2013. április 27., szombat

Kulcsok a kézben

Igen, igen igen! Sikerült lakást bérelnem St Feliu-ben!
Nem volt ám egyszerü, mert az iroda a város szélén van., és mivel jelenleg nincs kocsim, muszáj volt valami olyat keresnem, ami egy rövid sétán belül található. Másik szempont szintén az volt, hogy ugye ahol az iroda van, ott van Lidl, Mercadona, stb, tehát egy kiadós bevásárlással is haza lehessen sétálni. (még szerencse, hogy van deszantszatyrom!-lásd a korábbi postokat). Nem arról van szó, hogy probléma lenne napi akár 1 km-ert lesétálni, de mondjuk tüsarkúban, laptoppal, táskával, mondjuk egy olyan esős napon, mint a mai, vagy mondjuk télen, szóval na...minél közelebb van, annál jobb. Aztán majd egy év után mikor már biztos lesz autónk, nézünk házat, aminek van kertje is, és akkor már lehet egy szélesebb körben nézelődni. Már nagyjából tudom is, melyek azok a falvak, ahol majd körül fogunk nézni.
Szóval a lakáskeresési kálváriám.
A cég volt olyan kedves, hogy megengedte, hogy néhány hétig a cég apartmanjában lakjam, de én eleve úgy terveztem, hogy május 1-el jön Jani és a macskák, tehát nem akartam tovább maradni a céges apartmanban ennél a dátumnál. Pláne, hogy a 3 hétből 2 és felet két szerb lánnyal osztottam meg társbérletben (ők is a cégnél dolgoznak, és két napja mentek haza mert lejárt a túristavizumuk). Nem vagyok egy antiszociális alkat, de én még sosem laktam lakótárssal, pláne nem vadidegenekkel. Szerencsémre a lányok aranyosak voltak, nem nagyon zavargattuk egymást, és igazából panaszom nem lehet, mert tényleg nagyon jóban lettünk ezalatt a rövid idő alatt. Csak azért már azt gondolom ehhez a lakótársasdihoz öreg vagyok, na.
Ennyi idősen megvannak a rigolyáim, elég nehezen viselem, ha arra ébredek hajnal 1-kor, hogy valaki hajat szárit...A másik, hogy nem tudtam főzni, mert a lányok vagy kisajátitották a konyhát, vagy átjött Kenny vagy Borce, és Kennyi főzott valami ázsiait, ami nagyon finom volt, de heti 3x nekem sok a kinai konyha, vagy barbecue-zés volt és a szomszéd szólt le, hogy dől a füst a lakásába..na mindegy, nem panaszképpen, de ehhez az "albérleti bulikhoz" öreg vagyok, vagy csak szimplán antiszociális. Azon kivül mivel főzni nemigen tudtam, ebédre midnig készkaját vettem, amitől az arcbőröm most fakó, tiszta pattanás, olyan, tésztaképem lett, ráadásul nem is laksz jól ezektől a szemetektől...és tényleg, a szó szerint a saját bőrömön tapasztalom, hoyg minden ilyen készkaja messzire kerülendő, csak végszükség esetén együk. A Mercadonás canelonit meg még végszükség esetén se, fél napig voltam rosszul tőle, kikészitette a gyomromat.
Na, de vissza  lakáskereséshez. Már az ideérezésem hetén megnézem egy lakást, gyakorlatilag az irodával szemben, egy újépitésü házban. A lakás maga nagyon szép volt, minden tiszta új, de volt vele 3 problémám. Az egyik az, hogy az egyik erkélyajtó mellett észrevettem egy xiloplast csikot, amit utólag tettek az erkély és a fal közé, tehét tuti gondok vannak a szigeteléssel. A másik az volt, hogy nem volt bekötve a villany és a viz, a regisztrációt nekem kellett volna intéznem (meg fizetnem egy rakat pénzt azért, hogy kijöjjön a vizes és elforditson egy csapot, miután regisztráltam, illetve az áramszolgáltatótól is kijöjjön valaki aki aktiválja a villanyórát), szóval nekem mindenre nem lenne időm, illetve a 3 pedig az volt, hogy a laksában nem volt hütőgép se mosógép. Na most ugye az nem komoly, hogy én 1 évre veszek mosógépet és hütőgépet? A kettő együtt cirka 500 eur, vagy még több. És 1 év után, amikor albit váltok, akkor hova rakom ezeket? Vagy otthagyom az új bérlőnek? Hahahaha!  Szóval no way.
Azt már az első napon kiszúrtam, hogy itt az albérletek jóval olcsóbbak, mint Madridban, pedig ez egy tengerparti üdülőkörzet. Persze, ez csak szezonon kivül igaz, de átlag 200 eur/hóval olcsóbbak itt a lakások, mint Madridban. Szezonban (juniustól szeptemeberig) pedig nehéz albit találni, mert mindenki csak vakációzóknak adja ki a lakását (vagy amilye van), mert akkor hetente kérheti el ugyanazt az összeget, amit szezonon kivül havonta. Szóval ha itt keresel albit keress alquiler anualt, és ne a szezon alatt keresgélj...
Sajnos, mivel az emberek nagy része nem idevalósi, ezért szinte lehetetlen nem ügynökségen keresztül bérelni az ingatlant. Ezt nem árt, ha tudjuk, én is rajtuk keresztül találtam. Vannak persze particularok, de azok könnyen madárnak nézhetnek, volt aki 3 hónap finanzát kért, meg két esetben már kiadták a lakást, és számos esetben nem válaszoltak a megkeresésemre. Szóval jobb az ügynökség. Ilyet sem gondoltam volna, hogy valaha ezt leirom. Itt is igaz: 1 hónap kaució, 1 hónap a folyó hónap bérleti dija, + 1 hónap az ühynökség dija. Ennyit kell letenni. Aki ennél többet kér, az őrült, és sosem fogja kiadni a lakását. Amúgy lehet alkudni, (hátha sikerül), vagy amit a hirdetésben leirnak azt nem készpénznek venni. Pl. az egyik kollegám úgy tudott 50 eurót alkudni a bérleti dijból, hogy mondta, hogy mivel neki nincs kocsija, nem fizetne a garázsért. Ez minusz 50 eurót irt. A másik kolleganőm pedig a kutyáját vitte az albiba, ahová elvileg nem lehetett, de közölte, csak akkor veszi ki, ha viheti a kutyát. Hát elfogadták. Persze midnezt hangsúlyozottan szezonon kivül. Szezonban sokan vannak, úgyhogy mindenkinek nagyobb az arca és viccesebb feltételeket szab.
Na, a második héten megnéztem 2 lakást, szintén nagyon közel az irodához..hát sok szót nem vesztegetnék rá, egy régi héz, lift nincs, két lakás ugyanabban a házban. Az egyik iszonyatosan szük, kicsi és sötét, pedig papirom 65 négyzetméter volt..hát a felének éreztem. A másik a legfelső emeleten, 36 négyszetméter, de 40 négyzetméter tetőterasszal- nem modnom, álomszép volta  terasz (csak nem értettem mit keres a teraszon a mosógép), de 30 négyzetméter, az édeskevés. Tényleg. Pláne kettőnknek plusz a két macskának. OK nyáron még nem annyira zavaró, de télen mi a fenét csinálsz 30 négyzetméteren? És a bútorokat vajon hova raktuk volna?
Szóval oubliée...
Már-már kezdtem elekeseredni, mikor múlt héten küldtem egy ügynökségnek egy mailt, hogy mit keresek. Azonnal válaszoltak, ajánlottak több lakást, ebből az egyik képek alapján nem tünt rossznak. Pár utcányira az irodától, 85 négyzetméter, 3 szoba, nappali 2 fürdőszoba, konyha, külön mosókonyha, minden szobának van teraszkijárata. na, szombaton elmentem megnézni. És tetszett! A lakás élőben nagyobb, mint a képek alapján tünt. tetszett a taágas nappali, tetszett a konyha, de a legjobban a nagy hálószoba tetszett. Minden szobának, nappalinak, és a konyhának is van teraszkijárata, gyakorlatilag a terasz a faltól-falig ablak funkcióját tölti be, igy nincs is több ablak, a lakás igy is nagyon világos. A lakás bútorozott, de a felét úgysem fogjuk használni mert nem tetszenek, az egyik szobába fogjuk berakni őket, azt már akkor kineveztem raktárnak:)
Másnap elküldtem a kért dokumentumokat az ügynökségnek, pénteken pedig mentem aláirni a szerződést és átvenni a kulcsot.
Ha mindne rendben megy, akkor kedden érkezik Jani ls a macsekok és beköltözünk az ideiglenes új otthonunkba! Juhéééééé!


2013. április 26., péntek

Szolgáltai Közlemény

Csak egy rövid közlemény: egy kicsit kopottas (technikai és esztétikai szempontból egyaránt) laptopon gépelek, amin nincs teljes magyar klaviatúra, de még helyesirás ellenőrző sem., úgyhogy ezóton kérek elnézést az előforduló helyesirási hibákért.
Amint a hiba elhárult újra hibátlanok lesznek (?) a bejegyzések- bár én még egyetlen ilyet sem találtam :D

2013. április 25., csütörtök

Sant Feliu de Guixols

Fent emlitett városkában van a mostani munkahelyem.
St Feliu (a továbbiakban rövidtsük) teljes neve fonetikusan igy ejtendő: Szan Felü de Gizsolsz- a zs az inkább valahol a cs és  a zs között van, amolyan katalánosan, ahogy a Xavit is ejtik.
A városka Girona tartományban, a tartományi székhelytől, Girónától 30 km-re délre található, Barcelónától északra 100 km. a statisztika szerint 21 ezren lakják, de lehet hogy aki a népszámlálást készitette, az augusztusban járt itt, mert holtszezonban tuti nincsenek ennyien. A város elég nagy területen terül el, nyugatról hegyek, keletről a Földközi tenger határolja.
És igen, katalánok- lennének, de mégsem, mert szerintem errefelé sokkal több a külfölsi, mint a helyi. Hollandok, brittek, franciák és oroszok vannak a legtöbben, katalánul itt csak elvétve beszélnek.
Van egy nagyon érdekes hangulata a helynek. A tengerpartján van kikötő, egy kis területen strand, és mivel egy öbölben fekszik, két oldalról sziklás ormok óvják a hajókat és a fürdőzőket az erpsebb hullámoktól és a viharoktól. Ez a táj egészen egyedi hangulatot ad a helynek, pláne, hogy  ha a tenger a hátad mögött, akkor a Casinót látod szemből, meg van it tmég egy régimódi vidámpark...az egész olyan, mintha itt ragadtak volna a 30-as évek. Egy picit Monaco, egy picit Málaga, és mégis mindez nagyon kicsiben. ha a tengerpartól elindulsz a belvárosba (felfelé, szó szerint, mert emelkedik az út végig), hangulatos, szük kis utcácskékon vezet az út, természetesen macskakővel, ahoyg kell. Aranyosabbnál-aranyosabb üzletek, kávézók és éttermek várják a vendégeket. Ugyanakkor érdekes, az a csillogó "shopping" hangulat itt nincs, de az ott van a szomszédban Platja D'Aron, ami a Costa Brava egyik legfelkapotabb üdülőhelye ( a másik ugye Lloret de Mar). Azt azért nem állitanám, hoyg itt nem lehet vásárolni de nicns 2 kilóméteres bevásárlóutca.
van viszont vasárnaponként Mercadillo, ami a veresi vásárra emlékeztet, van itt minden, mint a búcsúban...ja, merthogy ez amolyan békebeli búcsúhangulatban zajlik.
Az emberek vasárnap reggel kisétálnak a partra, nézelősnek, vásárolgatnak a mercadillón (kirakodóvásár, bár én kinaipiacnak nevezném), kiülnek a terracitákba kávézni, fagyiznak a mólónál, a gyerekek meg közben a mini vidámparkban szórakoznak.
Ami a mindennapi életet szolgálja, van itt két Mercadona, Lidl, Schleker, meg persze rengeteg kis üzlet. Ja, van kinai áruház is, szóval ott meg ami nicns, az nem is létezik :)
Gyorsétermek nincsenek, kebabos van, és vannak nagyon jó kis tapas bárok. Ja, és itt valami maitt nagyon sok a pizzás, az emberek erre nagyon pizzások.
Aki gyorsétterembe vágyna, annak Mc Donald's Platja D'Aroban, Burger King meg Gironában van. De kérdem én, ki vágyna a mekibe, mikor egy menü áráért itt egy malomkerék pizzát kap? Vagy egy mekis menü áráért itt is megeszik egy menüt hétköznap?
Ha valakinek ez még mindig nem elég és még extrémebb bevásálásra vágyik, akkro a szomszéd faluban, Platja D'Aroban van Decathlon, Aldi, Jysk, Bershka, Punto Roma, Tezenis, Benetton, Intimissimi, Calzedonia, Marcfranc (több is, de ehhez vastag pénztárca kell), Marypaz, valamint számos kinai étterem (igen, Wok is), de van Thai, török, olasz, és indiai is. Ja, és van multiplex mozi meg bowling is meg vidámpark, meg aquapark is (ez utóbbit még nem fedeztem fel, de van).
St Feliu a szomszédos Platjánál kicsit régiesebb hangulatot áraszt, itt is vannak őjabb épitésü házak, de vlaahoyg sokkal több régi, emeletes héz maradt meg, valahogy nem árasztották el annyira az pitkezések ezt a falut. Ahoyg az útpn Platja felé mész az már valóban egy őjabb városrész, ahol igenis vannak tágasabb parkok, újabb házak, de St Feliu mindezzel együtt megőrizte a XX század eleji báját.
Szóval St Feliuben dolgozom jelenleg, de a cég általá bérelt apartmanban lakok Platján, szemérmetlenül gyönyörü helyen, a teraszom a kikötőre néz, félelmetesen szép a látvány. De már nem sokáig leszek itt, ha minden jól megy, akkor holnap aláirom az albérlet szerződést, és átadják az új bérleményem kulcsait, és Jani meg költözik a macsekokkal jövő héten! De addig sem kiabálom el, hiszen még ncisnenek a kulcsok a kezemben :)



2013. április 14., vasárnap

Az új állásom története

Irtam az egyik előző postomban, hogy sikerült állást találnom.
Nem volt olyna bonyolult, gondoltam, hogy sokáig itt nem leszek munka nélkül, de ekkora változásra nem számitottam.
Igazából a szokásos keresések alapján folytattam az álláskeresést, de mégis az volt az érzésem, hogy nem tudok kitörni az 1400 - 1500 körüli havi kereseti átlagból, ami pont annyira elég, hogy megéljünk ketten, de félretenni már nem tudtunk.
Annyi extrát tettem bele a keresésembe, hogy a Linkedin-t aktivabban használtam, illetve az Infojobson van egy új Directivos funkció, ahol vezető állásokat tesznek közzé, és ezekre jelentkeztem első körben. A mostani állásomat azonban úgy találtam, hogy rákerestem a guglin a telecom cégekre. Úgy godnoltam, hogy 3 év telcom cégeknél eltöltött idő után talán ez a szektor tud valamit nyújtani nekem, ráadásul, outsourcing ugye az outsourcing, de telecom speciallizációval az outsourcing elhagyásával is lehet esélyem továbbfejlődni. Magyarul: ha telecom cégnél vagy, akkor talán hosszabb távra tervezhetsz, mintha egy call centerben dolgozol azzal a mindennapi kockázattal, hoyg holnaptól egy távol keleti kollegád fogja végezni a Te eddigi feladatodat.
Igazából amikor a mostani cégemhez jelentkeztem nem fogtam fel, hogy nem Madridban vannak. Közben egy mallorcai szolgáltató központból is kerestek, és hirtelen azt éreztem, hogy kicsit rugalmasabbnak kell lennem.
A mallorcaiak azóta is ülnek a következő körön, én közben már a sirályok rikácsolását hallgatom...ugyanis a másik cég, ahová csak elküldtem a CV-met, először egy mailt küldtek egy teszttel (amolyan pszicho-teszt), aminek visszaküldése után kaptam egy mailt egy bizonyos Marceltől, hogy akkor ezen vagy ezen a napon lenne egy skype interjúnk.
A jeles napra felkészültem, Jani és Axel segitségével leteszteltük a kamerát és megvolt  a skype interjú is. A poziról annyit tudtam, hogy egy ú.n. Customer Support Manager, egy ügyfélszolgálati vezető szerüség. A cég holland, és telecom szolgáltatások hátterét biztositják, tehát nem a készülékek felhasználóival lennék kapcoslatban, hanem a telecom szolgáltatókkal. Van egy kis csapat is kb 8 fő, őket is irányitgatni kellene.
Az interjú nagyon tetszett, de valahogy még mindig nem tudtam felfogni, hogy ez azzal járhat, hogy költözünk. Pénzről akkor szó sem esett és igazából a kiválasztási folyamat egyetlen alkalmával sem. Pár nappal később megtaláltam az Infojobson is a pozit hirdetve, és látva a feltételeket leesett az állam. Ezért az állásért már megérné elköltözni.
A skype interjú végén abban maradtunk, hogy ha minden jól megy akkor a következő kör már az ő irodájukban lesz, természetesen fizetik az útiköltségemet.
Emlékszem hogy március 18-án hivtak újra, ez azért maradt meg bennem ennyire, mert 18-a Madridban ünnep, tehát csak Madridon kivülről hivhattak.
Az AVE-s utazáról már irtam az előző postban. Nagy élmény volt. Az egészet úgy fogtam fel, hogy legrosszabb esetben ezt is kipróbáltam és láttam  (hacsak egy pillanatra is) a tenert. Nagyon kedvesen fogadott mindenki. Elém jöttek, elvittek a céghez )30 km-re Gironától a tengerparton a falu neve Sant Feliu de Guixols). Maga az interjú 1 órán át tartott, én nagyon jól éreztem magam. Utána a HR-es srác még mielőtt kivitt volna a vonathoz körbevitt kcosival a falun, nagyon tetszett. Van minden, de mégis nyugos. Nekem való hely.
Két nappal később hivtak, hogy enyém az állás. Elküldtek egy 9 oldalas szerződést, külön a bonus feltéeleket illetve egyéb extrákról szóló dokumentumokat.
Április 8-án kellett kezdeni. A cég az első hetekben biztost apartmant, illetve fizetik a költözéssel kapcoslatban felmerülő költségeket. Leesett az állam. Sokat nem tétováztunk. Jani csak annyit mondott, hogy: van ott tenger? Mondtam: van. Akkor megyünk.
A legnehezebb az, hoyg Axeltól most messzebb leszek a heti egyszeri "Brother-day"-t azt hiszem csak havonta tudjuk majd megejteni, de most elhatároztam, hoyg neki is nézek a környéken vlaamit :)
A következő postban megrom milyen volt az ideérkezésem, és milyen a hely, ahol lakom.

2013. április 12., péntek

AVE

Nem, nem...nem Ave Ceasar, vagy valami hasonló, az AVE a sapynol gyorsvasutat jelenti. Egészen pontosan Tren de Alta Velocidad, azaz szó szerint nagy sebességű vonat. (Alta Velocidad -->AVE)
Mivel a leendő munkahelyem meghívott állásinterjúra és megfinanszírozta a vonatjegyet volt alkalmam kipróbálni az AVE-t. Az Atochától Gironáig a 700 km-ert 4 óra alatt teszi meg, ami talán soknak tűnik, hiszen a vonat elvileg 300 körül száguld, de megáll Guadalajaraban, Zaragozaban, Tarragonaban, Barcelonaban is, mielőtt beérne Gironába.
Az Ave-ra a jegy távolságfüggő, az enyém kb. 70 EUR-nál kezdődik, ez a normál turistajegy. Vannak jegyek 50 EUR körül, ezek azonban "mesa" jegyek, vagyis egy asztal körül üldögélsz 3 másik emberrel. A jegyár kicsit erősnek tűnhet, de itt is, aki idejében foglal, vagy kifog valami akciót, az remekül tud takarékoskodni az útiköltségen, pláne, hogy nincs felár a poggyászra, és nem kell figyelned, hogy 19,9 vagy 21 kilót viszel-e magaddal..
A felszállás előtt itt is van security check (biztonsági ellenőrzés), de ez kimerül annyiban, hogy átmegy egy futószalagon a csomagod.
Felszállva a vonatra teljesen repülő-feeeling fogad, a jobbik fajtából. Kényelmes állítható ülések, tágas hely a lábaknak (az én 158 centis magasságomnak legalábbis tágas, hihi). Induláskor 2, de inkább 3 nyleven köszöntik az utasokat ( az angol a szokásos arckarmolós akcentussal, alig érteni), majd kis fülhallgatókat osztogatnak. Az üléseden ugyanis van rádió, amin váltogathatod a csatornákat vagy a TV csatornájára válthatsz, ugyanis az úton mindig leadnak egy filmet.
A vonat valóban gyors, sőt az utazás alatt kijelzőkön végig követni lehet, hogy merre megyünk, mi a következő megálló (ha van), mennyi a külső hőmérséklet, illetve mi az aktuális sebességünk. Én Gironába menet átlag 270 km-rel utaztam, de sokszor volt 300 felett a kijelző.
A vonatok büfékocsi is van, ami annyiból mindenképpen jó,m hogy nem kell méregdrágán a pályaudvaron megvenni a szendvicset- én attól félve, hogy a vonaton milyen drága lesz, vettem egy csöves 3szög szendvicset potom 4.10 euróért. ennyiért lehet a vonaton is kapni frissebbet.
A vonatközlekedésnek megvan az az előnye, hogy nicns súlyhatár a csomagoknál, nem fizetsz extrát a csomagért, gyors, pontos, és a városszéli repterekkel ellentétben, a városközpontokban lévő pályaudvarokra visz be általában. (kivétel tarragona Camps, ami a semmi közepén van).
A jegyár talán elsőnek  tünik drágának, de itt is igaz, hogy aki korábban foglal az olcsóbban utazik, illetve a Renfe )a spanyol MÁV) is szokott akciós jegyeket hirdetni. Spanyolországon belül én mindeképpen ezt az utazási formát ajánlanám, ha vlaaki kirándulásokat tervezget!

2013. április 1., hétfő

Blézervadászat

Az úgy volt, hogy behívtak egy állásinterjúra. Nem ám olyan himi-humira.
Először skype-on beszéltünk, mivel a cég Saint Feliu de Guxils-ban, Girónától 30 km.re a tengerparton, a Costa Bráván van. Akkor azt mondták, hogy ha megfeleltem, akkor felhívnak és fizetnek egy AVE (expresszvasút) jegyet, mert a következő kör már a cég irodájában lesz. És mit ad Isten így is lett!
Igen ám, de az interjú napjára 18 fokot jósoltak a tengerparton, mégsem mehettem pulóverben, sem pedig vastag harisnyában és szoknyában...és egyáltalán, nem akartam szoknyában menni (mert akkor ahhoz már nem csizmát, hanem tűsarkút kellett volna vennem, amiben semmilyen vonatutat, meg egész napos mászkálást nem bírok ki. Na, mindegy ez amolyan női hiszti, "nincs egy rongyom se, amit felvegyek"-szerű. A lényeg: vajszínű nadrághoz keresnem kellett egy blézert. jelenleg 2 blézerem van: egy fekete, amire a legapróbb szösz is ráragad, illetve egy barna, ami meg nagyon vékony anyagból van. Ja és a legfontosabb: mindkettő kutyafelvezető blézer, és mindkettő nagyon gyűrődik, lévén lenvászon anyagból vannak. Szövetnadrághoz egyik sem való.
Na, szóval a nagy izgalmamban, hogy behívtak az állásinterjúra, meg, hogy irány a tengerpart, úgy döntöttem, igenis kell nekem egy új blézer.  Miután ezt így eldöntöttem, felszálltam az első buszra Alcalá felé. Gondoltam először lecsekkolom a kínai boltot, hátha találok ott valamit, de megint meggyőződtem róla, hogy a kínainál vagy 10 éves fruskákra, vagy kínaiakra terveznek, mert aki 38-asnál nagyon méretet hord, netán nem A kosaras a melltartója, az nem talál magára semmit.
Nnna, ezek után úgy döntöttem, akkor irány a Parque Corredor, a bevásárlóközpont Torrejon de Ardoz-ban. Felszálltam a 252-es buszra és leszálltam az áruház előtt..
Tervszerűen bementem (mert már tervem is volt) először a Primarkba, aztán a C&A-be. A Primarkban felpróbáltam egy színben egész jó, de anyagában műszálas blézert, ami lehetett volna kisebb, a C&A-ben pedig méretben nagyon jó, de színben borzalmas (nyanyaszürke meg narancs-pink) színekben pompázó darabokat találtam, mindezt majdnem 50 eurórét- nos ennyit egyetlen állásinterjú sem ér. Csalódottan mentem ki, de közben meglett a B-tervem is: bemegyek a Plenilunioba! ott is van Primark, hátha van blézer a méretemben, de van C&A, meg Punto Roma is, igaz ott is elég drágák a dolgok, de hátha a leárazás végére tartogatnak valamit.
Nos betipegtem a Plenilunioba (elképesztő a tömegközlekedés, az van, hogy nincs autóm, de így is remekül elközlekedem). Na a Plenilunioban nagyon hamar megoldottam a dolgokat. Bementem a Primarkba és megláttam "A " blézert. Középkék szövetblézer, van anyaga, nem gyűrődős, és remekül áll- mindezt 17 EUR-ert. Biztos, ami sicher, beszaladtam a C&A-be is, de ugyanazokat a rémségeket láttam, így vissza  Primarkba és potom 17 euróért enyém lett a blézer! Az a legjobb, hogy Alcalában a 15:10-es buszt el is értem, (Jani közben spanyolon volt, így ő is azzal jött) és együtt mentünk haza, 4-re otthon si voltam, hogy felkészüljek a másnapi interjúra.
Az AVE-utazásról majd írok egy másik postot, mert megér egy mesét a vasútközlekedés a spanyoloknál.
És, hogy megérte-e beruházni a blézerbe? Mindenképpen, hiszen megkaptam az állást, úgyhogy áprilisban költözünk a Costa Brava-ra, a tengerpartra!