2012. december 7., péntek

Jogi esetek I.

A mai post arról fog szólni, hogy gyökér és gerinctelen emberek mindenütt vannak a világon, nem csak Magyarországon.
Két esetet veszünk a nagyítónk alá, az egyik a páromé, aki vesztére magát magyarnak valló erdélyiekkel dolgozott, illetve az enyémet, ahol egy spanyol ember spanyol cégében dolgoztam.
A közös mindkét esetben, hogy nem lettünk kifzetve..nekem másfél havi bérrel lógnak, a páromnak egy havi bérrel...végkifejlet? Még kérdéses...tanulság? Mindkét esetben van, bár az esetemben kicsit mások a tanulságok.
Nézzük akkor először Jani esetét.
2012 májusában adódott egy lehetőség, hogy egy lakásfelújításon dolgozhat egy vállalkozóval, aki napi 50 EURt ígért a munkáért. A vállalkozó magát nagymagyarnak valló valaki, maradjunk annyiban, hogy állampolgásrásgtól függően egy igazi gerinctelen ember. (nem, nem roma, mielőtt bárki megkérdezné- és nem hiszem hogy a gerinctelenség bőrszínfüggő lenne).
Az első hónapban nem volt gond, ha csurranva-cseppenve, de csak előkerült az ígért összeg. A második hónapban kezdődtek a gondok, a munka csúszott, a megrendelő is eltűnt szabadságra, pénz sehol, a főnök pedig mindenféle ingyen munkát vállalt el egy mérnöknek, mert kinézett egy nagyobb munka, amit végül nem kapott meg ez a vállalkozó.
A vége az lett, hogy juliusra ott maradt a vállalkozó által alkamazott 3 ember pénz nélkül, egy alapos beszélgetés után felálltak és otthagyták a munkát, miután kiderült, hogy ebből már nem nagyon lesz pénz- a határidő csúszása miatt a megrendelő a kivitelezpnek nem hajlandó fizetni.
A szomorú az, hogy ez már korábban is tudta a vűllalkozó, de arra számított, hogy a mérnüktől az ingyenmunkák után megkapja a nagyobb melót és annak az előlegéből majd kifizeti a csapatot. A nagyobb baj, hogy amikor kiderült ebből nem lesz semmi, nem volt képe hpzzá, hogy odaálljon az emberek elé azzal, hogy nincs pénz, hanem a csapat dolgozozz még egy ideig ingyen, mert a vállalkozó „nem akarta rontani a hangulatot”.Az is utólag derült ki, hogy az elvégzett munka előlegét korábbi adósságainak kifizetésére költötte.
Sajnos, mindegyik munkásra igaz, hogy egyikük sem volt bejelentve, feketén dolgoztak, zsebbe kapták azt a kevés pénzt, amit megkaptak, mindenféle átatdás-átvétel nélkül. A párom járt a legjobban, mert legalább az első hónapra kapott pénzt, a többiek még azt sem kapták meg.
Nyilván a tanulság a következő:
1.       Magyarnak (erdélyi magyarbak) ne dolgozz mert átvágnak
2.       Bejelentés, szerződés nélkül ne vállalj munkát
3.       Ha mégis elvállalod, akkor NAPI kifizetést kérj, így max. Egy napi pénzedet bukod, hiszen egyértelmű, hogy ha nem fizetnek akkor másnap be sem mész.
Jogi vonzat: sajnos mivel nincs nyoma sem annak, hogy a párom ennél a vállalkozónál dolgozott (illetve nagyon körülményesen bizonyítható), ráadáasul úgy, hogy nem volt szerződése, nem volt bejelentve, ezért gyakorlatilag lehetetlen behajtani a pénzt. Persze, néhány embert meg lehet kérni, hogy vigyék el a vállalkozót kölcsönt felvenni, vagy lehet erővel rendezni a dolgokat, de nem ér annyit az egész, hogy az ember kockáztassa a kiutasítást. Így hát a tanulságok levonása után az ember max. annyit tehet, hogy kihasználva minden lehetséges fórumot gondoskodjon arról, hogy ez a vállalkozó a büdös életben többet nem kap megbízást.
Persze lehet mondani, hogy de akkor minek vállalta el a melót, de felteszem a kérdést: egy év munkanélküliség, egy év egy fillér bevétel nélkül, vajon mekorra lenne az arca azoknak, akik azt mondják ne vállald el? Persze, hogy az ember elvállalja, mert szüksége van a pénzre. Itt egy hónapig ingyen dolgozott a párom, ennyi történt, de legalább egy havi bevétele volt.
Nézzük az én esetemet, ami ennél jóval egyszerűbb, de a megoldás időigényesebb, de talán van remény arra, hogy sikerrel zárul.
2011 novemberében kezdtem el dolgozni egy spanyol cégnél. Kis cég, mint utóbb kiderült én voltam az egyedüli alkalmazott, midnenki más vállalkozóként dlgozott a cégben. Pontosítok: az első 3 hétben volt egy kolleganőm is, aki szintén elvileg alkalmazott volt. De történt ugynais, hogy a kolleganő lebetegedett és mikor elment kiiratni magát kiderült, hogy nincs bejelentve. Jómodú családból származó és eszes lány révén, mikor meggyógyult beállított az ügyvédnőjével (rokon volt) és hirtelen lett szerződése, és érdekes nekem is. (itt van 2 heted arra, hogy megírd a munkaszerződést, én akkor még csak 1 hete voltam ott, szóval időben voltak). A főnököm annyira megijedt a jogi lépések kilátásba helyezésétől, hogy mindent legálisan, rendezetten elintézett. Tehát hivatalosan bejelentve, TB-t fizetve, stb. Dolgoztam. A gond az volt, hogy nov. 15-i kezdésnél járt volna már decemberben fél havi bér, ezt azonban nem tudták kifizetni mert a cégnek nem volt bevétele. Elég hosszú lenne leírni a körülményeket a lényeg, hogy olyan dolgoggal kereskedtek, ami nem volt a birtokukban, és hiába kötöttek üzleteket egyikből sem volt bevételük, mert nem néztek utána, kivel is kötnek szerződést, így mindenféle „fantom megrendelők” után rohangáltak, akik persze sosem fizettek. Valahogy aztán csak sikerült tető alá hozni az egyik boltot, így január végén lett a cégnek egy halom bevétele. Akkor kifizették az elmaradt juttatásaimat, és úgy tűnt sínre kerül a dolog.
Hogy miért nem léptem le? Két dolog miatt. Az egyik: annyi pénzt mindig sikerült szerezniük, hoyg legalább alap élelmiszereket meg tudjak venni és be tudjak járni dolgozni, és alapvetően jól bántak velem, de sajnos, hiába is kerestem folyamatosan állást, az interjúk nagy részére nem tudtam elmenni, mert egész egyszerűen nem volt metrójegyre pénzem.
Január végével minden járandóságomat megkapva azt hittem most már jobb lesz. Hát tévedtem. Február végén rendesen megkaptam a fizetésemet, így továbbra is bizakodó voltam, de március végén jött az újabb sokk: csak a fizetésem felét tudták kifizetni. Azonnal újra nekiláttam állást keresni, szerencsémre 3 hét alatt találtam egyet. Április végén felmondtam, és kezdtem az új helyemen. Mivel nem fizettek ki (március végén esedékes bér fele+ az április végén esedékes+ ki nem vett szabik) továbbra is szinte napi kapcsolatban maradtam a céggel. Hozzáteszem, nem jöttem el rossz viszonyban tőlük, mindent rendben lepapíroztak (ezzel kezembe adva azt, hogy mindent bizonyítani tudok most), a főnökömnek elmodntam, hogy egyedüli kenyérkeresőként a családban nem engedhetem meg magamnak, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol nem tudhatom hogy éppen lesz-e fizetés, vagy sem.
A továbbiakban szeptember végéig bezárólag hitegettek újabb és újabb dátumokkal, majd nálam betelt a pohár.
Úgy gondolom, hogy az, hogy a cégnek nincs bevétele, nem az én problémám. Én, mint alkalmazott nem vagyok felelős a cég ügyleteiért, nem tehetek arról, hogy nekik nem jön be egy üzlet sem (hacsak nincs kifejezetten olyan szerződésem, ami itt nem volt). Ők, amikor alkalmaztak engem, kötelezettséget vállaltak arra, hogy a munkám ellenértékét kifizetik, és ez nem történt meg.
Nos, elkezdtem a jogi procedúrát. Először is a Consejería de empleonál regisztráltattam a követelésemet, ez azt jelenti hogy kitöltessz egy nyomtatványt 3 példányban, ahol meg kell adni kivel szemben mekorra összegű követelésed áll fenn. Amikor átveszik a nyomtatványt adnak egy időpontot 30 napon belülre egy úgynevezett conciliación-ra (egyeztetés). Ez a procedúra (mármint maga a követelés bejelentése) nem tart tovább fél óránál és illetékmentes. A conciliaciónra hivatalosan berendelik a céget (tértivevényes levél), és ott lehetősége van a cégnek (!!!), hogy ha tudja, bizonyítsa, hogy nem tartozik a munkavállalónak.
Spanyolországnan a törvények nagyon védik a munkavállalót: nem a munkavállalónak kell bizonyítania, hogy tartoznak neki, hanem a munkaadónak, hogy nem tartozik. 
Az egyeztetés maga nem tart tovább 10-15 percnél, nagyon ritka a bonyolult eset, a cégek általában azonnal elismerik a  tartozást és megállapondak egy fizetési határtidőben. Sajnos egy törvényi kiskapu miatt rengeteg cég él azzal alehetőséggel, hogy alkalmazott elbocsájtásakor nem fizeti ki az utolsó járandóságot és egy ilyen conciliacion-t kell eszközölnie a munkavállalónak ahhoz, hogy hozzájusson a pénzéhez. A kiskapu annyi, hogy mivel ez egy jogi procedúrához köthető döntés a kifizetés már nem fog bérköltségnek minősülni, hanem jogi végésre történő kifizetésnek, így nem kell a cégnek utána adóznia (ami ugye ha bérköltség lenne, akkor pl. TB-t kellene fizetnie).
Sajnos az én esetemben a cég nem jelent meg (valszeg nem tudnak 8 nepon belül fizetni) ezért az ügy tovább kerül a bíróságra. Hétfőn van találkám az ügyvédekkel, akkor jön a folytatás.
Ehhez fel kellett hívnom a SOJ-ot (ügyvédi szövetség), időpontot kérnem (csütrötökön hívtam őket, hétfőre kaptam időpontot) ahol elő kell majd adnom az esetet és megindul a bírósági eljárás. Állítólag 3 hónap alatt lezavarják.
A SOJ-nál, miután kaptam időpontot, megjelentem időre, ott kirendeltek egy ügyvédet, aki a továbbiakban segíteni fog.
Mi nekem ebből a tanulság?
1.       Az adott körülmények közütt egyetlen dolgot csinálnék másképp: utólag nem várnék ennyit a jogi procedúra beindításával, hanem már májusban elindítottam volna az egészet, akkor már túl lennék mindenen és valszeg pénzemnél lennék. Mivel az én esetemben bejelentett állásról volt szó, nyilván a cég nem tudja azt mondani, hogy nem tartozik nekem, hiszen minden  szerződést, fizetési papírt, átutalási bizonylatot félre tettem, ami velük kapcoslatban fellmerült, azokat a bérpapírokat, amiket nem fizettek ki, nem írtam alá, tehát a követelésem megalapozott. Ráadásul számos e-mailem van arról, hogy ígérgetnek különböző határidőket a fizetésre, tehát elismerik a tartozást.
2.       Soha többet nem megyek nem multinacionális céghez dolgozni. Magyarországon is megjártam egyszer ugyanígy, és most itt is. Hát a Józsi és Anyósa Bt-k az ilyen olyan himihumi kis cégek számomra nem opciók, mert ilyen helyzetbe még egyszer nem akaork kerülni.
A legszomorúbb ebben számomra csak az, hogy még mindig nem vagyok a pénzemnél, és hogy ezek az emberek másokat is átverhetnek ugyanígy. A célom az, hogy tegyek arról, hogy ez ne így legyen.

2012. október 5., péntek

Spanyol gasztro- és szlengszótár kezdőknek

Ez a mai post elsősorban azoknak szól, akik idelátogatva, sokszor spanyol nyelvtudással tapasztalják, hogy nem értik, mit beszélnek az emberek.
Erről tudnék mesélni, én naív, amikor ide megérkeztem, akkor ugye előtte már töltöttem itt egy pár hónapot, és azt hittem mindent tudok- hát óriásit tévedtem! Volt olyan, hogy a nagy anyanyelvi szintű (azt hittem) spanyoltudásommal egész mondatokat nem voltam képes megérteni!
Az van, hogy amit Te megtanulsz az egy dolog. Amit meg itt az utcán hallasz az egy másik. Nyilván a nyelvet befolyásolja milyen környezetben mozogsz, kikkel találkozol a mindennapi életben sőt, az sem mindegy melyik városban vagy. Nem kell messzire menni, mi magyarok is használjuk azt a kifejezést, hogy „pestiesen szólva”- ami arra (is ) utal, hogy az adott szófordulat a fővárosban elég elterjedt.
Na, tehát miután megtanultam Dél-Amrikában a spanyolt (ami nem azonos az itteni castellanoval!!!), majd az első pár hónapos itt tartózkodásomkor a munkámmal kapcoslatos szókincset is magamévá tettem, mikor kiköltöztem szembesültem azzal, hogy lehetek én bármennyire is elájulva a saját tudásomtól, van még bőven mit tanulnom. Elsősorban a helyi mindennapi nyelvet.
Miért fontos ez?
Nagyon fontos, hogy integrálódj. Engem nem zavar, ha tudják, hogy külföldi vagyok, de ne ez legyen az első kérdésük, hogy honnan jöttem.  Zavart az is, hogy sokszor, mikor pl. azonnal válaszolni akartam, nem jöttek a megfelelő szavak a nyelvemre- mert a válaszom sokkal formálisabb lett volna, mint a másik stílusa. Zavart az is, hogy nem értettem a helyi szófordulatokat, szóvicceket. 
És a legviccesebb az volt az egészben, hogy pl. egy étlapot nem voltam képes megérteni, mert nem ismertem az ételeket. Na, most ha én nem ismerem az ételeket, akkor hogyna tudom a barátokat/rokonokat kalauzolni, hogy adok tanácsot mondjuk spanyol gasztronómiából?
Na, ez vezérelt akkor, amikor itt (a teljesség igénye nélkül) megpróbálom összefoglalni mit értenek 1-1 kifejezés alatt- a fordítás kicsit szabados, lesznek nem teljesen szalonképes kifejezések, és előre bocsátom, hogy ezek madridi tapasztalatok, lehet Alicantéban ezek a kifejezések már nem azt jelentik. Akinek van kedve és kiegészítené, vagy kijavítana, az nyugodtan tegye meg kommentben, hiszen majd 2 év itt élés után még mindig tanulok!

GASZTROSZÓTÁR
Churros- ez egy spanyol fánk szerűség, reggelire eszik, az alakja hosszúkás, olyan, mint egy hosszú fánk-giliszta. Forró coskival kínálják
Porra- ugyanez, csak nagyobb
Tortilla- spanyol tojáslepény krumplival, sokszor hagymával
Revuelto- rántotta
Huevos rotos- madridi „specialitás” sült krumpli, tojás és kolbász v. Serrano sonka
Barrita- kenyérszelet (sokszor pirítva)
Cortado- eszpresszó kávé
Italiano- olasz eszpresszó
Americano- hosszú kávé
Pincho- egyfajta kicsi szendvics- toastkenyér bármivel megtöltve, egy pálcikával átszúrva (pinchar- megszúrni)
Montadito- kis kifliszendvics (bármivel lehet töltve)
Bocata, bocadillo – nagyobb szendvics általában hot-dog kifliben vagy baguette-ban
Pulga- kb. a mi molnárkánkhoz tudnám hasonlítani, szintén bármivel lehet készíteni. Egyes helyeken fél baguette kenyeret jelöl sajttal sonkával melegszendvicsként elkészítve.
Ensaladilla (ensaladilla rusa) – franciasaláta tonhallal
Empanada- töltött leveles tészta, áltlaában tonhallal van tölve, vagy hússal
Perrito- hot dog
Gazpacho- hideg paradicsomleves
Salmorejo- ugyanaz, csak nincs benne uborka és főtt tojással, sonkával tálalják
San Jacobo- sonka rántott bundában
Croquetas-krokett, általában hallal vagy sonkával elkészítve
Escalope, escalopines- áltlaában rántott húsra mondják, de ne lepődjünk meg, ha mégsem J
Lomo- karaj
Filete- bármilyen szelet hőst jelöl, de általában marha steak
Bistek- beak steak, csak spanyolosanJ
Pistu v. Pisto-. Zöldségragu, kicsit a mi lecsőnkra emlékeztet
Pudin- ez nem igazán puding, illetve az, de nem a magyar verzió, inkább az angolra hasonlít. (tehát egy felfújt szerű valami)
Comida- ebéd (és nem almuerzo, ellenben ebédelni -almorzar)
Tapa- valamilyen falatka, ami éppen a pincér kezébe akad, mikor kihozza az italt
Copa- pohár bor
Tinto de verano- kb. A mi fröccsünkhöz tudom hasonlítani.
Caña- pohár sör (itt nem egészen 2dl)
Jarra de cerveza- korsó sör
Clara- sör limonádéval v. Gaseosával
Gaseosa- kb. A Sprite-hoz hasonló szénszavas limonádé

SZLENGSZÓTÁR
Hola- hello
Buenas- jó napot (vagy estét, napszaktól függően)
Vale- OK
Venga- rendben (elköszönés előtt mondják, pl. Venga, hasta luego- rendben, viszotn látásra. Önmagában azt jelenti: jöjjön)
Flipar- kiakadni
Flipante- meglepő, kiakasztó
Me quedé flipada- kiakadtam
Joder, jolín, jolines, joooo- basszus
Coño- a francba, a fenébe (durvábban a pi..ába)
Estoy hasta los cojones- tele a tököm
Me cago la leche- B+
A tomar por culo- csesszék meg, kapják be
Que le den (que le den al culo)- B..ák +
Me parto de risa- megszakadok a nevetéstől
Estoy hasta los narizes- el vagyok úszva
Te cagas- besz@rás pl: Ronaldo hizo un partido que te cagas (Ronaldo olyan meccset játszott, hogy besz@rás)
Mola- tetszik (kb., mint az angolban cool)
Chaval, chavala- kölyök, fiatal
Crío- gyerek
Peque- a pequeño (kicsi) rövidítése, valakinek a gyerekére utal: me voy por el peque al cole- megyek a gyerekért az iskolába
Tipo- pasas
Tío, tía- (itt nem a nagybácsi, nagynéni értelemben) haver, havercsajszi
Cole-suli
Curro- munkahely estoy currando- dolgozom
Pesadilla- rémálom
Puta- qrva
Vivir de puta madre- él, mint Marci hevesen (jól él), jól megy neki
Mascota- háziállat (házikedvenc, a “pet” angol szó spanyol megfelelője)
Moro- arab (mór)
Latino- dél-amerikai (v. közép-amerikai)
Mala leche- balszerencse, pech
Echar de menos- hiányzik
Echar la bronca- letolni, leszidni valakit, vagy piszkálódni
Da les caña- „jól megmutatni”, „jól megadni” vkiknek, v.minek (egyfatja buzdítás)
A por ellos- „kapjuk el őket”

Most hirtelen ennyi, de azt hiszem jön még bőven! :o)

2012. október 3., szerda

Hogyan NE induljunk el?

Na, ezért a postért sem fognak sokan szeretni, majd megint megkapom, hogy könnyű nekem mit osztom itt az észt... (khm...a könnyű nekemet nem kommentelem, mert nem volt az).
Tény, ami tény ma az emberek jó részét a kétségbeesés indítja el külföldre (kisebb részüket nem, de ez most nem róluk fog szólni).
A múlt héten az egyik Fb csoporton kért segítséget egy hölgy akinek a  párja megérkezett külföldre de a beígért állás (amit amúgy egy magyar intézett) nem jött össze, emberünk pedig szállás, nyelvtudás, munka és egy fillér nélkül áltt ott egy idegen országban. Mondanom sem kell, a kommentelők java része megkérdezte, hogy már ne is haragudjatok, hogy mert valaki így nekiindulni? Pláne, mikor kiderült, hogy az illető egy népes családot és egy szerény, ám biztos jövedelmet hagyott Magyarországon egy teljeséggel bizonytalan valamiért.
Ja természetesen a kommentekre jött a reakció, amikor a kint lévő úriember párja osztotta a jónépet hogy milyen szemetek a kommentelők, miér tnem segítenek- nos segítettek volna, ha indulás ELŐTT megkérdezik, hogy van-e xy cégről info, mi a helyzet az adott városban (országban), és egyáltlaán...talán kétszer is meggondolják a kiutazást. Csak sok esetben az igazság fáj, amikor valaki azt mondja, hogy ne gyertek ide, mert nincs annyi lehetőség, minden nélkül esélytelen, meg azért csak szükség van egy-két dolgot elintézni a kiutazás előtt, stb., akkor jön a besértődés, hogy biztos  az ottlévők féltik az állásukat, meg nem akarjuk hogy másnak is jó legyen, meg milyen szemetek vagyunk a többi magyarral, stb., stb.,
Meg tudom érteni, amikor valaki kétségbe van esve. Azt is meg tudom érteni hogy mindenki magának és a gyerekeinek a legjobbat akarja. Azt is meg tudom érteni, hogy (kár tagadni) a külfölddel kapcsolatban mindig van az elején egy rózsaszín köd- olyan, mint egy szerelem, először a jót veszed észre a rosszat nem akarod (vagy nem tudod) meglátni.
De akkor sem lehet felelőtlenül, tartalékok nélkül, minden hidat felégetve belevágni a bizonytalanba. Kockáztatni mindenképpen kell, hiszen egy idegen országba érkezel egy jobb élet reményében- de ez nem jelenti azt, hogy a családod életfeltételeit kelllene lenullázni emiatt.
A különböző internetes blogokat olvasva (határátkelő, stb.) sokszor felmerül, hogy valaki nulla nyelvtudással, nulla pénzzel nekivág a nagyvilágnak. Sok esetben (pl. amikor ezek 5-6 éve történtek) a sztori happy enddel végződik: emberünk 0 nyelvtudással először valamilyen munkát talál, aztán szorgalmasan és nyelvet megtanulva halad előre míg ma már elmondhatja magáról, hogy van egy nomrális munkája, amit szeret és megfizetik,c saláddal együtt jól boldogulnak, van kocsijuk, és bérelnek egy normális otthont is, gyerekeket is tudják rendesen taníttatni. Ez egy sikersztori.
Arról már kevesebbet írnak (igaz, ilyen is előfordul) amikor valaki ugyanezen feltételek mellett (nulla nyelvtudás, nulla pénz) kimegy a vadidegenbe és vagy hajláktanalnként végzi a híd alatt, vagy szerencsésebb esetben hazajut és újra építi itteni életét (esetleg okulva az első kudarcból legközelebb okosabban nekivág és akkor sikerül is).
Az 5-6 év különbség nem véletlen: ma, kerek perec ki merem jelenteni, hogy ŐRÜLTSÉG nyelvtudás és kezdőtőke nélkül bárhová is elindulni. Ha már mindenképpen nekiindulunk, akkor legyünk már annyira normálisak magunkhoz, hogy ne a világ végére indulunk így neki, hanem mondjuk Ausztriába, ahonnan jó esetben a legrosszabb forgatókönyvvel is számolva is haza tudunk jönni autóstoppal.
Az emberek hajlamosak elfeledtkezni arról, hogy az, aki 3 éve, vagy régebben ment ki külföldre minden nélkül az a válság előtt érkezett, akkor nagyságrendekkel jobb esélyekkel indult neki az új életének. Ma aki majd „bármilyen melót elvállalok” elven nekiindul pénz és nyelvtudás nélkül az szerintem kevés kivételtől eltekintve alá is írta a saját kudarcát. Nem tudom, mikor értik meg az emberek, hogy ÍGY MA MÁR NEM LEHET ELINDULNI.
Hogy miért nem?
1.       Esélyes, hogy átvágnak. Pláne, ha magyarok társaságát keresed (mármedig ha nem beszéled az ország nyelvét, ahová mész, akkro kénytelen vagy magyarokra támaszkodni), akkor ők kiméletlenül ki is fogják használn a naivitásodat, a kiszolgáltatottságodat i. Ha nem ők, akkor valamelyik  Kelet-európai- vagy másik nép(londoniak biztos tudnak pár hasonló történetet). Persze, megint tisztlet a kívételnek, sajnos ismeretségi és saját tapasztalatom is az, hogy sajnos csak kevés kivétel akad.
2.       Lehet hogy van olyan munka amihez nem kell nyelv, de ha nem beszéled az adott ország nyelvét elszigeteled magad, a mindennapi életed válik élhetetlenné, de hogy mást ne mondjak egy egyszerű munka-, vagy albérlet szerződést sem leszel képes megérteni.
3.       Az akármilyen melókra egyre több emberrel kell megküzdened. Sok meló van, amit a mai napig a helyiek nem vállalnak el, mert az nekik „aljamunka”, de a válság begyűrűzésével, egyrészt a munkanélküli bevándolrók (vagy a talpraesetebb, és nyelvet beszélő új érkezők), vagy akiknek már van adott országbeli  munkatapasztalatuk, esélyesebbek, de sok helyen van oylan meló, amire már nem csak bevádorlók, de az adott ország polgárai is „lesüllyednek” tehát ők mindenképpen előnyben lesznek. (az idézőjelek azért vannak, mert nem a véleményemet tükrözik- nem hiszem, hogy bármilyen munka is aljamunka lenne)
4.       Nem lehet elindulni úgy, hogy nincs hová menni. Kell szállás, legalább átmenetileg. Ha ez nincs, eszedbe se jusson elindulni.
5.       De még ennél is fontosabb: MIDNIG LEGYEN NÁLAD ANNYI PÉNZ, HOGY HAZA TUDJ MENNI, ha úgy hozza a sors. Szerintem talán ez a legfontosabb az egészben.
6.       Nem godnolnám, hogy le kellene írni, de sajnos a tapasztalat azt kell modnattja velem, hogy le kell írni: mielőtt elindulsz ALAPOSAN nézz utána mindennek! Internet, fórumok, ha kell, konzulátus vagy nagykövetség- MINDENNEK! Minél több az info annál jobb.
Mindenkinek van egy ismerős ismerősének ismerőse, aki minden nélkül kiment valahová mindennélkül a válság közepén és ma már él, mint Marci hevesen- az ilyen városi legendákkal tele van a padlás. Ezek 99%-ban nem igazak. Mert az ilyen történetek áltlalában nem szólnak a kezdeti nehézségekről, lemondásról, vagy arról a nagy adag szerencséről ami az illetőt kisérte- már ha az egész urban legend-nek volt is valaha valóságalapja.
Sokszor a legjobban mégis az ember saját maga áll a sikeressége útjába.
Ha minden, fent leírtak ellenére nekiindul valaki, sokszor a következőképpen teszi: elvárja a kint élő ismerőstől, hogy majd ő szerez neki munkát, elszállásolja, stb. A viccesebb, mikor ezt olyanoktól várja, akiket nem is ismer (és akik nem ismerik őt), csak azért, mert mondjuk magyarok. ÉBRESZTŐŐŐŐ!  Miért kellene bárkinek  segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar? Tanáccsal, fordítással, netán útbaigazítással bárkinek, bármikor. De hány és hány sztorit olvastunk/ismerünk, amikor valaki ismeretlenül beajánlja honfitársát egy munkára és a végén maga jár pórul? Vagy mert a honfitárs alkalmatlan, vagy még a tetejébe ki is fúrja azt, aki beajánlotta? (londoniak vagy az Ausztriában élők erről tudnának órákat mesélni)
Csak azért mert én is magyar vagyok miért kellene megengednem egy vadidegennek hogy mondjuk nálam lakjon? Te Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?
Csak azt tudom mondani, hogy aki nekiindul az vegye tudomásul, hogy eltekintve néhány kivételes esetttől, kint magára lesz utalva (kivétel, ha családtag van kint, de őket sem lehet kihasználni). Ezt nagyon fontos végiggondolni, és észben tartani. Ha valami előre lebeszélt munkára is megyünk ki, legyünk felkészülve egy B tervvel, hogy mi lesz ha az mégsem jön össze, mert akkor kint pénz, nyelvtudás és szállás nélkül nagyon nagy bajban leszünk. Mindenképpen készüljünk egy „legrosszabb eset forgatókönyvvel- worst case schenario”- és akkor nagy meglepetés nem érhet minket, vagy legalábbis fel leszünk ár készülve.

2012. október 1., hétfő

Rosszkedvünk hete


Nem, igazából nem is rossz kedv hete volt az előző, hanem egyenesen szörnyűséges.
Mindenekelőtt azért, mert Utherbaba meghalt.
Az elmúlt több, mint 7 évben az életem része volt, a mindenem, az én drága Babamackóm.
Csütörtökön a szokásos reggeli utáni alvásból nem ébredt fel, egyszerűen örökre elaludt.
Mit lehet erre mondani? Hogy megszakadt a szívem? Hogzy akkora űr van bennem a hiánya miatt, mintha elvették volna a jobbik felemet?
Az ember agya tudja, hogy az ír farkasok átlagéletkora 7 év. Hogy a 7. életév felett minden nap ajándék, hogy akkor már az ember nem keres okokat a kutyája halálára, hanem hálát ad az égnek, hogy boldog, egészséges és teljes élete volt hűséges barátjának, és fölösleges okokat keresni: az ír farkasnál ebben a  korban már bármi megtörténhet.
Szóval az eszemmel mindezt tudom. És azt is, hogy ha van valami jó ebben az egészben, az, hogy Uther nem szenvedett: csak álomba szenderült és átment az örök Vadászmezőkre a többiekkel (Ronannel, Aishával, Daisyvel, Divával és Mayával)  játszani, és amíg nem látjuk újra egymást (hiszen még találkozunk, ez biztos), addig a lehető legjobb társaságban lesz az én Pupákocskám. Egy percre nem érdemelte volna meg, hogy szenvedjen, azt most megteszem én.
Amúgy is borzalmas idő volt a múlt héten, beköszönött az ősz, a vártnál korábban, és bár vasárnapra az idp kiderült és újra a szebbik arcát mutatta, engem ez csak soványan vígasztal.
Arra kell most gondolnom, hogy itt van Bogyó, Pubi és Micor, nekik szükségük van rám, muszáj erősnek maradnom.
Nyilván, aki nem annyira kutyabolond mint én, nem érti mindezt meg, az emberek általában elintézik egy vállrándítással, hogy „csak egy kutya”- de aki igazán ismer, az tudja, hogy nekem Uther volt A KUTYA, a társ, a barát, a minden, amit csak ember álmodhat egy kutyában. A „csak„ szó itt a legkevésbbé sem helytálló.
És ha még mindez nem lenne elég valami vírust is összeszedtem: csütörtökön már nem voltam jól, péntek volt a legrosszabb nap, gyakorlatilag  az emésztésem lenullázta magát. Mindez folytatódott a hét végén is, pedig Jani rendesen szedette velem az Antimalt- ez egy gyomorfertőtlenítő amit a búvárok szedek egyiptomban meg ilyen vérhas-helyeken. Vasárnap este pedig úgy éreztem magam, mint egy lufi, és ez azóta is így van. Az étel nem esik jól, feszül a hasam és egyáltlaán nem érzem, hogy bármihez is lenne energiám.
Pedig ezen a héten tenni való ezer. Először is lelkileg kell összeszednem magam, hogy előre tudjak nézni, hogy tudjam vinni a dolgaimat, hogy helytálljak az életnek nevezett valamiben.

2012. szeptember 26., szerda

Balkan Fanatic

Ezért az írásért most sokan fognak utálni, de annyira kikívánkozik belőlem, hogy muszáj leírnom.
Otthon voltam a múlt héten Maygarországon, és azóta sem térek magamhoz. Nagyon keserű szájízzel jöttem el otthonról, és ennek nem az az oka, hogz végre találkozhattam a családdal, rég nem látott barátokkal, sőt! Azok az órák voltak a legjobbak az egész kiruccanásból.
A keserű szájíz az otthon látottakkal kapcsolatban maradt meg bennem.
Ott kezdődött, hogy átlépve a határt szembesültem a 499 HUF-os benzinárral. ÚRISTEN! Autópálya mellett- vígasztaltam magam, de amikor másnap 469 ft/literért tankoltam, ez sovány vigasz volt.  1.7 EUR (optimista árfolyamon) egy liter gázolajért??? Én itt, spanyolhonban 1.3-ért tankolok, de autópálya mellett is 1.4-et fizettem.
A következő sokk a Tescoban ért: egy liter étolaj AKCIÓSAN 450 HUF. Mennyi???????? 1.6 EUR? Én a Carrefourban 1.25-ért veszem és most háborogtam, hogy 1.15-ről megemelték a szemetek. Egy kocka Ráma (250 gr) 199 HUF, 0.70 EUR. Én ugyanennyiért a Lidl-ben 500 grammnyit veszek, de hagyjuk is a "csöves" Lidl minőséget, a Carrefourban 500 gr 0.97.
ELKÉPESZTŐ! Mindehez az emberek átlagkeresete 650-700 EUR/ hó.
Mikor itt ezt elmeséltem nem akartak hinni nekem, pedig ez a helyzet.
Anno  azt mondtam hogy itt minden ugyanannyiba kerül, mint otthon de magasabbak a bérek, nos, ez ma már nem igaz. Otthon MINDEN drágább, mint itt Madridban, és már nem csak a ruha. Anno egy durvább hónapban 45 ezer forintot hagytál a közértben mondjuk mert tisztítószereket , mosóport is venni kellett- ezt ma nem tudod megúszni 60 ezer forint alatt, ha ugyanaz kerül a kosárba. Itt mi kb.150 EUR-t költünk havonta élelmiszerre , de ebben benne van a kutyakaja és a macskakaja is, a magyar árban ez nincs benne! Magyarul a durván 45 ezer HUF nekünk Madridban a havi élelmiszer, tisztítószer és kutyakaja. Otthon ez most 60 ezer + kutyakaja...(legalappal is számolva + 10 ezer lenne Magyarországon /hó)
Veresegyházról, ha a munkába tömegközlekedéssel járnék, akkor 31200 ezer HUF lenne a bejárás (MÁV 21400 HUF+ BKV bérlet 9800 HUF), ami 110 EUR. Ugyanez a bérlet ami MINDENRE jó az adott zónákon belül (tehát még távolsági buszra is, ami a magyarról nem mondható el), itt  85.8 EUR (ráadásul ez nem 30km-es viszonylatban értendő, mint az otthoni, ugyanis mi picit több, mint 40 km-re lakunk Madridtól). A szolgáltatás minőségét nem ecsetelem, de itt nem fordul elő, hogy 50 percet fagyoskodsz az állomáson majd tovább fagyoskodsz a fűtetlen vonaton. Nem is megyek a részletekbe, mert arcpirító, hogy Magyarországon közlekedési szolgáltatásnak merik nevezni a marhavagon-szintű tömegközlekedést.
Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miből adódik a különbség. Először is az ÁFA, ami itt 21, ott 27%. Atán jött az üzemanyagok adótartama is. D emindez akkor sem magyarázza a különbségeket, hiszen egy hazai Vénusz étolajnál vagy Rama margarinnál ugye nincsenek akkora szállítási költségek, mint mondjuk Madrid és Barcelona között (pontosan feleannyi, sőt még kevesebb)? Akkor kérdem én, mire ez a drágaság?
A tömegközlekedésre megint csak nincs magyarázat, egyszerűen nem értem, mire van képük elkérni azokat a horribilis összegeket.
A ruháknál rájöttem a trükkre. Az itteni cégek magyar "leányai" (Pepe Jeans, Zara, H&M, C&A, Etam, Bershka, stb.) számomra valamilyen ismeretlen okból kb. 310 EUR/ HUF árfolyammal kalkulálnak. Tehát, nem szállítási költségeket kalkulálnak, ugyan miért is kéne, hiszen EUR zónán belül talán nincsenek? Vajon nincsen többlet szállítási költség lejuttatni az árut mondjuk Írország és Sevilla között? És mégis, ugyanannyiba kerül, mert EUR zóna. De említhetném Szlovákiát is, hiszen Budapesttől csak 120 km Pozsony. Nos, Magyarország  nincs EUR zónában és máris lehet 310 EUR/Huf árfolyammal számolni, el tudom képzelni hogy mekkora hasznuk lehet, ha most 285 az árfolyam, de hát amúgy is, tudjuk, hogy mennyibe kerül egy ilyen ruha előállítása a szorgos kis bangladeshi-kínai-szingapúri kezek által.
De nem ellenük akarok beszélni, mert a Zara legalább tudja mi a leárazás, a többiek sajnos (Magyarországon) még mindig elhitetik az emberekkel hogy az eredetileg 4999 HUF-ért kirakott blúzt átírom 6999-re, majd leárazon 4299-re az igazi leárazás. Hát el kell hogy mondjam, az igazi leárazás, az, amikor itt ugyanez a blúz augusztus végén 3.99 EUR-ért van kirakva.
De itt még mindig nem a ruhaboltokról van szó, gusztustalan, amit művelnek, denem ők a legnagyobb rablóbanda.
Amin én kiakadtam, de úgy igazán az az élelmiszer- közlekedés és rezsidíjak. Amikor otthon 20000 HUF a kéthavi vízszámla, (tehát 10000/ hó), akkor én itt 21 EUR/hót fizetek.
De mondhatnám ugyanígy a villanyszámlát, bár az (űdítő kivételként) egy árban van a spanyollal. De a gáz meg egyszerűen horribilis.
Mire föl kénrek el ennyi pénzt az emberektől ezek a cégek?
Miért kerül egy csöves péksütemény majd 2 EURóba, mikor itt 4 darabot kapok ugyanabból 2 EUR-ért?
Hogy lehet az, hogy Magyarországon 700 EUR-ós fizetésből az embereknek több kiadásuk van, mint itt az átlag 1200 EURból?
Miért kerülnek az új autók átlag 30%-al drágábba? És a használtak, ahol már regadó sincsen?
Miért lehet a magyar embert hülyének nézni, és ennyire lehúzni? Miért hagyják magukat vajon? És miért hiszi el még mindig a többség, hogy ez jó így és majd minden rendben lesz mert Kedves Vezérünk is azt mondta?
Miért a multikkal van a baj, mikor törvény szerint az árukészlet egy hipermarketben 80%-a magyar áru kell, hogy legyen? Ráadásul EU-n belül nincsenek importvámok, tehát ez sem lehetne indok, ha netán külföldi lenne az áru...
A kérdések csak sokasodnak bennem, pláne akkor, amikor nem látom, hogy miben nyilvánulna meg mondjuk a magas BKV vagy benzinár. Közlekedésfejlesztés? Ugyan már! Útépítés? Az elmúlt másfél évben, mióta utoljára magyar földön autóztam egy db utat nem újítottak fel azokon az útvonalakon ahol közlekedtem. Pedig ugyanazokon az útvonalakon közlekedtem most is: BP- M3-Szada- Veresegyház-Gödöllő, BP- Szolnok, BP- Budaörs. Semmi változás, csak még kátyúsabb utak.
A sírás kerülgetett néha. Ennyire még sosem hiányzott nekem Spanyolország, alig vártam, hogy újra itthon legyek. Mikor kiszálltam a gépből, potyogtak a könnyeim olyan felszabadító érzés volt!
És mégis- most meg azért potyognak a könnyeim, mert nem tudok megmenteni 9 millió otthoni embert, mert nem tudom megváltoztatni a megváltoztathatatlannak tűnő tényt: Magyarország bizony a Balkán része lett.

2012. augusztus 29., szerda

Honvágy

Sokan kérdezik tőlem, hogy nem hiányzik-e Magyarország nincs-e honvágyam.
Röviden: nincs.
Nem azért nincs honvágyam, mert nem hiányoznak az otthoniak, vagy mert nem hiányzik a környezet, a megszokott helyek, arcok, az ízek...de igen, mindez hiányzik.
De a nyugalmat itt találtam meg, mert panaszkodni nincs okom, és mert itt boldog vagyok.
Van egy jó munkám, amit szeretek, ahol látok perspektívát, ahol megbecsülnek. Szuper helyen lakom, ahol a szomszédok nagyon jó fejek, és nem arra megyek haza nap, mint nap, hogy ügyellnem kell, hogy elkerüljem őket, mert már azon stresszelek, hogy ma melyik, mibe fog belekötni. A klíma nagyon jó, a tél rövid, ez is pont nekem való. Van egy párom, aki itt van velem, aki mindenben támogat, és persze, van egy tesóm, aki azon kívül, hogy sokat segít, abban is segít, hogy a két lábam mindig a földön legyen. És nekem ők a családom, tehát itt van a szűk családom, itt van a helyem mellettük.
1 éve és 4 hónapja nem voltam Magyarországon. Nem így terveztem, de ez most így alakult. Ősszel tervezek hazamenni, végiglátogatni a rokonságot, a barátokat, ha egyáltalán még bárki is kíváncsi rám...
Buapest hiányzik, abból a szempontból, hogy jó lesz nagyokat sétálni a városban, szürcsölni az olasz kávét (na az elmondhatatlanul hiányzik- és itt csak hétvégén iszom olaszt), beszélgetni a barátokkal, találkozni a családdal, és rácsodálkozn a város ezer szépségére. (szerencsémre mikor  Pesten dolgoztam naponta jártam a belvárosban és annak ellenére, hogy pesti voltam, minden nap ugyanúgy megdöbbentem a város szépségén, mint a túristák).
Ha ez a honvágy, akkor van némi honvágyam, de azt is tudom, hogy pár nap után a szívem már vissza fog húzni Madridba, mert az igiazi honvágyat akkor érzem majd, mikor Magyarországon leszek.

2012. augusztus 25., szombat

Őszi divatelőzetes

Akik régóta olvassák a blogot azok jól tudják, hogy amint bejön az új kollekció akkor megírom itt, hogy kb. ki, mire számíthat ha idejön vásárolni, vagy ha majd jövőre Magyarországon meg akarja venni ugyanezt.
(na jó egy részét már az adott évben kapni lehet).
Még javűban dúl az augusztus, de már minden boltban ott van az őszi-téli kollekció: hol teljes pompában, hol pedig részben. De mit is láthatunk?

A színek: bordó, sötétzöld, törkitkék, mustársárga., keki, lilák árnyalatai....illetve, ez a színek ősze lesz ugyanis akinek ezekből a sötét színekből eleg van, azok választhatnak az UV zöld, ZV rózsaszín, sötét fűzöld, királykék, fehér és fekete.
Szóval ősszel színkavalkád!

Trendek:
1. Jeggings- aki ezt a szót még nem ismeri, (de szerintme ilyen nicns) azok kedvéért: a jeegings a cicanadrág és a framer keresztezősése, vagyis egy farmer anyagból készült macskanadrág. Rendkívül praktikus viselet egy magas szárú csizmával és mondjuk egy bő blúzzal, merészebbek egy farmershortot is felvehetnek a jeggings fölé.
2. Színkavalkéd és nagy minták: mindenféle nonfiguratív minta, némi orosz nép,műbészeti beütéssel, mindenféle színekben.
3. Tyúkláb minta, feketén-.fehéren
4. Vonalak, kockák, geometriai minták
5. Farmer, farmer, farmer - nadrágok, shortok, dzsekik
6. Western- westerncsizmák, de lekerekített orral, indián mintás pulóverek, és az elmaradhatatlan jeans. Camel, barna, keki árnyalatok.
7. Szegecsek és csipkék. Szegecsek és/vagy csipke mindenen: ruha, cipő, táska. Mindenen, egyes helyeken még a fehérneműkön is szegecs van!

Mi, melyik üzletben:

Zara: elegancia, eleganci a és elegancia: királykék, fekete és fehér, álomszép selyemblúzok. A másik trendjük a farmer és a western, meg a szegecsek.Nekem nagyon tetszik akollekciójuk, igaz a magassarkú platform cipőik horhatatlanok (felpróbáltam, tudom miről beszélek). , és egy picit drága is, de 1-1 darabra megéri beruházni, illetve itt tetszetteka  legjobban a farmerok, és 19,9-étr nem találtam drágának.

C&A és New Yorker: a kollekció szinte teljesen megegyezik, mustársárga, lila, farmaer, türkiz..sajnos sem a fazoinok, sem a színek nem jönnek be, 1-2 darabot azért láttam, amit el tudok képzelni a gardróbonban. Elpnyük az, hogy nagyon olcsó.

Blanco: kreatív és változatos kollekció, elfogadható áron, de aki 42-es méretnél nagyobbat hord, esélytelenül nézelődik. Náluk láttam a legjobb mintás, színes darabokat, tetszett a koncepció, és ittlárram a legjobb sötétzöld jeggingset is.

Stradivarius: Nothing special. Felejtős. Ugyanez igaz a bershkára is, valszeg még nem tették ki a teljes kollekciót, mert ami kint van, azt a kínai bazárban is meg lehet venni. Ha valaki észrevehetetlen szeretne lenni, bátran térjen be ide.

Primark: a fele szemét, meg gaygi, viszont itt láttam nagyon olcsó farmereket (jeggings 5 eurótól), láttam egy szép csipkeröhéát is (ugyanez a darab 70 eur a Cortefielben, itt 19), és a legjobb csizmát is itt láttam, eddig. hozzáteszem,. hogy a cipőüzletekben még nicns bent az őszi kollekció.

A cipőkről, táskákról később, mert a nagy részük még nincs az üzletekben, kivéve a Misakot, de az az igazság, hogy ami már ott van, arról nem érdemes beszélni, kb. C&A szint, de remélem a kollekció másik fele jobb lesz.
Amint lehet megírom miket láttam még, remélem ez előzetesnek jó volt!

2012. augusztus 21., kedd

A névtelen macska

Új taggal bővült a családunk.

Az úgy volt, hogy a tenerifei ír farkas barátunk Madrid mellé adott egy el kölyköt, aki időközben megnőtt és rendszeresen kozmetikázom. Alf gazdái Marisol és Rafa, Madrid mellett Las Rozasbyan élnek és Alf mellett van egy magyar vizslájuk és vagy 8-10 Maine Coon macskájuk is, Marisol eléggé híres és elismert Maine Coon macska tenyésztő.
Mikor Juan Madridban volt látogatni (ő Alf, az ír farkas tenyésztője) elviettem Marisolékhoz, hogy 1 év után lássa a kutyát. Én akkor találkoztam először ennyi Maine Coonal addig e csak kiállításon láttam ezeket a hatalmas macskákat, akik hihetetlenül nyugodtak, bújósak, emberszeretőek.
Említettem is Marisolnak hogy egy nap, ha éppen van egy Maine Coon aki gazdit keres, gondoljon rám. És erre azt felelte, hogy  ez az a nap! Merthogy van egy macska, akit eladott Almeriába de a gazdája nem tudja tovább tartani és adoptálni lehetne!
Hazamentem Janivel megbeszélni  dolgot. Janit nem votl egyszerű rábeszélni, mert ő annyira, de annyira szereti Micort (Greta Garbo), hogy komoly aggájai voltak hogy most akkor vele mi lesz (természetesen aggályai alaptalanok voltak, jelenleg Greta a főnök).
Nem sokkal ezután egy szép vasárnap délután megérkezett a macska. Bikiniben, ahogy Marisol fogalmazott, mert a volt gazdája lenyiratta a macsek amúgy gönyörű hosszú szőrét. Hatalmas, nagyfejű kandúr, akkora tappancsokkal, mint a tenyerem, vörös, aranyszínű szemekkel. Egyből beleszerettem. A cicus igazi szívrabló, mert ellenálhatoatlanul kedves , bújós, hízelgős...
A próbléma az, hogy nincs normális neve. Elvielg Bo-Little-nek hívják törzslkönyv szerint. A gazdija eddig simán Pubizta. De ki az, aki Pubinak hív egy ilyen gyönyörűséget? És különben is, egy Greta Garbo  mellett senkit sem hívhatnak Pubinak. Úgyhogy jelenleg keressük a megfelelő nevet. mivel a macska szőre még nem nőtt ki, teljes pompájában nem tudjuk csodálni, így lehet hogy addig el kell halasztanunk a névadást..valami glamouros nevet keresünk ami illik Greta Garbo mellé...a képen Pubi még a régi helyén, nyírás előtt...

2012. augusztus 14., kedd

Főszerepben az egészség

Furcsa dolog nekem ez a sport.
Mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik sportoltak. Tették ezt hobbiból vagy versenyszerűen, mindegy, én felnéztem rájuk. Pláne, ha még szerették is.
Hogy miért? Mert én világ életemben utáltam sportolni. Ha egy pszichomókus nagyon leásna a lelkemben, valószínűleg rájönne, hogy a dolognak köze van ahhoz, amikor Anyu 5.-es koromban vívni küldött az MTK-ba. Akkor az úgy volt, hogy előzőleg egy iskolai teszten tehetségesnek találtattam, és gondoltam kipróbálom. Igen ám, de pont ugyanakkor Pindur dzsesszbbalettre kezdett járni én meg táncolni világ életemben imádtam. Ennek ellenére Anyu vívni küldött én meg azt az első naptól kezdve utáltam. Pláne utáltam, hogy én voltam a duci lány akit ráültettek a svédszekrényre, hogy a többiek az én vállamon át ugráljanak. Én meg csak ültem, én voltam a nehezék.
Pedig az alkatomhoz képest mindig is mozgékony voltam.
Persze ilyen élmények után nem csoda, hogy megutáltam a mozgást, az egyetlen kivétel mindig is az úszás volt. A gimiben pl. Minden egyes nap fél 6-kor ott voltam az Újpesti uszodánál és Szilvivel, az osztálytársammal róttuk a hosszokat. Azt nagyon élveztem.
Azóta néha-néha elkeztem valamit mozogni, tornázgatni, vagy pl. A  hastánc is nagyon tetszik, amit régebben sokkal intenzívebben műveltem, de máig nem hagytam abba.
Azonban lássuk be az igazi mozgás a hastáncnál valamivel ( és persze rövidebb távon) sokkal hatákonyabb, igaz áltlában sokkal megerőltetőbb is.
Az úgy alakult, hogy lett egy okostelefonom erről már írtam az előző postjaim egyikében. Erre a telefonra le lehet tölteni egy applikációt, ami trackeli a mozgást. Beállítod hogy milyen mozgásformát végzel, a telefon méri a távolságot, a sebességet, és megmondja hány kalóriát égettél el. Nos ezt kezdtem el tesztelni. Nem mellékesen új futócipőt is szerettem volna venni, de mivel nem futok, ezért ez talonban volt eddig.
Nos gondoltam egyet és „gőzkiengedés” címén elmentem futni. A futást kb 200 m után feladtam, mert meg akartam halni. De a power walkingot nem adtam fel és az applikáció működött! Azóta szinte minden nap megyek power walkingolni, de néha azért bele-bele futok a sétába: rövidebb távokat, mondjuk eldöntöm, hoga következő oszlopig, fáig, lámpáig stb. Futok.  Átlagban naponta vagy kétnaponta kb 4 km-t teszek meg.
Emellett, mivel nyár van és van medencénk ezért újra elkezdtem úszni. 10 hosszal (240 méter) kezdtem, ma már ez majd 600 méter, ami leírva nem sok, de naponta leúszva azért nem olyan rossz.
Ha ez még nem lenne elég minden nap lenyomok 300 hasizom gyakorlatot. Ez is 150-ről indult amikor elkezdtem.
A legújabb pedig az aerobic. Inkább erősítésnak hívnám, mondhatnám hogy Rubint Réka DVD-kre tornázom, és nagyon jóóó!
Először egy 20 perces etappal kezdtem, és nagyon büszke voltam magamr,a hogy végig tudtam csinálni- gondoltam akkor hozzácsapok 20 percet még- na itt 5 perc után meghaltam.
Másnap alig áltam a lábamon mindenem fájt, pedig lenyújtottam rendesen.
De mégis, másnap látszott az eredmény!
És azóta már 90 perces dvd-t is végigcsinálok, kisebb pihegésekkel közben, de nem baj, mert minden nap javulok.
Ez a hatékony mozgás hiányzott, mert ugyan szenvedés, de nagyon hamar ad sikerélményt.
10 nap alatt egy ruhaméretet fogytam, pedig semmi mást nem változtattam az addigi / eddigi diétámon. (erről picit később)

Ma már a mozgás menetrendem a következő: hétköznap munka után vagy úszás vagy power walking + torna. A torna lehet a „sima” 300 hasizom, vagy egy DVD, de ezt mindig variálom, hogy ne legyen unalmas. Tegnap úsztam, utána lenyomtam egy 20 perces dvd-t majd 300 hasizmot (ez soknak hangzik, pedig nem az).  Reggel általában úszással indítok, majd jön egy dvd, aztán délután vagy egy újabb úszás vagy újabb dvd, vagy  tánc/hastánc. Este power walking.
Persze van pihenőnap is, ezt be kell iktatni. Nekem a szerda az, amikor Axellal találkozom. Akkor nincs torna, hanem Axellal tali van J Persze volt olyan, hogy szerdán Axel tali után még mozogtam, de az nem keménység volt, inkább egy laza power walking. Ha pedig szerdán is mozogtam, akkor pénteken nem. Tudatosan iktatok be egy héten egy pihenőnapot.

Persze a mozgás önmagában is nagyon jó, de kis odafigyeléssel a kajálásra még jobb!
Azt vettem észre, hogy  a munkahelyemen mindig kajakómám volt. Először is, a munkahelyváltással megszűnt, hogy  menu del díat eszem, tehát nincs kint evés (mármint étteremben).  Hozok magammal kaját. Eleinte szendvicset hoztam, vagy tésztát, vagy bármilyen előző napi vacsimaradékot. Ez megszűnt.  Ma minden nap kb 10 perc alatt összeütöm a másnapi ebédemet. Fehrje és/vagy zöldség. Ez lehet kukorica virslivel vagy saláta tonhallal vagy zöldorsó garnélával- semmi tészta, semmi kenyér, semmi krumpli, semmi rizs.
Így az ebéd után nincs kajakómám. Jóllakni jóllakok, de nem akarok azonnal elaludni.
A vacsora az már sarkallatos kérdés, itt bevallom, hogy bizony vacsorázni nem szoktam. Hacsak nem vesszük vacsorának azt a pohárnyi gazpachot amit legurítok, mikor hazaérek. Vacsorázni  csak pihenőnapon szoktam, mikor Axellal találkozom, illetve most a hónfordulónkon elmentünk Janival Ribsbe. De amúgy nem eszem semmit este. Az egyetlen dolog, amiről nem mondtam le (és nem is vagyok hajlandó) az a reggeli. Tejeskávé (cukor nélkül), croissant, vaj, lekvár, gyümölcslé. Nem egészséges, de iszonyat finom J

Hogy mi motivál?
Több dolog is. Az egyik, hogy az okostelefon applikációja minden mozgás (power walking) után  megosztja az eredményt a Facebokon. A másik, hogy önmagat is motiválom azzal, hogy státuszba írom a FB-on, hogy úszni mentem, aerobcoztam, stb...és ez engem motivál. Méghozzá nagyon. Persze sokan nem értik, hogy  most mi ebben a kunszt, de ez az igazság. Engem ez motivál.
Motviál a sikerélmény is. 6 hete kezdtem el, és azóta 2 ruhaméretet fogytam. A bermudámat amit a nyár elején vettem, már nem vehetem fel, emrt leesik rólam. Viszont újra hordok egy olyan bermudát, ami utoljára 2008-ban volt rajtam.

De az egészben mégis  az a legjobb, hogy nem érzem szenvedésnek. Ráadásul nagyon megszerettem a mozgást! Sosem gondoltam volna, de nagyon élvezem. Levezetem az  energiáimat, a stresszt, és nagyon jól érzem magam!

2012. július 27., péntek

Portugália Madridban

Kicsit meg vagyok mostanában hasonulva…
Junius eleje óta, mióta visszajöttem Sofia-ból (igen voltam Bulgáriában 4 napot, elképesztő volt!- de az majd egy külön post) a portugál csapattal kezdtem el együtt dolgozni, elvielg én vagyok az ország felelőse, szóval egymásra kellett hangolódnunk.
Szeretem a portugálokat, alapjában véve nincs semmi bajom velük, bár a liszaboni oldalon 1-2 idiótával azért elbeszélgetnék- simán ellentmondanak a saját főnöküknek (ez nem én vagyok, hanem az ügfelem, aki Ibériáért felelős, és így Portugáliáért is, de szerencsétlenségére spanyolnak született), hiszen ők Portugálok és minden gond nélkül nézik hülyének azt, aki történetesen nem Vasco da Gama  hazájában született.
Most az van, hogy a csapatból egy spanyol lány kivételével mindenki portugál. Ami önmagában nem lenne baj, de nem mindegyikük beszél spanyolul, ergo van akivel angolul vagy franciául beszélek. Hamar beláttam, hogy akkor járok a legjobban, ha elkezdek portugául tanulni. Úgyhogy fogtam magam és beszereztem egy Könnyen Portugálul című könyvet így most spanyolul tanulom a portugált, ami elég szürreális élmény.
A legjobb azegészben az, hogy a portugál az tulajdonképpen a spanyol s-el és u-val meg ny-el megspékelve, illetve 1-2 szót máshogy mondanak. Írni már remekül írok e-maileket portugálul, persze nem bonyolultakat, cask ilyen kis egyszerűbbeket, igaz ebben a gugli fordító is sokat segít. Beszélni is tudok 1-2 mondatot, persze a csapat is először ilyeneket tanít meg nekem, hogy cabra de mierda (az egyik ügyféloldalon dolgozó hölgyet illetik ezzel a kifejezéssel kb. Büdös ribancnak fordítanám) illetve a fazer de parvou (hülyét játszani, adni a hülyét). Ezek az élet nélkülözhetetlen kifejezései (szerintük).
Hogy legyen alkalmam élőben is gyakorolni voltam egy hétvégét Liszabonban- ahol végig spanyolul beszéltem. Imádom Liszabont, de most a városból cask a hipodromo do campo grandet és a szállodát Láttam (Ibis), mivel mindkét nap kiálltáson voltam Bogyesszal. Liszabonban fajtagyőztesnek és csoport 3.-nak lenni nagyon jó dolog! 
Viszont az nagyon hasznos volt hogy a szállodában tv-t néztem, ugyanis  Portugáliában a filmeket eredeti nyelven, feliratozva adják, így a Pókemer3-at angolul néztem portugál felirattal…megfizethetlen!
Szégyenszemre a nemzeti eledelüket a bacalaót nem kóstoltam ugyanis pizzát vacsoráztam, de mivel megyek augusztus végén Estorilba, akkor majd pótolom az elmaradást.
Szóval jelenleg nyelvet tanulok magyarként Madridban portugálokkal dolgozom egy amerikai cégnél és finn az ügyfelem…(illetve a kapcsolattartóm spanyol, aki viszont doglozott Magyarországon is a finn cégnek és beszél 1-2 szót magyarul is hihi)
Éljen a multikulturizmus!

2012. július 5., csütörtök

WHATSAPP

Jó dolog a technika. És jó dolog olyan szerencsésnek lenni, hogy kipróbálhatomJ
Perszazknak, akik évek óta Iphonet vagyilyesmit haszálnak azoknak ez már természet, de nekem, akinek a cég jóvoltából egy ónapja van okostelefonom ez nagyon új.
De nagyon élvezem.
Az a vicc, hoyg a mellettem ülő kollega és a másik oldalamon ülő nagyfőnk is egyrre kapott telefont, én valamivel korábban, de el tud telni úgy egy délelőtt hoyg alkalazésokat vadászunk a telefonon, meg hogy bújjuk hogy mit lehet még kihozi belőle.

Természtesen itt mindenkinek Nokiája van, lévén a Nokiának dolgozunk (ez itt a reklám helye)
Szóval a lényeg: haladok a technikával már van okostelefonom is!
Azt hiszem Ax is írta anno a blogjába hogy  nem okos dolog ezmert nem tudsz leszállni a telefonodról..hát van benne valamiJ

2012. június 20., szerda

Todos con La Roja

Elkezdődött a foci EB, és aki eddig még nem akart közel kerülni a focihoz, vagy amúgy nem érdekli sem a foci, sem a sport, nos azt most elkerülhetetlenül besszippantja az őrület.
Ott kezdődik a dolog, hogy itt a válogatottal, vagy annak bármely tagjával (ideértve Vicente del Bosque szövetségi kapitányt is) bármit el lehet adni. Tehát sört, mobil vagy áramszolgáltatót, valamilyen alapítványt, biztosítót, fagyit, lottót, akármit. Persze, sportszereket is. Ez ömlik a tv-ből kb. 1 hónapja.
Aztán jön a saját EB –dal:   No hay dos sin tres (nincs kettő három nélkül, ami kb. Ha a közmondást nézem annyit tenne, hogy 3  a magyar igazság, dehát ugye  Spanyolországban vagyunk).  Amúgy a cím a két nagy címre: az EB és a VB címre utal, amit már megnyertek a spanyolok és most történelmet írhatnak, ha nyernek megint: korábban senkinek sem sikerült zsinórban 3 x nyernie: EB-t, VB-t majd újra EB-t.
Az EB kezdete előtt, de legkésőbb az első napon az ablakokba kikerülnek a spanyol zászlók, a kocsikra is felkerülnek a matricák/kis zászlók/ablakra ragasztható szalagok, bármi, csak nemzeti sznű legyen. Az összes áruházlánc piacra dob mindenféle, a spanyol csapatot  éltető pólót, a „todos con la Roja”, vagy „no hay 2 sin 3” , „campeones” esetleg a „Yo soy español” felirattal, nemzeti színekben, ahogy kell. A Carrefour ban láttam egy Team France Support felirató kék-fehér-piros színű pólót is, vagy a beszerző volt sültbolond, vagy viccnek szánták- én is imádom Karim Benzemát, végülis francia válogatott létére Madridban játszik, de ki az az öngyilkosjelölt, aki ilyen pólót felvesz az EB alatt Madridban? Majd megveszem ha leaárazzák az EB utánJ
Természetesen a meccseket élőben közvetítik, és a legtöbb bárban van TV vagy projector, vagy bármi, amin kényelmesen nézheti az ember a meccseket. Ez nem véletlen! Ugyanis kimutathatóan a bárok forgalma fellendül a fociközvetítések alatt, különösen, ha a spanyolok játszanak. Az állam extra 2,5 milliárd euró közvetett bevételt remél csak a Foci EB-től, mert ennyivel nő a fogysztás, ennyivel több az adóbevétel.  (nem csak a bárok, de a sportszerüzletek, ruházati üzletek, stb. forgalma is nő)
A Sol-on az egyik épületet tetőtől talpig beöltöztették Nike reklámba, és minden héten cserélik az egyik molinót a szerint, hogy kiről beszéltek legtöbbet a szociális hálókon. Múlt héten Sergio Ramos volt kiemelve, e héten Fernando Torres. A szomszéd épület pedig a komplett csapat képével lett felmolinózva ugyanígy Nike-ban.
Amikor a spanyol csapat játszik megáll az élet. Az utcán egy lélek sincs, a legtöbb üzlet (ami ugye nem bár, tehát nincs közvetítés) egzeszűen bezár, mert nincs értelme nyitva tartani, inkább az eladók is elmennek meccset nézni.
De nem csak a meccs alatt: a meccsre hangolódás ott kezdődik, hogy a legtöbb bárban és üzletben a meccs napján az összes eladó spanyol mezben van, pl. A munkahelyemen a reggelizdében (Les Petites a bár neve) vagy a Carrefourban és a Mercadonaban az egyenruha helyett spanyol válogatott mérkőzéseinek napján  focimezt viselnek a dolgozók.
A Santiago Bernabeu stadion előtt Madridban (és ugyanígy azország több nagyvárosában) a óriáskivetítőkön lehet nézni a meccseket- a legutóbbi spanyol meccs közvetítésen 30 ezer ember volt jelen, és nem bent a  stadionban élőben, hanem a stadion előtti kivetítőn szurkolták végig a lengyelországi meccsközvetítést. Ugyúgy zászlókkal, sípokkal, dobokkal (nádihegdűvel, hihi) felszerelkezve, mintha igazi focimeccsen lennének, és ugyúgy szurkolnak, mintha élőben ott lennének Gdanskban.  ELKÉPESZTŐ!
De a legjobb az, amikor gólt rúgnak a srácok: aki esetleg nem nézné a közvetítést az is tudja, mert Spanyolorsz egemberként kiált fel a gólnál, egyeszerre 40 millió ember örül, jó hangosan,  sőt néhányan petárdákat is dobálnak, hogy nyomatékosítsák, tehát egyszerűen lehetetlen nem értesülni  az eredményről.
Mi pl. A spanyol-ír meccs alatt egy defektes kerékkel szenvedtünk és a komplett meccsről lemaradtunk- de pontosan tudtuk hazaérve az eredményt csak az ujjongások számát kellet számolni.
A meccs másnapján a reggeli híradóban nem csak a meccsről, hanem a szurkolásról is tudósítanak, ki, hogyan szurkolta végig a meccset- tudosítás a főbb terekről, bárokból de még egy-két család otthonából is, hogy ki, mit csinált meccs alatt. (ma egy szerencsételn buszsofőrt is megszólaltattak, aki éppen szolgálatban volt este és lemaradt a meccsről)
Hogy miért fontos ennyire a spanyoloknak a foci nem tudom, de az biztos, hogy most feledtet minden válságot, munkanélküliséget, és pénz nélküliséget, az EB-álom eufóriát, örömet és egymáshoz tartozást ad. Furcsa egyszerre kívülállóként, és mégis helyiként nézni ezt az egészet, és ha lehet egy személyes megegyzésem: én drukkolok a spanyoloknak, mert ezeknek az embereknek most úgy kell minden ilyen öröm, minden olyan alkalom, amikor büszkék lehetnek magukra, mint egy falat kenyér. Én pl. Ezért örültem, amikor a görögök is továbbjutottak a csoportkörből, mert hasonló cipőben járnak.
Mert lehet sok mindenben nem, de fociban,még lehetnek a legjobbakJ