2012. január 30., hétfő

A nagy döntés

Mottó: „jobb a tűzben égni, mint ázni a húgyban”- Mickey Rourke a Harley Davidson és a Marlboro Man c. filmben

Az előzőekben már írtam arról, miért éppen Spanyolország, de azért visszatérnék ide majd érintőlegesen.

Az én történetem, ami most nagyon személyes jellegű lesz, egészen gyermekkoromig nyúlik vissza. Szüleim külkeresek révén 5 évet éltünk Dél-,merikában, Ecadorban, innen a spanyol nyelvtudás is. De innen ered az a kozmopolita neveltetés, amit kaptunk, a tolerancia, az alkalmazkodókzség, és az, hogy „ha a sivatag közepén ledobnak”, akkor is feltaláljuk magunkat. Miért a többes szám? Mert az öcsém is ugyanilyen :o)

Szóval, ennyit a gyermekkorról, a mostani történethez az ott ért hatások nagyban hozzájárulnak.

Ugorjunk az időben 2003-ig. 28 évesen, túl a szüleim elvesztésén, éppen jókor jött egy ajánlat- itt tölteni Madridban pár hónapot. Az állást egyértelműen a nyelvtudásomnak köszönhettem, és ideérve, fejest ugorva az ismeretlenbe eltöltöttem 4 hónapot- a szállást, az autót a cég fizette, sőt napidíjat is kaptam. A csapattal, aminek a tagja voltam, ezt a 4 hónapot maximálisan kihasználtuk- a munka után felfedeztük Spanyolországot. Én akkor szerettem bele ebbe az országba, mert addig csak átutazóban jártam itt, vagy üdültem valamely tengerparton.

Megával ragadott a mentalitásuk, a levegő, a jó idő, valahogz minden olyan élhetőnek tűnt , itt soha nem aggódnak semmiért. Persze a rózsaszín szemüveget néha levettem és láttam a valóságot, de az, már akkor is messzemenően túlszárnyalta az otthoni helyzetet. Akkor eldöntöttem itt akarok élni.

Aztán 2004-ben szinte megismétlődött ugyanez, csak egy 1 hónapos barcelonai munka képében- akkor ha mást nem, azt eldöntöttem, hogy inkább Madrid, mint Barcelona, nem mintha Barcelonával bármi bajom lenne, de nekem Madrid élhetőbb.

Azllehatározás tehát megvolt, az időzítésre vártam. Közben otthon karriert építettem, középvezetői szintig küzdöttem fel magam, a területen, ahol dolgoztam, a nevem ismert volt minden hasonló cégnél. És mégis, egyre inkább úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Nem lehet ennyi az élet. Nyilván ehhez hozzájárult, hogy a terület, ahol dogozom (outsourcing), elég specifikus, és mivel minden a költségcsökkentésről, folyamatjavításról, racinalizálásról szól, többször meg kellett, hogy éljem, hogy az addigi munkámat, vagy a csapatom munkáját továbbviszik keletebbre, mondjuk Indiába vagy Kínába, mert ez úgy a cégnek a töredékébe kerül. Ehhez amúgy nagyon jól hozzá lehet szokni, hiszen folyamatosan új kihívás elé állít, de az az igazság, hogy egy idő után mér megkérdezi magától az ember, hogy minek strapáljam itt magam, amikor rövidesen úgyis kiveszik a kezemből a munkát. Viszont jól megfizetnek, jók a juttatások is...

2010 tavaszán, a testvérem, (aki szintén karriert épített) kapott egy lehetőséget, úgymond cégen belül váltani: egy állást ajánlottak neki Madridban. Természetesen elfogadta.

Akkor éreztem, itt az idő. Nekem a testvérem az egyetlen családtagom, szűkebb értelemben véve, mivel a szüleink már nem élnek, ezért egymásnak mi vagyunk a család. Vannak nagynénik, unokatesók, de a szűkebb család nekem a testvérem.

Tudtam, hogy nekem is mennem kell, bár az első hónapokban keményen vívódtam, hogy mégiscsak egy jó állást hagyok itt, ami ugyan szakmailag már nem nyújtott semmi újat, mivel egy idő után megtanulod, hogy ezen a területen a problémák ugyanazok, a megoldások is, tehát nagy „rocket-science” nincsen. Ráadáasul az aktuális helyemen nem is éreztem jól magam, az én szemléletem és munkatempón az akkori cég mentalitásától nagyon távol állt. (főnökeim szerint túl direkt és egyenes voltam- ja, bocsi:o))

Szerencsére elhatároztuk a párommal, hogy a szabadságunkat Spanyolországban töltjük. Odafele diszkont repcsi, viszafele pedig kocsi, mivel a tesóm az én autómmal vágott neki az útnak. Több, mint két hetet voltunk kint, nem csak Madridban, hanem felhasználva a korábbi tapasztalataimat, körbeutaztuk Andalúziát.

A 2010 tavaszi választások után azt kezdtem érezni, hogy nem a jó irányba alakulnak a dolgok. Közgazdászként nem szakterületem az államháztartás, de azért „ich bin doch nicht blöd”, avagy „yo no soy tonto” (mert hülye azért nem vagyok), láttam, amit láttam. A gyorsnaszád ámokfutásának következtében a lehető legrosszabb irányba megy az ország, de nem is ez ijesztett meg annyira, hanem az a kommunikációs módszer, amit utoljára a „legvidámabb barak”-ban használtak. És akkor még nem is beszéltem a médiatörvényről, meg az államosításokról- a legvégső pöccintést az adta, amikor kijelentették, hogy ha nem adom oda az államnak a nyugdíjra félretett pénzemet, akkor nem fogok nyugdíjat kapni. Hát zsaroljanak, akit akarnak, tőlem egy buznyákot sem kaptak- akkor elhatároztam, hogy semmi baj, nem kérek én állami nyugdíjat (mindenkit megnyugtatok nem lesz miből kifizetni azoknak sem, akik átmentek az állami rendszerbe), úgyhogy úgy döntötem, hogy vagy a spanyol államtól kapjak nyugdíjat, vagy ha már le kell dogoznom a hátraévő életemet, akkor azt tegyem egy olyan országban, ahol nem kell körülnéznem mielőtt mondok valamit, mert különben megáll egy fekete autó a ház előtt és bevisznek. Mert most sajnos afelé haladunk...

A legdurvább az, hogy a blogomban valmaikor augusztusban írtam egy postots „Az Aggoodalom” http://roxispain.blogspot.com/2011/08/aggodalom.html) címen, és azóta a helyzet, nem, hogy javult volna Magyarrszágon, hanem még tovább romlott.

Szóval vettem egy mély levegőt, felmondtam, lefoglaltam a repülőjegyet és kijöttem.

Igen, egyedül, mert az volt a terv, hogy a páom és a kutyáim utánam jönnek amint itt mindent elrendezek (értsd munka, lakhatás). A mai napig hálás vagyok a tesómnak, hogy megengedte, hoyg kezdetben nála lakjak. Az állsákeresés gyötrelmeiről már írtam korábban, a lényeg, hogy sikerült. Nem volt egyszerű, de rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. A lakhatást, mikor kezemben volt a munkaszerződés, 1 hét alatt elintéztem- talán szerencsm volt, talán már előre körbenéztem hol, ilyen házat szeretnék bérelni. És persze rendben voltak a papírjaim.

A párom, a kutyáim, és a macskánk májusban érkeztek, és meg kell , hogy mondjam, voltak azóta kisebb-nagyobb nehézségeink, de egyetlen percre sem fordultmeg a fejünkben, hogy visszamenjünk Magyarországra, maximum csak látogatóba, hogy találkozzunk a nagynénikkel-unokatesókkal és a barátokkal, meg „turistáskodni”. Másért, nincs miért.

2012. január 23., hétfő

Álláskeresési tanácsok - Madridhoz

Lehet, ez egy kicsit hiánypótló post azoknak, akik úgy döntenek, megpróbálkoznak állást keresni Madridban. Az alábbiakban nagy részt a saját, illetve a baráti köröm tapasztalatát írom le, nyilván, sok az általánosítás, és külön kiemelném, hogy elsősorban Madridra vonatkozik.
Hozzáteszem, hogy 6 év gyakorlatom van emberek kiválasztásában, de ezen tapasztalatok némelyike itt Madridban nem feltétlenül bizonyult használhatónak.
tehát, hogyan is kezdjünk hozzá?
A kezdetek
Először is, kell egy spanyol nyelvű önéletrajz. Ez elengethetetlen, még akkor is, ha multinacionális céghez tervezünk pályázni. Ha direkt egy általuk preferált cég oldalán pályázunk, persze, akkor lehet angol nyelvű is az önéletrajz, de ha az általános állás portálokon pályázunk (infojobs, monster, infoempleo, adecco, randtsad, manpower..) akkor muszáj spanyol nyelvű önéletrajzzal rendelkezni.
Másodszor kell egy jó kísérőlevél. Azt tanácsolnám, hogy ebből legyen minimum 2-3 féle sablonunk, amit tudunk variálni ahhoz az álláshoz, amire éppen jelentkezünk. Általánosságban egy fejvadásznak, vagy egy HR-esnek kb. fél perce van, hogy eldöntse, foglalkozik-e velünk a továbbiakban, vagy sem, ezért egy jó kísérő levél, amiben összefoglaljuk a tapasztalatunkat, készségeinket és nyelv tudásunkat, egy jó állás záloga lehet.
Nagy előny, ha van spanyol telefon számunk és spanyol címünk egy jó tanács: nem kell, hogy oda legyünk bejelentve, senki sem fogja ellenőrizni. A spanyol telefon szám pedig azért kell, mert nem szívesen hívnak külföldi számot a HR-esek, vagy a fejvadászok. (megjegyzem, ez magyarországon is így van, több fejvadásszal is konzultáltam, mielőtt itt elkezdtem állást keresni). Tapasztalat: amíg nem volt spanyol számom egy alkalommal csörgött a mobilom, mikor lett, akkor kezdtek el igazán keresni.
Ha már megvan az önéletrajz, a kísérőlevél, és regisztráltunk a portálokra, akkor el is kezdhetünk állást keresni. Előbb-utóbb mindenki megtalálja, mi a számára legmegfelelőbb keresés, az ilyen oldalakon sok szempont lehet keresni, ebben mindenki a saját igényeire és elvárásaira kell hagyatkozzon.
Egy nagyon fontos tanács: olyan oldalakon, ahol bármilyen formában pénzt kérnek a regisztrációért, oda soha ne regisztráljunk, illetve ú.n. fizetős "premium" szolgáltatásokat sem érdemes igénybe vennünk, nem tudnak többet, mint a normál szolgáltatás, ami ingyenes.
Ha már jelentkeztünk egy csomó állásra, és tényleg megfeleltünk a feltételeknek (ha nem, azonnali kizáró ok, ne is várjuk, hogy felhívnak), akkor elkezdődik a várakozás izgalmas és idegőrlő időszaka. Én javasolnám, hogy ha komolyan állást keresünk, akkor minden portálon naponta nézzük meg az új állásokat és azonnal jelentkezzünk, ha találunk nekünk valót, a mostani időkben a gyorsaságunk jutalma lehet egy jó állás.
Az első interjúk
Nagy való színűség szerinte először egy munka erő közvetítő cégtől keresnek meg, egyszerűen azért, mert ők hirdetnek a legtöbbet. (a hirdetések 80-90%-át nem közvetlenül a munka társakat kereső cégek postolják)
Mikor végre csörög a telefonunk a várva-várt interjú ügyében, mindig legyünk együtt működőek, és rugalmasak a mostani időkben nagy szó, ha valakit behívnak egy interjúra, ne keltsünk azzal rossz benyomást, hogy a fejvadász által javasolt időpont nekünk nem megfelelő, vagy ha valami halaszthatatlan dolog miatt tényleg nem az, akkor ajánljunk fel egy időpontot, vagy többet, hogy lássák, rugalmasak, kompromisszumkészek vagyunk. Arra azonban vigyázzunk, hogy lehet, ha a HR-es időpontja nekünk nem jó, akkor nem biztos, hogy lesz másik lehetőségünk, hiszen van bőven jelentkező 1-1 állásra. Tegyük fel, hogy megvan az interjú időpontja, így elkezdhetünk készülni.
Általánosságban elmondható, hogy amikor egy munka erő közvetítő céghez megyünk interjúra, akkor itt Madridban, nem kell annyira kiöltözni: ez azt jelenti, hogy mondjuk férfiaknak nem kell öltöny nyakkendő, hanem elég egy szövet nadrág (netán nem koptatott farmer) -ing-zakó kombó, hölgyeknek egy nem farmer nadrág+blúz vagy igényesebb pulóver. Ezen magam is meglepődtem, ugyanis Magyarországon már a fejvadászhoz is mindig kosztümbe mentem...itt pedig olyat is láttam, hogy valaki térningruhában (!!) jött ki egy interjúról. Szóval a lényeg, hogy legyünk ápoltak, igényesek magunkkal szemben, mert ha magunkkal szemben nem vagyunk azok, a munkákkal szemben sem leszünk.
Mindenképpen legyen nálunk aktualizált önéletrajz (ezt kérik is), lehetőleg az ilyen alkalomra készítsünk egy olyan verziót, amiben kicsit jobban kiemeljük a pályázott álláshoz kapcsolódó tapasztalatainkat.
Ne lepődjünk meg, egy interjú egy munka erő közvetítőnél nem tart tovább 20 percnél. Ezalatt főleg nem mi fogunk beszélni, de általában a következőkre kérdeznek rá:
-tanulmányok, esetleg a munkához kapcsolódó tantárgyak
-tapasztalat- készüljönk fel hogy max.1-2 mondatot szánjunk 1-1 eddigi munkakörünkre
-munkahely változtatások okai
-jelenlegi álláskeresés célja, motivációja
-általános kérdések: kezdési időpont, miért lenne jó nekünk az állás stb.
Minden mást ők mondanak el. ki a cég, aki hirdet, mi a munka, mik az elvárások, mi a fizetés..a fizetésnél max annyit kérdez, hogy megfelelne-e nekünk...
Azt tudni kell, hogy a fejvadász cégek nagy részének az az érdeke, hogy minél több pályázatot küldjön el egy állásra, konkrétan az Adecco olyan szerződést köt a cégekkel, hogy vállalja, hogy naponta X önéletrajzot eljuttat, ezért ezeknek a cégeknek a szűrője nagyon, hogy úgy mondjam "lyukacsos", vagyis könnyen átcsúszik az első körön az ember, de ez még nem jelenti azt, hogy mondjuk az állást hirdető céghez be is hívják.
Az olyan ígéretket, hogy majd hívjuk, nem kell komolyan venni- vagy igen, vagy nem...
Amennyiben rendben van minden a fejvadász minden esetben azt fogja mondani, hogy továbbítja az önéletrajzunkat a kliensnek és majd jelentkezik, hogy hogyan tovább.
A folyamat további eleme, hogy ha nyelvtudás kell az álláshoz azt le szokták tesztelni.
Nyelvi tesztek
Sajnos, itt Madridban a fejvadászok nem beszélnek idegen nyelvet. (kivétel a Talen Search People- de ők erre is specializálódtak). Tehát nem tudják letesztelni normálisan a nyelvtudásodat, és ha olyan helyzetben vagy, mint én, hogy a szóbeli és a munkahelyen használt angolod nagyon erős, de mondjuk nem vagy profi nyelvtanból (uram bocsá, külföldön tanultál, de nem nyelviskolában), akkor nem egyszerű ez a kérdés. ugyanis, mivel nem tudják felmérni a nyelvtudásodat, ezért mindenféle haszontalan és sokszor hibás tesztet iratnak veled. A legjobb tesztje tapasztalatom szerint az Adecconak van, és nem csak azért, mert ez több modulos, szövegértésből és nyelvtani tesztből áll, hanem azért is, mert ezt linkben elküldik az emil címedre, így nem ott a munkaerő-közvetítő irodában kell megírnod, ahol nyüzsgés és zaj van, hanem megteheted otthon, nyugalomban.
De töltöttem már ki olyan fénymásolt papíron lévő 10 kérdéses tesztet is, aminek a 10 kérdésből 7 eleve hibás volt és a válaszok is vagy mind hibások voltak, vagy több jó lehetőség is kínálkozott, na itt találd ki, melyikre gondoltak. Persze, mikor szóvá tettem a munkaerő-közvetítő munkatársa megvonta a vállát- persze, hiszen ő egy büdös szót nem beszél angolul, meg aztán neki édesmindegy, van elég jelentkező, valakinek csak megfelel a tesztje.
Szóbeli interjúd valószínűleg csak a leendő munkáltatóval lesz, ha lesz egyáltalán.
Az előny (és a hátrány) viszont az, hogy egy-egy munkaerő közvetítőnél, ha már megvolt egy teszted, akkor nem kell újat írni- hacsak nem a teszt a vártnál rosszabbul sikerült és nem akarod, hogy azt csatolják az anyagod mellé, akkor a későbbiekben írhatsz újat.
A második kör- az előkészületek
Ha tújutottál a fejvadászokon és végre behívtak ahhoz a céghez, aki ténylegesen hirdeti az állást, már félig nyert ügyed van.
Egyrészt tudni kell, hogy egy-egy cég nem hív be 5-6 jelentkezőnél többet 1-1 állásra, egyrészt mert nincs annyi idejük, hogy sok embert meghallgassanak, másrészt meg a fejvadászoktól kapott kiértékelő lap +önéletrajz+kísérőlevél alapján meghozzák a döntést, hogy kit hívnak be. Az ilyen cégeknek lehet olyan preferenciájuk, amit nem osztanak meg munkaerő közvetítőkkel, mert nem lenen etikus (pl. nem, kor, családi állapot, ne adj ég, nezetiség-sajnos ez van, ez bármennyire is inkorrekt, és nem szabad némelyikre rákérdezni, de egy cég végülis maga dönti el kit akar alkalmazni, pláne, ha van miből válogatni)
tehát behívtak minket a céghez interjúra. Mindenek előtt nézzünk utána a cégnek. nézzük meg jó előre merre van, készüljünk úgy, hogy inkább előbb érjünk a környékre, mint később, és mielőtt elindulunk az interjúra, fetétlenül keressünk rá a cégre a neten. hova valósiak, mivel foglalkoznak, esetleg valami jó hír velük kapcsolatban...mindezek hasznosak lehetnek. (pl. amikor az előző cégemhez mentem interjúra, megkérdezték mit tudok róluk, azt feleltem, hogy nálunk Kraft-jacobs -Schusardnak hívták régen a céget, elmodntam hogy Magyarországon milyen termékeiket árusítják- és meglett az állás!).
Soha ne késsünk egy interjúról, sose érkezzünk ápolatlanul vagy korgó gyomorral. Intézzük úgy, hogy legyen időnk még bemenni egy kávézóba egy kv-ra, vagy egy szendvicsre, ha éhesek vagyunk, és ellenőrizzük a megjelenésünket a mosdóban- ez nem csak hölgyekre vonatkozik. Be kell valljam, én egyszer azért nem vettem fel egy jelöltet, mert ápolatlanuk jelent meg: fokhagymaszag, zsíros haj, másnapos ruha szag. És ez még Magyarországon volt.. itt, amikor annyi jelölt van egy állására, a szuper önéletrajzunkat képviseljük egy hozzá illő igényes megjelenéssel is.
A második interjú
Ha rendesen felkészülve, pontosan megérkezünk, jöhet a második kör. Megijedni nem kell, semmi olyat nem kérdeznek, amit egy normál interjún nem szoktak, hacsak azt nem, hogy mióta vagyunk Madridban, miért vagyunk itt, stb. ha még nem élünk Spanyolországban, akkor megkérdezik, miért szeretnénk...
itt már lehet számítani idegen nyelvű társalgásra, amennyiben az állás ezt megkívánja.
Valószínűleg az első kör egy HR-essel lesz, vagy ott lesz egy HR-es és esetleg a leendő főnökünk.
nem kell túlpörögni az interjút, de őszintén, lényegretörően kell válaszolni. A HR.es dolog az, hogy kellemes légkört teremtsen, de ne essünk a ló túloldalára: a HR-es nem a haverunk, legyünk közvetlenek, a testbeszédünk legyen nyílt (ne tegyünk keresztbe a karunkat magunk előtt, mindig nézzünk az illető szemébe, ha hozzá beszélünk, ne dőljünk hátra a székben, hanem összpontosítsunk a beszélgető partnerünkre), de kizárólag a munkába vágó kérdésekre válaszoljunk, ne hagyjuk magunkat belevinni magánéleti kérdésekbe, és semmiképpen ne lazuljunk le, illetve ne mondjuk negatív dolgokat az előző vagy a jelenlegi munkahelyünről, szorítkozzunk a tényekere. igyekezzünk kiemelni a munkához kapcsolódó tapasztalatainkat, esetleg egy-egy korábbi munkahelyen elért eredményeinket. Ha arra kérdeznek rá, hogy milyen negatív tulajdonságunk van, arra is tudni kell válaszolni- elmondod rá a választ és azt is, hogyan korrigáltad a hibát, így azonnal látják, hogy tisztában vagy a hibáiddal, de kontrollálod őket, illetve, a munkában (mint ahogy másban sem) tökéletes nem létezik, de problémamegoldás igen.
Az interjú végén, ha ők nem mondják, te nyugodtan rákérdezhetsz a kiválasztás további folyamatára. Itt azonnal megtudhatod, lesz-e újabb kör (ha igen valószínűleg egy területi vezetővel) vagy nem, és mennyi időn belül értesítenek a döntésükről.
További körök
Ha van több kör, akkor az valósznűleg azért van, mert a közvetlen vezető nem illetékes a döntésben, vagy esetleg több területtel is össze kell dolgoznod, így több terület is látni akar. Ezek az interjúk általában rövidebbek, nagyobb vonalakban kérdeznek rá a tapasztalatodra, mert ilyenkor általában már tényleg csak 2-3 ember van már csak versenyben egy állásért, és megvan a preferált ember, de a magasabb szintű vezető esetleg észrevehet olyan adottságokat, amiket az előző nem, vagy, amennyiben társosztályokkal/területekkel dolgozol később együtt, esetleg nekik lehetnek pro és kontra érvei. Az interjú szabályai itt is ugyanazok, esetleg több kérdés hangozhat el ügyfelekkel, más területekkel közti együttműködésről, sokkal inkább szakmai kérdések kerülnek előtérbe.
A végén minden esetben azt mondják, hogy vagy ők, vagy a munkaerő közvetítőn keresztül valaki jelentkezni fog.
A várakozás
A legidegőrlőbb az egész álláskeresési folyamatban a várakozás és a bizonytalanság. Jobb esetben adnak egy visszajelzést róla, hogy milyen voltál az interjún és felvettek-e vagy sem, rosszabb esetben a visszajelzés is elmarad.
Egy-egy állással kapcsolatban nincs meghatározott idő, hogy mennyi idő alatt kell visszaszóljanak.
Nekem amikor az első munkámat megkaptam, az interjúról éppen hogy hazaértem (kb. 1 óra) már hívtak, hogy felvettek. Aztán van olyan, hogy hetekig nem lejentkeznek és egyszer csak csörög a telefon. nekem a második munka ügyében vasárnap délután csörgött a telefon, hogy másnap menni kellene reggel.
A jelenlegi helyzetben muszáj rugalmasnak lennünk, amennyiben állást keresünk, ha másért nem, azért, hogy meglegyen az első spanyol állásunk.
Anyagi részletek
Spanyolországban a minimálbér 671 EUR, ezt 14-szer fizetik ki egy évben.
Nyilván a minimálbér csak egy mankó, azért ennél többet szoktak keresni, az átlagbér olyan 1500-1600 EUR. Az állásajánlatoknál éves bruttóban szokták megadni a fizetést, de mivel nem mindig írják oda, hogy 12 vagy 14 kifizetés van (júliusban s decemberben egy havi extra), ezért mindig érdemes elosztani az éves bruttót 12 vel vagy 14-e, hogy megtudjuk, mennyi is az annyi. A fizetéseknél irtó nagy a szórás, és ágazatonként változik, mondjuk egy adminisztrátori titkárnői állás olyan 1200 körül fizet, egy könyvelői ennél jobban, olyan 1600-2200 között (nemvezető beosztás) , de rengeteg függ attól, hogy milyen helyen dolgozol, van, ahol éves szinte + 2000 eurt fizetnek extra nyelvtudásért. természetesen ha olyan szakmában dolgozol, akkor éjszakai, hétvégi pótlékok itt is vannak.

Itt is igaz, hogy ha megvan az első állásunk, már könnyebben találunk munkát, mert ittenei tapasztalatot is be tudunk írni, és munka mellett nincs akkora nyomás, és jobban is tudunk válogatni, mi az, amiért megéri váltani.
Remélem sikerült valamennyire segítenem eligazodni azoknak, akik Spanyolországban szeretnétek munkát találni, bár hozzáteszem, sok minden nem csak Spanyolországra, de úgy általában az álláskeresésre is érvényes.

2012. január 18., szerda

Az elfuserált reklámkampány- avagy az elkényeztetett spanyolok

Én, aki minden nap élvezhetem a madridi metró áldásait, értetlenül állok az alábbi eset előtt.
December közepén a metro egész területén 8és néhol azon túl is ) feltűntek a madridi metro legújabb önreklámjai "Mucho más por mucho menos"- sokkal több, sokkal kevesebbért címmel.
Két féle reklám plakátot lehetett látni, az egyik összegzi, hogy Madridban:
300 metró állomás
13 Metrovonal, 16 csomóponttal (és még nem számolták ide az úgynevezett metro ligerot)
1691 mozgólépcső
508 lift
293 km. metrohálózat működik.
A másik plakáton meg az egyszeri vonal jegy árait hasonlították össze több európai városéval. Ezek szerint ugye Madridban egy vonal jegy (egyszeri) 1,5 EUR, Párizsban ez 1,70, Osloban 3,20 Londonban 4,43 EUR-ra jön ki, stb. stb.

Szerintem ez egy elég ötletes reklám kampány lehetett volna, de a spanyolok nem értékelték annyira. Sőt, egyenesen felháborodtak, hogy mi az, hogy csak ennyi jár 1,5 Eurórét! A felháborodás tárgya az is volt, hogy OK hogy itt 1,5 EUR a jegy és mondjuk Berlinben 2,24, de akkor hasonlítsuk mr össze az adó rendszert meg a béreket és máris nem annyira rózsás a helyzet. Természetesen a madridi metróban 1 jegy addig érvényes, amíg a "föld alatt vagy", vagyis akárhányszor válthatsz vonalat egy jegyet használsz, mindaddig, amíg fel nem jössz a felszínre.
Az egyik itteni haverom is felpostolta FB-ra az egyik ilyen felháborodott cikket egy internetes portálról, és én akkor elgondolkoztam. Budapesten 3 metró vonal van, 350 ft egy metrójegy, és az átlag kereset 300-600 EUR között van. Spanyolországban a minimálbér 671 EUR, és ezt 14* fizetik ki. Persze a lakosság nagyobb része nem minimálbéren él, mondjuk az átlagkerest 1200 EUR.
A másik meg az, hogy ha mondjuk 10-es jegyet veszel (10 utazásra való), az 9,30 EUR, vagyis 1 jegy így kevesebbre jön ki, mint 1 EUR. A bérlet meg még ennél is gazdaságosabb.
Szóval, visszatérve a reklámkampányra a tiltakozó hangok olyan erősek voltak, hogy a metro vállalat szóvivője az összes médiumban bocsánatot kellet, hogy kérjen, és a netről is levették a jegy árakat összehasonlító képet. A minap pedig néhány fiatal szállta meg a metrot az ellen tiltakozva, hogy mit képzelnek, hogy 1,5 EUR egy metrójegy!
Szóval, ez Madrid, és ezek az elkéneztetett spanyolok...:o)

2012. január 16., hétfő

Számvetés

Ma van 1 éve, hogy megérkeztem Madridba..először azt gondoltam, készítek egy kis számvetést az elmúlt egy évről, de az az igazság, hogy nincs miért.
Eltelt ez az év, nagyon gyorsan, nagyon változatosan. Azt gondoltam megszokni az új környezetet nehéz lesz, de kiderült, hogy egzáltalán nem az. Persze, voltak nehézségek, és mindig vannak, de az idő múltával ezek egyre halványulnak: a munkakeresés, amit már-már feladtam, amikor sikerült, aztán októberben újrakezdeni, és ez is sikerült..aztán hogy az utóbbi hetekre emlékezzem, amikor a hátproblémáim mellett egy anyagilag is nagyon kemény idúszakon vagyunk túl, de túl vagyunk rajta..
És mindezek mellett, a pozitív élmények rettenetes túlsúlyban vannak, ha mérlegre kell tennem az elmúlt egy évet. A sikereket a kutyázásban, a sikereket a munkámban, hogy amikor már senki sem hitt bennem én hittem magamban és igazam lett, és persze a költözést, az új élet felépítését: ez mind-mind tele volt pozitív élményekkel.
De mik is ezek a pozitív élmények? Nem kell nagy dologkra gondolni, és mégis:
- Az új barátok- a legfontosabb. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen és gyorsan megy, de lettek új barátaim, akik mellettem álltak, amikor rosszabb napjaim voltak.
- az olyan egyszerű dolgok, mint nyaranta a hétvégi tortilla reggleik friss paradicsommal (remélem idén már asaját kiskertünkből szedjük a parit!)
-A barangolások Toldeóban Klárcsival és Janival (vagy Madridban), a segoviai kirándulás Janival és Axellal
-A tenger illata Culleránál
- Axellal a nagy séták a városban vagy a bevásárlóközpontokban.
-órákig kutatni a macska után, hogy most éppen hol alszik (megjegyzem ez nem spanyol sajátosság, de az, hogy ő is itt van velünk, az priceless...)
-Nagyokat sétálni a kutyákkal (fantasztikus sétaútvonalak vannak a környékünkön)
- A nagy kajálások a kínai all you can eatben vagy a Pizza Péntek Axellal
-A szerdai "copas" a barátokkal, vagy a reggeli kávézások
-Klárcsi látogatása- fantasztikus 5 nap volt!
-Alcalá, és Madrid felfedezése
-döcögve is, de elindul a kozmetika...
És még sorolhatnám...nem tudom leírni a különbséget, mindig azt szoktam mondani, hogy itt úgy érzem, a nap nem 24, hanem 30 órából áll- nem tudom, hogy honnan, de itt mindenre több idúm van. Talán én nem pörgök annyira, átállítottam a szervezetemet arra, hogy itt nem kell mindent fél másodperc alatt megoldani, hogy itt nem attól becsülnek meg, ha gyorsan dolgozol, hanem akkor, ha tisztelettel és nyitottsággal közelítesz az emberekhez, és nomrálisan elvégzed a munkádat. Itt többet ér egy fél órás kávészünet, mint egy 10 oldalas profi prezentáció.
Szóval eltelt egy év, és bár a család rettenetesen hiányzik, és az otthoni barátok, mégis egyetlen percét sem bántam meg az ittlétnek, és nagyon bizakodva tekintek a jövőbe- elvégre páros év van (2012), és ilyenkor jó dolgok szoktak történni, nemigaz?