Nagyon szeretem
Sant Feliu-ben, hogy minden hétre jut valami program. Itt minden hétvégén van
valami: kiállitás, fesztivál, stb...
A múzeumok napján
például megnéztük a Plaza de Monasterioban a helyi történelmi múzeumot. Kiderült,
hogy St Feliu de Guixols egy afrikai misszionárusról, Félixről kapta a nevét,
aki hittéritői tevékenysége során jutott el erre a helyre. Itt nem nagyonv
oltak vevők a humorára, és egy fához kötözve a parti sziklákról ledobták a
tengerbe, ahonnan sikerült kimásznia, de sziklát nem sikrült megmásznia. Ekkor
azonban alászállt két angyal az égből, akik felhúzták a sziklák mentén igy
meneklt meg. Afrikai Félixet (aki
valószinüleg a mai Marokkó területéről érkezett) utóbb szentté avatták, igy
lett Szent Félix, vagyis katalánul Sant Feliu. Guixols meg ezt a területet hivják, ahol a város elterül,
vagyis Guixols-i Szent Félix.
A város nagyrészt a hajózásból élt, a spanyol
armada több hires hajója itt is készült, illetve a másik nagy gyár pedig a
parafagyár volt, ez már a XVIII. Századtól- és a parafagyár a mai napig üzemel.
A hajógyártás a spanyol armada hanyatlásával megszünt, itt gőzhajókat már nem
gyártottak, de a kikütőben számos emlék található a régmúlt dicső hajóiról: ha
valaki figyelmesen olvassa a táblákat láthatja mikor, kivel ütköztek meg a
partok mentén, melyek voltak a legjelentősebb hajók, melyek itt készültek,
illetve ki van állitva egy-két régi horgony, és hát valljuk be a mai kikötő,
ami a városközpont partjának jelentős részét elfoglalja, a régi kikötő alapjaira
épült. A másik ami még megmaradt, az a halászat- hajnalban lehet látni ahogy
kifutnak a halászhajók, majd később visszatérnek a zsákmánnyal a halpiacra. Itt
nem kell attól tartani hogy nem friss a haláru, persze tudni kell, hogy helyi
boltosnál kell megvenni, akkor helyi friss árut kapunk. Mindezeket akkor tudtuk
meg, amikor a vizi aktivitások kiállitása volt a parton- hajók, vitorlások,
tengerészeti iskolák, búváriskolák képviseltették magukat, Jani legnagyobb
örömére J És
persze, miér tne, meg is lehetett kóstolni a helyi különlegességeket: a polip
carpacciot, vagy rüstün sült rákot, halakat, és a finom kagylókat is.
Szintén nagy
élmény volt a bor- ás sajtvásár, ez már S’Agaróban volt, ami Sant Feliu mellett
van, egyfajta urbanización (csatolt városrész). Azon a
napon komoly összeget fektettem sajtokba: vettünk kétféle kecskesajtot, egy
asturiasi keméyn sajrtot, aminek olyna ize votl, int az olasz pecorinónak,
illetve egy svájci sajtféleséget is, ez az ementálira hajazott. Jani meg
megkóstolta a diós sört, azt mondja, egész jó volt. S’Agaró azért is egy nagyon
jó hely, mert itt van a playa de Sant Paul, vagy Platja de Sant Paul
(katalánul), ami Sant Feliu strandja. Na, ez aztán a gyönyörüség! És nem csak
maga a part, hanem a part mentén a sziklákba vákjt túraútvonal miatt is.
Kihagyhatatlan, ha valaki erre jár.
Aztán voltunk
jótékonysági vásáron is, itt fejenként 3 euróért kaptunk 3 szelet tortát és egy
pohár narancskoktélt, ami igen finom volt és az összeg pedig e helyi
vöröskereszthez került.
A sportolás is
divik itt: volt triatlonverseny, amikor gyakorlatilag a belváros lezárták és
ugyan a versenyben mi nem vettünk részt, de a verseny mellett sportkiállitás és
vásár illetve egyéb sportprogramok is voltak.
Tovább hódolva az
élvezeteknek a múlt héten pezsgővásár volt- itt inkább csak kóstolgattunk,
lévén egyikünk sem szereti a pezsgőt, de 1 ingyenkoktélt azért megittunk valami
narancsos és egy keserü, Campari szerü likőrből készült és a narancs miatt
nagyon jó ize volt.
A legutóbbi
hétvégén pedig divatbemutatón voltunk. Az egiyk illatszerboltan kaptam két
belépőt a rendezvényre, (mivel lokálpatriótaként igyekszem mindent helyben
megvenni), és hát miért is ne mennénk el ha már van meghivónk? Persze elsőnek
benéztem a dátunot, és pénteke este mentünk, ait ugyan nem bánok, mert legalább
a próbát megnéztük, hoyg instruálják a modelleket. Na,nem lennék model,
szerencsére ez a veszély mondjuk nem is fenyeget.
Viszont másnap
már ott voltunk, és ugyan nem ez volt a legjobb program, ahol részt vettem, de
jól szórakoztam. Azt hiszem a lebonyolitás lehetett volna pörgősebb is, mert
egy óra után meguntuk a bámészkodást és elindultunk haza J
Az a jó a nagy jövés.menésben hogy a város éttermeit
is felfedezzük küzben. Nagy kedvencünk a kebabos a Ramblán, ahol már
törzsvendégek vagyunk, de kipróbáltuk az új mexicói éttermet is, az is nagyon
jó, illetve azt is felfedeztük hol lehet jó hamburgert enni. A pizzás sem
rossz, csak drága, a kinai az olcsó, de nem annyira jó- inkább maradunk a
Platja D’Aro-i wokosnál.