2012. október 3., szerda

Hogyan NE induljunk el?

Na, ezért a postért sem fognak sokan szeretni, majd megint megkapom, hogy könnyű nekem mit osztom itt az észt... (khm...a könnyű nekemet nem kommentelem, mert nem volt az).
Tény, ami tény ma az emberek jó részét a kétségbeesés indítja el külföldre (kisebb részüket nem, de ez most nem róluk fog szólni).
A múlt héten az egyik Fb csoporton kért segítséget egy hölgy akinek a  párja megérkezett külföldre de a beígért állás (amit amúgy egy magyar intézett) nem jött össze, emberünk pedig szállás, nyelvtudás, munka és egy fillér nélkül áltt ott egy idegen országban. Mondanom sem kell, a kommentelők java része megkérdezte, hogy már ne is haragudjatok, hogy mert valaki így nekiindulni? Pláne, mikor kiderült, hogy az illető egy népes családot és egy szerény, ám biztos jövedelmet hagyott Magyarországon egy teljeséggel bizonytalan valamiért.
Ja természetesen a kommentekre jött a reakció, amikor a kint lévő úriember párja osztotta a jónépet hogy milyen szemetek a kommentelők, miér tnem segítenek- nos segítettek volna, ha indulás ELŐTT megkérdezik, hogy van-e xy cégről info, mi a helyzet az adott városban (országban), és egyáltlaán...talán kétszer is meggondolják a kiutazást. Csak sok esetben az igazság fáj, amikor valaki azt mondja, hogy ne gyertek ide, mert nincs annyi lehetőség, minden nélkül esélytelen, meg azért csak szükség van egy-két dolgot elintézni a kiutazás előtt, stb., akkor jön a besértődés, hogy biztos  az ottlévők féltik az állásukat, meg nem akarjuk hogy másnak is jó legyen, meg milyen szemetek vagyunk a többi magyarral, stb., stb.,
Meg tudom érteni, amikor valaki kétségbe van esve. Azt is meg tudom érteni hogy mindenki magának és a gyerekeinek a legjobbat akarja. Azt is meg tudom érteni, hogy (kár tagadni) a külfölddel kapcsolatban mindig van az elején egy rózsaszín köd- olyan, mint egy szerelem, először a jót veszed észre a rosszat nem akarod (vagy nem tudod) meglátni.
De akkor sem lehet felelőtlenül, tartalékok nélkül, minden hidat felégetve belevágni a bizonytalanba. Kockáztatni mindenképpen kell, hiszen egy idegen országba érkezel egy jobb élet reményében- de ez nem jelenti azt, hogy a családod életfeltételeit kelllene lenullázni emiatt.
A különböző internetes blogokat olvasva (határátkelő, stb.) sokszor felmerül, hogy valaki nulla nyelvtudással, nulla pénzzel nekivág a nagyvilágnak. Sok esetben (pl. amikor ezek 5-6 éve történtek) a sztori happy enddel végződik: emberünk 0 nyelvtudással először valamilyen munkát talál, aztán szorgalmasan és nyelvet megtanulva halad előre míg ma már elmondhatja magáról, hogy van egy nomrális munkája, amit szeret és megfizetik,c saláddal együtt jól boldogulnak, van kocsijuk, és bérelnek egy normális otthont is, gyerekeket is tudják rendesen taníttatni. Ez egy sikersztori.
Arról már kevesebbet írnak (igaz, ilyen is előfordul) amikor valaki ugyanezen feltételek mellett (nulla nyelvtudás, nulla pénz) kimegy a vadidegenbe és vagy hajláktanalnként végzi a híd alatt, vagy szerencsésebb esetben hazajut és újra építi itteni életét (esetleg okulva az első kudarcból legközelebb okosabban nekivág és akkor sikerül is).
Az 5-6 év különbség nem véletlen: ma, kerek perec ki merem jelenteni, hogy ŐRÜLTSÉG nyelvtudás és kezdőtőke nélkül bárhová is elindulni. Ha már mindenképpen nekiindulunk, akkor legyünk már annyira normálisak magunkhoz, hogy ne a világ végére indulunk így neki, hanem mondjuk Ausztriába, ahonnan jó esetben a legrosszabb forgatókönyvvel is számolva is haza tudunk jönni autóstoppal.
Az emberek hajlamosak elfeledtkezni arról, hogy az, aki 3 éve, vagy régebben ment ki külföldre minden nélkül az a válság előtt érkezett, akkor nagyságrendekkel jobb esélyekkel indult neki az új életének. Ma aki majd „bármilyen melót elvállalok” elven nekiindul pénz és nyelvtudás nélkül az szerintem kevés kivételtől eltekintve alá is írta a saját kudarcát. Nem tudom, mikor értik meg az emberek, hogy ÍGY MA MÁR NEM LEHET ELINDULNI.
Hogy miért nem?
1.       Esélyes, hogy átvágnak. Pláne, ha magyarok társaságát keresed (mármedig ha nem beszéled az ország nyelvét, ahová mész, akkro kénytelen vagy magyarokra támaszkodni), akkor ők kiméletlenül ki is fogják használn a naivitásodat, a kiszolgáltatottságodat i. Ha nem ők, akkor valamelyik  Kelet-európai- vagy másik nép(londoniak biztos tudnak pár hasonló történetet). Persze, megint tisztlet a kívételnek, sajnos ismeretségi és saját tapasztalatom is az, hogy sajnos csak kevés kivétel akad.
2.       Lehet hogy van olyan munka amihez nem kell nyelv, de ha nem beszéled az adott ország nyelvét elszigeteled magad, a mindennapi életed válik élhetetlenné, de hogy mást ne mondjak egy egyszerű munka-, vagy albérlet szerződést sem leszel képes megérteni.
3.       Az akármilyen melókra egyre több emberrel kell megküzdened. Sok meló van, amit a mai napig a helyiek nem vállalnak el, mert az nekik „aljamunka”, de a válság begyűrűzésével, egyrészt a munkanélküli bevándolrók (vagy a talpraesetebb, és nyelvet beszélő új érkezők), vagy akiknek már van adott országbeli  munkatapasztalatuk, esélyesebbek, de sok helyen van oylan meló, amire már nem csak bevádorlók, de az adott ország polgárai is „lesüllyednek” tehát ők mindenképpen előnyben lesznek. (az idézőjelek azért vannak, mert nem a véleményemet tükrözik- nem hiszem, hogy bármilyen munka is aljamunka lenne)
4.       Nem lehet elindulni úgy, hogy nincs hová menni. Kell szállás, legalább átmenetileg. Ha ez nincs, eszedbe se jusson elindulni.
5.       De még ennél is fontosabb: MIDNIG LEGYEN NÁLAD ANNYI PÉNZ, HOGY HAZA TUDJ MENNI, ha úgy hozza a sors. Szerintem talán ez a legfontosabb az egészben.
6.       Nem godnolnám, hogy le kellene írni, de sajnos a tapasztalat azt kell modnattja velem, hogy le kell írni: mielőtt elindulsz ALAPOSAN nézz utána mindennek! Internet, fórumok, ha kell, konzulátus vagy nagykövetség- MINDENNEK! Minél több az info annál jobb.
Mindenkinek van egy ismerős ismerősének ismerőse, aki minden nélkül kiment valahová mindennélkül a válság közepén és ma már él, mint Marci hevesen- az ilyen városi legendákkal tele van a padlás. Ezek 99%-ban nem igazak. Mert az ilyen történetek áltlalában nem szólnak a kezdeti nehézségekről, lemondásról, vagy arról a nagy adag szerencséről ami az illetőt kisérte- már ha az egész urban legend-nek volt is valaha valóságalapja.
Sokszor a legjobban mégis az ember saját maga áll a sikeressége útjába.
Ha minden, fent leírtak ellenére nekiindul valaki, sokszor a következőképpen teszi: elvárja a kint élő ismerőstől, hogy majd ő szerez neki munkát, elszállásolja, stb. A viccesebb, mikor ezt olyanoktól várja, akiket nem is ismer (és akik nem ismerik őt), csak azért, mert mondjuk magyarok. ÉBRESZTŐŐŐŐ!  Miért kellene bárkinek  segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar? Tanáccsal, fordítással, netán útbaigazítással bárkinek, bármikor. De hány és hány sztorit olvastunk/ismerünk, amikor valaki ismeretlenül beajánlja honfitársát egy munkára és a végén maga jár pórul? Vagy mert a honfitárs alkalmatlan, vagy még a tetejébe ki is fúrja azt, aki beajánlotta? (londoniak vagy az Ausztriában élők erről tudnának órákat mesélni)
Csak azért mert én is magyar vagyok miért kellene megengednem egy vadidegennek hogy mondjuk nálam lakjon? Te Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?
Csak azt tudom mondani, hogy aki nekiindul az vegye tudomásul, hogy eltekintve néhány kivételes esetttől, kint magára lesz utalva (kivétel, ha családtag van kint, de őket sem lehet kihasználni). Ezt nagyon fontos végiggondolni, és észben tartani. Ha valami előre lebeszélt munkára is megyünk ki, legyünk felkészülve egy B tervvel, hogy mi lesz ha az mégsem jön össze, mert akkor kint pénz, nyelvtudás és szállás nélkül nagyon nagy bajban leszünk. Mindenképpen készüljünk egy „legrosszabb eset forgatókönyvvel- worst case schenario”- és akkor nagy meglepetés nem érhet minket, vagy legalábbis fel leszünk ár készülve.

8 megjegyzés:

  1. Ezt nagyon jól összefoglaltad. De sajnos pont azok nem fognak hallgatni rád akiknek kellene.

    VálaszTörlés
  2. Az én családom most kezdi felfogni, hogy az én számból hallja, hogy nincsen kolbászból a kerítés külföldön sem.

    VálaszTörlés
  3. Én még hozzétenném azt is – kérdés persze, hogy mely/milyen célországról van szó – a magyaroknak sokszor még nyelvtudással és felsőfokú végzettséggel sincs esélyük külföldön (elsőrosban Nyugat-Európára gondolok). Mindig lesz ugyanis olyan – nem magyar – jelölt, aki még több nyelven beszél, még jobban stb.

    Egy ismerősöm angolnyelv-tanári (főiskolai) végzettséggel, valamennyi spanyol nyelvtudással kiment fél évre bébiszitterkedni Andalúziába, Sevilla környékére, az álma az volt, hogy minden szép és jó lesz, majd ott talál utána munkát és kinnmarad. Ehhez képest az történt, hogy a családtól néhány héten belül szó szerint meg kellett szöknie (rabszolgaként bántak vele), állást természetesen nem talált (persze elég nagy hátrányban volt, mert nem igazán értett a számítógéphez), szörnyű dolgokat mesélt, hogy az andalúz cigányok miket csináltak vele (hát ugye a cigány az ott is cigány, semmivel sem különbek, mint nálunk), aztán sikerült neki valahogyan egy másik szállást keresni, és kint maradt nyelvet tanulni. Sikerült megszereznie a DELE középfokot, persze állást így sem talált, aztán hazajött.

    Egyébként egy talpraesett, eléggé dekoratív, csinos lányról van szó, nem szívbajos, ha éppen New Yorkba kell egyedül elutaznia, tehát még azt sem lehet mondani, hogy egy ügyetlen valaki kétbalkezes valakiről lenne szó.

    Szóval ennyit a magyarok esélyeiről külföldön...

    VálaszTörlés
  4. Teljesen igazatok van. Alap a talpraesettésg, az ambíció- de én is azt modnom, hogy nyelvtudás nélkül...pl. Spanyolországban majd 1 millió román él. Nos, az "akármilyen " munkákra ők pl. sokkal esélyesebbek, mint a magyarok, nem csak a nyelvtudásuk miatt is, de elképesztő milyen ismerettségi hálójuk van, gyakorlatilag ha valahol dolgozik egy romén és üresedés van, akkor azonnal kerítenek egy honfitársat. Magyart csak akkor, ha át akarják végni...szegény párom is tudna erről mesélni (egyébként ez igaz a latinókra és az afrikaiakra is, elsősorban a szenegáliakra). Nekem szerencsém volt, mert speciális a szakterületem és van több nyelvű tudásom, de tény, hogy (és ez szerintem nem csak Spanyolországra vonatkozik) a válság beköszöntével már sehol sincsen annyi lehetőség, mint korábban. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes elindulni- csak nagyon fel kell készülni, szerintem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A románok azért is esélyesebbek, mert – még ha nem is tanulták soha – amúgy is valamennyit megértenek a rokon nyelvből, ezért rendkívül könnyen tanulnak meg akár olaszul, akár spanyolul. Ezt eddig minden román vagy romániai magyar (kétnyelvű) ismerősöm megerősítette.

      Törlés
    2. Igen, elvégre ők is latin nyelvet beszélnek (szegről -végről), ráadásul ők ha már megtanultak egyet nem állnak meg, itt a legtöbb román beszél franciául is vagy olaszul vagy portugálul. Az az igazság, hogy olyanok, amilyenek, de igazából én ezért csodálom őket, mert nagyon összetartanak, nagyon jól alkalmazkodnak éa gyorsan tanulnak.

      Törlés
  5. Szerintem minden blogger kap időnként hajmeresztő leveleket. Nekem a mélypont az volt, amikor egy háromgyerekes anyuka kérte, hogy fogadjam be néhány hétre, aztán segítsek neki állást, szállást és sulit keresni. Soha nem is hallottam róla előtte. Ja, nyelvet nem beszél, és két nap múlva érkezne, már felmondta az albérletet és megvan a repjegy. De ne aggódja, ő nagyon felkészült, már egy éve olvassa a blogom...
    No comment.
    Erre nem lehet válaszolni sem szerintem. Legalábbis nekem nem sikerült.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát..Marcsi erre én sem válaszoltam volna, ez azért durva...a postban írt eset is kb. ilyen szintű, annyi volt a FB-on, hogy "a párom ott ázik X városban"...biztos sok mindenre sarkallja az embert a kétségbeesés de ennyire? A legviccesebb az hogy elvárta volna hogy minden papír (adószám, TB stb.) nélkül alkalmazza valaki, meg persze szállást is...ááá..és még persze mi voltunk a hülyebunkók..tényleg no comment:o/

      Törlés