. Uther után most Bogyót szedtem meg, álomszép lett a nyári bundája. De ettől függetlenül is sokkal több időt töltök most a kutyukkal, az az érzésem, mintha valahogy közelebb lennének. Ezt nem tudom pontosan megfogalmazni, az együtt töltött idő mennyisége és minősége is növekedett. Bogyón remekül látható a változás. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a jövőben egyetlen kiállításon sem fog félni, mert sokkal közelebb kerültünk egymáshoz az utóbbi hetekben. Utherral ez mindig is megvolt, most már Bogyóval is sikerült kiépíteni azt a több kapcsos bizalmat, ami eddig valahogy nem állt össze. Szerintem a kutyák is sokkal jobban érzik itt magukat, mert sokkal többet foglalkozunk velük.

A délelőtt másik részében megtervezem mit eszük ebédre és főzök. A konyha még nincsen teljesen felszerelve, de így is a legszükségesebbeket el tudom készíteni. Legutóbb a korábban vett spanyol hurkát és kolbászt sütöttem meg és Janival ketten készítettük el hozzá a hagymás

tört krumplit. Isteni lett! Ez mondjuk nagyrészt Jani érdeme, de akkor is jó lett:o)

Ebéd után, siesta gyanánt filmet nézünk- a számítógép monitorján nem mondanám igazi moziélménynek, de most ez van, ebből hozzuk ki a legtöbbet, amit lehet.

Aztán délután még mindig találunk valami programot: vagy valamit dolgozgatunk (takarítás, rendezkedés) , vagy kártyázunk, vagy csak olvasgatunk, netezünk, kutyákat abajgatjuk- estefelé meg kicsi vacsi, esetleg egy kutyasétáltatás, a hétfői szendvics elkészítése.

És viszonylag korán, 10 körül lefekvés- pedig még világos van, de ez van, ha az ember korán kel, korán is kell lefeküdni.

Szóval élünk békében és csendesen, egyelőre- mert az élet fel fog pörögni előbb –utóbb, ha majd jön valaki otthonról látogatni, vagy ha elindul a strand- és kiállítási szezon.

De ez most rendben van így, nagyon is.

2011. június 14., kedd

Uther a szépség

Vasárnap, mivel ugye itt minden zárva van, kivétel a hónap első vasárnapját, az ember kénytelen nem elcsábulni és valamelyik plázába menni, hanem igenis valami mást csinálni: családi programokat, kirándulást, egyebeket.

Ráadásul beköszöntött a meleg idő is, végre, itt is van kb. 30 fok, ami ilyenkor normális, és ez még nem a nyári meleg...

Mivel tegnap remekül bevásároltunk Janival ezért ma a lakás szépítésével voltunk elfoglalva. Jani összerakta a cipőtartót, amibe én sikeresen beraktam 15 pár cipőt! A többi csizmát, bakancsot, MBT cipőt (ezek túl nagyok bizonyultak a cipőtartónak) beraktam az egyik garderobe-ba így újabb dobozt számolunk fel.

A másik programunk a takarítás volt: Jani porszívózott én pedig kipucoltam az összes (mind a 3) fürdőszobát (ill. Pontosabban 2 fürdőszoba, WC). Úgyhogy a lakás délre ragyogott.

Ezután, mivel valami jó kis magyarosra vágytunk, készítettem egy brassóit. Az igazság az, hogy felfedeztem, hogy wokban minden pillanatok alatt kész van, és krumplit kisütni például kiváló! Szóval kisütöttem a krumplit, majd konstatáltam, hogy nincs otthon szalonna, ezért egy kevés jamón serranot raktam bele szalonna gyanánt, azonban ez nem az igazi- egyrészt nincs meg az a szalonna íze, másrészt száraz lesz tőle a brassói. És mivel amúgy is csirkéből csináltam, hát bevallom, hogy meg kellett ketchupoznunk egy kicsit, de nagyon finom volt.

Délutánra akadt még egy nagy programunk: Uthert kellett rendbe szedni. Itt a nyár, és a kutyák szenvednek a melegben. Uther szegény különösen, mert jó nagy a bundája és mert ugye ő már nem az a fiatal kutya- egy majd 6 éves korú ír farkas szinte veteránnak számít.

Úgyhogy Uthert elkezdtük szépen, alaposan leszedni. A leszedni itt azt jelenti, hogy az elhalt szőrt és az aljszőrt szedjük le a kutyáról (trimmelőkéssel, vagy ú.n. gereblyével), így a bundája szellősebb és rövidebb lesz, Uthernak érdekes színe van: mikor megérkezett krémszínű volt, majd lassan, kb. 3 éves korára sütétszürkére váltott, mert a fedőszőrei feketék.

Most, hogy szépen kiszedtük az elhalt fedőszőröket és az aljszőrét egy érdekes-krém-szürke színe lett, persze a fején már őszül úgyhogy ott ősz. Felavattam az új ritkítóollómat. A füleit ugyanis azzal nyírtam meg. Nem mondom, hogy csúcs, de mindenképpen jobb, mint amit eddig használtam.

Uther eközben először állt, majd gondolt egyet és hanyatt dőlt, hogy vakargassuk a hasát, majd oldalára fordult és kalimpált, hogy még szeretni simit. Igen, tudom, elkényeztettem. Az én hibám. De én szeretem Uthert. Ő a tökéletes úriember, a higgadság mintapéldája, az én egyetlen, drága Babamackóm, a szívem csücske, akit nagyon, de nagyon szeretek. Nem tudom elmagyarázni ezt az érzést, de valami kötödés van közöttünk mert szempillantásokból is megértem mit szeretne. Ő is megérti mit szeretnék, de nyilván, ha nem akarja, nem fogja azt csinálni amit szeretnék. Elvégre egy ír farkas makacs és önfejű. Uther pedig igazi ír farkas.

Két órás munka árán azért látványos lett az eredmény, bár van még mit csiszolni itt-ott, de azt hiszem igazán kitettünk magunkért, és kár lett volna Uthert továbbra is piszkálni, úgyhogy hagytuk, hogy pihenjen. Bogyó és az utolsó simítások Utheren erre a hétvégére maradnak.

Azért Micorral is kell foglalkozni, hiszen ő is kiköveteli magának a hasimasit. Kivittük őt a teraszra, hogy világot lásson, de bevallom, önállóan nem engedném ki a kertbe. Nem neki való. A szomszédban két stafforshire terrier van (olyasmi, mint a pit bull, csak legális változatban), ugye itt vannak a mi kutyáink (uther elmenekül micor elől, de Bogyóról már nem vagyok meggyőződve)és egyáltalán: minden házban 2-3 kutya van, macska meg ha van is, biztos csak a szobában. Pedig Micort érdeklik ám a madarak, de nagyon is. De most le kell mondania róluk. Talán majd később, náhány hónap múlva tehet kint egy rövid sétát egyedül is. Most csak mi visszük ki, amúgy 100% szobacica, és Apa (Jani) szíve csücske.

Tv-nk nincsen. Ez azért nagyon rossz mert sokszor van csend a lakásban és nekem hiányzik a héttérzaj. Janinak si rossz, embert így nem hall annyi spanyol beszédet.

Viszont a XXI. Század az internet kora és online adás van! Sikerült behoznunk a La Sextat, ami a spanyol 6-os csatorna és ezen közvetítik a forma 1-et. Ezt néztük este, kaotikus futam volt, de ami emellett még jó volt, hogy Jani végre hallott sok spanyol szöveget és sok mindent el tudtam neki magyarázni.

Hát így telik egy csendes vasárnapi, „családi „ nap.

2011. június 12., vasárnap

Gondolatok egy tranzíció lélektani hatásáról

A tranzíció az, amikor valakinek a munkáját át kell adni egy másik embernek. Jobb esetben ez cégen és országon belül történik, és az átadás oka az, hogy az átadó vagy felmond és új munkahelye lesz, vagy cégen belül előléptetik, vagy mondjuk hosszabb időre nem tud dolgozni (pl. Terhesség).

Tranzíció az is, amikor egy adott ember, vagy osztály, vagy részleg munkáját viszik el máshová, veszik át mások. Ez utóbbi esetben sajnos a dolog azzal jár, hogy többnyire azok az emberek, akik eddig az adott munkát végezték elveszítik az állásukat, és az adott részleget bezárják.

A tranzíció során, mikor a részleg v. Osztály bezárása mellett döntenek, általában az a legnagyobb kockázat, hogy a tudás átadása a lehető legalaposabban, mindenre kiterjedően történjen, hogy az új helyen az új emberke minél gyorsabban és a minőség romlása nélkül tudják folytatni a munkát. Ezt a kockázatot a cégek úgy szokták kivédeni, hogy bizonyos összegű jutalmat fizetnek az érintett alkalmazottaknak, hogy rendben zavarják le a munka átadását, és támogassák a tranzíciót, legfőképpen meg azért, hogy ne mondjanak fel idő előtt, ugyanis akkor fenáll a veszélye, hogy nem marad, aki átadja a tudást.

Más cégek nem ennyire rutinosak, vagy csak naívak, és nem igazán van kedvük motiváltan tartani az embereiket, ugyanakkor azt hiszik a munkatársak önként és dalolva, valamint boldogan adják át a tudást a kelet-európai, vagy még keletebbi leendő kollégáknak, és végig kitartanak a vállalat mellett, amíg az új csapat nem kezd el ugyanolyan szinten működni, mint az aktuális. Nos, ezek a cégek igen nagyon szoktak koppanni, amikor megindul a tranzíció bejelentése után az elvándorlás. Mert ugyan ki maradna, tudván, hogy hónapok múlva megszűnik a munkája, és az utol időben elvárják tőle, hogy erőn felül készítsen folyamatábrákat, részletes leírást a munkájáról + tanítson be valami új embert?

Nos a jelenlegi munkahelyemen nem sikerült eltalálni a megfelelő motiváló összeget + a válság hatására páran (nem kevesen) úgy döntöttek, hogy inkább , ha befut egy állás azt elfogadják, mert jobb egy biztos új munkahely, mint itt dekkolni év végéig és valamennyi plusz összeggel ki tudja meddig munka nélkül lenni.

Első körben tehát a cégnek szüksége volt időszakos munkaerőre a kiesők pótlására. Ezért vagyok többek között én is itt.

Mert már nagyon sokan elmentek innen, és nagyon sokan vannak felmondás alatt is. Eddig minden héten minimum 2 embernek volt a búcsúztatója, ami azért elég rossz érzés, de ha belegondolok, a mostani helyzetben lehet én sem döntenék másképp, bár az itteni munkanélküli járadék szabályai is viccesek. A kolléganőm mesélte (szintén ideiglenes munkaerő, mint én) hogy anno 2 és fél évet dolgozott egy banknál, majd amikor a leépítés során elvesztette a munkáját kapott több, mint 20000 eur végkielégítést (!!!!!) és a munkanélküli járadéka is majdnem annyi volt mint a fizuja, kb 1500 EUR és ezt több, mint 1 évig kapja. Itt a járadék a béred alapján kerül megállapításra és attól is függ, hogy mennyi ideig kapod, hogy mennyi időt dolgoztál eddig. A végkielégítés meg vicces, merthogy nem úgy van, hogy 5 év után 1 hónap…na mindegy ez csak egy mellékzönge, de többek között ezért is van ennyi munkanélküli Spanyolországban mert az emberek nagy részének nem is érdeke, hogy elmenjen dolgozni, remekül elvan a járadékából is. Akkor meg mit törje magát?

Persze a jelenlegi munkahelyemnél is a legtöbben állást keresnek vagy amúgy is gyes-re mennének (itt 12 hónapig jár), mert sokan úgy vannak vele, jobb, ha találnak valami biztos állást és akkor lemondanak az ebben az esetben szerintem nem túl magas extra pénzükről és nem akarnak munkanélkülire menni.

Aki meg még itt van, az szó szerint belesz@rik mindenbe, már elnézést a kifejezésért. Abszolút nem érdeke, hogy bárkit, bármire betanítson, nem érdekli m,i zajlik körülötte, a munkáját minimális szinten ellátja, hogy azért idő előtt ne rúgják ki, de amúgy a nap döntő részét netezéssel, kávézással és trécseléssel ütik el, nem munkával. Ha van valami kérdésem nem segítenek, csak ha már a főnöknőmnek szólok, és egyáltalán nem érdekel senkit, hogy alapos, tisztességes munkát adjon ki a kezéből. Nekem ez nagyon furcsa, voltam én már ilyen helyzetben nem egyszer, de ezt sosem értettem meg.

Mindegy, ez is egy munkahely, ezt is valahol, de tényleg néha nagyon rá tudok csodálkozni a dolgokra. Szerencsésre a kollegák többsége már ideiglenes munkaerő, borzasztóan jó fejek, és tényleg igyekszünk segíteni egymásnak, ahol tudunk.

Meg aztán ott van a 4. emeleten a vállalati bolt, ahol fillérekért (szó szerint) jutok a Milka csokihoz, a Philadelphia krémsajthoz, a kekszekhez, a TUC-hoz, meg egyéb finomságokhoz, amit a cég gyárt.

Ha meg közben, bár nem keresek, nekem is bejön egy állásajánlat, ami állandó munkára szól, én is lelépek, igaz, igyekszem magam után tisztességesen rendben hagyni a dolgokat. Én utánam ne kiabáljanak!

2011. június 4., szombat

Mókolás

Mókólásnak hívjuk azt, amikor egy-két, magát szakértőnek nevező emberke nekiáll megjavítani / megszerelni valamit.

Erre Spanyolországban, csakúgy, mint Magyarországon rengeteg lehetőséged van. A különbség az, hogy itt a mókolást is továbbfejlesztették. Tudvalévő, hogy a spanyoloknál az emberi munka (és ezáltal a szolgáltatások is) elég drága, ezért itt lehetőség van arra, hogy ha úgy érzed, az autódat magad is meg tudod bütykölni, akkor „csináld magad” és ne vidd el szervízbe.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy (szinte) minden városban vannak olyan műhelyek/garázsok, amiket ki lehet bérelni óránként 10-15 EUR-ért, ahol biztosítják Neked a szerszámokat, az emelőt, az aknát-vagyis tulajdonképpen kibérelhetsz egy autószerelő műhelyt, ahol megjavíthatod az autódat. Szerencsésebb esetben ezek mellett a bérelhető garázsok mellett van egy bolt is, ahol be is tudod szerezni a szükséges alkatrészeket.

Cosladában ez a Ford szalon mellett van, van bolt és van egy csarnok 15 beállóval, ahol emelő, akna, szerszámok, olajgyűjtő tartály, stb. Rendelkezésre áll (külön box-al a gumicserére is!), és óránként 10,50-ért bérelhetsz egy boxot, ahol kivitelezheted a nagygenerált.

Na, Axel tegnap kibérelt egy ilyet, mondván megy nemsokára Galiciába, és átnézi előtte az autót. Janit is áthívta segítségül. Axel szakmáját tekintve autószerelő, Jani meg kb 10 éve, (ha nem több) az autószakmában dolgozik, úgyhogy ketten együtt akár ütős kis csapatot alkothatnak. Ami egyébként így is van, mert remekül tudnak együtt dolgozni, tegnap azonban úgy látszik ez nem sikerült. Én délután 6-ra értem Cosladába, akkor már 40 perce bent voltak a műhelyben és „mókolták” Ax autóját. Ugyan Ax kb fél órás műveletre számolt, a vége az lett, hogy másfél óra után mondtam, hogy akkor én elindulnék Ax lakásába, útközben felkapok egy pizzát és majd ha a lakáshoz érnek hívjon fel, és lemegyek a kulccsal.

Axelék fél 10-kor csörögtek, hogy akkor indulnak a garázsból. A dolog úgy alakult, hogy a szervóból elfojt az olaj (nem találták meg hogyan és honnan), valamint az olajcsere után nem tudták újraindítani az autót, Jani hozta vissza Axelt a lakáshoz (amúgy 5 perc séta tőle a műhely tehát nincs messze). Úgyhogy szegény Axel ma mehet vissza, és az ottani szerelők kezelésbe veszik az autókáját. Azt már nem is említem, hogy úgy volt, az én autómat is átnézik, de erre már nem került sor L Majd legközelebb...remélem azért ha majd az én autómat nézik át, járóképes (vagy üzemképes) állapotban kapom vissza.

A mókolás definícióját úgy is moódosíthatnám, hogy eltöltünk egy csomó időt alkatrészek bütykölésével és a folyamat végén rosszabb állapotba hozzuk az autót, mint előtte volt...

A megkerült macska

Ha minden igaz, hamarosan lesz ADSL-ünk.

Tegnap voltak a Telefonica technikusai beszerelni a vonalat. Most az a folyamat, hogy ők lejelentik, hogy él a vonal, és a Vodafone pedig egy aktiváló sms-t küld, és akkor elvileg onnantól kezdve automatikusan van internetünk. A szerelő tegnap nem töltött sok időt nálunk. Igaz, hogy azalatt az idő alatt nyitva volt az ajtó.

A macsesz, mivel nem különösebben rajong az idegenekért, természetesen elbújósra fogta a dolgot és mire a szerelő elhagyta az épületet (Elvis has left the building, hehe) gyakorlatilag eltűnt. Jani kereste őt lent, fent, kint a kertben, konyhaszekrény alatt, a dobozokban, szóval mindenhol, ahol csak egy macska el tud bújni.

Aztán, mivel ideje volt elindulni Alcalába az állomásra elém, félbehagyta a keresést.

Mikor megérkeztem az állomásra, Jani feltűnően ideges volt. Elmesélte mi történt.

Több, mint 3 éve vagyunk együtt Janival, de én még ennyire idegesnek, mint akkor, soha nem láttam. Egyszerűen nem lehetett hozzászólni, látszott, folyamatosan máshol jár az agya.

Mikor hazaértünk, kipattant a kocsiból, és „Cica---cicc---Szürke!” kiáltásokkal próbálta hívni a macskát. Aztán kiment a házból az utcára.

Én valahogy nem voltam ideges. Jól ismerem Micort. Ú valóban egy kicsit antiszoc macska lett a balesete óta, de biztos, hogy nem rohanna ki az utcára. Tudtam, hogy ott kell legyen valahol a házban, csak meg kell várja, hogy lenyugodjon a légkör ahhoz, hogy megmutassa magát.

Jani közben már az utcákat járta. Elmondása szerint lelki szemei előtt lebegett, hogy tacepaókat és szórólapokat gyárt, hogy elveszett a cica és aki egy ezüstszürke-kék macskát lát rózsaszín nyakörvvel és pici rózsaszín henger bilettával a nyakában (amiben nem mellesleg a telefonszámom benne van szükség esetére), szóval akkor azonnal jelentkezzen.

Én felmentem, átöltöztem, és mikor pakoltam el a ruháimat, egyszer csak megjelent a Micor.

Rámnézett, konstatálta, hoyg itthon vagyok, majd hajóülésben leült a zöld szőnyegére.

Én meg mentem ki Janihoz. Nem találtam sehol, aztén felkapaszkodtam a kerítésre és láttam, már az utca végétől jött visszafele, arcán a kétségbeesés. Intettem neki, hyog jöjjön. Addig lehoztam a macskát, mire bejött a házba már a karjába tudtam adni.

Hát nem túlzok, amikor azt mondom, hogy majdnem elsírta magát. Micor kapott hasimasit, volt este nagy jéték az egerekkel (máegér természesen) extra adag husika vacsorára, és persze micor hol máshol aludt volna, mint az ágyunkban.

Azt hsizem, Jani nagyon, de nagyon szereti Micort. :o)

A dolgos hétköznapok

Most, hogy az életünk úgy tűnik egy kicsit beállt egy átlagos kerékvágásba kevesebb az írnivalóm. Szándékosan nem használtam a „normális” kerékvágást, mivel nem szeretném, ha ez lenne a normális.

A napirend a következőképpen néz ki:

5:45-6:00 felkelés (ez az időpont attól függ, hogy kocsival, vagy tömegközlekedéssel megyek dolgozni)

6:00-6:15 készülődés és macskaetetés (Micor kiköveteli magának a reggelit, be nem áll a szája, és állandóan láb alatt van, amíg nem kap enni) és kutyaetetés (ők sokkal türelmesebbek egészen addig a pillanatig, amíg meg nem látják a kutyakajás zsákot-utána már olyanok, mint Micor, csak nagyobb és erőszakosabb kiadásban).

6:15-6:30 Indulás Alcalába

6:30-8:00 utazás a munkahelyemre

8:00-13:00 Munka, közben 2 szünet egy reggelire és egy délelőtti kv vagy kakaó

13:00-14:00 ebéd (egy szendvics, egy automatás leves és egy kv)

14:00-17:30 Munka, 1 délutáni szünettel

17:00-17:30 Indulás haza

18:15-18:30 Érkezés Alcalába, ahol Jani már vár

18:30-19:30 intézkedés (vásárlás a Carrefurban, vagy postára rohangálás feladni valamit)- eddig nem nagyon fordult elő, hogy egyenesen haza tudtunk menni, mindig volt valami elintéznivaló.

19:30-22:30 Otthon: pakolászás, kutyasétáltatás, macskamasszírozás, állatok etetése, másnapi uzsonna készítése, mosás, teregetés, mosogatás, vacsi (mikor, mi van), kis internetezés, fekvés, alvás.

Hát, kb így néz ki egy nap. Normálisnak nem mondható, mert nem normális, hogy ennyire

keveset vagyok otthon.

Janinak viszont sikerült elintéznem a NIE időpontot: augusztus 1-én kapja meg. Nem jó hír,

hogy Alcalában is időpontot kell kérni a NIE-hez, viszont jó hír, hogy neki nem 4, hanem csak 2

hónapot kell várnia, mert sikerült a nyári szabadságolások előtt időpontot szereznem.

Jani nem örül, hogy nincs még NIE-je, de igazából aminek nem örül az, hogy nincs munkája.

Ő az a típusú ember, aki utál tétlenkedni, és ha nem dolgozhat, haszontalannak érzi magát. Én

viszont folyamatosan nyugtatgatom, hogy most pont jó, hogy nem dolgozik, hiszen annyi

elintéznivaló van a ház körül, hogy ha ő is dolgozna, nem is tudom hogyan lenne időnk elintézni

a doglokat, arról nem is beszélve, hogy én egy csomó midnent meg sem tudok csinálni, elvégre

mégis ő az ezermester kettőnk közül.

Emellett Jani pl. Tud szórólapokat is szórni, hogy beinduljon a businessJ Persze ez még

édeskevés ehhez, de sajnos jelenleg nem nagyon tudunk kiállításra mászkálgatni, eygrészt mert

nem nagyon vannak, másrészt pedig amik lesznek azok nagyon mesze, és ez nem kevés pénzbe

kerülne. Szeptembertől már kiállításokon is ott tudunk lenni, illetve előtte Németországban,

Donaueschingenben is szeretnénk vinni egy-két szép dolgot. Az ilyen kiállításokon az emberek

mindig shoppingolnakJ