2012. április 24., kedd

A tökéletes szombat

Jó dolog Valdeaveroban lakni. Nem csak azért, mert egy kis falu, mégis Alcalában 10 perc alatt, Madridban fél óra alatt bent lehet lenni, hanem azért is, mert nyugis, csendes és fantasztikus környezetben van. Ha ez még nem lenne elég, akkor a szomszédunk, a polgármester, igazi közösségkovácsoló ember. Január elején San Sebastian ünnepén főztek az egész falunak- nem nagy szám, gyakorlatilag morzsás-hagymás chorizo volt, de finom volt, jól laktunk és még lehetett mellé kólát, sört vagy bort is inni.
Most meg azt találta ki, hogy elviszi a falut (aki jelentkezett) a méhészeti killításra Pastrana-ba ami Guadalajaratól 40 km-re található kis falu.
Nosza, kiplakátolták a faluban, hogy mikor indul a busz reggel, és, hogy mindenki hozzon elemózsiát. Jani utolsó pillanatban jelentkezett (illetve engem is feliratott) a kirándulásra, és szombat reggel, egy gyönyörű napfényes tavaszi reggelen ott álltunk 10-kor a buszmegállóban. Előzőleg becosmagoltuk a szendvicset, kis kekszet, üdítőt, narancsot. A busz, spanyol módra 15 perc késéssel indult. Először azt hittem, amolyan falusi öregek túrája lesz, de legnagyobb megelepetésemre velünk egykorú, illetve nálunk kicsit idősebb házaspárok, többen gyerekekkel várták az utat. Nagyon jó, kényelmes kis buszunk volt, arra nem vesztegette senki sem az idejét, hyog létszámellenőrzést tartson. Az az igazság, hogy vagy a polgármesternek van sasszeme és kitűnő memóriája, vagy egyszerűen mázlink volt, hogy senki sem hagytunk el sehol és ugyanannyian jöttünk vissza, mint ahányan elindultunk.
Útközben elmondták a város történetét, valamint azt, hoyg ugyan a vásár kicsi, és hamar bejárja az ember, de nemetközi, és igazából a mi a kunszt az egészben az a csodálatos középkori falu és a táj. Hát ebben nem tévedtek. Azt is elmondták, hogy ugyan a faluban nagyon jól és jó áron lehet enni, de a vásár alkalmából mindennek megemelik az árát, és mivel nagyon sok látogató érkezik, gyakorlatilag lehetetlen beférni az éttermekbe, ezért is kérték, hogy hozzunk magunkkal kaját. eben sem tévedtek, a falut bejárva az átlagmenüt 25 EUR-óért/ fó árulták! Hát ennyiből Janival ketten eszünk az all you can eat wok.ban, vagy ennyiből eszek 3 fogásos menük koktélle és újratöltött kólával a Hard Rock Caféban!
Szóval megérkeztünk és megbeszéltük, hogy fél 3 -kor találkozunk a buszmegllóban , akkor ebéd, és utána még egy kis szabad program és kb 5-re leszünk Valdeaveroban.
Janival nekiidultunk a Pastrana-nak. Aki járt már Toledóban annak lehet némi elképzelése a középkori városokról, falvakról: sok kő, nagyon szűk utcák, sikátorok: magas házak, az balakok egymással szemben gyakorlatilag alig egy méterre vannak- és mégis valami hihetetlenól kedves, bájos, közékori hangulatot árasztó hely volt ez is. Nem modnom, hoyg laknék ilyen helyen, de a hangulat, az nagyon megkapó, az embernek egész nap mosolyogni támad kedve. Monduk mi már reggel óta egyfolytában nevettünk, talán a tavasz, talán a kirándulás, talán minden...mert jól éreztük magunkat.
Bementünk a vásárba is, ami tényleg nem volt nagy, és egy része valóban csak a méhészeti szakembereknek volt érdekes: védőfelszerelések, különféle gépek, ami a méz lefjtését és a palackozását (dunsztosüvegezését) végzi el, vszotn szerencsére méztermelők is jöttek, így lehetett akár bizcocho borachot (részeges piskóta-olyna íze van mint a tejbegríznek mézbe áztatva) és kölünféle mézeket kóstolni. Vettünk is mézet- magunlnak is, Axelnak is. Illetve mézes szappant is vettünk-ugyanis a mézből nem csak mézet, hanem mindenféle kozmetikumokat is készítenek és ezekből is volt bőven látnivaló, vásárolnivaló.
Szerencésre a vésér területén volt egy bár is, aminek volt terasza, így olyan dél körül tudtunk kávézni, illetve caña+tapa vagy refresco+tapa 1,50-ért akció keretében Jani megivott egy sört én pedig egy kólát 1-1 jamón serranos szendvics mellett. (ez volt a tapa).
Fél háromkor volt a tali a többiekkel és ekkor votl hivatalosan az ebéd, amikor a falusiak szépen elővették a hozott elemózsiát és mindenki megette a magáét esetleg kínálgatta a többieket. Itt ismerkedtünk meg egy házaspárral ahol a hölgy bolgár, eszméletlen jó fejek voltak és úgy egyáltalán az egész valdeaveroi társaság nagyon jó fej és kedves emberekből állt. Ebéd után még belefért egy rövid séta, majd irány a busz és indulás vissza. Közben Axellal megbezséltük, hoyg megyünk este a Cuadernillosba moziba, úgyhogy hazaérve lapakolzunk, gyors felfrissülés után beültünk a kcosiba és irány Alcalá. Itt nézelődtünk egy kcist meg vacsoráztunk a Burger Kingben és utána meg irány John Carter- ez volt a film, amit megnéztünk. Nekem tetszett, pedig a kritika nagyon lehúzta- én azt gondolom, hyog aki Avatar meg Star Wars koppintást lát benne, az gondolja végig, hyog ez aregény a XIX.században íródott, míg az Avatar pár ve, a Star Wars pedig  majd 30 éve, úgyhogy inkább úgy mondaám, hogy a John Carter alapjául szolgáló regényt valszeg Geroge lucas és James Cameron is olvasta...
Mozi után hulla fáradtak voltunk, szóval mentónk is haza- de mégis olyan jó érzés volt egy tökéletes napot megélni. Kirándulás a párommal, jó társaság, mozi a tesómmal, jó kis vacsi- kell ennél több?

2012. április 20., péntek

A spanyol válság

A mai post egy kicsit gazdaságpolitikus, de nem kell megijedni, az elején idézett bejegyzést azért tettem bele a postomba is, hogy értsük, tulajdonképpen miért is van válság Spanyolországban, de megijedni szeritnem nem kell, ezért is sorolom fel, hogy a reálisan mit is érzékel belőle az itt élő ember. Először az idézet a Haza és Haladás blogból.
” Paul Krugman, Nobel díjas közgazdász szavaival élve, Spanyolország lesz a válság új epicentruma..(…) A kormány példásan elkezdte végrehajtani az EU és a nemzetközi hitelezők által kívánatosnak tartott költségcsökkentő és bevételnövelő intézkedéseket. Az EU-val egyeztetett, a tavalyi 8,5 százalékos költségvetési hiányt két év alatt 5,5 százalék ponttal csökkentő költségvetési kiigazító program szerint a kormány idén mintegy 32 milliárd eurós megtakarítást kíván elérni. (…)
Számtalan helyen leírták már, hogy Spanyolország problematikája teljesen eltérő Görögországétól. A gazdaság fundamentumai a válság kitörése előtt rendben voltak: 40 százalék körüli GDP arányos államadósság, szufficites költségvetés, növekvő GDP. Valójában a jórészt német bankok által finanszírozott, a világgazdasági válság hatására kipukkant ingatlanbuborék rántotta magával a gazdaságot. Ez hozta abba a helyzetbe az ibériai országot, hogy most az államadóssága 80 százalék-, a hiány bőven az EU által megkívánt 3 százalék fölött van, a fiatalkorú munkanélküliség 50 százalék körüli és a világ tízedik legkockázatosabb adósa. A gazdaság továbbra sem tudott kikerülni a recesszióból, idén másfél százalék körüli gazdasági visszaeséssel lehet számolni. (…)
A piacok igazából nem attól tartanak, hogy a spanyolok nem tudják teljesíteni a deficitcélt, hanem attól, hogy annak teljesítése után, a megszorítások hatására a gazdaság romokban fog heverni és végül Spanyolország kénytelen lesz elhagyni az euró zónát vagy az európai mentőalap, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) segítségét kérni. Szerinte a spanyol probléma megoldását a bankok rendbetételével kellene kezdeni. Erre azonban a magánszektor nem hajlandó, a kormány meg nem képes. Ezért lenne szükség az EU segítségére a bankok feltőkésítésében. (…)
A spanyol nemzeti bank szerint februárban tizennyolc éves csúcsot döntött a nem fizető hitelek aránya.. “
A fenti adatokhoz hozzátartozik a spanyol gazdaság legégetőbb problémája a 23,6%-os munkanélküliség, ami a fiatalok körében majdnem 50%, ami azt jelenti, hogy minden második 30 év alatti fiatalnak nicns munkája, ez elképesztő adat!
Ugyanakkor az érem másik oldala az, hogy a munkanélküli járadék Spanyolországban 2 év, ezalatt az idő alatt kapod a fizetésed 70, majd 60%-át, és maguk a spanyolok is bevallják, hogy a munanélküli járadék folyósítása alatt nem törik össze magukat, hogy állást keressenek, az első évet végigfiestázzák (hiszen gondolj bele 1200 eurót kapsz anélkül, hogy dolgozni kellene érte, ez kinek nem éri meg?), majd a második év második félévétől elkezdenek nézelődni. Az is nagyon jellemző a spanyolokra, hogy a fiatalok hagyományosan a szülőkkel laknak a házasságkötésükig, de átlag kb. 30 éves korukig, így a fiatalok nincsenek annyira rákényszerülve hogy önálló életet kezdjenek, amíg ott vannak a szülők hogy támogassák őket. A munkanélküliek rengeteg tansolyamból, kurzusból, tovább- és átkápzésből válogathatnak, szintén teljesen ingyen és szerencsére ezt sokan ki is használják. Tudvalévő, hogy a spanyolok (tisztelet a kivételnek) nem egy kézett nép, itt nem votl divat továbbtanulni, hiszen a gazdaság, és elsősorban az építőipar munkaerő igénye nem csak a helyieket, hanem a bevándorlók tömegeit szívta fel, és ezek emberek jelentős része most állás nélkül, képzettség nélkül próbál boldogulni, s nem nagyon versenyképes a munkaerő piacon. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sapnyolok az únióban a sor végén kullognak az idegennyelv ismeretek terén, hiszen eddig nem volt szükségük rá, a gazdasáuk ereje elég volt ahhoz, hogy elvárják másoktól, hogy tanuljanak meg spanyolul, ők maguk nem voltak rászorulva az óriási belső felvevőpiac miatt sem, meg a jól ápolt Dél-amerikai kapcsolatoknak köszönhetően sem- hiszen arra a piacra is dolgoztak és ott ugye szintén a spanyol a fő nyelv. Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Rajoy kormány mikor lépi meg és rövidíti le a munkanélküli járadék folyósítását, ami ugyan óriási társadalmi felzúdulást váltana ki, de szerintem az egyik kulcsa a gazdasági megszorításoknak- tény az is, hogy az itt megtakarított pénz mindenképpen a cégek munkaerő teremtéséek támogatására kell fordítani pl. járulék vagy adókedvezmények formájában. Ha nincs annyi munkanélküli az nem csak az államnak megtakarítás, de minél több ember doglozik, annál több a fogyasztás ls annál jobban pörög a gazdaság, (azt meg ugye tudjuk, hogy a spanyol ember lokálpatrióta és a sajá termékeit helyezi előnybe a vásárlásnál még akkor is, ha az a drágább). A munkanélküli járadék lefaragása egyelőre ott tart, hogy néhány tartomány már pedzegeti, hogy amennyiben a 3. Felajánlott állást is visszautasítja a delikvens, akkor megvonják a járadékot. Ugyanis jelenleg ai munkanélkülin van, annak nem kötelező elfogadni a számára felajánlott állásokat ha az neki nem tetszik. (pedig eleve olyan állásokat ajánlanak fel ahol jobban vagy ugyanannyit keresne, mint a járadéka).
Mi az amit eddig véghezvittek?
1. Munkaerőpiaci reformok. Ez egy áltaálnos sztrájkba került a krománynak most március 29-én, de kersztülvitték a munkaügyi reformot. Az eddigi éves 45 nap helyett csak évente 33 nap végkielégítés jár minden ledolgozott év után , illetve ha a vállalat kimutatja hogy az elmőlt 9 hónapban veszteséges volt, akkor ez csak 20 nap (Magyarországon 5 év után kapsz 1 hónapot, itt egy év után már 33 napot- csak az összeasonlítás végett). Első ránézésre ez valóban arról szól, hyog könnyebb lett az elbocsátás, de aza z igazság, hyog sok cég azért nem jött/jön Spanyolorszégba mert itt tényleg szinte lehetetlen volt az emberek elbocsájtása, illetve nagyon skba került. Az meg köztudott, hogy amikor egy cég azt vizsgálja hol teremtsen új gyáregységeket, hol fektessen be, akkor igenis ez is egy fontos szempont, hoyg milyenek a munkaerő terhei a cégre nézve. Az új munka törvénykönyvbe az is bekerült, hogy aki 30 év alatti munkavállalót alkalmaz állandó szerződésse, annak 1 évig TB kedvezmény jár.
2. Készpénz forgalom korlátozása: az eddigi 200 ezer EUR helyett mostantól minden olyan 2500 EUR feletti tranzakciót, amiben legalább egy vég érintett, kötelezően banki átutalásaon, vagy valamilyne készpénz kímálő tranzakcióval kell végrehajtani. Miért van ennek jelentősége? Két okból is, az egyik, hogy a készpénz nagyon drága- a tárolás, szállítás, illetve maga a készpénz gyártása-kezelése költséges. A másik ok egyértelműen ezen tranzakciók kifehérítésére tett kísérlet, a pénzáramlások nyomon követhetősgének elősegítése, a korrupció visszaszorítása, ami bármilyen meglepő, de itt is létezik.
3. Megtakarítások. A köztisztviselők immár második évben nem kapnak béremelést, ami nekik biztos naygon rossz, azonban tudni kell, hoyg Spanyolországban a közszférában magasabbak a bérek, mint a versenyszférűban, és a köztisztviselők több juttatást is kapnak (közlekedési támogatások, cafetería, magánbiztosítások, stb.). Ráadásul az eddigi het 35 órás munkaidejüket megemelték ha jól emlékszem, 38 órára, magyarul ugyanannyi oénzért töbet kell dolgozniuk. Maguk aköztisztviselők arra panaszkodtak, hogy így nem lesz idejük a reggeli kávészünete és a napi sajtó elolvasására…
4. SZJA emelés- igen, nem lehetett elkerülni, de egy átmeneti 2 éves időtartamra megemelték a szeméyli jövedelemadók mértékét, aminek persze az itteni emberek megint csak nem örültek.
5. Idegenforgalmi adók felemelése, autonüm tartomnyok kötlségvetési támogatásainak jelentps csökkentése
6. Állami vállalatok támogatás elvonása: a sapnyol közszolgálati TV, Rádió is megérzi a válságot, százmillió euros támogatás vontak meg tőlük ebben az évben, és szintén komly elvonásokat jelentettek be a közlekedési vállalatoknál.
7. Egészségügyi és oktatási reform
Ezt ma fogják jóváhagyni így tehát előzetesen csak annyit lehet tudni, hogy racionalizálják az ellátást: “duplikéciók elkerülése, hatékonyabb ügyintézés” – hoyg ez pontosan mit takar nem tudni, de 10 milliárd eurót remélnek megtakarítani ezáltal. Az biztos, hoyg az eddigi külföldieknek szóló ingyenes ellátás (magyarul ha nicnsne itteni TB számod eddig akkor is elláttak) az meg fog szűnni.
Az oktatásban annyit már bevezettek, hyog a 2 év helyett 3 év lesz az érettségi, így plusz egy évük van a fiatatloknak kikerülni a munkaerő piacra, illetve most az egyetemeknél is terveznek bevezetni reformokat (vagy megszorításokat) de ezeket konkrétan még nem közölték.
Mi érzékelsz ebből a mindennapokban?
Aki munka nélkül van, annál hatványozottan jelentkeznek a válság tünetei: túl a megélhetési problémákon, az álláskeresés sem egyszerű. Nagy eséllyel állandó munkát nem kap, hanem 3 vagy 6 hónapos ideiglenes munkákat közvetítőkön keresztül (max. 2 évet lehet alkalmazni így valakit egy helyen, egy munkakörben). Ráadásul 1-1 állásra sokszoros túljelentkezés van, hacsak nem valami nagyon specifikus, akkor akár több százan is versengenek egy-egy pozícióért. A bérek lejebb mentek- eddig sem a spanyol fizetések voltak a legmagasabbak az Eu.ban (pl. német ismerősöm frissdiplomásként help deskesként kezdő fizetésnek évi 45000 eurt keres itt egy helpdeskes örül, ha az évi 20-22000 eurt megkeresi, és ez egy jó kis fizetésnek számít ha az ember kezdő a szakmájában). Az emberek visszafogják a fogyasztást is. A bárok szomorúan konstatálják, hogy a hét közbeni “ir de copas” – munka utáni italozások száma jelentősen csökkent, hacsak nincs meccs- most abnan reménykednek hogy nyáron a foci EB és az Olimpia majd emeli a bevételeiket. Az emberek kevesebbet utaznak, az ú.n. “puentéken” (hosszú hétvégék mint pl. húsvét vagy május 1 lesz) az edigi belföldi turizmus nagyon lecsökkent, sokan otthon maradnak, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy utazgassanak, vagy az arra szánt pénzt inkább félreteszik. Az új autók vásárlása is lecsökkent, helyette a használtautó piac virágzik. Az emberek a lakásvásárlás helyett inkább a bérlést választják, mert az ha nem is olcsóbb, de ha arról van szó, hogy mondjuk Madridból Granadába kell menni egy állás miatt, akkor könyebb elindulni bérelt lakásból. Sok fiatal, akik eseteg eddig bérelt lakásban vagy barátokkal közösen laktak, visszaköltzik a szüleihez, mert így a szülők tudják támogatni és meg tudja takarítani a külön lakás költségeit.
Ugyanakkor, akinek van munkája, az nem érzékel a válságból semmit, max annyit, hogy drágult a közlekedés, és a benzin- ugyan ez utóbbi nem a megszorítások miatt hanem az olajár drágulása miatt.
Az egyértelműen látszik, hogy következetesen és nagyon határozottan viszik véghez a nadrágszíj összehúzását, és az is igaz, hogy nagyon meg akarnak felelni az EU-nak, ugyanakkor a spanyol kormáyn mindvégig azt hangsúlyozza, hogy Spanyolországnak nincs, és nem is lesz szüksége mentőcsomagra. Ha a magam véleményét is hozzátehetem, szerintem a spanyol gazdaságot a spanyol emberek fogyasztási preferenciája (mindig a hazai árut, vagy az itt gyártott dolgokat preferálják, legyen az autó vagy ruha, vagy egy liter tej), az önmagukba és az országukba vetettt hite és optimizmusa fogja kihúzni a válságból. Így legyen.

2012. április 18., szerda

Idegenvezetés

Nagyon szeretem másoknak is megmutatni a városomat..igen, Madrid az én városom :o)

Büszke vagyok rá, hogy itt élek, illetve a közelben, és nagyon örülök neki, amikor ezt az örömet másokkal is megoszthatom.

Húsvétkor, illetve ezen a héten is volt szerencsém idegenvezetni- először Tamásék voltak látogatóban, majd Szandra, akivel egy éve nem láttuk egymást, és nagyon hiányoztak már a mászkálások, kávzésok...

Tamásék csak 3 napot voltak, igaz ez nagyon intenzív 3 nap volt- szombaton, vasárnap illetve hétfőn folyamatos, napi 10 óra intenzív idegenvezetés. Remélem tetszett nekik Madrid, igyekeztem minél többet megmutatni belőle, már amennyit ilyen rövid idő alatt lehet. Voltunk a Rastrón, a Bernabeuban (ők vasárnap este meccsen is), az Atocha pálmaházában , a Plaza de Toroson (Ventas-nekik itt volt a szállásuk is a közelben), és persze a kötelező, Sol-Gran Vía-Palacio Real-Plaza Mayor köröket is lefutottuk. Jutott idő vásárlásra is, jó sok souvenirt vettek.

Szandrával annyiban más olt a heylzet, hogy ő nálunk lakott, így legalább nem kellett annyira korán kelni ahétvégén. Hétfőn dolgoztam, így elég nehéz volt logisztikailag anap, de azért sikerült megoldani. Keden szabin voltam, irény Toledo! Ha valaki 3 napnál többet tud Madridban tölteni akkor Toledo, a kultúrák találkahelye (katolikus, arab-mór és zsidó) vagy Segovia kötelező látnivaló! Mindkét város óvárosa álomszép,kár kihagyni! Toledot valahogy kicsit jobban szeretem, mert a zegzugos kis utcákban jobban el lehet tévedni és mert valóban sokkal több a látnivaló- a katedrális, az Alcazar, a kolostor (Monasterio San Juan de los Reyes), a helyi kötelező finomságok, mint a Mazapan (a Sabta Rita zárdában az apácáktól is lehet venni), a zsinagógák, vagy El Greco háza, mind-mind érdekes.

Ugyanakkor Segovia sokkal szebb helyen fekszik, maga az odaút is csondálatos, különösen akkor, ha a Navacerrada felé megyünk- emlékszem Alival visszafele mentünk arra, megáltunk 1800 méteren és bámultuk a hegyeket, fantasztikus volt! Segovia csodálatos- a fekvése álomszép a városban húzódó vízvezeték az egyik legérdekesebb emlékmű mit valaha is láttam. Szintén fenmmaradt az Alcazar, amit meg kell nézni kívülrúl-belülről és itt is csodaszép kis utcák vannak ahol jókat lehet sétálni. A helyi étel a cuchinillo, a malacsült, amitaki szeret az szereti, aki nem az nem. A mostani látogatóknak Segovia kimaradt, majd legközelebb :o)

Az idegenvezetés ugyanakkor rettenetesen fárasztó is. Meg kell osztanod a fiygelemdet több ember között, nyilván alap, hogy sok infóval rendelkezel a helyekről, amit megnéztek. Ezen kívül empatikusan kell hozzáállni mindenkihez, és nagyon rugalmasnak kell lenned. Hiába tervezed meg előre hogy x és z nevezettteséget is megnézzük, nem biztos, hoyg lesz rá idő, vagy nem biztos, hogy nyitva van (mi így jártunk a Chamberivel), akkro kell lennie B-tervnek, hoyg OK, nem baj, akkro e helyett mengézzük amazt...és persze a rugalmasság fontos azért is, mert nem mindenki 5 perc alatt rohanja le a város, különböző embereknek eltérő a tempója, mindenkihez alkalmazkodni kell.

Sajnálom, hogy nem idegenvezető a szakmám, hogy nem ezzel foglalkozom életvitelszerűen, mert nagyon élvezném.