2011. szeptember 11., vasárnap

Madrid rejtett kincsei II- barangolások a városban

A dolog úgy kezdődött, hogy először a la Latinát fedeztem fel: Natacha kolleganőm él itt, imádja és varázslatosnak tartja a helyet a zegzugos utcáival, hívogató teraszaival, nyüzsgő, bohém életével- és ez valóban így is van. Tényleg nagy hiba kihagyni egy városnézésből. Nem mondom, hogy laknék itt, pont az örökös nyüzsi miatt, de ha valaki szórakozni akar menni este, és nem a puccos bárokat preferálja a Sol környékén, akkor ez a neki való hely!

Szóval eleinte a „copas” és a szórakozás vezényelt az újdonságok felé, majd jöttek a szlovákok, akik, mint már korábban leírtam nem is annyira szlovákok. Ami nem baj, mert rengeteget tanultam különböző kultúrákról, nagyon érdekes dolgokat meséltek, pl. Egy csomó mindent tudok Mexikóról, Libanonról, Lenygelországról, Olaszországról és még sorolhatnám. És ez jó.

Nem csak én, de ők is kíváncsi társaság. Úgy kezdődött, hogy Ali, a libanoni srác egy nap odajött hozzám és közölte, hogy akkor ők el akarnának menni a Sierrára,, mert a repülőről olyan sok szép mindent láttak. Nosza, rajta, menjünk! Elvittem őket egy szombaton a Presa de Atazarhoz, a gáthoz, majd körbejártuk a környéket. Itt már jártam év elején, így meglehetősen jól vizsgáztam idegen vezetésből .

Aztán rákövetkező szerdán, ismét előkerült a „mórom”- (tu morito- ahogy Cris mondogatja), és most a tornyokat akarták megnézni. A „tornyok” a Torres de Espana, Madrid északi részén, a Plaza de Castillától kijebb van. Mi a Nuevos Minsiteriostól gyalogotunk kifelé. A Plaza de Castillánál, ha valaki azt gondolja, hogy az egyetlen látnivaló a Caja Madrid két tornya (épülete) egymásnak dőlve valahogy így: /\ az egy igazi élményről marad le: az épületek tőszomszédséágában van egy kisebb víztorony és körülötte a Canal Isabel II parkja. Csodazsép gyep, amin az ember legszívesebben egész nap mezítláb mászkálna olyan puha, vagy csak elnyúlna és nézné az eget, lugasok, sétányok, az egész egy kis labirintus, nagyon gondozott és nagyon rendben van tartva- és van néhány a parkot átszellő kis csatorna is, az egész nagyon hangulatos. És a legjobb, hogy nincsenek sokan! Ha valakinek elege van a Retiro zsúfoltságából, akkor ez egy jó alternatíva lehet.

A Plaza de Castillától északabra menve találjuk a Torres de Epsanat. Ez 4 felhőkarcoló: egyik épület a PWC és egy 5 csillagos szálloda otthona, a másik az Edificio de Cristal és végül a Torre de Espana. Utóbbi kettő világos üvegépület, tükörablakokkal beborítva, az első 2 pedig sötétített üveggel borított a tükörépületeknél kissé alacsonyabb építmények. Körülöttük rendezett járda, ideális a gördezskásoknak, kiépített park, padokkal, pihenőkkel- az épületek mögött pedig javában dolgoznak valamin, vagy parkon, vagy újabb tornyot húznak fel ide.

Azok a szerencsések, akik szépen mosolyognak a hotelben a recepciósra, vagy netán ott szállnak meg, ne legyenek restek felliftezni a SPA-ig (az van a legfelső szinten) és nézzenek ki az abalkon, valószínűleg lélegzetelűllító látvány a várost a lábuknál látni. Sajnos mi nem mentünk fel- mivel többeknek tériszonyuk volt.

Pénteken és szombaton Janival,Timcsivel és Axellal fedeztük fel a várost. A szokásos helyeken, mint a Sol, Gran Vía, Colón, Recoletos, már jártunk (Cibelés, Paseo del Prado, Atocha kipipálva) viszont sok mindenre rájöttem: először is: az a negyed amiről már írtam, ami a Soltól a Retiróig terjed (Anton Martín metro) az a Las Huertas. Így hívják. Már ezt is tudom. Szeretem ezt a részt Madridban. Szűk utcák, 4-5 emeltes régi házak, macskaköves burkolat, rajta idézetekkel vagy éppen 1-1 érdekes információval, hogy mondjuk honnan, kiről kapta a nevét az utca, mikor alakították ki- a nagy része az 1700-1800-as évekből való!

A másik: már említettem szerintem korábban is, ne féljünk a Lavapiéstől! Nem jó hírű negyed ez, ezt elismerem. Ez a rész a Puerta del Sur és a plaza Mayor közötti rész, a La Latina mellett. Itt szinte sosem süt a nap, a házak annyira egymás mellett vannak, az utcák annyira szűkek- ez Madrid régi munkásnegyede, ma inkább többnyire afrikai, arab, indiai és kínai bevándorlók lakkják. A hely tele van kínai üzletekkel- itt ezek nagykerek a boltosok ide járnak megvenni 3-4-5 euróért a farmereket, amiket azután 25-35, euróért, vagy ennél is drágábban adnak el. De van itt mindenféle ruha, bizsu, minden. Ahogy megyünk felfele a belváros irányába, a ruhaüzleteket felváltják az ázsiai alapanyagokat árusító üzletek (arab, kínai, indiai boltok), a Locutóriók (valószínűleg a legtöbb házban nincs net, és innen telefonálnak/interneteznek az itt lakók), és a pici, de annál érdekesebb éttermek: libanoni, indiai, pakisztáni, kínai, oreai, arab, afrikai éttermek- az egész egy bábeli kavalkád. Spanyol embert itt nemigen látsz, és sok turista sem jut el idáig, pedig ez is Madrid. Érdemes megnézni, mert igazi kincsekre lelhetünk néhány ház, erkély, érdekes tér vagy üzlet formájában. És persze, az éttermek is biztosan nagyon jók!

Ha nőből vagy, ajánlatos kisérőt vinni, biztos, ami biztos. De amúgy a negyednek csak a híre rossz, a hely nem az, persze, nem a Louis Vuitton márkaboltot kell itt keresni- az a Serranon van :o))

Madrid déli része, a Las Delicias, vagy a Legazpi, az embajadores sem tartoznak a luxushelyek közé. Ide turista nemigen téved. Nincs is sok látnivaló, egy két nagy tér, mint az Embajadores, szökőkutak, magas házak, lakótömbök és sok-sok bevándorló. Afriakaiak, latinók, ázsiaiak élnek erre, mert itt viszonlyag olcsóbb az élet- példának okáért, mikor Victor kollegám házánál voltunk padelezni (és meghúztam a vádlimat de remek volt a padel) a ház sarkában meghúzódó bárban a kóla 1,80 volt, míg bárhol másol kb 1 euróval drágább. A két fogásos vacsiért 38,8 eurót fizettünk, míg ez az Arturo Sorianal anno Cesar azóta bezárt éttermében 77 EUR volt (vajon miért is zárt be? Nyilván nem sokan fizettek ennyi pént egy szelet halért meg néhány krokettért). Szóval itt az élet picit olcsóbb, de picit lepukkantabb is. Kb, mintha otthon Kőbányán laknál, csak itt minden házhoz van medence, 0-24órás őrzés, garázs, konditerem és setleg padelpálya...azért ez lehet mégsem olyan lepukkant?

De a lényeg a lényeg: akárhol is vagyunk, ha időnk engedi, legyünk bátrak és térjünk le a túristautakról! Persze, ha valaki madridi idegenvezetést szeretne, szólhat nekem szívesen vállalom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése