2013

Mostanában elkezdtem évet összegezni…nyilván ez term;eszetes, ha év vége van.

Milyen volt 2013?

Hát nézzük:

Pocsékul kezdödött.

Kezdve azzal, hogy január 10-én meghalt Bogyó. Kutyátlan maradtam. Persze, ezt csak az érti, aki tudja, nekem ez mit jelent…

 Majd,  azt hittem megtaláltam álmaim állását, és minden rendben lesz. ehelyett február közepéig kelhettem minden nap 5:20-kor, mentem dolgozni az új “fantasztikus”munkahelyemre, és loholva értem el (sokszor el sem értem) a 21:50-es buszt hazafelé…eközben hülye emberekkel votlam körülvéve (ali pár kivétel akadt) , és folyamatosan úgy beszéltek velem, mint akit a seggükböl rántottak volna elö (ez votl az ügyfél, de a fönöknöm is), szóval azt a szót, hogy professzionalizmus, nem ismerték. Ja, és a piszkálódást olyan dolgokért kaptam, amihez semmi közöm nem volt.

6 hétig bírtam. Egyr’szt mikro rájöttem hogy a munkanélküli járadékom több lenne mint a keresetem (illetve egészen pontosan a keresetem- az utazásra fordíatott költség), és mindehhez fél évig  járna (nehogy már fél év alatt ne találjak munkát), számba vettem minden pozitív (nem sok volt) és negatív  (sorolhatnám napestig) oldalát a munkámnak, és szimplán egyik péntek délután azt modtam, hogy elég volt. A szokásos cseszegetéskor ki buggyant belölem, hogy akkro miért nem fejezzük be itt? 1 óra múlva nálam voltak a papírok, és soha elötte olyan szabadnak és nyugodtnak nem éreztem magam. 1-2 napba beletelt, míg felfogtam, hogy egy csomó sotobaság miatt már nem kell idegeskednem, kellett ennyi idö, hogy az agyam is leálljon és ne rágódjak olyan dolgokon, amihhez már nem volt közöm. Persze, ehhez az is kellett, hogy miután amíg dolgoztam és 5:20-kor keltem, majd fél 11-kor hazaértem, éjjel a netet bújtam, alig aludtam napi 3 órát. Viszont hamar elkezdett csörögni a telefonom állásügyben, így egy picit magabiztosabban mondtam fel.

Ettöl függetlenül az önbizalmam rendesen meg volt tépázva, de ez arra volt jó, hogy tudtam, mit NEM akarok.

Nem akartam nevetségesen kevés pémzért 56 emberért felelni egy agresszív ügyfelet sem akartam, és ami a legfontosabb: nem akartam éjszakába nyúló veszekedéseket arról, hogy halálra dolgozom magam. persze, okulva a 2012-es tapasztalatokból, olyan munkahelyet sem akartam, ahol bármilyen veszélyét is láttam, hogy nem fizetnek ki, ergo csak multi jöhetett számításba.

A lényeg a lényeg, sokáig nem maradtam munka nálkül, viszont nagyon rugalmasnak kellett lennem: vagyis ez azt jelentette, hogy költözni kellett. Mondjuk nem panaszként mondom J Hiszen ki panaszkodna arra, hogy a tengerpartra kell költöznie? ëletem ;egjobb döntése volt.

Nem csak anyagi szempontból, de szakmailag, emberileg, és midnenhogyan megtaláltam itt azt, amit kerestem. Tulajdonképpen, ahogy Jani foglamazott most érkeztünk meg oda, ahová elindultunk! Igen, alkalmazkodni kellett ey új kultúrához, igen ez Katalónia ahol katalánul beszélnek, teh’t új nyelvhez is hozzá kell szokni, illetve tervben van, hogy meg is kell tanulni.

És mégis…az inteligencia, a környezet, az, hogy 80 ember 36 országból, olyan lökést adott az életemnek, amit el sem tudtam volna képzelni.

Barátaim lettek, egy pezsgö közösségbe kerültem, fantasztikus emberekkel találakoztam, a munkámmal nagyon elégedettek, elismernek szakmailag, emberileg, egyszerüen imádok itt lenni! Igen, sokat dolgozom, de ez egyáltalán nem zavar, egyrészt, mert 10 percre lakom a munkahelyemtöl, másrészt, mert nagyon élvezem amit csinálok.

Az meg csak hab a tortán, hogy Axel is itt dolgozik, ide költözött szeptemberben, szóval teljes az élet J

A lényeg, hogy boldog vagyok.

Májusban megérkezett Elmo is, így már kutyátlan sem vagyok. Igaz, ami igaz most még kcisit körülményes, hiszen lakásban lakunk, és ez nagy próbatétel mindenkinek, nem cask kutyaszempontból, hanem azért is, mert teljesen leszoktam attól, hogy hajnalban valaki tüsarkúban rohangál a felettem lévö lakásban, vagy hogy reggel 8-kor porszívózik vagy mos. Szóval próbatétel J De ez is változni fog, majd erre is rátérek.

A másik nagyon jó dolgo az éltemben az volt,. hogy életmódot váltottam. Egészségesen eszem és sokat mozgok. Az eredmény: 4 ruham’’eret rengeteg plusz energia, elismerés és minden jó ami ezzel jár. Jól érzem magam a börömben, és tudom, látom hol a cél J

Magánéletileg felemás az év. Egyrést az új környezetnek vannak pozitív hatásai, hiszen itt nem egy eldugott flauban lakunk, hanem karnyújtásnyira elérhetö minden, azaz nem vagyunk elszigetelve, és keresztül-kasul bejártuk a környéket, szóval mozgalmas az élet.

Másrészröl, nivel sokat dolgozom, és a munkám megkívánja, hogy ha kell éjszaka közepén, vagy hétvégén is dolgozzak, ezt elég nehéz tolerálni.

Az is igaz, hogy Jani is nehezen viseli, hogy nincs munkája és ez sem tesz jót a kapcoslatunknak.  Én meg nehezen viselem, hogy minden teher a vállamon, hogy csak attól függünk, amit én keresek. Meg persze egy csomó minden: Jani nem tud venni semmit ez bántja, engem meg az bánt, hogy annyi mindent vennék neki, de tudom, hogy rosszul esne a lelkének. Igyekszünk középutat tal’lani. A nyáron volt egy komoly krízisünk, mindkettönk részéröl eröfeszíetéseket kellett hoznunk, hogy túljussunk ezen, sokat kellett sok mindenröl beszélni. Az elmúlt hónapban a zöld szörny, a féltékenység is felütötte a fejét, ami megint cask nehezített a dolgokon. Próbáljuk megoldani a problémáinkat, a karácsony már többé – kevésbbé nyugalomban telt, szerencsére.

Szóval felemás év volt ez a 2013, amilyen rosszul indult, csak magára talált, ahogy én is. Még hátravan néhány nap, így mérleget már csak babonából sem készítek. Majd 2014 elején.

Mit szeretnék 2014-ben: nyugalmat. Boldogságot. Gondtalanságot. Megbecsülést. Tiszteletet. Szeretetet. Szerelmet. Csupa olyan dolog ez, amihez nem kell pénz, mert megfitethetetlenek. De én ezzel már tökéletesen elégedett lennék. Mert az, hogy megfizethetetlenek, azt is jelenti, hogy nagyon nehéz elérni ezeket.

2014, remélem jó év leszel! Én már várlak, mert optimista vagyok!