2012. október 5., péntek

Spanyol gasztro- és szlengszótár kezdőknek

Ez a mai post elsősorban azoknak szól, akik idelátogatva, sokszor spanyol nyelvtudással tapasztalják, hogy nem értik, mit beszélnek az emberek.
Erről tudnék mesélni, én naív, amikor ide megérkeztem, akkor ugye előtte már töltöttem itt egy pár hónapot, és azt hittem mindent tudok- hát óriásit tévedtem! Volt olyan, hogy a nagy anyanyelvi szintű (azt hittem) spanyoltudásommal egész mondatokat nem voltam képes megérteni!
Az van, hogy amit Te megtanulsz az egy dolog. Amit meg itt az utcán hallasz az egy másik. Nyilván a nyelvet befolyásolja milyen környezetben mozogsz, kikkel találkozol a mindennapi életben sőt, az sem mindegy melyik városban vagy. Nem kell messzire menni, mi magyarok is használjuk azt a kifejezést, hogy „pestiesen szólva”- ami arra (is ) utal, hogy az adott szófordulat a fővárosban elég elterjedt.
Na, tehát miután megtanultam Dél-Amrikában a spanyolt (ami nem azonos az itteni castellanoval!!!), majd az első pár hónapos itt tartózkodásomkor a munkámmal kapcoslatos szókincset is magamévá tettem, mikor kiköltöztem szembesültem azzal, hogy lehetek én bármennyire is elájulva a saját tudásomtól, van még bőven mit tanulnom. Elsősorban a helyi mindennapi nyelvet.
Miért fontos ez?
Nagyon fontos, hogy integrálódj. Engem nem zavar, ha tudják, hogy külföldi vagyok, de ne ez legyen az első kérdésük, hogy honnan jöttem.  Zavart az is, hogy sokszor, mikor pl. azonnal válaszolni akartam, nem jöttek a megfelelő szavak a nyelvemre- mert a válaszom sokkal formálisabb lett volna, mint a másik stílusa. Zavart az is, hogy nem értettem a helyi szófordulatokat, szóvicceket. 
És a legviccesebb az volt az egészben, hogy pl. egy étlapot nem voltam képes megérteni, mert nem ismertem az ételeket. Na, most ha én nem ismerem az ételeket, akkor hogyna tudom a barátokat/rokonokat kalauzolni, hogy adok tanácsot mondjuk spanyol gasztronómiából?
Na, ez vezérelt akkor, amikor itt (a teljesség igénye nélkül) megpróbálom összefoglalni mit értenek 1-1 kifejezés alatt- a fordítás kicsit szabados, lesznek nem teljesen szalonképes kifejezések, és előre bocsátom, hogy ezek madridi tapasztalatok, lehet Alicantéban ezek a kifejezések már nem azt jelentik. Akinek van kedve és kiegészítené, vagy kijavítana, az nyugodtan tegye meg kommentben, hiszen majd 2 év itt élés után még mindig tanulok!

GASZTROSZÓTÁR
Churros- ez egy spanyol fánk szerűség, reggelire eszik, az alakja hosszúkás, olyan, mint egy hosszú fánk-giliszta. Forró coskival kínálják
Porra- ugyanez, csak nagyobb
Tortilla- spanyol tojáslepény krumplival, sokszor hagymával
Revuelto- rántotta
Huevos rotos- madridi „specialitás” sült krumpli, tojás és kolbász v. Serrano sonka
Barrita- kenyérszelet (sokszor pirítva)
Cortado- eszpresszó kávé
Italiano- olasz eszpresszó
Americano- hosszú kávé
Pincho- egyfajta kicsi szendvics- toastkenyér bármivel megtöltve, egy pálcikával átszúrva (pinchar- megszúrni)
Montadito- kis kifliszendvics (bármivel lehet töltve)
Bocata, bocadillo – nagyobb szendvics általában hot-dog kifliben vagy baguette-ban
Pulga- kb. a mi molnárkánkhoz tudnám hasonlítani, szintén bármivel lehet készíteni. Egyes helyeken fél baguette kenyeret jelöl sajttal sonkával melegszendvicsként elkészítve.
Ensaladilla (ensaladilla rusa) – franciasaláta tonhallal
Empanada- töltött leveles tészta, áltlaában tonhallal van tölve, vagy hússal
Perrito- hot dog
Gazpacho- hideg paradicsomleves
Salmorejo- ugyanaz, csak nincs benne uborka és főtt tojással, sonkával tálalják
San Jacobo- sonka rántott bundában
Croquetas-krokett, általában hallal vagy sonkával elkészítve
Escalope, escalopines- áltlaában rántott húsra mondják, de ne lepődjünk meg, ha mégsem J
Lomo- karaj
Filete- bármilyen szelet hőst jelöl, de általában marha steak
Bistek- beak steak, csak spanyolosanJ
Pistu v. Pisto-. Zöldségragu, kicsit a mi lecsőnkra emlékeztet
Pudin- ez nem igazán puding, illetve az, de nem a magyar verzió, inkább az angolra hasonlít. (tehát egy felfújt szerű valami)
Comida- ebéd (és nem almuerzo, ellenben ebédelni -almorzar)
Tapa- valamilyen falatka, ami éppen a pincér kezébe akad, mikor kihozza az italt
Copa- pohár bor
Tinto de verano- kb. A mi fröccsünkhöz tudom hasonlítani.
Caña- pohár sör (itt nem egészen 2dl)
Jarra de cerveza- korsó sör
Clara- sör limonádéval v. Gaseosával
Gaseosa- kb. A Sprite-hoz hasonló szénszavas limonádé

SZLENGSZÓTÁR
Hola- hello
Buenas- jó napot (vagy estét, napszaktól függően)
Vale- OK
Venga- rendben (elköszönés előtt mondják, pl. Venga, hasta luego- rendben, viszotn látásra. Önmagában azt jelenti: jöjjön)
Flipar- kiakadni
Flipante- meglepő, kiakasztó
Me quedé flipada- kiakadtam
Joder, jolín, jolines, joooo- basszus
Coño- a francba, a fenébe (durvábban a pi..ába)
Estoy hasta los cojones- tele a tököm
Me cago la leche- B+
A tomar por culo- csesszék meg, kapják be
Que le den (que le den al culo)- B..ák +
Me parto de risa- megszakadok a nevetéstől
Estoy hasta los narizes- el vagyok úszva
Te cagas- besz@rás pl: Ronaldo hizo un partido que te cagas (Ronaldo olyan meccset játszott, hogy besz@rás)
Mola- tetszik (kb., mint az angolban cool)
Chaval, chavala- kölyök, fiatal
Crío- gyerek
Peque- a pequeño (kicsi) rövidítése, valakinek a gyerekére utal: me voy por el peque al cole- megyek a gyerekért az iskolába
Tipo- pasas
Tío, tía- (itt nem a nagybácsi, nagynéni értelemben) haver, havercsajszi
Cole-suli
Curro- munkahely estoy currando- dolgozom
Pesadilla- rémálom
Puta- qrva
Vivir de puta madre- él, mint Marci hevesen (jól él), jól megy neki
Mascota- háziállat (házikedvenc, a “pet” angol szó spanyol megfelelője)
Moro- arab (mór)
Latino- dél-amerikai (v. közép-amerikai)
Mala leche- balszerencse, pech
Echar de menos- hiányzik
Echar la bronca- letolni, leszidni valakit, vagy piszkálódni
Da les caña- „jól megmutatni”, „jól megadni” vkiknek, v.minek (egyfatja buzdítás)
A por ellos- „kapjuk el őket”

Most hirtelen ennyi, de azt hiszem jön még bőven! :o)

2012. október 3., szerda

Hogyan NE induljunk el?

Na, ezért a postért sem fognak sokan szeretni, majd megint megkapom, hogy könnyű nekem mit osztom itt az észt... (khm...a könnyű nekemet nem kommentelem, mert nem volt az).
Tény, ami tény ma az emberek jó részét a kétségbeesés indítja el külföldre (kisebb részüket nem, de ez most nem róluk fog szólni).
A múlt héten az egyik Fb csoporton kért segítséget egy hölgy akinek a  párja megérkezett külföldre de a beígért állás (amit amúgy egy magyar intézett) nem jött össze, emberünk pedig szállás, nyelvtudás, munka és egy fillér nélkül áltt ott egy idegen országban. Mondanom sem kell, a kommentelők java része megkérdezte, hogy már ne is haragudjatok, hogy mert valaki így nekiindulni? Pláne, mikor kiderült, hogy az illető egy népes családot és egy szerény, ám biztos jövedelmet hagyott Magyarországon egy teljeséggel bizonytalan valamiért.
Ja természetesen a kommentekre jött a reakció, amikor a kint lévő úriember párja osztotta a jónépet hogy milyen szemetek a kommentelők, miér tnem segítenek- nos segítettek volna, ha indulás ELŐTT megkérdezik, hogy van-e xy cégről info, mi a helyzet az adott városban (országban), és egyáltlaán...talán kétszer is meggondolják a kiutazást. Csak sok esetben az igazság fáj, amikor valaki azt mondja, hogy ne gyertek ide, mert nincs annyi lehetőség, minden nélkül esélytelen, meg azért csak szükség van egy-két dolgot elintézni a kiutazás előtt, stb., akkor jön a besértődés, hogy biztos  az ottlévők féltik az állásukat, meg nem akarjuk hogy másnak is jó legyen, meg milyen szemetek vagyunk a többi magyarral, stb., stb.,
Meg tudom érteni, amikor valaki kétségbe van esve. Azt is meg tudom érteni hogy mindenki magának és a gyerekeinek a legjobbat akarja. Azt is meg tudom érteni, hogy (kár tagadni) a külfölddel kapcsolatban mindig van az elején egy rózsaszín köd- olyan, mint egy szerelem, először a jót veszed észre a rosszat nem akarod (vagy nem tudod) meglátni.
De akkor sem lehet felelőtlenül, tartalékok nélkül, minden hidat felégetve belevágni a bizonytalanba. Kockáztatni mindenképpen kell, hiszen egy idegen országba érkezel egy jobb élet reményében- de ez nem jelenti azt, hogy a családod életfeltételeit kelllene lenullázni emiatt.
A különböző internetes blogokat olvasva (határátkelő, stb.) sokszor felmerül, hogy valaki nulla nyelvtudással, nulla pénzzel nekivág a nagyvilágnak. Sok esetben (pl. amikor ezek 5-6 éve történtek) a sztori happy enddel végződik: emberünk 0 nyelvtudással először valamilyen munkát talál, aztán szorgalmasan és nyelvet megtanulva halad előre míg ma már elmondhatja magáról, hogy van egy nomrális munkája, amit szeret és megfizetik,c saláddal együtt jól boldogulnak, van kocsijuk, és bérelnek egy normális otthont is, gyerekeket is tudják rendesen taníttatni. Ez egy sikersztori.
Arról már kevesebbet írnak (igaz, ilyen is előfordul) amikor valaki ugyanezen feltételek mellett (nulla nyelvtudás, nulla pénz) kimegy a vadidegenbe és vagy hajláktanalnként végzi a híd alatt, vagy szerencsésebb esetben hazajut és újra építi itteni életét (esetleg okulva az első kudarcból legközelebb okosabban nekivág és akkor sikerül is).
Az 5-6 év különbség nem véletlen: ma, kerek perec ki merem jelenteni, hogy ŐRÜLTSÉG nyelvtudás és kezdőtőke nélkül bárhová is elindulni. Ha már mindenképpen nekiindulunk, akkor legyünk már annyira normálisak magunkhoz, hogy ne a világ végére indulunk így neki, hanem mondjuk Ausztriába, ahonnan jó esetben a legrosszabb forgatókönyvvel is számolva is haza tudunk jönni autóstoppal.
Az emberek hajlamosak elfeledtkezni arról, hogy az, aki 3 éve, vagy régebben ment ki külföldre minden nélkül az a válság előtt érkezett, akkor nagyságrendekkel jobb esélyekkel indult neki az új életének. Ma aki majd „bármilyen melót elvállalok” elven nekiindul pénz és nyelvtudás nélkül az szerintem kevés kivételtől eltekintve alá is írta a saját kudarcát. Nem tudom, mikor értik meg az emberek, hogy ÍGY MA MÁR NEM LEHET ELINDULNI.
Hogy miért nem?
1.       Esélyes, hogy átvágnak. Pláne, ha magyarok társaságát keresed (mármedig ha nem beszéled az ország nyelvét, ahová mész, akkro kénytelen vagy magyarokra támaszkodni), akkor ők kiméletlenül ki is fogják használn a naivitásodat, a kiszolgáltatottságodat i. Ha nem ők, akkor valamelyik  Kelet-európai- vagy másik nép(londoniak biztos tudnak pár hasonló történetet). Persze, megint tisztlet a kívételnek, sajnos ismeretségi és saját tapasztalatom is az, hogy sajnos csak kevés kivétel akad.
2.       Lehet hogy van olyan munka amihez nem kell nyelv, de ha nem beszéled az adott ország nyelvét elszigeteled magad, a mindennapi életed válik élhetetlenné, de hogy mást ne mondjak egy egyszerű munka-, vagy albérlet szerződést sem leszel képes megérteni.
3.       Az akármilyen melókra egyre több emberrel kell megküzdened. Sok meló van, amit a mai napig a helyiek nem vállalnak el, mert az nekik „aljamunka”, de a válság begyűrűzésével, egyrészt a munkanélküli bevándolrók (vagy a talpraesetebb, és nyelvet beszélő új érkezők), vagy akiknek már van adott országbeli  munkatapasztalatuk, esélyesebbek, de sok helyen van oylan meló, amire már nem csak bevádorlók, de az adott ország polgárai is „lesüllyednek” tehát ők mindenképpen előnyben lesznek. (az idézőjelek azért vannak, mert nem a véleményemet tükrözik- nem hiszem, hogy bármilyen munka is aljamunka lenne)
4.       Nem lehet elindulni úgy, hogy nincs hová menni. Kell szállás, legalább átmenetileg. Ha ez nincs, eszedbe se jusson elindulni.
5.       De még ennél is fontosabb: MIDNIG LEGYEN NÁLAD ANNYI PÉNZ, HOGY HAZA TUDJ MENNI, ha úgy hozza a sors. Szerintem talán ez a legfontosabb az egészben.
6.       Nem godnolnám, hogy le kellene írni, de sajnos a tapasztalat azt kell modnattja velem, hogy le kell írni: mielőtt elindulsz ALAPOSAN nézz utána mindennek! Internet, fórumok, ha kell, konzulátus vagy nagykövetség- MINDENNEK! Minél több az info annál jobb.
Mindenkinek van egy ismerős ismerősének ismerőse, aki minden nélkül kiment valahová mindennélkül a válság közepén és ma már él, mint Marci hevesen- az ilyen városi legendákkal tele van a padlás. Ezek 99%-ban nem igazak. Mert az ilyen történetek áltlalában nem szólnak a kezdeti nehézségekről, lemondásról, vagy arról a nagy adag szerencséről ami az illetőt kisérte- már ha az egész urban legend-nek volt is valaha valóságalapja.
Sokszor a legjobban mégis az ember saját maga áll a sikeressége útjába.
Ha minden, fent leírtak ellenére nekiindul valaki, sokszor a következőképpen teszi: elvárja a kint élő ismerőstől, hogy majd ő szerez neki munkát, elszállásolja, stb. A viccesebb, mikor ezt olyanoktól várja, akiket nem is ismer (és akik nem ismerik őt), csak azért, mert mondjuk magyarok. ÉBRESZTŐŐŐŐ!  Miért kellene bárkinek  segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar? Tanáccsal, fordítással, netán útbaigazítással bárkinek, bármikor. De hány és hány sztorit olvastunk/ismerünk, amikor valaki ismeretlenül beajánlja honfitársát egy munkára és a végén maga jár pórul? Vagy mert a honfitárs alkalmatlan, vagy még a tetejébe ki is fúrja azt, aki beajánlotta? (londoniak vagy az Ausztriában élők erről tudnának órákat mesélni)
Csak azért mert én is magyar vagyok miért kellene megengednem egy vadidegennek hogy mondjuk nálam lakjon? Te Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?
Csak azt tudom mondani, hogy aki nekiindul az vegye tudomásul, hogy eltekintve néhány kivételes esetttől, kint magára lesz utalva (kivétel, ha családtag van kint, de őket sem lehet kihasználni). Ezt nagyon fontos végiggondolni, és észben tartani. Ha valami előre lebeszélt munkára is megyünk ki, legyünk felkészülve egy B tervvel, hogy mi lesz ha az mégsem jön össze, mert akkor kint pénz, nyelvtudás és szállás nélkül nagyon nagy bajban leszünk. Mindenképpen készüljünk egy „legrosszabb eset forgatókönyvvel- worst case schenario”- és akkor nagy meglepetés nem érhet minket, vagy legalábbis fel leszünk ár készülve.

2012. október 1., hétfő

Rosszkedvünk hete


Nem, igazából nem is rossz kedv hete volt az előző, hanem egyenesen szörnyűséges.
Mindenekelőtt azért, mert Utherbaba meghalt.
Az elmúlt több, mint 7 évben az életem része volt, a mindenem, az én drága Babamackóm.
Csütörtökön a szokásos reggeli utáni alvásból nem ébredt fel, egyszerűen örökre elaludt.
Mit lehet erre mondani? Hogy megszakadt a szívem? Hogzy akkora űr van bennem a hiánya miatt, mintha elvették volna a jobbik felemet?
Az ember agya tudja, hogy az ír farkasok átlagéletkora 7 év. Hogy a 7. életév felett minden nap ajándék, hogy akkor már az ember nem keres okokat a kutyája halálára, hanem hálát ad az égnek, hogy boldog, egészséges és teljes élete volt hűséges barátjának, és fölösleges okokat keresni: az ír farkasnál ebben a  korban már bármi megtörténhet.
Szóval az eszemmel mindezt tudom. És azt is, hogy ha van valami jó ebben az egészben, az, hogy Uther nem szenvedett: csak álomba szenderült és átment az örök Vadászmezőkre a többiekkel (Ronannel, Aishával, Daisyvel, Divával és Mayával)  játszani, és amíg nem látjuk újra egymást (hiszen még találkozunk, ez biztos), addig a lehető legjobb társaságban lesz az én Pupákocskám. Egy percre nem érdemelte volna meg, hogy szenvedjen, azt most megteszem én.
Amúgy is borzalmas idő volt a múlt héten, beköszönött az ősz, a vártnál korábban, és bár vasárnapra az idp kiderült és újra a szebbik arcát mutatta, engem ez csak soványan vígasztal.
Arra kell most gondolnom, hogy itt van Bogyó, Pubi és Micor, nekik szükségük van rám, muszáj erősnek maradnom.
Nyilván, aki nem annyira kutyabolond mint én, nem érti mindezt meg, az emberek általában elintézik egy vállrándítással, hogy „csak egy kutya”- de aki igazán ismer, az tudja, hogy nekem Uther volt A KUTYA, a társ, a barát, a minden, amit csak ember álmodhat egy kutyában. A „csak„ szó itt a legkevésbbé sem helytálló.
És ha még mindez nem lenne elég valami vírust is összeszedtem: csütörtökön már nem voltam jól, péntek volt a legrosszabb nap, gyakorlatilag  az emésztésem lenullázta magát. Mindez folytatódott a hét végén is, pedig Jani rendesen szedette velem az Antimalt- ez egy gyomorfertőtlenítő amit a búvárok szedek egyiptomban meg ilyen vérhas-helyeken. Vasárnap este pedig úgy éreztem magam, mint egy lufi, és ez azóta is így van. Az étel nem esik jól, feszül a hasam és egyáltlaán nem érzem, hogy bármihez is lenne energiám.
Pedig ezen a héten tenni való ezer. Először is lelkileg kell összeszednem magam, hogy előre tudjak nézni, hogy tudjam vinni a dolgaimat, hogy helytálljak az életnek nevezett valamiben.